2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Radnóti

70 éve a mai napon 1944. szeptember 15-én a bori Láger egyik lakója noteszébe lejegyzett egy verset melynek címe: ERŐLTETETT MENET.

A zsidó polgári családból származó Radnótit több tragédia érte élete során. Születésekor meghalt édesanyja és ikertestvére. Később apja is elhunyt. A költemény az életösztön, az élethez való ragaszkodás ás a fáradt halál vágy, a megszabadító halál hívása között vergődő ember drámai belső vitája. A kettészakított, zökkentett sorok mintha az elkínzott emberek roskadozó, meg-megbotló lépéseinek ritmusát idézik. A sorok lejtése is érzékelteti a remény és a reménytelenség váltakozását.

ERŐLTETETT MENET

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

Bor, 1944. szeptember 15.

Illusztrációnak felhasználtuk Radnóti Miklós portréját (Az első szegedi kép, 1930) és az Az Erőltetett menet kéziratának (http://radnoti.mtak.hu/hu/large/07-11.htm) fényképét.
— Bor, Serbiakörnyékén.
Fénykép: 70 éve a mai napon 1944. szeptember 15-én a bori Láger egyik lakója noteszébe lejegyzett egy verset melynek címe: ERŐLTETETT MENET.  A zsidó polgári családból származó Radnótit több tragédia érte élete során. Születésekor meghalt édesanyja és ikertestvére. Később apja is elhunyt. A költemény az életösztön, az élethez való ragaszkodás ás a fáradt halál vágy, a megszabadító halál hívása között vergődő ember drámai belső vitája. A kettészakított, zökkentett sorok mintha az elkínzott emberek roskadozó, meg-megbotló lépéseinek ritmusát idézik. A sorok lejtése is érzékelteti a remény és a reménytelenség váltakozását.  ERŐLTETETT MENET  Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel, s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok fölött régóta már csak      a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, - de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!  Bor, 1944. szeptember 15.  Illusztrációnak felhasználtuk Radnóti Miklós portréját (Az első szegedi kép, 1930) és az Az Erőltetett menet kéziratának (http://radnoti.mtak.hu/hu/large/07-11.htm) fényképét.

Radnóti Miklós: Bájoló Szabó Balázs Band

Rebbenő szemmel ülök a fényben,
Rózsafa ugrik át a sövényen,
Ugrik a fény is, gyűlik a felleg,
Surran a villám, s már feleselget.

S már feleselget fenn a magasban,
Fenn a magasban dörgedelem vad,
Dörgedelem vad,dörgedelemmel,
Dörgedelemmel, s kékje lehervad.

S kékje lehervad, lenn a tavaknak,
Lenn a tavaknak, s tükre megárad.
S tükre megárad, jöjj be a házba,
Jöjj be a házba,vesd le ruhádat.

Vesd le ruhádat, már esik is kinn,
Már esik is kinn, már esik is kinn.
Vesd le az inged mossa az eső,
Mossa az eső össze szívünket.

(Még egyszer az egész)