2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Aki itt marad, arról élve lenyúzzák a bőrt

Bár nem könnyű szembenézni vele (bárki bármit gondol, nekünk sem), nagyon sok ember nagyon elkeseredett ma Magyarországon. A magunk részéről nem gondoljuk, hogy azok a tízezrek, akik (jórészt kényszerből) elhagyják az országot biztosabb megélhetést és jobb környezetet keresve, olyan jó érzésekkel teszik ezt. Példa lehet erre egy minap érkezett levél, amit most megosztunk veletek.

Boxer:

Nagyon régóta tervezem, hogy leírjam a véleményem valahova, valakinek. Szívem szerint az Országgyűlés kellős közepén egy pódiumra felállva ordítanám, hogy lassan nem lesz nekik sem miből új szolgálati luxusautókkal közlekedni a "munkahelyükre". Szeretném leszögezni, hogy gyűlölöm a politikát, nem tartom munkának, és nem tartom szakembernek, sem azt aki űzi, sem azt aki elemzi őket!

Maximálisan megértem azokat akik nyakukba veszik a csomagot, és elmennek innen. Itt csak az tud megélni aki már egyébként is gazdag. A párommal ketten havonta megkeresünk 300.000,Ft, ami úgy gondolom, elegendő lehetne arra hogy tervezhessünk, és ne albérletbe éljünk!

Nem elég, itt élünk a fővárosban, az albérletünk havonta közel 100.000 forint. Autót tankolunk, fizetünk rá különböző adókat, és rendszeresen szervizeljük, mivel a páromnak munkaeszköz. Nem taglalnám a havi kiadásainkat, a lényeg hogy 26 évesen az a luxus számunkra, ha kispóroljuk az üzemanyagot és haza tudunk látogatni vidékre a szüleinkhez havonta egyszer.

Elkeserít, hogy ilyen idősen nem telik mozira, nem telik egy vacsorára, és még nem is álmodozhatunk egy külföldi nyaralásról, úgy hogy mindketten keresünk és nem minimálbért. Szeretném hangsúlyozni nincs káros szenvedélyünk, nem járunk szórakozni! És mi van azokkal akiknek ennyi sincs?

Nem szeretném Matolcsy 47.000 forintos kijelentését kommentálni, szerintem elég sokan megtették. Sajnos ő is abba a kupacba tartozik aki a "Házon kívül" című műsorban látottakon (ami javarészt a magyar nyomorról szól, néha egy kis fanyar humorral megfűszerezve, méghozzá oly módon, hogy a műsor egyik fele a nincstelenségről, a másik fele a 2 éves, "felsővezetők" által szégyennek tartott luxusautókról szól) csak jókat mosolyog, miközben libamájjal tömi a száját, amin kifért hogy 47.000-ből meg lehet élni.

Valószínű kiszámolta, hogy marad még havi 700 Ft fejenként ezeknek a magyar birkának, akkor telefonadó címén még azt is el lehet venni. A BIRKA legelni meg ki tud menni úgyis, mivel a fű az nő a réteken majd jóllakik azzal, és még a fűnyíró sem kopik.

Amikor vidéken éltem, dolgoztam, olyan helyen ahol a DOLGOZNI akaró emberek munkáért könyörögtek és nem segélyért!! Miért nem lehet munkahelyeket teremteni? Miért kell elérnie a kormánynak azt, hogy mindenkinek megforduljon a fejébe a külföld gondolata, mert itt nem tud dolgozni, és ha esetleg dolgozik is, nem tud érvényesülni csak nyomorog?!?!

Nem félnek attól, hogy nem marad itt senki, aki eltartsa őket, és a felső tízezret? Nem tudják a nyugdíjasokat eltartani a mai aktív keresők! Aki tud menekül külföldre, aki itt marad, arról élve lenyúzzák a bőrt különböző adófajtákkal, hogy a kiesett bevételüket, amit a külföldre vándorló tömegek okoznak, pótoljanak. Remek példa erre édesanyám, aki közel 30 éves munkaviszonnyal 74.000 forintot tud betenni a családi kasszába. Igen, közalkalmazott!

És igen! Látom az ellenpéldát!!! A minisztériumok előtt álló luxusautókat, a huszonéves fiatalokat, akik 40-50 milliós autókkal járnak szórakozni. Két hónapja ellátogatott Magyarországra egy most már külföldi barátnőm a párjával. A pályaudvarnál várva őket egy jól szituált (értsd: nem ittas, ápolt) idős ember jött oda hozzánk, aki pénzt kért, mivel nem tudja fizetni a felesége és az ő gyógyszereit.

