2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Mi történt? Hibáztunk. (MÁRMINT TI.)

Egy személyes megjegyzés, ami mégis közügy. E sorok írója a minap egy főúton haladván, a kereszteződésben elhúzott egy Volkswagen mikrobusz előtt, amelynek volánja mögött Orbán Viktort ismerte föl. Az ötgyermekes miniszterelnök évek óta ilyen kisbusszal jár, mert abban a családja is elfér. Nem pedig sofőrös limuzinnal, pedig megengedhetné magának. Róla mindenki tudja, hogy nem kedveli a fényűzést, szereti az egyszerű dolgokat.

Az a baj, hogy ezt csak róla tudják az emberek. Egyes fideszes újgazdagok hivalkodása azonban széles körben kiverte a biztosítékot. Nevek említése nem szükséges, ezt kívülről fújja az egész ország, és ebben meg az a baj, hogy teljesen mindegy, mennyi alapja van e közvélekedésnek, ez belerögzült az emberekbe.

Veszprémben otthon maradtak az aktivisták, a nyugdíjas talpasok és a többiek, s ebben bizony szerepet játszhatott az általános felháborodás. Mert ez még messze nem Amerika, ez még nem a lehetőségek hazája. Itt az emberek szégyenletesen alacsony bérért dolgoznak, az átlagnyugdíjak nem érik el a társadalmi létminimumot, ezért nagyon sok család engedte el külföldre a fiataljait, hogy végre normálisan keressenek. Itt haldokolnak a könyvesboltok, mert még ma sem jut pénz könyvre, és tömegek tolonganak egy-egy nagyobb árleszállítási akció meghirdetésekor. Itt a belvárosban virítanak a kínai boltok és a turkálók. Itt a rezsicsökkentés népszerű. A hatmilliós Hublot karóra azonban nem fér össze vele. Vagy ez, vagy az.

Valami elromlott. Vasárnap este nyolckor az M1 televízió híradója, amikor a kereskedelmi csatornákon már a veszprémi választás eredményét 80 százalékos feldolgozottságnál ismertették, nem mondott semmit. Semmit. Csak mellébeszélt. Mi volt ez? Gyávaság? Szolgalelkűség? Mindegy. Tünet. Annak tünete, hogy valami elromlott a szerkezetben. Az ország eredményei elképesztőek, a fél világ bennünket csodál, de legalábbis irigyel, és utánozni szeretne. Magyarország hajója, ahogy mondani szokás, biztosan halad az idő sodrának közepén, de közben itthon mégis megkeseredett az emberek szájíze.

Ellenzéki uszítás, kisstílű lázadások, kicsinyes árulások egyfelől, kivagyi hivalkodás, kapkodás másfelől – ez bizonytalanítja el az embereket. Ezt akartuk? Erre szavaztunk? Ezért talpaltunk? – kérdezik maguktól, és a fejüket csóválják. A szív, a szeretet és összefogás ereje még kitart, de meggyengült.

Kellett a veszprémi pofon. Kellett, mert a jobboldal legnagyobb kincse az erkölcs. Annak tudata, hogy mi, ha nem is vagyunk jobbak, sem tisztábbak, mint amazok, hiszen mindnyájan a Kádár-kor barakkjaiból szabadultunk, szándékainkban, vágyainkban, álmainkban igenis jobbak és tisztábbak vagyunk. Egy szebb, jobb és tisztább világot akarunk. Eddig ezért küzdöttünk. Mert azt akarjuk, hogy az a szép Magyarország már az utánunk következő nemzedéké legyen. De nem azt, hogy ehelyett gyorsan teletömje a zsebét, mert ez szégyenletes.

A kulcsszó az emberi lépték: egy család, egy lakás, egy autó, egy fizetés, egy erkölcs, egy nagy közös emelkedés. Igen, hibáztunk. Baj van. Jól jött a veszprémi pofon. Most meg lehet állni, helyre lehet hozni a hibákat, mert összességében nagyszerű dolgokat cselekszünk. A polgár szónak kell ezért pontosabb értelmet adnunk: nem azt jelenti, hogy fenemód jómódú ember, hanem azt, hogy olyan ember, aki erkölcsösen, a többiek elismerésének közepette lett jómódú. Vagy nem. De mindenképpen: szerény.

Bencsik András

Lapszám:

Sose érjen véget a kampány

Egy szupermém!

Így zajlik majd az őszi választás

Október 12-re, vasárnapra tűzte ki a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek általános választásának időpontját Áder János államfő. A jelöltté váláshoz szükséges ajánlások számát a jegyzők három hét múlva állapítják meg, az adott lakosságszám függvényében.

