Ime az én tízparancsolatom, azok a tanulságok, amelyeket gyermekkoromban a mesékből sajátítottam és amelyeket felnőttként tudatosítottam magamban:

1. Lássam meg és fogadjam el és a csodákat, a varázslatot. Éljek szerendipikusan.
2. Merjek elindulni. Hogyha ott van a zsebemben a hamuban sült pogácsa és az atyai-anyai áldás, semmi vész nem érhet. A többi majd kialakul útközben.
3. Keressem meg a saját utam és azon haladjak. Ne siessek, csak lassan. Mindig vannak rövidítések, kényelmesebb megoldások, de ezek csak zsákutcák, soha ne térjek le a jó útról.
4. Segítsek, hogyha olyan társakkal találkozom, akik segítségemet kérik. Vagy észre is vehetem őket és én ajánlhatom fel a segítségem. Tudjak segítséget kérni, amikor szükségem van rá és tudjam elfogadni a felajánlott segítséget.
5. A jóság, az őszinteség, a hitelesség pillanatnyilag nem mindig éri meg. Mondhatják, hogy naív, gyerekes vagyok, de én az a mesehős szeretnék lenni, aki felkapaszkodik az égig érő fa tetejére. És oda csak így lehet.
6. Tiszteljem az ellenségeimet és csak szemtől-szembe küzdjünk, egyenlő esélyekkel. Fogadjam el a vereséget. Én sem vagyok legyőzhetetlen. 
7. Küzdjek meg azért, ami nekem fontos. Ne adjam fel, ha elbukok.
8. Kimutathatom az érzéseimet: örömömet, bánatomat, fájdalmamat, csalódottságomat. Sebezhető leszek, ugyanakkor sebezhetetlen.
9. Ne ítéljek, ítélkezzek felszínesen. A gebe gyakran egy táltos csodaparipát rejt. 
10. Ne féljek a veszteségektől és a kudarcoktól, mivel ezek az önmagam felé vezető utazás részei. Legyek hálás ezekért, mert sokkal többet tanulok belőlük, mint a sikereimből.
(11. A sárkányok néha megszelídülnek!)"
Részlet a Mesepszicológia című könyvből.
A szobrok Józsa Judit korondról származó képzőművész munkái