2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

„Halál nincsen” Beszélgetés Szepes Máriával (1908-2007)

Szepes Mária 2007-ben
–       Valamiért fogadlak benneteket, amit majd tudni fogtok, mi az, de pontosan kérdezzetek! Ez nagyon fontos, hogy felelhessek. Az élet örök, és hogy soha-soha meg nem halunk, hogy ez mindig folytatódik, új és új öltözéket veszünk, de egyformák vagyunk és összetartozunk, ezt tudjátok, ugye?

Egyek vagytok vele, ahova mentek, ahova hívnak, nagyon fontos üzeneteket kell átadni egymásnak, barátilag, nem ellenségesen. A világ nagyon-nagyon rossz állapotban van, segíteni kell, azért vagytok itt, és én azért vagyok veletek, ruhát cserélgetve, most ideiglenesen Szepes Máriaként, hogy elmondjam azoknak, akik értik, hogyan adjátok tovább, mert ez az egész mindenség egy és összetartozó. Vannak irigyek, szomorúak, vidámak, de halál nincsen, csak élet van, örök élet, átöltözés; mindig azt vesszük föl, ami nekünk jár, és azt vesszük föl, hogy segítsünk a másiknak, de, csak ha kérdez, ha kéri. 
Fognunk kell egymást, segítenünk egymást, rendesen tanítani, szeretni, mindig ölelni, mindig simogatni, mindig felelni arra, amit kérdeznek; ha nem kérdezel, nem felelek! 
Kérdezzetek, mert kérdésekkel jöttetek… 
–  Mikortól érezte azt, hogy segítenie kell?
– Színész családban születtem, kétéves koromban már színpadon voltam a színházunkban. Miénk volt a színház Újpesten. Apám nagy színész volt, anyám primadonna, és én kétévesen egy kis szerepet játszottam csak, mert nem voltak szavaim hozzá, de tudtam, hogy én egy Papnő vagyok, bár ennyi idősen csak egy csacsi lányka voltam… Ebben a darabban egy cigányasszony legkisebb gyerekét játszottam: 
– Éhes vagyok, éhes vagyok. 
– Te vagy a legkisebb, és te csinálod a legnagyobb lármát – mondta „anyám”, és próbált elhalászni, de nem hagytam magam, csak kiabáltam. 
– De én vagyok a legéhesebb, tegyél le, tegyél le! Kicsavartam a kezem „anyám” kezéből, és hajlongtam, összeszedtem a cukrokat, ettem és hajlongtam. 
Hároméves korom körül elvittek egy előadásra, ott keleti táncot táncolt valaki. 
Úristen – gondoltam –, én ezt tudom, nem ő, én vagyok ott! 
Hazamentünk, levettem a zongoraterítőt, letérdeltem és táncoltam. Aztán később elmentem balettet tanulni. Tökéletes balett-táncosnő vagyok, le is vizsgáztam, de nem akartam táncosnő lenni. 
– Mindezekből adódna, hogy esetleg színész vagy táncos lehetett volna.
– Igen, de tudtam, hogy ezen már túl vagyok, mindent tudtam, ezek már megvoltak, és nem akartam semmi mást csinálni, csak írni, írni, már kilencéves koromban. 
– Miért az írás?
– Mert abban elmondhatom Istent, a láthatatlan Istent, akit ismertem, aki visszaküldött most is a halálból, és én tudom Őt. Az emberek titokban idejönnek, megkérdeznek, és én megérzem, hogy igazat kérdeznek, vagy csak menekülnek a halál elől. Akkor hagyom, menjen, még élnie kell, vagy már érett arra, hogy ezt megkapja. Nem baj, ha nem hisznek neki, de a benne lévő Isteni megvan. Ez a bennem lévő Isteni az, amit megosztok veletek, fogadjátok el tőlem. 
– Sokat beszél Istenről, a vallási tanításokhoz hogyan viszonyul?
– Nincsenek külön vallások, nincsenek külön Istenek. Csak aszerint vannak az Istenek, amilyen néphez születnek. Nem hét Isten van, egyetlenegy, a különbözők egymás ellen valók. Új világ épül, érkeznek az új gyerekek. Szereti a másikban önmagát, és érzi, hogy minden mindennel összetartozik. Ezért vagytok itt, mert érzitek ezt. Viszont van, aki ördögi, sötét, ezt a világot találta ki magának, mert választani mindig lehet, Istent vagy ördögöt. Az ördöghöz semmi közünk, mi mindig segítünk, mi mindig adunk, mi mindig átmegyünk és visszajövünk. Mert újjászületések vannak, a ruha, amit viselünk és levetünk majd, az üres. Ahogy elképzeled, azt magaddal hozod, az a tied, azért jöttél, hogy segíts, hogy kérdezzenek, azért jöttél, hogy felelj, azért jöttél, hogy jót felelj. Csak jót feleljetek annak, aki titokban kérdez, mert másképp nem mer. De nem csak az nyer új életet, aki hisz ebben, hanem az is, aki nem hiszi. De az egyelőre megteremti a maga poklát, azzal nem tudok beszélni. 
– Szeretném egy-két fogalomról megkérdezni, mint például szerelem, barátság.
– Édesem, más a szerelem és más a szeretet. A szerelem az, amivel társulsz, amiből gyermekek fakadnak, s utána meghalnak. A szeretet az, ami a világmindenség minden élőlényét egyformán szereti, azért szereti így, hogy segítsen az embereken, különben elvesznének. Tanulni kell, tanulni, tudni, megosztani. 
– A tudományról mit gondol? Irodalomtudomány, matematika?
– Mind összetartoznak, de ezek csinált dolgok. Vannak vad, zavaros ügyek, amikkel nincs dolgom, és vannak olyanok, amik egyszerre kigyúlnak. Nagyon bonyolult dolog az élet.
Szepes Béla rajza feleségéről, Máriáról

Meg kell nyílni és most ez történt, történik, történni fog. 
– Mit tehetünk a tudomány veszedelmes találmányai ellen?
– Válogassatok, hogy mi hová vezet, miért gyúlt ki, azért-e, hogy én gazdagabb legyek, a másik szegényebb, vagy azért, hogy adjak és segítsek. 
– A múlt század közepén miért volt halott a spiritualizmus – vagy nem volt az?
– Nem volt halott, hanem egyéni dolog volt, egy-egy fejlett emberben feléledt, mert mindenki tudja, hogy halál nincsen. És most megint jön rá – erre a szörnyűségre, ami jelenleg van: a hajsza a pénz után, az irigység, a lopás, a gyilkolás – a váltás, mert érkezik a hamis mellett a valódi. Itt van, és ne engedjétek el soha, azért vagytok itt, hogy segítsetek, hogy megtanítsátok az öröklétre azt, ami örök, és odavezessétek, ami örök. Nem a Földre valók vagyunk mind, hanem mindenhonnan, minden bolygóról vagyunk itt, és átöltözünk, mikor levetjük a ruhánkat, mert halál nincsen! Csak élet van… 
– Az elmúlt tizenöt évben egyfajta ezoterikus bummról beszélhetünk Magyarországon, mindenféle-fajta szemlélet megnyilvánult. Mit gondol erről?
– Igen, igen zavaros szemléletek, úgy tudnak szeretni, hogy ugyanakkor gyűlölik a mást. Ez tévedés, csak szeretni szabad, csak azt. Mindig lehet választani. Ha csak egy embert, egy lelket megmentesz, már nem éltél hiába. 
– Meséljen Márai Sándorról és Hamvas Béláról!
– Márait nagyon szerettem, nagyon igaz volt, sosem tért le az útjáról, és nagyon szenvedett amiatt, hogy nem jöhetett vissza, de most már itt van újra. 
Hamvas Bélát is nagyon szeretem, most is beszélgetek vele, csodálatos ember volt, a legnagyobbak egyike. Bezárták, száműzték, de mindez soha nem változtatott azon, amit tudott. Sokat sétáltunk együtt Leányfalun, mert mi ott építettünk egy házat a fivéremmel, aki azt jósolta, hogy szörnyű nagy háború lesz (a II. világháború), amit csak ott tudunk túlélni. Hamvas is ott lakott egy festőlakásban, és nagyon sokat beszélgettünk. Soha nem engedett abból, amit tudott és hitt. Azt kell, hogy megértsétek: sokan jártak itt, pusztító vad, hallatlan hittel is, azokban minden szó életté vált. Egyetlen egységről van szó, ebben a világmindenségben, ami most nagyon mélyponton van, és csak kevesen vagyunk, akik fönn széttárva a karunkat kérjük a láthatatlan Istenséget, hogy segítsen Földön és a világmindenségen. Ez nagyon fontos most. 
A tüdő nem lehet olyan, mint a szív, és a szív nem lehet olyan, mint a láb, egyetlen egy szervezet az egész világmindenség… (de csak akkor felelhetsz, ha jól kérdeznek…) 
– Említette, hogy a Déltenger a gyerekkorát, fiatalságát és az I. világháborút juttatta eszébe. Lát-e hasonlóságot abban, ami most van, és ami száz évvel ezelőtt volt?
– Természetes, hogy hasonló, természetes, hogy ugyanazok, és egy kis távolságból már látszik is, hogy összetartozik minden, mindenkivel. 
– Milyen volt a háború, mit éreztek?
– Az ember mindig határozottan érzi, hogy mi vár rá, lehull-e a test, a ruha róla, vagy rajta marad. Mi határozottan éreztük, hogy rajtunk marad, és akkor nagyon jóban lettünk a Hamvassal, sok csodálatos dolgot hallottam tőle, melyet nem árulhatok el, mert olyasmiket mondott, ami most van és lesz… 
Nagyon sötét dolgok várhatóak és nagyon nagyszerű dolgok is, és át fog alakulni minden úgy, hogy nyitva lesz az ég előttünk. Akik előtt nyitva lesz az ég, azok bemennek oda és továbbélik az örökkévalót, akiknek nem, azoknak vissza kell jönni, kiszakadva ebbe a szörnyűségbe, ami csak a pénzt imádja és a politikát, és alázuhanni oda, a sötétségbe, hogy tanuljon, tanuljon, tanuljon. Mi fölfelé megyünk, ti is fölfelé vágytok, levesszük ezt a ruhát, és ami alatta van, az Isteni! Ezért vagytok itt, mert ezt megéreztétek. 
Az a megpróbáltatása ennek a létnek, hogy magamból tenyésszem ki azt, ami igaz. Takarjam le és szórjam szét a mélységbe azt, ami hazug. Most egy szörnyen bonyolult életben vagyunk benne. Mi élni fogunk, mi azért vagyunk itt, hogy segítsünk, de csak annak, aki kéri, aki jól kérdez, annak jól feleljünk. Istennel kell lenni, aki láthatatlan. Hamvas is Istennel volt, a láthatatlannal, ma is vele van, mert segíteni akart. 
– A háború utáni évek elég sötétek voltak, Hamvasnak is nehéz volt megjelenni, jelen lenni?
– Hamvas Bélának meg kellett szenvedni dolgokért, mert amit nem jól teszek, vagy csinálok, azt magamnak is át kell élnem, amit még nem tudok, meg kell tanulnom. Nagyon fontos ez az élet. Amit rossznak érzek, az a jó, amit jónak érzek, azt felejteni kell, és alámerülni újra és tapasztalni, tapasztalni, akkor is, ha a szív más formájú, mint a tüdő és a tüdő más formájú, mint az agy. Minden bennem van, ami az örökkévalósághoz kell. Az irigység és a harag nem az én dolgom. 
– Mi az, amit igazán szépnek tart ebben a jelenségvilágban?
– A jóságot. Ha egy emberen segítek, a világon segítettem, azt tartom jónak, és én mindig kérdezek magamban, vagy némán, vagy hangosan, és nekem mindig felelnek.

