A magyarság körében nagyon régóta ismert a szőlészet mestersége, az egyik régi szállásterületen, a Meotisz-tó partján már az ókoriban is fejlett a szőlő- és borgazdálkodás folyt.

A szőlőhöz és a borhoz számos régi hagyomány kapcsolódik, amely feléledni látszik a hazai településeken, ahol újra megrendezésre kerülnek a szüreti mulatságok. Tekintsük át, hogy régi helyi közösségek milyen szokásokat ismertek.

Egy hónap a szőlőért

A szüret időpontja ősszel általában valamely jeles naphoz kötődött, a hazai borvidékeken általában Szent Mihály naptól (szeptember 29) Simon – Júdás napig (október 28.) szüreteltek. Szent Mihály nap volt a pásztorok ősi ünnepe is, és az Alföldön ahhoz kötötték a szőlő betakarításának a napját. A Dunántúlon Terézia napjáig (október 15.) vártak a munkával. A legkésőbb Tokaj-Hegyalján szüreteltek, csupán október végén, Simon-Júdás (október 28.) napján szedték le az aszú szemeket.

Hagyományos munkák

A hazai tájakon a szőlőszedés utolsó napja volt a legvidámabb nap. A legtöbb szőlőtermő vidéken zajkeltéssel indult a munka, amelynek az volt a célja, hogy elriasszák a gonosz szellemeket. Az emberek korán reggel dalolva indultak a szőlőhegyre dolgozni, sok helyen még egy rezes banda is elkísérte a munkásokat. Egész nap vidám hangoskodással telt, a szőlőt szedők vicceltek, tréfálkoztak egymással.

A munka végén elkészítettek egy koszorút, amelybe búzát és szalagokat fűztek, és azt átadták a helyi földbirtokosnak. A munka elvégzését követően a közösség tagjai mulatságot rendeztek, ahol a felu apraja-nagyja önfeledten szórakozott. A szüretet követően kezdődött a felvonulás, ahol népviseletbe és maskarába öltözött emberek járták végig a település főutcáját. Este pedig kezdődött a fergetes bál, amely jó lehetőséget teremtett a fiatalok számára, hogy megismerkedjenek egymással.

 

OB

alfahir.hu