Te könnyezel a költők bánatán
És eltűnődsz a szónok mondatán
Te érzelmekben élsz, még mindent elhiszel
Csak azt nem, ami egyszerűen szól
Én szeretlek

Te elmerengsz a végtelen zaján
És képzelődsz az álmok jóslatán
Te mindig arra vágysz, mi fényévekre áll
De nem hiszed, ha egyszerűen szól
Én szeretlek

Révész Sándor