(Készítették: Bozsaky Dávid, Ferenci Gabriella, Weiner Sennyey Tibor - Megjelent az Irodalmi Jelen 2007 októberi számában.)

(Szepes Mária 2007 szeptember elején, 99 évesen távozott)

Adni nem könnyű

Ha egy embert megmentesz, vagy átsegítesz a bajon, egy világot mentettél meg. A sorsod sokkal inkább a te felelősséged, mint amennyire kényelmes volna. Választhatsz jól és választhatsz rosszul.
Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki mindenki ellen. Borzalmas vad erők vannak. És nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni! Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is!
Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni.
Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó.
Csakis a fény irányát követni egyénileg felépített megismeréssel.
El kell fogadni azt, hogy a másik ember más, mint én. Lehet, hogy nem egészen értek vele egyet, de segítem abban, ami pozitív benne, és nem azon lovagolok, ami negatív. Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához. Tökéletes ember nincs - mert akkor nem a Földön lennénk.
A gyűlölet a szeretet megbetegedése. Le kell a gyűlöletet szerelni, mert az újabb gyűlöletet, harcot szül, ami semmire nem vezet. Ezek kiselejtezett, elavult, hasznavehetetlen dolgok, mert nem volt még háború, amelyet a győztes is el ne veszített volna. A Föld egység. Ha az én nagylábujjam fáj, a fülem sem érezheti jól magát.
Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, és betöltse, amire született. Szépen, jól, amennyire telik tőle. És a szabály örök: aki kapni akar, annak előbb adni kell. Adni nem könnyű. Tied csak a mű, nem pedig a gyümölcse...

Szepes Mária

Pozitív-negatív emberek

Milyen emberek társaságát kerüljük, milyen emberek társaságát keressük?  E tanulmány első fejezeteiben már kifejtettük, hogy életünkbe senki sem lép be véletlenül, mert amit véletlennek érzékelünk, az részleges vakságunk következménye. Olyan mozzanat, amelynek előzményeit nem látjuk, tehát nem ismerjük fel logikáját, elkerülhetetlenségét és sorsunkat alakító szándékosságát. Bármilyen kellemetlen viszonylatunk támad környezetünk tagjaival, e viszonylat hívójele bennünk hangzott el, sőt mi adtuk meg alaphangját. Éppen ezért a mi feladatunk, hogy minden ilyen relációt feloldjunk. Ha már belekerültünk, akkor már ez a vizsgatételünk. Mivel azonban ezen a területen is - mint az élet bármely más síkján - a valódi karmaoldó, illetve elhárító módszer a profilaxis, amennyiben képesek vagyunk rá, itt is élhetünk a megelőzéssel. Mert értsük meg, az embernek joga van hozzá, hogy a dolgokat megkönnyítse, a bonyodalmakat elkerülje vagy transzponálja. E kiváltság azonban benső rang. Semmi mással nem lehet hozzájutni, mint a megismerés szellemi és erkölcsi erejével. Ez az élő erő annyit jelent, hogy van benső mértékünk, amellyel lemérhetjük, mi az, amit meg kell tennünk, s mi az, amire hiába vesztegetünk időt és energiát. Lemérhetjük: hol kezdődnek mulasztásaink, és hol végződik morális kötelességünk.

Vannak esetek, amikor nyilvánvaló, hogy szitába öntünk nektárt. Vannak esetek, mikor megbocsátásunk, teherviselésünk demoralizálja azt, akit felment és megkímél. A gyöngeségek kiszolgálása és alátámasztása éppúgy nem vezet jóra, mint az erőszakos áthangolási törekvések.

Gyakran kell döntenünk az elkülönítés gyógymódja mellett akkor, ha két egyéniség nívódifferenciája áthidalhatatlanná válik. Két ilyen pólus konjunkciója olyan nagymértékben irritáló, hogy mindkét fél megbetegszik, lelki és szellemi értelemben elerőtlenedik tőle. A kötelezettségünk bárkivel szemben csak addig terjedhet, amíg hasznára lehetünk. Amint azonban legjobb szándékunk és igyekvésünk ellenére úgy konstatáljuk, hogy éppen abba hajszoljuk bele, amitől megkímélni szeretnénk, hagyjuk magára. Engedjük el. Kerüljük, mert valami rejtélyes pszichokémiai folyamat mérget termelt ki közöttünk.

A megismerés kétségtelenül szolgálatra kötelez, s a kozmikus morál alapja a szolidaritás. Minden erkölcsi megbetegedés elsodor ettől az alaptól, és minden gyógyulás közelebb visz hozzá. Feltétlenül rossz tehát az a módszer, amely egy harmóniátlan közelséggel robbanást idéz elő, erkölcsi hanyatlást okoz.

A szolgálat nem riad vissza a ragálytól sem, de okosan védekezik ellene, nehogy ápolás közben maga az orvos is leprássá váljék. A negatív, lehúzó, korlátolt, rosszindulatú emberek pszichikai ragályt árasztanak. Itt feladatunk arra szorítkozik, ha környezetünkbe kerülnek, hogy szóval, példával, gondolat- vagy érzésemanációkkal gyógyszert kínálunk nekik. Ha elfogadják, gyógyulni kezdenek. Ha nem fogadják el, akkor csak az idő és elkülönítés segíthet rajtuk. De semmi esetre sem változtat állapotukon az, ha szoros közelségben velük mi is átitatódunk a fertőzéssel.

Ha egy-egy terméketlen, negatív kötés szorosan ránk hurkolódik, akkor bontakozzunk ki belőle erőszak nélkül. Amennyiben felismerésünk és szándékunk helyes, akkor a viszonylat megszűnik látszólag önmagától. Leválik rólunk, mint begyógyult sebről a száraz var. A módszer ez esetben annyiból áll, hogy engedjük mi el az illetőt békességgel. Adjuk fel neheztelésünket, keserűségünket, sérelmeinket, minden várakozásunkat és feltételünket. Ez az oldott, barátságos békesség mai állapotának és fejlődési szükségleteinek világos felismeréséből fakad. Abból a bizonyosságból, hogy mellette ez idő szerint nem tehetünk semmit. Együttlétünk nem szövetség, hanem görcs. Ingerültséget teremtő kényszer. Ez a gyulladás akkor enyhül meg, ha eltávolodunk egymástól. Ha sikerül önmagunkban létrehozni ezt az állapotot, vetítsük át társunk mélytudatába. Kondicionáljuk, hogy adja fel ő is a feszült készenlétet. Pszichéje sokkal készségesebben fogadja majd el ezt az ajánlatot, kitapintva bennünk is az enyhülést, mint racionális értelme, amely csak ingerei és elégedetlensége névtelen tartalmát öltözteti különféle fedőnevekbe.

Pozitív emberek társaságát azért fontos és tanácsos keresnünk, mert a zóna, amelyben élünk gyakran szerencsétlen "vámpír" lények infernója. A negatív emberek pszichikai vámpírok. Minden élő felületre rátapadnak. Falánk csecsemő szájával szívják, amíg erő van benne, de a plusz, amelyet zsákmányolnak, nem válik tulajdonukká, hanem a minden irányban nyitott lényükön át szétömlik belőlük.

A pozitív emberek nem vérrel, hanem pszichikai-szellemi elixírrel táplálkoznak. Energiák akkumulálódnak bennük. Fölöslegeik vannak, amelyekből adni tudnak. A pozitív emberek a föld erőforrásai. Bennük gyűlnek össze és általuk cirkulálnak azok az energiakészletek, amelyek megtartják a fényre éhezőket. Ezért van az, hogy negatív emberekkel való együttlét után támolygunk a fáradtságtól. Úgy érezzük, teljesen kimerültünk. Pozitív emberek társaságában pedig felfrissülünk, feltöltődünk. Senki sem érintkezhet rossz következmények nélkül túlnyomórészt csak negatív emberekkel, mert amint több erőt ad le, mint amennyit felvesz, õ maga is "vámpírrá" s egyúttal lelki hemofiliássá válik.