Beszélgetésünkből kiderült, hogy ingyen utazik és nyugdíjasként feljár kétnaponta koldulni! Majd ezt követően barátnőméket elvittük a Citadellára, mint látványosság és ott volt az ellenpélda. A külföldi delegáció, magyar vezetőkkel kisétált egy igen drága étteremből! Rendőri kíséret jobbról, balról, alulról, felülről! Fröcsögött róluk a képmutatás és a luxus! Ahogy elsétáltunk mellettük gyönyörködhettem volna a panorámába, de sírhatnékom volt, hogy ez Magyarország.

Apropó rendőrség! Miért is lehetett nekik hamarabb nyugdíjba menni???? Jaa igen, a megerőltető munka és a közért való jótett és szolgálat?? Megerőltető munka? A 4es főúton táblákkal helyettesítik őket. Az én munkámat nem lehet egy táblával pótolni! Az én munkaidőmbe nem fér bele egyórás mekizés, vagy a szórakozóhelyeken történő pulttámasztás! EZ NEM MEGERŐLTETŐ!!! Az igen, amikor a negyven fokban aszfaltot raknak, és napi 12 órát lehúznak, akár 50-60 évesen! Na, az megerőltető! Ott nincs korkedvezményes-nyugdíj!

És végül kedves kereskedelmi rádiónál dolgozó vicces párocska, aki reggelente szórakoztatod Magyarországot! IDE Magyarországra a nyugat jár olcsón üdülésért, FOGÁSZATI KEZELÉSÉRT, meg rongyos plázákba, klubokba verni a pénzt, meg ahonnan a zöldség jön és ahova a szemét megy, meg ahonnan jön a tiszta ivóvíz meg ahol van még jó termőföld!

Na itt él egy nép, aki nem nevetett azon, hogy Magyarországon a legkevesebb az egy főre eső fogak száma!! Elmondom nektek miért van ez így! Nem mindenki keres havonta több százezret, akár milliókat! Itt a közalkalmazotti bértábla szerint akár több éves munkaviszonnyal is aligha ütheted meg munkáltatói kiegészítés nélkül a 75.000 forinto!!! Egy fogkorona, 25.000-30.000 forintba kerül! Na ezért van ez így! Remélem segítettem tudatlanságotokon!

Nem, sajnos nem igénytelenség ez, hanem ez a szegénység, amit TI nyilván nem ismertek! Mert ezeknek az embereknek a többsége inkább a csekket fizeti be, és enni ad a gyerekének, minthogy 100.000 forinttal tömje a fogtechnikusok zsebét!

Hetekig tudnék írni azokról a dolgokról, amik felháborítanak, és elkeserítenek! Itt Magyarországon "A Jóllakott" nemhogy nem hisz az éhesnek, hanem még viccet is csinál belőle!

Remélem véleményem nem sértett senkit!

Forrás: http://uton.postr.hu/aki-itt-marad-arrol-elve-lenyuzzak-a-bort

Egy jó gyermekkor álma

Forrás: világháló

Soha nem gondoltam volna, hogy ezeket a sorokat le fogom írni...Nem
számítottam rá, hogy a gyermekkor,

egy nem akármilyen gyermekkor álma, ennyire félresiklik...Persze nem
mondom, hogy nincs részem benne,
de talán ennyire mégsem...

Legtöbbször humorosra veszem a figurát, de valahogy most nem megy,
nincs min mulatni...

1957-ben megszülettem, szerencsére egy szerető családban...

Kimaradt az életemből a nélkülözés, a szülők alkoholizmusa, válás és minden
egyéb olyan borzalom, ami sok honfitársam gyermekkorát nehezítette meg...

Egy kivételével. 1970-ben elvesztettem a nővérem. 13 éves voltam. Hogy ez
mennyire feldolgozható ebben a korban, erről sokat lehet vitatkozni..Akkor
sikerült, de később, jóval később rettenetesen éreztem hiányát...de itt ez
most nem az, amiért ezek a betűk, itt sorakoznak...

Hanem gyermekkorom élete, életminősége...Nem voltam valami jó gyerek, de ez
egy dolog...de vannak dolgok amikre nem emlékszem.

Nem emlékszem, fűtetlen iskolákra, létbizonytalanságra, egymást gyűlölő
idegbeteg szomszédokra, egyik napról a másikra megszüntetett kórházakra,
megszüntetett munkahelyek tömegére, síró-zokogó kilakoltatott emberekre.

