Az, hogy nekünk történelmi alkotmányunk volt, azt jelenti, hogy ami régen igaz volt, annak most is igaznak kellene lenni. A szuverenitás nem az uralkodóé volt vagy a népé, hanem a Szent Koronáé. Ez rengeteg mindent meghatározna, ha még érvényben lenne, nem véletlenül fél tőle a hatalom – mondta a Bar!kádnak Varga Tibor jogtörténész. A Szent Korona Szabadegyetem alapítója elárulta, hogyan hazudják el 60 éve a történelmünket, hogyan szoktatják le az embereket a gondolkodásról, és azt is, mi kell a magyarság felemelkedéséhez.
– Idén immár másodszor indul a Szent Korona Szabadegyetem akkreditált pedagógus-továbbképzése, egyedülálló tudásanyaggal szolgálva a szakmának. Mit tudhatunk erről?
– Tulajdonképpen a semmiből hoztuk létre több mint 10 évvel ezelőtt a Szent Korona Országáért Alapítványt, ami folyamatosan bővült. Ebből a kezdeményezésből alakult meg a Szent Korona Szabadegyetem, ahol vallástörténetből, jogtörténetből és történelemből is tartok előadásokat. Eleinte nem szerettük volna akkreditáltatni a képzést, hogy azt taníthassunk, amit szeretnénk, de végül az ötödik évben mégis emellett döntöttünk. A pedagógusoknak kétévente 120 pontot kell szerezniük továbbképzéseken, és nagyon nem mindegy, hogy hogyan vagy hol teszik ezt. A fő küldetésünk, hogy magyar és keresztény szemlélettel forduljanak a történelem felé. Bármilyen pedagógusnak a hasznára válik, és a szükséges pontokat egy év alatt begyűjthetik nálunk. A magyar szemlélet köztudottan híján van az iskolákban, így viszont a hallgatóinkon keresztül közvetíteni tudjuk azt, ami onnan kimarad. Az őstörténetet és a történelmi hagyományokat Bakay Kornél, a néprajzot Andrásfalvy Bertalan, a vallástörténetet, jogtörténetet pedig én tartom. Ezenkívül van egészségszakunk is, amit Dr. Eőry Ajándok visz, illetve Zsolnai Gábor az ősi harcművészeti hagyományainkról tart előadásokat.
– Egy ilyen küldetés manapság komoly támadási felület Magyarországon. Mennyire merik ezt bevállalni a tanárok?
– Tavaly is jelentkeztek szép számmal, és idén is úgy tűnik, hogy sok hallgatónk lesz. Megmaradt továbbá a Magyar Műveltség szakunk is, amire viszont bárki jelentkezhet mindenféle előfeltétel nélkül. Nincs korhatár sem, van gimnazista és van 73 éves hallgatónk is. Két félév, összesen kilenc alkalom igen olcsó tandíjjal, ráadásul azoknak, akik a határon túlról érkeznek, több mint 300 kilométer távolságból, ingyenes a képzés. A tanárok jobban érdeklődnek a szabadegyetem iránt, de rajtuk kívül is sokan szeretnének részt venni a hiánypótló előadásainkon. Azt is büszkén mondhatom, hogy még soha senki nem bukott meg a tesztjeinken, tehát aki beiratkozik, az komolyan is veszi a tanulást. A pedagógusoknak természetesen tanúsítványt adunk ki, vagyis az állam elfogadja, hogy továbbképzésen vettek részt. Persze érnek minket támadások, de igazából ez nekünk csak dicsőség. Ebből tudjuk, hogy jól csináljuk, amit csinálunk. Az alapítványnak egyébként vannak külön ingyenes rendezvényei is, mint például a Szent Korona Konferencia, amin mindig hatalmas tömeg van, vagy a Szent Korona Délután, amely először február 21-én, Budakalászon lesz megtartva.

Vissza kell szokni a gondolkodásra

– A tapasztalatok alapján, mi foglalkoztatja leginkább az embereket? Mi vezérli őket ilyen programokra?