A pozitív ember sokaknak tud erőt adni, anélkül hogy elgyengülne. Nagyok a bevételei, és egészséges a benső ökonómiája. Az emberekkel való érintkezés számára a természetes anyagcsere szükségletét szolgálja. Ha valaki például derűs, érzelmileg egyensúlyozott tud maradni nehéz helyzetekben, hittel és bátorsággal győzi a megpróbáltatásokat, már pozitívnak számít, mert magatartása erőt áraszt.

Egészséges benső ökonómiánk érdekében ezért nemcsak jogunk van hozzá, hanem szükségünk is, hogy energiakiadásainkat egyensúlyban tartsuk energiabevételeinkkel. Mert erőinkkel éppúgy nem könnyelműsködhetünk, mint anyagi javainkkal. Igaz, hogy a forrás, amellyel kapcsolatot teremtettünk, kimeríthetetlen, s a bennünk lévő szikra örök.

Segítsük ezért mindazokat, akiket segíteni tudunk tettekkel, értékes tanácsokkal, jó gondolatokkal és gyógyító erőkkel, de csak akkor, ha nem vámpírcsoportlelkeket éltetünk vele, s főleg, míg fedezetünk van rá. Amint azonban rájövünk, hogy az individuális gyógyulás és konstruktív reakciók szándéka helyett valami beteg pszichikai nimfománia akaszkodott ránk, amely kéjesen felissza a ráfordított energiát, s mohón üres állatszemmel még többet követel belőle, azonnal szakítsuk meg a kontaktust, mert ami ilyenkor történik, az nem más, mint transzmutáció lefelé. Az arany ólommá változtatása. Az ilyen kapcsolatot kerüljük el. S keressük a konstruktív, megújító, inspiráló, erőinket feltöltő szellemi forrásokat. Szívjunk be Fényt, hogy Fényt áraszthassunk.

Szeretet – gyűlölet meditáció Gyújt egy gyertyát. Helyezkedj el kényelmesen. Karod térdeden nyugodjon. Képzeletben helyezd el a bölcsek kövének harmatcseppjét lábfejedbe, szívedbe és a harmadik szemedbe. Képzeletben indítsd el az ingát 3 órától, a mindent átható szeretet hófehér fényéből 6 óra felé, a gyűlölet sötétjébe. Hagyd, hogy az inga továbblendüljön 9 óra felé, a végtelen szeretetbe, majd engedd, hogy újra a gyűlöleten, 6 órán áthaladva továbblendüljön 3 órára. Lengesd a mentális síkon mozgó ingádat a szeretet és gyűlölet 3-6-9 órája között, minden más gondolatot kikapcsolva magadból. Végezd ezt a jógát 3-4 percen keresztül. A gyakorlatot naponta legalább egyszer és 30 napon keresztül végezd. Ha a 30 nap letelt, következhet a következő mentális jóga, a második lépcsőfok a felszabadulás felé.

Szepes Mária

Szepes Mária 2001. júliusi személyes üzenete

szerény személyemnek, Mátyás Istvánnak autizmusról, életről, evilágról.

Fogadd szeretettel e csodálatos ember csodálatos gondolatait, melyet csak itt érhetsz el.

Szepes Mária 1.

http://data.hu/get/7022829/01_Szepes_Maria_2001_1.wma

Szepes Mária 2.

http://data.hu/get/7022827/02_Szepes_Maria_2001_2.wma



 

 

Légy önmagad! Szepes Mária

"Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga,
hogy betölthesse azt a feladatot, amire született.
Aki kapni akar, annak először adni kell.
A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak,
nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. 
Holott a földi lét a tapasztalásról kell,
hogy szóljon mindannyiunk számára.

Véletlen történések nincsenek.
Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell,
hogy az események az előzmények tükrében,
vagyis okkal történnek.
És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek.
Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk,
hogy fényt jelenthessünk a világnak,
hogy segíthessünk a Földön.”

Szepes Mária

Befelé és felfelé mindig van út

Szepes Mária, azaz sokunk Mária nénije, spirituális tanítómestere emlékét és hozzám szóló szavait egyaránt a szívemben, elmémben őrzöm, amíg csak élek. Az első szóbeli találkozásunk életem egyik válságpontjánál történt. Teljesen sakk-matt helyzetben éreztem magam, és nem láttam a kiutat egy súlyos magánéleti (párkapcsolati) problémámból.

Mária néni akkor azt mondta nekem: „Mária, befelé és felfelé mindig van út”.

Azóta én is ezt mondom azoknak, akik megrekednek valamiben, és gyakorta bíztatom magamat is ezzel a mantrával.

A mantra mágiája
Mert az ilyen mondatok önbeteljesítő energiává válnak életünkben, ha mint a lélegzést úgy gyakoroljuk, és olyan automatikusan használjuk őket a mindennapjaiban is.

A másik jókívánság mantrát már az egyik mágia könyvébe írta nekem Mária néni dedikálásképpen. A könyv itt van előttem most is, amikor ezt a cikkemet írom, így a mostani írásomat Szepes Mária ihletésével ajánlom mindenkinek.

A könyv első belső oldalán – az akkor már 90 év körüli Szepes Mária írónő - megélt tapasztalatainak birtokában leírt ajánlása nekem, így szól: „Máriának – hogy varázsolni tudjon a könyv mantráival” Szerető Szepes Máriája 1999. II. 26. (a születésnapomon)

A könyv, amiről szó van: A szerelem mágiája
Nézzük meg tehát most, hogy milyen „mantrákról” írt Szepes Mária írónő, és hogy  mi hogy állunk ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel magánéletünkben.

Bors Mari: Kockáztass valódi szeretetet! >>

A mantra azt jelenti: varázsszó, varázsige, amely köt és old. 
Ősvallások rítusai, gyakorlata szerint a szóval ölni, gyógyítani, építeni és rombolni lehet. Ma már a mélypszichológia is alkalmazza a gyógyító szóterápiát.

A soha ne kövesd el mantrái

A harmonikus együttélés feltételei és mantrái két csoportba sorolhatók, az első:

Amit soha ne kövessünk el
1. Ne higgyük, hogy ha létrejött a kapcsolat, akkor az már a happy end is egyben!
Nem, a munka még csak itt kezdődik el. A célba érkezéshez legfeljebb annyiban jutottunk közelebb, hogy elindultunk feléje. De minden pillanatban maximális lendülettel törekednünk, felismernünk, alkalmazkodnunk, áldoznunk és helytállnunk kell. Az ember és ember, a lélek és lélek közötti szédítő távolságot csak úgy tudjuk áthidalni, ha szüntelenül egymás felé hatolunk, mégpedig a fény terjedési sebességével.

2. Szavaink romboló hatása nyolc napon túl sem gyógyuló sebeket okozhat.
Ezek a sérülések sokszor veszedelmesebbek, mint a fizikai sebesülések. Az egyszer kiejtett szót soha többé nem vonhatjuk vissza.
Fekélyt (testit-lelkit) okozhatnak például a könyörtelen durva kritizálások, a bántó, kíméletlen szavak, a minősítések, ítélkezések. Még a játékos megalázásoktól is óvakodjunk, mert az ott kiejtett szavak is mélyre hatolhatnak, és megfogannak, majd pedig előjöhetnek egy későbbi konfliktusban vagy feszült pillanatban.

Az olyan szavakat, mint például megcsalás, elhagyás, válás, halál, egymás valamikor elvesztésének fantomképeit, ne vetítsük előre. Ezek a szavak a tudattalant izgatják, és elindulhatnak tragikus megvalósulásuk útján, ha nem alakítjuk át őket idejében a bennünk lévő gondolatokkal és érzésekkel együtt.

Ha nem tudjuk magunk megoldani a bennünk lévő bizonytalanságot, forduljunk szakemberhez, vagy olyan mély meditatív módszerekhez, melyek segítenek bennünket a tisztán látásban, tisztán érzésben.

3. Ne kezeljük le a másikat!
Ne kicsinyeljük, ne nevessük ki a képességeit, ne blamáljuk se önmaga, se mások előtt… Az önérzetében sértett ember bármilyen őrültségre is képes, hogy bebizonyítsa erejét. Sokszor akár hírhedtté is teszi magát, vagy ön-és mást pusztító tevékenységekkel akarja felhívni magára a figyelmet, ha jobbat nem tud.

4. Ne poénkodjunk felette!
Gúnyolódás, irónia, poénkodás, cinizmus, akár a mások, akár a saját kútfejünkből a párunkra vagy a kapcsolatunkra vonatkoztatva szintén gyilkos méreg. Jópofának lenni komoly érzelmi kapcsolatunk fölött méltatlanná teszi a társunkat, a kapcsolatunkat, de saját magunkat is. Megalázó helyezet, amit nem lehet soha elfelejteni.

5. Ne a külvilágnak akarjunk megfelelni!
A külvilág véleményétől való félszeg függés, a házassági, párkapcsolati szövetséget súlyos veszélybe sodorhatja. Ha folyton arra figyelünk, hogy mit szólnak a cimborák, a szüleink, a munkatársaink, a lakótársaink ahhoz az emberhez, aki velünk van, csúszós versenypályává degradálhatja a kapcsolatunkat a másik számára. Ilyenkor sajnos sokszor bonyolódunk valami hazug történetbe vagy újabb és újabb méltatlanul megalázó helyzetbe.
Már csak attól, ha például a férfiak a haverok miatt sokáig kimaradnak, vagy a nők a barátnőiknek fecsegik el hálószobatitkaikat, magatartásbeli hűtlenséget követnek el.