Az önkormányzati választás egyfordulós, amely az ország településszerkezetéhez igazodva, településtípusonként más-más elemekből áll össze. A jelöltek szeptember 8-áig gyűjthetik és adhatják le ajánlásaikat a választási bizottságoknál.

A 10 ezer vagy annál kevesebb lakosú településen a helyi önkormányzati képviselőket a település választópolgárai egyéni listás (korábban kislistásnak nevezett) választási rendszerben választják meg, ahol a település egy választókerületet alkot.

A 10 ezernél több lakosú településen és a fővárosi kerületben a képviselők vegyes választási rendszerben - egyéni választókerületben és kompenzációs listán - jutnak mandátumhoz.

Egyéni listás, illetve egyéni választókerületi képviselőjelölt a korábbi választásokhoz hasonlóan az lehet, akit az adott választókerület választópolgárainak legalább 1 százaléka jelöltnek ajánlott.

A 10 ezernél több lakosú településen kompenzációs listát az a jelölő szervezet állíthat, amely a település egyéni választókerületeinek több mint felében jelöltet állított (korábban az egyéni választókerületek negyedében kellett ehhez jelöltet állítani).

Átalakul a Fővárosi Közgyűlés választása: a közgyűlés tagjait eddig fővárosi listán választották meg a budapestiek, az októberben megalakuló testületbe azonban már más rendszerben kerülnek be a képviselők. Tagja lesz a közgyűlésnek a főpolgármester és a 23 kerületi polgármester, a közgyűlés további kilenc tagja pedig fővárosi kompenzációs listáról kerül majd a testületbe. Fővárosi kompenzációs listát az a jelölőszervezet állíthat, amely a fővárosi kerületek több mint felében polgármesterjelöltet állított. A kompenzációs listán a jelölőszervezet kerületi polgármesterjelöltjei és főpolgármester-jelöltje szerepelhet.

A megyei önkormányzati képviselőket megyei listán választják a választópolgárok, a választás tekintetében minden megye egy választókerületet alkot, amelynek nem része a megyei jogú város, valamint a főváros. A megyei választókerületben listát az a jelölőszervezet állíthat, amely a választókerület választópolgárai 0,5 százalékának ajánlását összegyűjtötte (négy évvel ezelőtt a választópolgárok 1 százalékának, nyolc évvel ezelőtt 0,3 százalékának ajánlására volt ehhez szükség).

A polgármestert és a főpolgármestert a települések választópolgárai közvetlenül választják. Polgármesterjelölt az lehet, akit a 10 ezer vagy annál kevesebb lakosú település választópolgárainak legalább 3 százaléka, a 10 ezer lakost meghaladó, de 100 ezer vagy annál kevesebb lakosú település esetén legalább 300 választópolgár, a 100 ezernél több lakosú település esetén legalább 500 választópolgár jelöltnek ajánlott (ehhez négy éve még legalább 2 ezer választópolgár ajánlására volt szükség).

Főpolgármester-jelölt pedig az lehet, akit legalább 5 ezer fővárosi választópolgár ajánlott jelöltnek. Négy évvel ezelőtt 27 ezer ajánlásra volt szükség a főpolgármester-jelöltséghez.

Polgármester és főpolgármester az lesz, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta.

Az egyéni listás és az egyéni választókerületi jelölt, valamint a polgármesterjelölt állításához szükséges ajánlások számát a helyi választási iroda vezetője, a főpolgármester-jelölt, valamint a megyei lista állításához szükséges ajánlások számát a területi választási iroda vezetője állapítja meg augusztus 18-án. A szükséges ajánlások számát az alapján határozzák meg, hány választópolgár van a központi névjegyzékben a szavazást megelőző 58. napon, azaz augusztus 15-én.

A választópolgároknak az országgyűlési választáshoz hasonlóan lehetőségük van arra, hogy több jelöltet ajánljanak. A jelöltek és jelölőszervezetek az országgyűlési választáshoz hasonlóan ajánlóíveken gyűjthetik az ajánlásokat, ezek ellenőrzésére a választási bizottságoknak a korábbi kettő helyett négy napjuk lesz.

A határidőig vissza nem vitt ajánlóívek miatt a választási bizottságok bírságot szabnak ki, de ennek összege az országgyűlési választáson alkalmazott 50 750 forint helyett ívenként 10 ezer forint lesz.