Én nem emlékszem ilyesmire....

Amire emlékszem: Szüleim boldogan éltek, anyám háztartásbeli volt, apám
rendesen dolgozott....Mindig volt munkahelye, mindig volt mit enni,
pedig csak apám
dolgozott...

Soha nem volt probléma, hogy hétvégén kirándulni menjünk, hét közben suli,
ha nem hoztam kapát, és kész volt a leckém, akkor mehettem moziba,
fagyizni...
Ezek az apróságok soha nem okoztak problémát.

Nyár...Nem emlékszem olyan nyárra, amikor nem voltam nyaralni...
Tanáraink, nem alulfizetett idegbeteg tanárok
voltak, hanem türelmes pedagógusok...Szüleink nem rohantak egy intő vagy egy
kapa után, a tanárt felelősségre vonni, hanem kaptunk a pofánkra, mert
szüleink tudták, hogy a tanár igazságos....És bizony nagyon rossz gyerekként
is kénytelen vagyok belátni ma már : Valóban azok voltak...

Aztán teltek múltak az évek, emberesedtem véget értek az iskola évek...

Mikor elkezdtem dolgozni, meg tudtam élni a fizetésemből....Nem mondom
luxusban, de nem tartoztam a szegények közé...Sok munkahelyem volt,
szerencsére ott volt háttérnek a családom, és ha valami elkezdett érdekelni,
odamentem dolgozni....Sok mindent megtanultam.

És lehet sokan megköveznek érte, de boldogan építettük a
szocializmust....Akkoriban ezerszám épültek a lakások, tudom ma nagy divat
leszólni a szocreál lakótelepeket....De akkor fedelet kaptunk a fejünk fölé.
Jókedvvel mentünk dolgozni, hiszen megéltünk a fizetésből, lazább is volt a
munkatempó, és nem idegeskedtem hülyére magam, hogy huszadika után már egy
vasam sem lesz, akárhogy próbálom beosztani...

Pedig, nem is osztottam be olyan nagyon...Meló után vidáman belefért egy-két
sör, barátnővel is el lehetett menni egy kajára vagy egy moziba....Diszkóba.

Rengeteget szórakoztunk...Én járhattam a MOM kúltúrházba Syconor koncertre,
Tánciskolába, a Metró klubba...Na és az örök emlék : A Budai Ifjúsági Park,
az Ifipark...A tombolda. Pedig ritkán volt nagy balhé, a rendezők kemények
voltak mint a vídia...Nagyon hamar repült a balhézó, már vitték is a
zsaruk...

Illésék, Metró Omega, Scampoló, Mini,...stb. És még rengeteg, korunk
legszuperebb zenekarai...Hatalmasakat táncoltunk, eszement jól éreztük
magunkat...

Nem volt drog, nem voltak belőtt idióták, sokkal de sokkal kevesebb
bűncselekmény volt, mint manapság....

Szüleimmel is mentünk sokszor kirándulni, sokszor ettünk egyszerűbb
éttermekben, kifőzdékben, olcsón, nagyon finomakat...Meg tudtuk fizetni.
Igaz politizálni nem lehetett, bár ez sem teljesen igaz, mert akkoriban
fejlődött ki a mai politikus gárda egy része. Szóval én jól éreztem magam...

Aztán jött 1989...

Szépen lassan megfordult velünk a világ...Láttuk, hogy egy szűk réteg egyre
jobban és jobban gazdagodik, de az emberek többsége már szegényedik...Mi
akartuk a kapitalizmust. Az ország népének jó része.
Én nem...a mai napig merem vállalni, én nem akartam...

Olyan dolgokat ismertem meg, mint a létbizonytalanság, a kisemmizettség, és
a megalázottság...Régen a munkahelyen megbeszéltük a főnökkel, mit kell
csinálni....Ma csak kiadják az ukázt, ha nem úgy csinálod repülsz, még akkor
is ha jobban csinálod....Mert ma már, meg akarnak alázni, tudatni akarják a
pénz adta felsőbbrendűséget...

Kezdtem magam egyre rosszabbul érezni...Jöttek a szabad választások hatalmas
ígéretekkel, aminek persze sokan bedőltek. Aztán nemsokkal a megválasztásuk
után (tök mindegy melyik párt) jött az, hogy húzzuk meg a nadrágszíjat, mert
az előző kormány elbacarintotta a lóvét...meghúztuk, hittük hogy jobb lesz.
NEM LETT JOBB...