Harag, durvaság és bíráskodás

6. Egymás előtt se mutatkozzuk durván, ápolatlanul!
Ne mondjunk le az esztétikai igényünkről és a minőségi kapcsolatról a fizikai, érzelmi, szellemi és spirituális szintjeinken se. Előfordulhat, hogy letaglóz egy betegség, vagy nagyon kimerültek vagyunk, és persze az is, hogy csak lustulni vágyunk. Ezeken kívül külsőnk és belsőnk legyen mindig ápolt és rendezett. Ahogy a mocskos, mosdatlan, közönséges szavak, úgy a gusztustalan megnyilatkozások is kórokozó vírusai lehetnek az együttélésnek, és „felejthetetlen élményeiket” bármikor egymás orra alá is dörgölhetjük, miközben emlékezetünkben is erjedő, bűzlő nyomot hagy.

7. Ne legyünk egymás bíráivá és áldozataivá!
Ha társunk valami botlást követ el, ne kezdjünk bele a vérbíró, vádaskodó, támadó és a másik oldalon a mellébeszélő, védekező, visszahúzódó emberi játszmákba! Szemrehányások özönvizében elkopik minden saját jóérzés és lelkiismeret, és messze sodródhatunk egymástól.

Ide tartozhat még az is, hogyha visszaélünk az egymástól intim-meghitt helyzetekben kapott információkkal, és konfliktus esetén mindazt, amit a lelkünkre bízott, kegyetlenül a fejére olvassuk. Ezek után már nem biztos, hogy őszintén kitárulkozik előttünk, és a kapcsolat egyik legfőbb mételye máris létrejött.

8. Ne zárjuk a napot haragban!
Közismert mondás és gondolat. Minden emberi kapcsolatra igaz.

Ha csak egy mód van rá, beszéljük meg a gondunkat az erőszakmentes kommunikáció azonnal gyógyító módszerével. Én-üzenetek arról, hogy mit érzek, amikor a másik ezt vagy azt mondja, teszi, írja, gondolja. Hiteles megfogalmazások arról, hogy mik az én igazi belső igényeim és szükségleteim. Egyértelmű és egyszerű kérés a másikhoz. Ne azt kérd, hogy mit ne, hanem, hogy mit igen. Tudni fogod, ha közel kerülsz a saját szükségleteidhez.

Csodás gyógyulások forrása lehet, ha el tudjátok mondani mind a ketten, hogy mit érzetek, mik a szükségleteitek és mit kértek. Az első pontban azonban: amikor te ezt és ezt csináltad, nem szabad ítélkezni és minősíteni, csak objektív megfigyeléseket jelezni vissza őszintén, még akkor is, ha neheze megy.

Ha nem tudjuk azonnal, akkor minél előbb, mert a tüskék meggyűlhetnek, és ezáltal meggyűlölhetjük egymást! Figyeld a megfelelő pszichikai pillanatot, és szólj, amikor ihletett vagy, de hallgass, amikor nem!

9. Társaságban ne más nőket, férfiakat bámuljunk társunk közelében!
Sok szép (érdekes, vonzó, stb.) férfi és nő létezik még a világban a párunkon kívül is.
De semmiképpen se jó érzés a másiknak, ha jelenlétében másneműeket nézegetünk, gusztálgatunk, ha összevillan a szemünk másokkal. Sokszor ez tudattalan bennünk, sokszor tudatos provokáció is akár, és úgy fájhat a másiknak, mintha kést döfnénk belé.

Ne legyünk csábítóak és elcsábulóak, ha már társunk van. A flört gyakran vezet olyan belső lazasághoz, melyből elindulhatnak az egymás megcsalásának szálai is akár.

10. Nem kell mindenben és mindig szorosan együtt lennünk!
A lélek is lélegezni akar néha, sőt bizonyos rendszerességgel is akár. Mennyi veszekedést megspórolhatnánk, ha hagynánk egymást menni, amikor a másik kicsit magában vagy másokkal és máshol szeretne lenni.

Higgyétek el, hogy ha a kapcsolat jó és erős, akkor nyugodtan elengedhetitek a társatokat akárhova. Kémkedni és kérdezgetni sem kell arról, hogy hol járt, merre volt, mit csinált. Hadd legyen időnként úgy is, hogy mi nem vagyunk vele.

Boldogan fog hazajönni a fészekbe és hozzánk újra meg újra, ha időnként kiszállhat egy kicsit…

Fő a bizalom, és élhető egyezségek létrehozatala a kapcsolaton belül is. Ne feledd a jelszót: Élni, és élni hagyni!

11. Viszont ne építsünk külön baráti kört! Ne szőjünk külön kapcsolatokat!
Ez a megállapítás nem mond ellent az előző pontban felsoroltaknak. 
Az, hogy külön megyünk vásárolni, néha sétálunk egy nagyot magunkban, vagy barátnőikkel megyünk moziba, barátainkkal meccsre, nem jelenti azt, hogy életünknek van olyan szelete, amit a másik egyáltalán nem ismer, ahová be se teheti a lábát, s ahol őt sem ismerik.
Az ilyen tendencia biztosan vezet szakadáshoz, váláshoz.

Természetesen, ahol a két ember valóban „kinőtte egymást”, mert fejlődésükben, kibontakozásukban egymás gátjai, korlátai lettek, ott szükség is van a szakadásra, az elengedésre, és az új énünknek megfelelő új és más kapcsolatok hatékony és mielőbbi  létrehozására, kialakítására. Ez azonban már választás és pszichikum kérdése.


Cikkem második részében azt olvashatják majd a kedves olvasók, hogy mik azok a „mantrák” és a cselekvő szeretet teendői, amiket viszont soha ne mulasszunk el a párkapcsolatunkban.

Sok sikert a gyakorláshoz és a tudatosításhoz mindenkinek!

Bors Mari MIRA

http://www.harmonet.hu/te_en_szex/14599-bors-mari:-szepes-maria-szerelmi-mantrai.html?page=3

Szepes Mária gondolatai

Amit legalább tudni és élni kell:

Ne azzal törődj, ki hogyan vélekedik rólad. Egyedül az számít, gondolataid, cselekedeteid hogyan hatnak vissza rád. Ha érzésvilágod zaklatott és elégedetlen, változtatnod kell benső helyzeteden, különben lelked sorsidéző mechanizmusa nem tud olyan állomásokhoz kapcsolni, amelyek segítségével nehézségeidet megoldhatod.

 

Meg kell találnod szenvedélyeid kontrollszerkezetét önmagadban. Amíg nem vagy képes arra, hogy kellemes, mámorító, vagy sértő és ijesztő káprázatok áradása közben használatba vedd ezt a mechanizmust, semmi befolyásod nincs saját sorsodra. Képzeld el magadban ezt a tárcsát a "piros gombbal", s zendítsd meg gondolatban. Használd, valahányszor indulataid vagy szenvedélyeid elragadnának, hogy ujjad érintésére élesen, ezüstösen felzendüljön benned figyelmeztető csengetése.

 

Ne a csillagokat nézd, hogy kiolvasd belőlük sorsodat! Benső, asztrokémiai laboratóriumodban vegyítsd úgy érzelemvilágod nedveit, hogy ne bonyodalmakat idéző mérgekké, hanem csillapító, oldó Elixírré legyenek benned!

 

Egy pillanatra se felejtkezz meg róla: környezetednek nem függvénye, hanem vetítőforrása vagy! Ha a külső világ körvászna zavaros, félelmetes cselekményt mutat, a benned lévő projekcióban kell átcserélned gondolataid, s ösztönzéseid filmjét. Isteni Igék, tájak, transzcendentális cselekmények kimeríthetetlen raktára él Benned. Vedd használatba ezt az örök Ákása-raktárt.

 

Légy türelmesebb a diszharmonikus folyamatokkal szemben, amelyeket olyan hosszan, kitartóan magadra idéztél. Megjelenésük annyit jelent, hogy elkezdődött régóta lappangó gyökereik felszámolása benned, tehát sorsodban is. Tudattalan zónáidban rengeteg erőt kötöttek le eddig, és veszélyes feszültségeket okoztak. Most a transzmutáció katarzisában felszabadulnak lassan és bénító gátakból fejlődésed nagyszerű üzemanyagává alakulnak át.

 

Próbálj olyan feltételezéssel rátekinteni életed minden igazságtalannak tűnő sérelmére, megpróbáltatására, hogy valamilyen tudattalan módon te magad idézted elő őket. Sőt, létüket folyamatosan táplálod ma is, ahogy egy ember például álmában újra és újra felkaparja és megfertőzi sebeit. Szüntesd meg magadban e veszélyes álomállapotot. Alkalmazd gyógyítására a másoknál felismert Igazság személytelen mértékét, amely szerint: az ember maga teremti sorsát, s a determináció ott végződik, ahol a mágia kezdődik.

 

Ha bölcsességre törekszel, rejtett magánügyeidben se szövetkezz a halállal. A középkori legendák ördöggel kötött szerződése nem más, mint titkos paktum a mulandósággal. A pillanatnyi sérelmek, mulasztások, veszteségek fölötti hosszas kesergéssel, átlényegülésedre kölcsönzött Időd aranyát vesztegeted el. Ez az értékes erő halhatatlanságod Művéhez szükséges. Ne költsd mellékes dolgokra!

 

Ne keress alibit esetleges mulasztásaid igazolására és sohase mondj le pótlásukról azzal, hogy végképp elkéstél vele! Az időnek nincs egyetlen olyan pontja sem, ahol ne lenne titkos ajtó az Örökkévalóságba, s te nem a múló éveknek, hanem e végtelenségnek dolgozol.

 

Hármas organizmusod egészségével törődj és ne múló kedvtelenségeiddel, mert ha rájuk koncentrálsz rögzülnek, jelentőségük központi problémává duzzad, s mint a bálvány minden idődet, devóciódat magának követeli. Ha szellemedet az Örök Valóság bizonyossága világítja át, lelki erőid egyensúlyba kerülnek. S ez a derűs benső egyensúly legyőzi fizikumod zavarait is.

