Szent Imre herceg élete

Szent Istvánnak, a magyarok első királyának és feleségének, Boldog Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke volt. A gyermekek azonban nagyobbrészt már kiskorukban meghaltak. Imre születésének idejét a legújabb történetírás az 1000 és 1007 közötti évekre teszi, helyét pedig Székesfehérvárra. 

Imre herceg életével kapcsolatban legnagyobbrészt a krónikák és legendák kevés adataira vagyunk utalva. Szüzessége miatt századokon át valami nőies, finom, nem e világból való alaknak rajzolták. "Pedig - írja joggal Sík Sándor - Szent Imre kétségtelenül erőteljes, férfias jelenség volt." Első nevelői szülei voltak, hitre és hitben nevelték, mindennap imádkoztak érte. 1015-től egy bencés szerzetes, Gellért érkezett Pannónia területére, és a király kérésére Imre herceg nevelője lett. A herceg egy velencei krónika szerint "tudós és szent" volt, azaz a világi tudományokban is jeleskedett, valamint igyekezett az életszentség útján járni. A veszprémi Szent György templomban imádkozott, amikor szüzességi fogadalmat tett szívében. Ekkor még élhetett valamelyik bátyja, így nem is gondolt arra, hogy a királyi család utódairól neki kellene gondoskodnia. 

Amikor tizenöt éves lett, édesapja személyesen folytatta a nevelését huszonhárom éves koráig. Ekkor születtek az "intelmek" is. Eztán feleséget kellett választania, akinek a kilétét pontosan nem tudjuk, azt viszont igen, hogy szűzi tisztaságban élték házasságukat. Föltehető, hogy Imre úgy gondolta, hogy Istennek tett szüzességi fogadalma többet jelent majd az ország javára is, mint az a veszteség, ami ezzel járt.

1031-ben István Székesfehérváron koronázásra készült. Egyetlen életben maradt fiát akarta megkoronáztatni, amikor meghozták a hírt: Imre herceget vadászat közben egy földühödött vadkan halálra sebezte, és sebeibe 1031. szeptember 2-án belehalt. 

Szent László király Szent Imrét atyjával, Istvánnal, és nevelőjével, Gellért püspökkel 1083-ban az ország főpapjai és világi nagyjai jelenlétében szentté avatta. Azóta példaképe a magyarságnak, elsősorban a magyar ifjúságnak. Nevét szívesen viselik. 

Prohászka Ottokárnak írta: "Szent Imre hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mint ha az országot arasznyi uralmával boldogítja." 

Forrás: www.katolikus.hu

1. A magyar király és nem a római pápa avatta szentté.

2. Koronázása előtt sebezte halálra egy vadkan - vagy egy vad német.

2012

Szent Imre legendáját az Érdy-kódexben olvassuk. Jámborságával már gyermekkorában kitűnik. Királyi atyjával egyszer Szent Márton hegyére ment a bencés monostorba, ahol a szerzetesek illő tisztelettel fogadták őket.

"Imre miért Szentlélekkel teljes, kinek mind megismervén érdemes voltát, mindent azonképpen meg apolgata (megcsókolta). Nekit csak egyször, nekit háromszor, nekit ötször és egyet végre hétszer. Annak kedég vala fráter Maurus neve. Mikoron az szent mise megáldatott volna, az szent királ titkon kérdé meg az ő fiát, miokáért tette volna. És megjelenté az ő atyjának, hogy mindeniknek annyi esztendei volna, Hogy tisztaságus életöt fogadtanak volna. Az utolsó kedég fráter Marus szeplőtelen szűz volna."

Imre máskor szolgájával Veszprémbe ment. Itt a Szent György-kápolnában égi szózatot hallott, hogy testi-lelki szüzességben töltse életét. Később mégis megházasítják, jegyese azonban hajlandó a József-házasságra.

A fiatal Imrét vadászaton érte utol a halál. A legenda megemlékezik egy Korlát nevű nagy bűnösről, aki Rómába megy, hogy ott az Úr pápa feloldozza. Penitenciául le kell írnia minden bűnét. Ezeket a pápa borítékba zárja, és kötelezi Korlátot, hogy bilincsekben addig járja a szent helyeket, amíg a vasak le nem szakadoznak róla, és a bűnök a levélből elvakartatnak. Megfordul mindenfelé, még Jeruzsálemben is, de hiába. Hírét hallja Szent István csodatételeinek is, ezért hazánkba is elzarándokol. A szent király koporsajánál elszunnyad. Álmában István meg is jelenik neki, de azt tanácsolja, hogy ne hozzá, hanem Imréhez könyörögjön. Mikoron azért felébredött volna ottan, odamene és nagy szivebeli töredelmességgel és alázatossággal sírván, óhajtván, kezde kenyergeni. Ime csodálatus dolog: azonnal nagy zörgéssel, csattogással mind ízenkéd az vasak elszakadozának róla. Azt hallván kedég az sok népek, mind egyházi népek, mind parasztok, odafutanának csodára: mi dolog volna. A szegény ember kedég mind voltaképpen kijelenté őelőttük, megmutatván az pápa levelét és kiben bűnei valának megírván, de csak egy bötűt sem találának meg benne.

Csak utalunk a magyar középkor Imrét magasztaló himnuszaira, zsolozsmáira.

Dömötör Tekla közléséből Imrének egy lengyel legendáját is ismerjük, amelyet a magyar hagyományban már hiába keresünk.

A Lysa Gora hegység tetején álló bencés Szent Kereszt-apátságnak a lengyel nép ajkán máig élő alapítási mondája szerint valamikor egy király vadászott a tájon, szarvast űzött. A szarvas a sűrűbe menekült, nagy agancsa azonban a bozótban megakadt. A király utolérte, és aranyhúrú íjával már éppen le akarta nyilazni, amikor a szarvas agancsai között fénylő keresztet pillantott meg. A király megilletődve borult térdre, a szarvas azonban eltűnt. A csoda emlékére emelte azután a király a Szent Kereszt-apátságot.

E szájhagyományban megőrzött alapítómonda végső soron egy középkori Szent Imre-legendára megy vissza, amely írott forrásokban, így Dlugos János műveiben, tehát a XV. században jelenik meg. Eszerint a magyar Imre herceg nagybátyjánál, Vitéz Boleszláv lengyel királynál időzik. Vadászni mennek, és egy szarvast követve, följutnak a Lysa Gora hegyére. A szarvas itt eltűnik, Imre azonban fölismeri, hogy álmában már járt ezen a helyen. Megkéri nagybátyját, Boleszlávot, hogy építsen itt kolostort. Imre a mellén hordozott kétágú keresztjét is odaadja neki. Ebben Krisztus keresztfájának egy darabkája van ezüstbe foglalva, amelyet atyja a görög császártól kapott ajándékba. A király Imre kérésére csakugyan monostort alapít a hegyen.

(Ünnepi kalendárium) Forrás: http://szentkoronaradio.com/printable/taxonomy/term/4979