MTI - alfahir.hu

8 : 7

Nagyon súlyos szavakkal ment saját kollégáinak az Alkotmánybíróság elnöke

Hétfőn az Alkotmánybíróság áldását adta arra, hogy a Fővárosi Közgyűlésben ezentúl a 23 kerület polgármestere és 9 kompenzációs listáról bejutott képviselőből álljon. Eddig a teljes közgyűlést pártlistáról választhatták meg a budapestiek.

A változtatással az a baj, hogy ezzel sokkal többet ér majd egy kisebb kerületben élő ember szavazata, mint egy nagyobb kerületben lakóé. A két szélsőség: a XXIII. kerületben 22 ezer ember él, míg a XI. kerületben 147 ezer. Mindkét kerületet egy-egy ember képviseli majd a közgyűlésben.

Az Alkotmánybíróság azonban elfogadta a rendszert, mondván történetileg így alakult a kerületek fejlődése, ezt el kell fogadni. Paczolay Péter alkotmánybírósági elnök kisebbségben maradt azzal a véleményével, hogy már a kétszeres eltérés is ellenkezik az egyenlő választójog elvével, itt viszont hatszorosnál is nagyobb különbség is van.

Előfordul, hogy az alkotmánybírók nem értenek egyet, másképpen értelmezik a törvényt. Paczolay azonban a határozathoz fűzött különvéleményében ennél sokkal tovább ment. Mert nem csupán szakmai érveket hozott fel a törvény ellen, hanem konkrétan odaírta, hogy kollégái nem szakmai szempontokat is figyelembe vettek. Ezt írta:

A jelen ügy nem egyszerűen alapjogi kérdést érint, hanem a demokrácia alapját jelentő választáshoz való jogot. Ezért az Alkotmánybíróságnak különös felelősséggel, az alkotmányos szempontok kizárólagos érvényesítésével kellett volna döntenie.

Ez nagyon kemény kritika. Hiszen milyen szempontok merülhettek fel az alkotmányos szempontokon túl? Paczolay ebben nem ad iránymutatást, de bármilyen egyéb szempont érvényesítése az Alkotmánybíróság tagjaira nézve rettenetesen kínos.

Politikai nyomás, anyagi érdek, politikai elfogultság? Nem világos, hogy Paczolay ilyesmire gondolt-e, de egy ilyen helyzetben ezekre a legkönnyebb gondolni.

Az alkotmánybírák többsége egyébként arra hivatkozva fogadta el az aránytalan választási rendszert, hogy az új közgyűlésben a kettős többség elve szerint lehet majd csak határozatokat elfogadni, vagyis nem csupán az lesz a kérdés, hogy a képviselők több mint fele egy irányba szavaz-e, hanem a többségnek a budapesti lakosság többségét is képviselniük kell. Vagyis a nagyobb kerületek polgármestereinek szavazatai ott már többet érnek majd. Ennek az érvnek a megalapozottságát több alkotmánybíró is vitatta.

A törvénnyel szemben Paczolayhoz hasonlóan nagyon keményen fogalmazott több alkotmánybíró is.

Bragyova András egyetért Paczolay Péter érveivel. Ő egyenesen így fogalmaz:

A Fővárosi Közgyűlés, ahogyan e törvényhelyek alapján létrejön, sem nem választott, sem nem fővárosi.” Gondolatmenetét ilyen súlyos mondattal zárja: „Röviden, szerintem a mai rendszer nem választás, sem közvetett, sem közvetlen.”

Kiss László szintén keményen fogalmaz különvéleményében: a választójog közvetlenségének és egyenlőségének súlyos sérelméről ír.

Kovács Péter sem értett egyet a többséggel, és kis kiegészítéssel jelezte, hogy egyetért Paczolay érveivel.

Lévay Miklós sem tartja alkotmányosnak az új rendszert:

„Álláspontom szerint a kettős többségi rendszer teljességgel alkalmatlan az alapjogi sérelem elhárítására, vagyis az eltérő súlyú szavazatokból adódó aránytalanság kiküszöbölésére” – írja többek között.

Balogh Elemér csak annyi különvéleményt írt, hogy csatlakozik Paczolayhoz.

Érdekes még Stumpf István különvéleménye, aki általában nagyon rossznak tartja, hogy nem sokkal a választás előtt módosították a törvényt, de mégis áldását adta az új rendszerre. Szerinte az Alkotmányban rögzíteni kellene, hogy egy évvel a következő választás előtt már ne lehessen hozzányúlni a választási szabályokhoz. Ugyanakkor ezt a kérdést szerinte érdemben most nem lehetett vizsgálni, mert a törvényt megtámadó beadvány ezt nem kifogásolta. Stumpf azért is fogadta el a törvényt, mert szerinte túl nagy bizonytalanságot okozott volna, ha az októberi választás rendje nem tisztázódik mihamarább.