Sohase méregesd a relatív idő mértékével, hány év sorakozik mögötted és mennyi van még előtted. E mérték a valóság felületének jelentéktelen részlete, egyedül tested gubójának változásait mutatja, de nem árul el semmit a gubóban extatikus átalakulásokban égő lényről, akiért e klauzúra létrejött. Ezzel az örökké átalakuló életcsírával állítsd helyre a kontaktust magadban, mert Ő a te legmélyebb titkod. Vele vagy azonos. Sorsod válságai és benső vívódásaid az ő teljes győzelméhez vezetnek.

 

Megismerésed viszonylatában a relatív idő nem más, mint fejlődések váltakozó alkímiai stádiumának jelzője, a kozmikus órán szüntelenül vándorló mutató, amely egy-egy fordulat befejezése után újrakezdi a nagy kört. Reggel, dél, alkonyat és éjszaka, s benső évszakaid egymást követő ciklusa különféle tapasztalatok fázisain vezetnek át. Mikor azonban e folyamatok mind lezajlottak, s a halhatatlan Mű elkészült, nincs szükség többé a mulandóság e mértékére.

 

A szubjektivitás a szellem átmeneti görcse a mulandóságban. Minél erősebben kötődik személyisége becsvágyaihoz, igényeihez, félelmeihez és sérüléseihez, egocentruma annál válságosabb és gyakoribb görcsrohamokban jelentkezik. E hurkot a lázadó tudattalan mozgatja könyörtelen vadsággal. Vond ki magad szorításából személytelen devóciód égi aspirációid emelkedő grádussorán keresztül, és nem tehet többé kárt benned!

 

Csak a személytelenség tesz képessé arra, hogy környezeted tagjainak szemszögéből is mérlegeld saját megnyilvánulásaidat és egész magatartásodat. S egyedül a szubjektív raszter eltüntetése oldja fel bosszúságaid, vagy önsajnáló keserűséged görcsét. Mert amint felismered embertársaid determinált viselkedési rugóit és megtalálod benned gyökerező okát, változtatni tudsz legdiszharmonikusabb viszonyaidon is. Ne felejtsd el: "Egy kézzel nem lehet tapsolni!"

 

Rengeteg szép szó, nagyszerű gondolat birtokosa lettél. Nemcsak földi, hanem mentális szférák pontos térképét is felrajzoltad. Aprólékos gonddal kezedbe adták égi utazásod leggyakorlatiasabb módszereit. E zarándokút, s főleg a valamikori boldog megérkezés vágya is fellobbant lényedben. Most már csak anyagi szférák bosszantó, vagy aggasztó gondjai próbálnak visszatartani e dimenzióvándorlás nagyszerű kalandjától, de már nem sokáig tudnak lenyűgözni. A Cél vonzereje erősebbé vált benned a föld akadályainál. El fogsz indulni a Nyílegyenes Ösvényen!

 

Fejlődésed mértéke nem útitársaid fejlődési fokozata: eredményei vagy kudarcai. Egyedül azt figyeld, elégedett vagy-e azzal, amit te magad elértél, s ezt egyedül érzelmi egyensúlyodon mérheted le. Ha minden zavaró, külső körülmény ellenére rövid intervallumokra ugyan, de elárad benned a Szattvikus Fény derűs biztonsága, gyógyulni kezdtél. Mentális laboratóriumod tégelyében megérik lassan halhatatlanságod arkánuma.

 

Ami a tiéd, azt nem kell bizonyítanod senkinek; még önmagadnak sem. Amint ezt a stádiumot elérted, nem sebezhet meg kritika többé. A mitikus sárkányvér a megismert Valóság biztonságából forr ki. Ezért kell fáradhatatlan szellemi erőfeszítéssel és okkult gyakorlatok mágiájával törekedned rá.

 

A fejlődés legveszélyesebb stádiuma a félúton való tétovázás. Mikor az ember fizikai és asztromentális határok között vándorol, anélkül, hogy teljes elhatározással rálépne valamelyik területre és minden erejével elkötelezné magát neki. Ilyen magatartással semmiféle feladatnak nem lehet eleget tenni. A megosztott, szétszórt energiák útvesztőbe vezetnek. Választanod kell tehát. De ha elhatároztad magad, azt az utat egész szíveddel, teljes energiáddal járd végig.

Ne engedd, hogy a hétköznapok apró bosszúságai és botlásai elfoglalják minden gondolatodat és mélybe húzzanak; ez is elementális-tudattalan demoniumod egyik csapdája. Mialatt személyiséged atavisztikus felvillanásai fölött ítélkezel, isteni egyéniséged hiába vár táplálékra. Tétlenségre kényszerül. Vele foglalkozz inkább: neki gyűjts, törekedj fáradhatatlanul vele együtt szellemed megvilágosodására. A Szattvikus Fény mágikus bűvölete múltad minden sötét árnyát elűzi lassan.

 

A világgal való összeütközésedben szubjektumod sebei sajognak: isteni éned magasságába nem érnek fel e sérelmek. Ahhoz, hogy lényed idegekkel átszőtt fizikai-érzelmi része is sebezhetetlenné váljék, gyulladtan érzékeny személyiségedet kell operáció alá vonnod, amely úgy védekezik az ilyenfajta gyógyító szándéktól, mint a gyermek, ha sérüléseit kezelni akarják. Ne hárítsd el magadtól orvosod kezét. Érintésével nem ő okozza a bajt: már meglévő, rejtett veszély okát akarja feltárni és megtisztítani benned.

 

Isten léte és a te léted nem külön való. Idő és Örökkévalóság azonos dolgok. Ami elválasztja őket egymástól, te magad vagy. Csak az önmagadról szőtt képzetek kígyószorításából kell kiszabadulnod, hogy észrevedd, ott állsz a Csoda áradásában: eggyé lettél örökkévaló Önmagaddal.

 

Hányszor ébredtél súlyos lidércnyomástól verejtékezve és rémületed hányszor változott át ujjongássá, mikor rájöttél, nem igaz a sűrű borzalom, ami megkínzott és elhitetett. Álom volt. S milyen hálás voltál annak; aki artikulálatlan kiáltásodat hallva, válladra tette a kezét. Valaki most is ágyad fölé hajol a sötétben. Kelteget.

 

Aki képes arra, hogy önmagát feláldozza, nem válik áldozattá. Minden szolgálatoddal váltságdíjat fizetsz szabadulásodért.

 

Vedd használatba az asztrokémia és pszichomágia arkánumait. Szelídséggel győzd le az erőszakot, önfegyelemmel légy úrrá mások indulatain.

 

A súly amelyet fölemelsz, izmaidat erősíti. A szenvedés, amelyet elviselsz, lelki erődet fokozza. A szellemi erőfeszítés, amelyet kitartóan folytatsz, mulandó önmagad fölé emel.

 

Ne hidd, hogy minden mélységet meg kell járnod, minden szakadékba bele kell zuhannod ahhoz, hogy felemelkedj. Életed bármelyik pillanatát benső evolúciód kiindulásává teheted, ha a magasság isteni derűje erősebb mágnes benned Hadész káprázatainál.

 

"A gondolkodás magasabb nívón nem más, mint felületi irányok lényegükre való redukciója." (W. Charon) Életed eseményei, saját karaktered, s a körülötted lévő egész világ rejtjeles üzenetet sugárzik feléd. Ez a szimbolikus szöveg azonban számodra kibetűzhetetlen mindaddig; amíg megelégszel a maszkjával amely sokszor éppen az ellenkezőjét akarja elhitetni annak, amit valójában takar. Ideje, hogy kiemelkedj a puszta látszatok ijesztő zűrzavarából és saját sorsodra; a megismert metafizikai Igazság szintjéről tekints. Csak onnan láthatod meg az alattad fekvő táj fényből-árnyból szőtt hieroglifájának értelmét.

 

Sokszor tapasztaltad már, hogy ugyanazokra a belső provokációkra milyen különféleképpen reagálsz. Dühösen kirobbansz, fegyelmezed magad, vagy egyszerűen mosolyogsz rajta. Ezt asztromentális fényszinted határozza meg. Ha gondolataid, érzéseid depressziók sötét mocsarába merülnek, legegyszerűbb konfliktusaid is veszélyes krízisekké erjednek. Ettől a pillanattól kezdve azonban végy tudomást róla: égig érő lajtorja nyúlik le hozzád szellemed Szattvikus dimenzióiból; bármikor kimenekülhetsz kedélyed mélységeinek kárhozatából.

 

A látható és láthatatlan világegyetem valamennyi rezgése áthatol rajtad. Változó személyiséged olyan szűrőszerkezet, amely annak teremtő mágiáját sajátos tapasztalatok egy-egy részletére koncentrálja. Mivel azonban a biosz kiterjedéseit nem merev határok választják el egymástól, konzekvenciasűrítő élményeid színhelyét bármikor áthelyezheted magasabb fantáziasíkokra, ahol ezek a tapasztalatok nem annyira fájdalmasak, s évszázadok helyett, néha egyetlen kreatív vízió alatt érik el céljukat.

 

"Életfunkciók túlságos felgyorsulása akadályozza a mélységi érzékelést. A legintenzívebb szellemi élményekkel a lassított kozmikus percepció ajándékoz meg." Életed külső tempóját, szervezeted fokozódó feszültségeit csökkentened kell, különben elrohansz valódi célod, a Szattvikus Fény titkos forrása mellett.

 

Sűrű, anyagi formákat hiába akarsz csillagok fölé emelni, az alacsony természet törvénye földhöz béklyózza őket. A szilárd anyagot folyékonnyá, a folyadékot illanó párává kell transzmutálnod ahhoz, hogy felröppenjen keletkezése régiójába, a teremtő képzelet síkjára. Ennek az alkímiai folyamatnak öntudatlan mágusa voltál eddig. Az operáció következő fázisait már tudatosan kell végrehajtanod.