– Több évtizede vagyok a pályán, s valóban igen sokféle emberrel találkoztam már. Volt olyan, hogy egy hónapban 24-25 előadásom volt. Az autómban 380 ezer kilométer van, szerintem már megtettem a Hold–Föld-távolságot is. Az a baj, hogy az embereket leszoktatták a gondolkodásról, de ugyanakkor a mai kornak van feléjük egy olyan üzenete, hogy „valósítsd meg önmagadat!” Mindenki valaki akar lenni, és minél gyorsabban akarják ezt elérni. Különlegességet akarnak, de úgy, hogy ne kelljen érte szenvedni. Azt gondolják, hogy meghallgatnak egy előadást, és onnantól kezdve különféle titkok tudói lesznek. Észre sem veszik, hogy a különlegességük gyakorlatilag a butaságuk. Olyan nincs, hogy valamit jelszószerűen megkapok, és nem kell gondolkoznom, nem kell tennem a tudásért. A világból hiányzik a következetesség, az önszeretet van előtérben. Sokan nem a világ számára akarnak hasznosat tenni, hanem önmagukat akarják megvalósítani. Az én előadásaimhoz ész kell. Szerencsére hozzám olyanok járnak inkább, akik valóban el akarnak mélyedni valamiben, nem pedig valami olcsó „csodát” várnak. A magyar történelemmel való foglalkozás valójában meditáció, ilyenkor önmagunkat fejtjük meg. Ez csak úgy sikerülhet, ha megvannak a megfelelő források. Gondoljunk bele, mi lenne, ha például 100 év múlva valaki a mostani korral akarna megismerkedni, és ehhez kizárólag Gyurcsány Ferenc blogja állna rendelkezésre! Finoman szólva nem a valós képet kapná meg a jelen világról. A tudomány nem arról szól, hogy nem mondunk ellent, sőt attól halad előrébb, ha vannak állítások és ellenállítások is. Nem kell elhinni, amit mondok, hanem gondolkozni kell, és akár bizonyítani az ellenkezőjét.
– Valós képet viszont a jelen generációk sem nagyon kapnak a múltról.
– A kultúránkat két módon szokták tönkretenni. Vannak az úgynevezett „történelemszürkítők” és a „történelemhabosítók”. Körülbelül 60 éve zajlik a folyamat, hiszen rendszerváltás valójában nem volt. Csak annyi történt, hogy a kapcsolati tőkét átalakították pénztőkévé, és ugyanazok mozgatják az országot azóta is. A történelem és a jog sokszor a hatalom szolgálatában áll, és az állam fizet embereket, hogy a „kultúrával” foglalkozzanak. A magyar múlttal kapcsolatban ők igyekeznek mindent „elszürkíteni”, ami hősi lehetne. Erősítik azt a tudatot, hogy ami magyar, az csak kicsi, csak rossz lehet. Ennek ellentéteként született meg az a vonal, amit már hamisításnak hívhatunk. Azoknak, akik nem hittek benne, hogy csak gyengék, kicsik lehetnek, számukra ugyanazok hazudtak egy csoda történelmet. Ez legalább ugyanannyira káros, hiszen aki rájön, hogy átverték, előbb-utóbb nem hisz majd semmiben, és le fog szokni a gondolkodásról. Természetes, hogy igény van a hősi történetekre, hiszen a szocializmusban nem lehetett nemzeti módon gondolkodni, és elvették az Istent is. Aztán akik elvették, végül ők kezdték el kiszolgálni a népet, mikor megrendelték az István, a király című rockoperát.
– Vagyis engedték a nemzeti gondolkodást, csak ők mondták meg, milyen legyen?
– Igen, hiszen tudták, hogy módszerváltás lesz, bár nem voltak benne biztosak, hogy ha kihúzzák a dugót, akkor mi történik. Elhitették az emberekkel, hogy István egy kicsi, megijedt uralkodó, aki alkalmazkodik Kelethez és Nyugathoz is, de tudjuk, hogy ez nem így volt. 1030-ban legyőzte a német–római császárt, tehát abszolút nem volt szüksége alkalmazkodásra. Érdekes játék ez: elveszik a történelmet, a lelkeket és hitet, helyére pedig hamis múltat és ezotériát raknak. Nem lesz Isten, nem lesz kereszténység. Ha ugyanis a kereszténység eszünkbe jut, eszünkbe jut, hogy van egy Szent Koronánk, arról pedig eszünkbe jut, hogy volt egy történeti alkotmányunk. Ezek összefüggő dolgok, melyekből visszavezethető, hogy miért kell például Szent Istvánt gyalázni. Azt közvetítették, hogy ami nem magyar, az keresztény, ami pedig magyar, az pogány. Azzal, hogy „koppányosokat” kreáltak a „táltos vallás” mentén, megosztották az társadalmat. Olyan, hogy táltos vallás egyébként nem is létezik. A táltos az egy különös képességű ember, akit nem lehet képezni, annak születni kell. Nem vallás, nincs évköre, nincs meghatározott szertartásrendje.