Stumpf döntése azért is volt fontos, mert 8:7 arányban ment át a választási törvény az Alkotmánybíróságon. Vagyis egyetlen szavazaton múlott, hogy októberben e szabályok legyenek érvényesek.

Salamon László viszont azért írt különvéleményt, mert szerinte azt se kellett volna megsemmisíteni a törvényből, amit a többség alkotmány-ellenesnek talált: hogy a kompenzációs lista elosztásakor a kerületek lélekszámával súlyozzák az egyes szavazatokat, vagyis hogy a törvény egyenesen mondja ki, más és más értéke van egy-egy szavazatnak.

http://444.hu/2014/07/22/nagyon-sulyos-szavakkal-ment-sajat-kollegainak-az-alkotmanybirosag-elnoke/

Választás

Bogár László: Ezért engedte győzni Orbánt a háttérhatalom

2014. április 08. 16:06
Hunhír.info

bogar-laszlo.jpgA „birodalom” mint globális SZDSZ, egyszerűen belátta, hogy a „lokális SZDSZ” – ami most Összefogás logó alatt semmisült meg éppen – kényelmesen kifosztható állapotban tartaná az országot, de az ennek nyomán kibontakozó permanens polgárháború miatt aligha szerezhetné meg a zsákmányt. Ezért járult hozzá most sajátjai bukásához, és Orbán Viktor évtizedes uralmához.

Ahogy az várható volt, a Fidesz magabiztos győzelmet aratott a 2014. évi parlamenti választásokon. És egyre valószínűbb, hogy elnyerte azt a főhatalmat is, ami akár további 15-20 évre szóló uralomgyakorlást jelenthet. Mivel minden túlzás nélkül állítható, hogy történelmi jelentőségű eseménynek lehetünk tanúi, érdemes kicsit megvizsgálni az események mélyebb rétegeit is.