 

A hermetikus filozófia nem távolban csillogó ígéretekkel csalogat magához, hanem gyakorlati módszerek és élmények tényeivel ébreszt rá arra, hogy amit hosszú évekig valóságnak hittél, valótlanság, amitől rettegtél, tűnő rémkép, s szenvedéseid nagy része öncsonkítás volt.

 

Az intellektusban felgyújtott mantrák, ha Élő Tűz árama hatja át őket, ellenállhatatlan lendülettel valósítják meg tartalmukat.

 

Csak az önmaga fölé emelkedő ember léphet ki a világ erkölcsi és fizikai zsákutcájából, de saját karmája bilincseiből is.

 

Gigászi Armageddon szenvedő résztvevői vagyunk ma valamennyien. Ez a háború nem a földön kezdődött és a fizikai síkon sohasem lehet befejezni. Végső győzelmet egyedül az a harcos arathat e küzdelemben, akinek megvannak hozzá a transzcendentális, morális fegyverei.

 

A képzelet feszültségéből keletkeztek az anyag egyre sűrűsödő halmazállapotai. Az anyag titkos neve: "A kozmosz kővé dermedt emlékezete". De ahol a kötés történt, ugyanott rejtőzik az oldás varázslata. Gondolkodni annyi, mint mágiát gyakorolni.

 

A mágikus embernek megvan a hatalma hozzá, hogy önmagát a jelenségek világából, a mágikus okok régiójába emelje, számok és hangok titkos varázserejével. E varázserő szimbólumokban és analógiákban rejlik. Próbáld elolvasni az örök párhuzamok és képek univerzális jelbeszédét.

 

"Az emberek, akikből hiányzik a láthatatlan elem rettentően egyedül vannak egy bolygó felszínén, mely többé nem az égben forog. Elválasztó anyag került lelkük és saját maguk köré, az élet közé."

 

 

"A lélek olyan, mint az alvó, aki álma mélyén mérhetetlen erőfeszítéseket tesz, hogy megmozgassa a karját, vagy kinyissa a szemét."

 

A lelki felszabadulásra parancsolóbb alkalom ritkán kínálkozott emberiségünknek. Sőt ez az ajánlat pillanatonként erősebben hasonlít egy ultimátumhoz, ami sürget bennünket, ragadjuk meg az alkalmat.

 

"A kimondott szó - a Logosz - akkor tölti be mágikus szerepét, ha a lélek és a test alárendelt anyagi zűrzavarát elrendezi, s e szellemi rend által felszabadítja."

Aki nem tudja önmagát metapszichikai viszonylatból megérteni, az éppoly tehetetlen sorsával, mint benső folyamataival szemben. Legelső teendője ezért a világosságra törő embernek, hogy se belső, se külső önmagát ne interpretálja hamisan.

 

"A láthatatlan jóság olyan dolog, amelyet az emberek nem vesznek észre, s amellyel nem sokat törődnek; mégis a lényeket fenntartó legnagyobb erő rejlik benne."

 

"A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt."

A jóság sokszor egyetlen pillantásban vagy könnyben sem mutatkozik meg. Elrejtőzik titokzatos okokból, mintha tudná, hogy legönkéntelenebb mozdulatára halhatatlan dolgokat szülnek belőle."

 

"Minél jobban közeledik a lélek Istenhez, annál inkább visszariad a külső megmutatkozástól."

"Születésünktől halálunkig soha nem mozdulunk az Örökkévalóságból, Istenben bolyongunk, mint szegény holdkórosok, vagy mint a rabok, akik rémülten keresik a templomot, amelyben vannak."

 

"Szenvedni kell, hogy jók lehessünk. S néha kénytelenek vagyunk szenvedést okozni azért, hogy előhívjuk valakiben a rejtőző jóságot."

 

"A szerelmet sokszor nem viszonozza az, aki iránt érzik. A szeretet azonban mindig visszhangot hív a másikból, mert az emberi lélek semmire sem éhezik jobban, mint arra, hogy ezzel az isteni eledellel megetessék."

 

Az anyagelvű gondolkodás a folyamatos és összefüggő de háromnál több dimenzióban cirkuláló történések egy egy részletét véletlennek nevezi. Te már tudod azonban, hogy véletlennek nincs helye a világmindenségben. Ha felkutatod múltad és jelened összefüggéseit, hatalmat nyersz jövőd felett.

 

A kimondott szó élő erő, amely elhangzásának pillanatában hatni kezd és töltése szerint negatív vagy pozitív folyamatokat indít meg környezetedben. Vannak szavak, amelyeket nem lehet többé visszavonni. De vannak hallgatások, amelyeket még kevésbé bocsátanak meg azok, akik egy mindent feloldó és újrateremtő Szót vártak tőled. A megnyilvánult világ kezdetén a Logosz áll. S a megváltás kulcsa is szabadító Ige. Ezért kell megtanulnod és gyakorolnod a mantrák tudományát.

A hallgatás misztériuma az átfordulás misztériuma. A meditáló ember hallgat. Minél mélyebbre merül saját mikrokozmoszába, annál csendesebb. S amint a Nagy Titkot megközelíti, szemlélődésének extázisa teljesen széttöri a szavak gubóját. Állapotának sem neve, sem száma nincs többé.

 

Az áldozat mágiájának varázsigéi + Szepes Mária

Ne azzal törődj, ki hogyan vélekedik rólad. Egyedül az számít, gondolataid, cselekedeteid hogyan hatnak vissza rád. Ha érzésvilágod zaklatott és elégedetlen, változtatnod kell benső helyzeteden, különben lelked sorsidéző mechanizmusa nem tud olyan állomásokhoz kapcsolni, amelyek segítségével nehézségeidet megoldhatod.

Meg kell találnod szenvedélyeid kontrollszerkezetét önmagadban. Amíg nem vagy képes arra, hogy kellemes, mámorító, vagy sértő és ijesztő káprázatok áradása közben használatba vedd ezt a mechanizmust, semmi befolyásod nincs saját sorsodra. Képzeld el magadban ezt a tárcsát a "piros gombbal", s zendítsd meg gondolatban. Használd, valahányszor indulataid vagy szenvedélyeid elragadnának, hogy ujjad érintésére élesen, ezüstösen felzendüljön benned figyelmeztető csengetése.

Ne a csillagokat nézd, hogy kiolvasd belőlük sorsodat! Benső, asztrokémiai laboratóriumodban vegyítsd úgy érzelemvilágod nedveit, hogy ne bonyodalmakat idéző mérgekké, hanem csillapító, oldó Elixírré legyenek benned!

Egy pillanatra se felejtkezz meg róla: környezetednek nem függvénye, hanem vetítőforrása vagy! Ha a külső világ körvászna zavaros, félelmetes cselekményt mutat, a benned lévő projekcióban kell átcserélned gondolataid, s ösztönzéseid filmjét. Isteni Igék, tájak, transzcendentális cselekmények kimeríthetetlen raktára él Benned. Vedd használatba ezt az örök Ákása-raktárt.

Légy türelmesebb a diszharmonikus folyamatokkal szemben, amelyeket olyan hosszan, kitartóan magadra idéztél. Megjelenésük annyit jelent, hogy elkezdődött régóta lappangó gyökereik felszámolása benned, tehát sorsodban is. Tudattalan zónáidban rengeteg erőt kötöttek le eddig, és veszélyes feszültségeket okoztak. Most a transzmutáció katarzisában felszabadulnak lassan és bénító gátakból fejlődésed nagyszerű üzemanyagává alakulnak át.

Próbálj olyan feltételezéssel rátekinteni életed minden igazságtalannak tűnő sérelmére, megpróbáltatására, hogy valamilyen tudattalan módon te magad idézted elő őket. Sőt, létüket folyamatosan táplálod ma is, ahogy egy ember például álmában újra és újra felkaparja és megfertőzi sebeit. Szüntesd meg magadban e veszélyes álomállapotot. Alkalmazd gyógyítására a másoknál felismert Igazság személytelen mértékét, amely szerint: az ember maga teremti sorsát, s a determináció ott végződik, ahol a mágia kezdődik.

Ha bölcsességre törekszel, rejtett magánügyeidben se szövetkezz a halállal. A középkori legendák ördöggel kötött szerződése nem más, mint titkos paktum a mulandósággal. A pillanatnyi sérelmek, mulasztások, veszteségek fölötti hosszas kesergéssel, átlényegülésedre kölcsönzött Időd aranyát vesztegeted el. Ez az értékes erő halhatatlanságod Művéhez szükséges. Ne költsd mellékes dolgokra!

Ne keress alibit esetleges mulasztásaid igazolására és sohase mondj le pótlásukról azzal, hogy végképp elkéstél vele! Az időnek nincs egyetlen olyan pontja sem, ahol ne lenne titkos ajtó az Örökkévalóságba, s te nem a múló éveknek, hanem e végtelenségnek dolgozol.

Hármas organizmusod egészségével törődj és ne múló kedvtelenségeiddel, mert ha rájuk koncentrálsz rögzülnek, jelentőségük központi problémává duzzad, s mint a bálvány minden idődet, devóciódat magának követeli. Ha szellemedet az Örök Valóság bizonyossága világítja át, lelki erőid egyensúlyba kerülnek. S ez a derűs benső egyensúly legyőzi fizikumod zavarait is.

Sohase méregesd a relatív idő mértékével, hány év sorakozik mögötted és mennyi van még előtted. E mérték a valóság felületének jelentéktelen részlete, egyedül tested gubójának változásait mutatja, de nem árul el semmit a gubóban extatikus átalakulásokban égő lényről, akiért e klauzúra létrejött. Ezzel az örökké átalakuló életcsírával állítsd helyre a kontaktust magadban, mert Ő a te legmélyebb titkod. Vele vagy azonos. Sorsod válságai és benső vívódásaid az ő teljes győzelméhez vezetnek.

