A kimondott szónak már régóta semmi súlya sincs, az Adott szó pedig csak tollpihe, melyet bármikor el lehet hajtani, hessegetni szemünk elől, tova lehet fújni.
A méltóság, a tartás, a gerinc, a kemény, mindent elmondó kézfogás, az egyenes, tiszta tekintet, a felelősségérzet, ismeretlen fogalmakká váltak, jelentéktelenekké silányultak.
Ami mindent meghatározó és manapság a legfontosabb, az a hazugság, a csalás és megcsalás. Ma már lehet hazudni mindent, bármit… és mindenkinek… szinte már elvárás. És minél nagyobb, ha szemtől-szembe, szemrebbenés nélkül kimondott, ha sokak által elhihetővé farigcsált, annál nagyobb a becse és a jelentősége. Az emberi büszkeség forrásává vált. Ez és ennyi lett az „élet” értelme…
De mindentől és mindenektől függetlenül… nagy kár volt elfelejteni: az Igazság nem egy tuskó, vagy farönk és képlékeny, könnyen alakítható sziklakő sem, melynek olyan és annyi arcot faraghatunk vagy véshetünk, amilyent és amennyit akarunk. 
Egy földi lét, lehet másnak, másoknak a játéka… de nem árt azt is tudni: ami Élet, az nem itt kezdődött el és nem itt ér véget.

Székelyek