Talán abból a Mark Twain-idézetből indulhatnánk ki, hogy „ha a választásokon bármi igazán eldőlne, biztosan nem engednék meg nekünk”, hogy válasszunk. Amióta léteznek a modern értelemben vett politikai rendszerek, vagyis nagyjából a 19. század közepe óta, lényegében ugyanazok a mintázatok érvényesülnek, amelyeket a világot ténylegesen irányító „szuperhatalom” konstruktőrei kijelöltek számunkra. Vagyis vannak liberális pártok, amelyek a globális tőketulajdonosok közvetlen képviseletét látják el. Aztán vannak „szociális” („szocialista”) pártok, amelyek (legalábbis látszólag) a munkaerő-tulajdonosok politikai érdekeit jelenítik meg. És végül vannak a konzervatív pártok, amelyek eredetileg a történelmi nemesi osztályokat képviselték, de kezdettől fogva egész más volt a valós funkciójuk. Ennek az egész hamis történelmi konstrukciónak az volt a feladata, hogy elfedje a lényeget. Ez a lényeg pedig nem más, mint az, hogy a politika világát a globális tőke, vagyis az őt közvetlenül kiszolgáló „lokális SZDSZ-ek” uralják, a másik két pártcsaládot csupán a színjáték hitelesebbé tétele érdekében állították színpadra. Ám az egész gépezet zavartalan működtetése érdekében azért a szocialista és a konzervatív pártokban is a liberális erő, vagyis a „belső SZDSZ” játszotta a meghatározó szerepet. Így volt ez a magyar rendszerváltás esetében is, ahol a bölcs magyar választó kis híján a legerősebb politikai párttá tette a globális birodalmi stratégiát közvetlenül kiszolgáló SZDSZ-t. Ez azért mulatságos, mert ezzel az erővel és ezen a logikai alapon akár KGB-s tábornokokat is küldhetett volna a szabadon választott budapesti parlamentbe. A közkeletű vicc úgy reagált erre, hogy persze minden párt birodalmi kollaboráns, csak egy kivétel van, az SZDSZ, mert az nem kollaboráns, hanem maga a laboráns. Az első ciklusban ugyan az SZDSZ látszólag ellenzékben volt, de a kormánykoalíció valamennyi pártjában meghatározó szerepet játszott, ténylegesen irányította a végrehajtó hatalmat. Az általa szervezett, taxisblokád nevű puccsal pedig azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a köztársasági elnök és a média egyidejű kézben tartásával bármely kormányt bármikor képes megbuktatni, vagy a „helyes” útra téríteni. Az ezt követő kormányban a már formálisan is a végrehajtó hatalom részeként működő SZDSZ kisebbik kormánypártként is abszolút diktatúrát gyakorolt. A mostani választáson végképp megsemmisülő MSZP pedig valójában már akkor elkezdte hosszú és keserves agóniáját, amikor készségesen kiszolgáltatta magát a parazitaként működő SZDSZ-nek. Amikor a globális hatalom Horn Gyula eltávolíthatósága érdekében megbuktatta a kormánykoalíciót 1998-ban, Göncz Árpád köztársasági elnök mint a globális helytartó, egy interjújában félreérthetetlen üzenetet küldött az akkor is győztes Orbán Viktornak: „Bárki kerül is kormányra, annak mozgástere, választási ígéreteitől függetlenül, igen korlátozott. A gazdaság 75 százalékát már nemzetközi vállalatok adják, és az a kormányfő, aki ehhez bármilyen formában hozzá akar nyúlni, három hónapnál tovább nem maradhat a posztján.” Bár Orbán Viktor kitartott, és heroikus erőfeszítésekkel végigcsinálta a ciklust, de a globális hatalom 2002-ben és 2006-ban is lehetetlenné tette, hogy újabb nemzeti kormányokat alakítson. Helyette inkább a Medgyessy, majd Gyurcsány által véglegesen és végzetesen „SZDSZ-esített” MSZP segítségével vitte végbe az ország totális kifosztását. A mélyben azonban már 2006-tól elkezdődött egy mindmáig feltáratlan és megfejthetetlenül talányos folyamat, ami az örök rejtélyt jelentő őszödi beszéddel vette kezdetét. Ettől kezdve ugyanis a szociálliberális oldal részéről egyetlen olyan megnyilatkozás, illetve lépés sem történik, amelynek nyomán ne mérne ez az oldal megsemmisítő csapást önmagára. Az önmegsemmisítés talán legmegrendítőbb csúcspontja Gyurcsány lemondása volt, amikor a demokrácia nagyobb dicsőségére lényegében ki is mondta, hogy a „globális főkonstruktőr” határozott óhaja alapján távozik. A Fidesz addig elképzelhetetlen 2010-es győzelme tehát két pilléren nyugszik. Egyfelől a magyar társadalom elsöprő többsége jelezte, hogy globális kifosztottsága legvégső fiziológiai korlátaihoz érkezett, és a Fideszben látja az egyetlen esélyt a lepusztulási lejtőről való visszafordulásra. Másrészről viszont abban, hogy a globális hatalom stratégiájának megváltoztatásába kezdett. Ennek lényege talán úgy foglalható össze, hogy ugyan Orbán Viktor nemzetstratégiája kellemetlenül csökkentheti a Magyarországról kiszívható erőforrások mennyiségét, de van egy semmi mással nem helyettesíthető előnye is Orbán Viktor hosszú távú kormányzásának, és ez a soha nem látott szintű rend és stabilitás. A „birodalom” mint globális SZDSZ, egyszerűen belátta, hogy a „lokális SZDSZ” – ami most Összefogás logó alatt semmisült meg éppen – kényelmesen kifosztható állapotban tartaná az országot, de az ennek nyomán kibontakozó permanens polgárháború miatt aligha szerezhetné meg a zsákmányt. Ezért járult hozzá most sajátjai bukásához, és Orbán Viktor évtizedes uralmához. A folyamatos jövő tehát elkezdődött.

MHO

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=74172

Te kit választanál... Illés együttes 1983

Nemcsak Gyöngyösön...

A Fidesz menti meg a balosokat?

Attól tartanak a Fideszben, hogy a baloldali összeborulás nem éri el a 15%-ot és nem jut be a parlamentbe - mondta el a Figyelőnek egy kormányközeli forrás.

Az informátor elmondása szerint a Fidesznél még "90%-ig tele van a tár", vagyis több, a Simon-üggyel egy horderejű botránnyal elő tudnának állni, ám nem szeretnék, ha tovább csökkenne Mesterházyék népszerűsége.

A kormánypártnál ugyanis attól tartanak, hogy Brüsszel nem nézné jó szemmel, ha csak a Fidesz, a Jobbik és az LMP kerülne a parlamentbe, a nyugatbarát balosok pedig nem.

Az informátor azt is elmondta, hogy a Fidesznél lassan lemondanak a gyöngyösi körzetről is, mert a legutóbbi felmérések szerint az egyéniben itt induló Vona Gábor hatalmas fölénnyel vezet jelöltjük előtt.

Figyelő - alfahir.hu

Választás 2014

KLIKK:

http://mno.hu/valasztasi_terkepek

Mátyás Balázs Mátét április 6.