Megismerésed viszonylatában a relatív idő nem más, mint fejlődések váltakozó alkímiai stádiumának jelzője, a kozmikus órán szüntelenül vándorló mutató, amely egy-egy fordulat befejezése után újrakezdi a nagy kört. Reggel, dél, alkonyat és éjszaka, s benső évszakaid egymást követő ciklusa különféle tapasztalatok fázisain vezetnek át. Mikor azonban e folyamatok mind lezajlottak, s a halhatatlan Mű elkészült, nincs szükség többé a mulandóság e mértékére.

A szubjektivitás a szellem átmeneti görcse a mulandóságban. Minél erősebben kötődik személyisége becsvágyaihoz, igényeihez, félelmeihez és sérüléseihez, egocentruma annál válságosabb és gyakoribb görcsrohamokban jelentkezik. E hurkot a lázadó tudattalan mozgatja könyörtelen vadsággal. Vond ki magad szorításából személytelen devóciód égi aspirációid emelkedő grádussorán keresztül, és nem tehet többé kárt benned!

Csak a személytelenség tesz képessé arra, hogy környezeted tagjainak szemszögéből is mérlegeld saját megnyilvánulásaidat és egész magatartásodat. S egyedül a szubjektív raszter eltüntetése oldja fel bosszúságaid, vagy önsajnáló keserűséged görcsét. Mert amint felismered embertársaid determinált viselkedési rugóit és megtalálod benned gyökerező okát, változtatni tudsz legdiszharmonikusabb viszonyaidon is. Ne felejtsd el: "Egy kézzel nem lehet tapsolni!"

Rengeteg szép szó, nagyszerű gondolat birtokosa lettél. Nemcsak földi, hanem mentális szférák pontos térképét is felrajzoltad. Aprólékos gonddal kezedbe adták égi utazásod leggyakorlatiasabb módszereit. E zarándokút, s főleg a valamikori boldog megérkezés vágya is fellobbant lényedben. Most már csak anyagi szférák bosszantó, vagy aggasztó gondjai próbálnak visszatartani e dimenzióvándorlás nagyszerű kalandjától, de már nem sokáig tudnak lenyűgözni. A Cél vonzereje erősebbé vált benned a föld akadályainál. El fogsz indulni a Nyílegyenes Ösvényen!

Fejlődésed mértéke nem útitársaid fejlődési fokozata: eredményei vagy kudarcai. Egyedül azt figyeld, elégedett vagy-e azzal, amit te magad elértél, s ezt egyedül érzelmi egyensúlyodon mérheted le. Ha minden zavaró, külső körülmény ellenére rövid intervallumokra ugyan, de elárad benned a Szattvikus Fény derűs biztonsága, gyógyulni kezdtél. Mentális laboratóriumod tégelyében megérik lassan halhatatlanságod arkánuma.

Ami a tiéd, azt nem kell bizonyítanod senkinek; még önmagadnak sem. Amint ezt a stádiumot elérted, nem sebezhet meg kritika többé. A mitikus sárkányvér a megismert Valóság biztonságából forr ki. Ezért kell fáradhatatlan szellemi erőfeszítéssel és okkult gyakorlatok mágiájával törekedned rá.

A fejlődés legveszélyesebb stádiuma a félúton való tétovázás. Mikor az ember fizikai és asztromentális határok között vándorol, anélkül, hogy teljes elhatározással rálépne valamelyik területre és minden erejével elkötelezné magát neki. Ilyen magatartással semmiféle feladatnak nem lehet eleget tenni. A megosztott, szétszórt energiák útvesztőbe vezetnek. Választanod kell tehát. De ha elhatároztad magad, azt az utat egész szíveddel, teljes energiáddal járd végig.

Ne engedd, hogy a hétköznapok apró bosszúságai és botlásai elfoglalják minden gondolatodat és mélybe húzzanak; ez is elementális-tudattalan demoniumod egyik csapdája. Mialatt személyiséged atavisztikus felvillanásai fölött ítélkezel, isteni egyéniséged hiába vár táplálékra. Tétlenségre kényszerül. Vele foglalkozz inkább: neki gyűjts, törekedj fáradhatatlanul vele együtt szellemed megvilágosodására. A Szattvikus Fény mágikus bűvölete múltad minden sötét árnyát elűzi lassan.

A világgal való összeütközésedben szubjektumod sebei sajognak: isteni éned magasságába nem érnek fel e sérelmek. Ahhoz, hogy lényed idegekkel átszőtt fizikai-érzelmi része is sebezhetetlenné váljék, gyulladtan érzékeny személyiségedet kell operáció alá vonnod, amely úgy védekezik az ilyenfajta gyógyító szándéktól, mint a gyermek, ha sérüléseit kezelni akarják. Ne hárítsd el magadtól orvosod kezét. Érintésével nem ő okozza a bajt: már meglévő, rejtett veszély okát akarja feltárni és megtisztítani benned.

Isten léte és a te léted nem különvaló. Idő és Örökkévalóság azonos dolgok. Ami elválasztja őket egymástól, te magad vagy. Csak az önmagadról szőtt képzetek kígyószorításából kell kiszabadulnod, hogy észrevedd, ott állsz a Csoda áradásában: eggyé lettél örökkévaló Önmagaddal.

Hányszor ébredtél súlyos lidércnyomástól verejtékezve és rémületed hányszor változott át ujjongássá, mikor rájöttél, nem igaz a sűrű borzalom, ami megkínzott és elhitetett. Álom volt. S milyen hálás voltál annak; aki artikulálatlan kiáltásodat hallva, válladra tette a kezét. Valaki most is ágyad fölé hajol a sötétben. Kelteget.

Aki képes arra, hogy önmagát feláldozza, nem válik áldozattá. Minden szolgálatoddal váltságdíjat fizetsz szabadulásodért.

Vedd használatba az asztrokémia és pszichomágia arkánumait. Szelídséggel győzd le az erőszakot, önfegyelemmel légy úrrá mások indulatain.

A súly amelyet fölemelsz, izmaidat erősíti. A szenvedés, amelyet elviselsz, lelki erődet fokozza. A szellemi erőfeszítés, amelyet kitartóan folytatsz, mulandó önmagad fölé emel.

Ne hidd, hogy minden mélységet meg kell járnod, minden szakadékba bele kell zuhannod ahhoz, hogy felemelkedj. Életed bármelyik pillanatát benső evolúciód kiindulásává teheted, ha a magasság isteni derűje erősebb mágnes benned Hadész káprázatainál.

"A gondolkodás magasabb nívón nem más, mint felületi irányok lényegükre való redukciója." (W. Charon) Életed eseményei, saját karaktered, s a körülötted lévő egész világ rejtjeles üzenetet sugárzik feléd. Ez a szimbolikus szöveg azonban számodra kibetűzhetetlen mindaddig; amíg megelégszel a maszkjával amely sokszor éppen az ellenkezőjét akarja elhitetni annak, amit valójában takar. Ideje, hogy kiemelkedj a puszta látszatok ijesztő zűrzavarából és saját sorsodra; a megismert metafizikai Igazság szintjéről tekints. Csak onnan láthatod meg az alattad fekvő táj fényből-árnyból szőtt hieroglifájának értelmét.

Sokszor tapasztaltad már, hogy ugyanazokra a belső provokációkra milyen különféleképpen reagálsz. Dühösen kirobbansz, fegyelmezed magad, vagy egyszerűen mosolyogsz rajta. Ezt asztromentális fényszinted határozza meg. Ha gondolataid, érzéseid depressziók sötét mocsarába merülnek, legegyszerűbb konfliktusaid is veszélyes krízisekké erjednek. Ettől a pillanattól kezdve azonban végy tudomást róla: égig érő lajtorja nyúlik le hozzád szellemed Szattvikus dimenzióiból; bármikor kimenekülhetsz kedélyed mélységeinek kárhozatából.

A látható és láthatatlan világegyetem valamennyi rezgése áthatol rajtad. Változó személyiséged olyan szűrőszerkezet, amely annak teremtő mágiáját sajátos tapasztalatok egy-egy részletére koncentrálja. Mivel azonban a biosz kiterjedéseit nem merev határok választják el egymástól, konzekvenciasűrítő élményeid színhelyét bármikor áthelyezheted magasabb fantáziasíkokra, ahol ezek a tapasztalatok nem annyira fájdalmasak, s évszázadok helyett, néha egyetlen kreatív vízió alatt érik el céljukat.

"Életfunkciók túlságos felgyorsulása akadályozza a mélységi érzékelést. A legintenzívebb szellemi élményekkel a lassított kozmikus percepció ajándékoz meg." Életed külső tempóját, szervezeted fokozódó feszültségeit csökkentened kell, különben elrohansz valódi célod, a Szattvikus Fény titkos forrása mellett.

Sűrű, anyagi formákat hiába akarsz csillagok fölé emelni, az alacsony természet törvénye földhöz béklyózza őket. A szilárd anyagot folyékonnyá, a folyadékot illanó párává kell transzmutálnod ahhoz, hogy felröppenjen keletkezése régiójába, a teremtő képzelet síkjára. Ennek az alkímiai folyamatnak öntudatlan mágusa voltál eddig. Az operáció következő fázisait már tudatosan kell végrehajtanod.

A hermetikus filozófia nem távolban csillogó ígéretekkel csalogat magához, hanem gyakorlati módszerek és élmények tényeivel ébreszt rá arra, hogy amit hosszú évekig valóságnak hittél, valótlanság, amitől rettegtél, tűnő rémkép, s szenvedéseid nagy része öncsonkítás volt.