Újabb választás, újabb ígéretek, újabb magyarázkodások, újabb nadrágszíj
húzogatások...után sem lett jobb...de jöttek a választások, az újabb
ígéretekkel...Mint a mókuskerék...És ez ment két évtizedig, de legalább
valamilyen szinten a demokrácia megmaradt...

De ami azután következett, az számomra valami hihetetlen...2/3-os többséggel
megnyerte a Fidesz a választásokat...

És megérkezett a sötét középkor az országba...A demokrácia intézményét
gyakorlatilag teljesen lerombolták...Teljesen. Egy dolog maradt még
meg...Pofázhatunk.

Talán azért is akarom leírni az érzéseimet és a tapasztalataimat, mert
gyanítom már nem sokáig mondhatom, szókimondó, nagypofájú emberi
mivoltommal...Megszűntek a szakszervezetek, már csak írmagjuk maradt
látszatnak, bekebelezve az alkotmány bíróság, a bírósági és ügyészségi
testületek, gyakorlatilag az ország összes fontos pozíciójában Fidesz közeli
politikus vagy pereputtya ül...

A média törvény gyakorlatilag megszüntette a sajtószabadságot, és már az
internet ellenőrzésére is fáj a foguk...

Gyanítom rövidesen a Net, a face, és egyéb oldalak is kőkeményen cenzúrázva
lesznek...A köztársasági elnöki pozíciót, egy Göncz Árpád után, akit egy
nemzet tekintett a nagypapájának, - egy lopott doktori címmel, egy szatírába
illő, - aláírogató segédmunkási munkakörré degradáltak...

Aztán jött a közmunka törvény...47 ezer FT-ért. Ezt azt hiszem nem is kell
minősíteni, azok után, hogy ezek az emberek lassan mindenüket elvesztik,
pedig dolgoznak. Nem tudják fizetni a hiteleiket, szépen lassan a padlóra
kerülnek, utcára, megfagynak, meghalnak ...
Rokkantakat, mankóval közlekedőket küldenek vissza dolgozni, elvéve a
járadékukat, mikor az egészségeseket sem veszik fel, hiszen száz és ezer
számra szűnnek meg a munkahelyek ...

Nyugdíjasoknak minősítették át a biztos nyugdíját járadékká, ami mellé nem
járnak a kedvezmények, és még adót is kell fizetni belőle...
Ráadásul olyan gusztustalan visszamenőleges törvénykezéssel, ami a világ
egyetlen Demokráciájában sem engedhető meg... Ők ugyanúgy járnak szépen
lassan, mint az éhbérért dolgoztatott közmunkás rabszolgák...
Hiszen a biztos nyugdíjra felvett hitelek sorban bedőlnek, jön az utca és
vagy a fagyhalál, vagy eme kormány legújabb dicső tette, a hajléktalanok
bebörtönzése, ha utcán alszanak...Döbbenet.

Ki fognak bennünket irtani. Szépen lassan, törvényesen.

Szüntetik meg az állásokat, ahol meg kellene adni legalább a minimálbért, és
adják veszik a 47 ezer forintos rabszolgákat...És ez mellet majd kétmilliós
állami fizetéssel azt nyilatkozza, hogy meg lehet élni 47 ezer
forintból...Kész vagyok, mint a mateklecke...És eközben veszik fel a milliós
jövedelmeket, tűnnek el a milliárdok...Jönnek a megalomániás fociálmok
akadémiák, stadionok...

Egyszerűen képtelen vagyok már összeszámolni, azt a rengeteg szemét népnyúzó
törvényt, amit ez a kormány hozott, a nép  érdekében, képtelen vagyok!!!
Csak undort érzek, és azt hogy ez ellen harcolni kell...Nem tudom, hogyan de
ha nem tesszük, elpusztulunk....Belepusztul az ország.

Mert épül tovább a kőkemény diktatúra...

Igen rendesen félresiklott egy jó gyermekkor álma. Én már nem tudom megadni,
mindennek a töredékét sem a családomnak... És tehetetlen vagyok és ez dühít
a legjobban... Ennyi volt a gyermekkor álma... És ami a legrosszabb....
Jóval több mint 3 millió ember él a létminimum alatt... Egy 9 milliós
országban.

Egyetlen érzés, egy borzasztó érzés kavarog bennem...Gyerekkorom egyik
kedvenc olvasmányának utolsó mondatai...

Az utolsó mohikán végén Tamenund-nak a Delavárok főnökének elkeseredett
szavai...

Életem reggelén, boldognak és erősnek láttam népemet, de mielőtt estém
elérkezett volna, halva kellett látnom az utolsó mohikánt ...