Az intellektusban felgyújtott mantrák, ha Élő Tűz árama hatja át őket, ellenállhatatlan lendülettel valósítják meg tartalmukat.

Csak az önmaga fölé emelkedő ember léphet ki a világ erkölcsi és fizikai zsákutcájából, de saját karmája bilincseiből is.

Gigászi Armageddon szenvedő résztvevői vagyunk ma valamennyien. Ez a háború nem a földön kezdődött és a fizikai síkon sohasem lehet befejezni. Végső győzelmet egyedül az a harcos arathat e küzdelemben, akinek megvannak hozzá a transzcendentális, morális fegyverei.

A képzelet feszültségéből keletkeztek az anyag egyre sűrűsödő halmazállapotai. Az anyag titkos neve: "A kozmosz kővé dermedt emlékezete". De ahol a kötés történt, ugyanott rejtőzik az oldás varázslata. Gondolkodni annyi, mint mágiát gyakorolni.

A mágikus embernek megvan a hatalma hozzá, hogy önmagát a jelenségek világából, a mágikus okok régiójába emelje, számok és hangok titkos varázserejével. E varázserő szimbólumokban és analógiákban rejlik. Próbáld elolvasni az örök párhuzamok és képek univerzális jelbeszédét.

"Az emberek, akikből hiányzik a láthatatlan elem rettentően egyedül vannak egy bolygó felszínén, mely többé nem az égben forog. Elválasztó anyag került lelkük és saját maguk köré, az élet közé."

"A lélek olyan, mint az alvó, aki álma mélyén mérhetetlen erőfeszítéseket tesz, hogy megmozgassa a karját, vagy kinyissa a szemét."

A lelki felszabadulásra parancsolóbb alkalom ritkán kínálkozott emberiségünknek. Sőt ez az ajánlat pillanatonként erősebben hasonlít egy ultimátumhoz, ami sürget bennünket, ragadjuk meg az alkalmat.

"A kimondott szó - a Logosz - akkor tölti be mágikus szerepét, ha a lélek és a test alárendelt anyagi zűrzavarát elrendezi, s e szellemi rend által felszabadítja."

Aki nem tudja önmagát metapszichikai viszonylatból megérteni, az éppoly tehetetlen sorsával, mint benső folyamataival szemben. Legelső teendője ezért a világosságra törő embernek, hogy se belső, se külső önmagát ne interpretálja hamisan.

"A láthatatlan jóság olyan dolog, amelyet az emberek nem vesznek észre, s amellyel nem sokat törődnek; mégis a lényeket fenntartó legnagyobb erő rejlik benne."

"A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt."

A jóság sokszor egyetlen pillantásban vagy könnyben sem mutatkozik meg. Elrejtőzik titokzatos okokból, mintha tudná, hogy legönkéntelenebb mozdulatára halhatatlan dolgokat szülnek belőle."

"Minél jobban közeledik a lélek Istenhez, annál inkább visszariad a külső megmutatkozástól."

"Születésünktől halálunkig soha nem mozdulunk az Örökkévalóságból, Istenben bolyongunk, mint szegény holdkórosok, vagy mint a rabok, akik rémülten keresik a templomot, amelyben vannak."

"Szenvedni kell, hogy jók lehessünk. S néha kénytelenek vagyunk szenvedést okozni azért, hogy előhívjuk valakiben a rejtőző jóságot."

"A szerelmet sokszor nem viszonozza az, aki iránt érzik. A szeretet azonban mindig visszhangot hív a másikból, mert az emberi lélek semmire sem éhezik jobban, mint arra, hogy ezzel az isteni eledellel megetessék."

Az anyagelvű gondolkodás a folyamatos és összefüggő de háromnál több dimenzióban cirkuláló történések egy egy részletét véletlennek nevezi. Te már tudod azonban, hogy véletlennek nincs helye a világmindenségben. Ha felkutatod múltad és jelened összefüggéseit, hatalmat nyersz jövőd felett.

A kimondott szó élő erő, amely elhangzásának pillanatában hatni kezd és töltése szerint negatív vagy pozitív folyamatokat indít meg környezetedben. Vannak szavak, amelyeket nem lehet többé visszavonni. De vannak hallgatások, amelyeket még kevésbé bocsátanak meg azok, akik egy mindent feloldó és újrateremtő Szót vártak tőled. A megnyilvánult világ kezdetén a Logosz áll. S a megváltás kulcsa is szabadító Ige. Ezért kell megtanulnod és gyakorolnod a mantrák tudományát.

A hallgatás misztériuma az átfordulás misztériuma. A meditáló ember hallgat. Minél mélyebbre merül saját mikrokozmoszába, annál csendesebb. S amint a Nagy Titkot megközelíti, szemlélődésének extázisa teljesen széttöri a szavak gubóját. Állapotának sem neve, sem száma nincs többé.

Tavaszi megújulás

 

A tavaszi megújulásnak mágikus jelentősége van, amelyet titáni őseink csodálatos csillaginvokációkkal ünnepeltek. Szertartásaik nem csupán a kozmikus kapcsolódást szolgálták, hanem dinamikus részét jelentették a sorsalakító mágiának.
Őseink ezt a misztikus időszakot a kozmoszban egymás ellen harcoló csillagerőkkel való kibékülés ünnepeként élték át.
Az ember a csillagok szülöttje, s vallása is távoli asztromentális világszigeteken fogant; kozmikus eszmék csillagporából kelt ki a földön. A Nap, Jupiter, Vénusz, Mars, Merkúr, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz és Plútó az Univerzum hatalmas pátriárkái, láthatatlan nemzői. Az ő tüzes szekerükön gondolaterőik, képzeletenergiáik sugárzó fénymedreiben utazott az intelligens élet idáig. Gea légóceánja mélyén időző minden individuum e csillagnemzetségek valamelyikének leszármazottja, alattvalója. Fényfonalainak köldökzsinórja egyetlen pillanatig sem szakad meg az ősi ideaforrás és az élő csillagszimbólum, az ember között. E kontaktus tudata még világos jelzőfénnyel ragyogott elődeink, a földre érkezett, első asztronauták "harmadik szeme" előtt. A későbbi emberiség látása elhomályosult, de a titáni sugalmazók sajátos ideaparancsa ma is korlátlanul megvalósul "a testet öltött, halandó Istenek" ösztönzónáin keresztül. Mert Szolária e fontos, ködszegény bolygóján csak átvonulóban vannak az élet örökkévaló hullámai. Addig időznek itt, ameddig e tapasztalat-változatokban erők és hatások egymást lecsiszolják és kiegyenlítik. Azután továbbvonulnak a Fény egyre finomodó rezgéseinek spektrálsávján a magasabb valóság édene felé.
Szepes Mária: Misztériumok könyve (részlet)


 

Az igazság keresése - Szepes Mária

Minél erősebb a fény, annál sötétebb és nagyobb az árnyék. A relatív idő elmélete megdőlt. A lineáris fejlődésé is.

Az einsteini idő elmélete szerint egy másodperc alatt akár 18 évet is megélhetsz. Azonban van spirituális idő is. Ami az emberi szellem kincse, az itt van és halhatatlan. Viszont ez nem tömegcikk. A tömegcikk a Mammon, aki fölfalja a saját gyermekeit. Mindig eladják magukat, azt hiszik, kapnak érte valamit. Rögzíteni akarnak valamit, ami rögzíthetetlen.

A test rögzíthetetlen, halál nincs, ezt már a kísérleti fizika tudja. Ugyanis EEG-vel mérik a gondolatrezgéseket, a rezgés energia, az anyag is energia, ami megmarad, sosem vész el, csak átalakul. Tehát azt, hogy az élet örök, azt a kísérleti fizika tanítja a felvilágosult embernek! És mégis csak a pénzben és a testben hisz. És újra és újra elköveti azt a hibát, mert egy tömeg-vezető feltűnik a zavarosból, és meghülyíti. Feltűnnek Hitlerek, Sztálinok, Mao-k, Ceausescu-k vagy épp a pénz hatalmát hirdető vezetők, és a tömeg elhiszi a hóhérának, amit mond.

A szabad individuummal rendelkező ember pontosan tudja, mi folyik, és mit kell tennie. Mindenkiben benne van a hallhatatlan, ami nem név, nem személy, de érezhető. Ami múlandó, az nem igaz. Az ősnépek nem féltek a haláltól, mert tudták, hogy halhatatlanok. Csak az ún. „felvilágosult tömegek” félnek a haláltól.

– A karma igazságos. A karma tettet jelent, tehát ha te ma hóhér vagy, a következő alkalommal áldozattá kell lenned, hogy megismerd azt, amit elkövettél, hogy kitisztuljon belőled az a lehetőség, hogy ölni tudjál.

Álltál már olyan liftben, amelyben két szembeállított tükör között voltál? Ott jött az a felismerésem, amikor elnéztem a végtelen alakot, aki mind én voltam, hogy már a századik ismeretlen volt, az ezredikről pedig azt hittem, az ellenségem.

Azt mondja a hindu moralitás, hogy „te is az vagy”. Te is Isten vagy. Tehát a másikban magamat kínzom, csalom, gyilkolom meg. Amíg erre rá nem jövök, addig nincs átlényegülés. Addig nem tudom a valót.

Tehát a szeretet, a megértés, a felismerése a másikban önmagamnak az egyedüli út.

A karma nem hóhér.

Ha rájövök, hogy tízszer elkövettem egy hülyeséget, és mindig slamasztikába kerültem miatta, ezért nem teszem meg tizenegyedszer, akkor leszállhatok a kínpadról. A szenvedés csak addig tart, amíg rá nem jövök, hogy rosszul csináltam.

Az ember így lassan érik meg, amihez egy inkarnáció kevés.

Az élet viszont örök, van, aki gyorsan tanul, van, aki lassan, de mindenki kijárja ezt az iskolát.

/Szepes Mária/