2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Miniszterelnök úr, nézzen egy éhező kisgyerek szemébe! Pedagógusok tüntetése

Több ezer pedagógus tüntetett a Pedagógusok Szakszervezete szervezésében a magyar közoktatás napján: a tanárok a jövő évi költségvetés javaslata ellen tiltakoznak, szerintük a felszámolás szélén van a közoktatás. A PDSZ elnöke először azt hittük, unalmas tanévnyitóba kezd, végül keményen beolvasott Orbánnak.

 

Az első felszólaló arról beszélt, hogy a tüntetéssel szolidaritást vállalt 42 európai ország pedagógus és oktatási szakszervezete. A tüntetést az ATV közvetítette.

Miniszterelnök úr, nézzen egy éhező kisgyerek szemébe!

Az internetadó-ellenes demonstrációt is szervező Gulyás Balázs megköszönte, hogy ilyen hidegben ennyien eljöttek, hiszen november van,

"nem mindenki nyaralhat Új-Zélandon, mint Kósa Lajos".

"Akárhova nézünk, korrupciót és butaságot látunk"– mondta Gulyás, amikor a szokásos simicskázásokkal vegyítve felelevenítette Hoffmann Rózsa munkásságát. Szerinte tömegektől venné el a kormány az érettségi lehetőségét. "Sportol az egész ország, csak itt a mélyrepülés a kedvenc sportág" – idézett egy költőnőt Gulyás Balázs, majd azzal zárta, hogy ki kell állnunk az európai oktatásért.

Eldobható betanított munkások

A következő felszólaló arról beszélt, hogy szakközépiskolákba és szakiskolákba jár a magyar tanulók kétharmada, és mint tudjuk, "a kétharmad mindenre feljogosít".

A szakmai részletekbe merülő beszédben szó volt többek között arról, hogy a kormány nézetével ellentétben a 14 éves gyerekek nem a munkaerőpiac részei, hanem tanítani, nevelni való gyerekek. "Egyszerhasználatos, eldobható", betanított munkásokat képezne az oktatáspolitika, akik később nem lesznek képesek alkalmazkodni a változó világhoz – mondta.

Ezután egy szülő állt a színpadra, aki egy sor kérdést tett fel, például, hogy rendben van-e, hogy egy elsős szakiskolás annyi munkaórát dolgozik, mint egy szülő. Szerinte "tömegével menekítik a szülők gyereiket magániskolákba".

A hatalomnak nem fontos az oktatás

Galló Istvánné, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete elnöke arról beszélt, hogy az oktatás a legszegényebbektől fogja elvenni a lehetőséget a kitörtésre. Azzal folytatta, hogy szerinte már látszik, "a kormánynak nem fontos az oktatás" – amivel a délután talán legnagyobb dudálását-bekiabálását aratta.

"Nincs nagyobb ostobaság, mint amikor egy kormány szándékosan, és tudatosan teszi tönkre egy nemzet jövőjét" – mondta. "Merjen a hatalom végre szembenézni azzal, hogy hogyan élnek ma Magyarországon az emberek, ne bujjon el, hanem oldaja meg, mert az a dolga."

Galló Orbán Viktort is megszólította, hosszas füttykoncert után azt javasolta neki, ha túlzásnak tartja a szegénységről szóló híreket, győződjon meg róla személyesen: "keressen egy középiskolást, aki tanulás mellett dolgozik, mert a szülei közmunkások, keressen egy dadust, vagy iskolatitkárt, aki a munkájáért minimálbért kap, keressen egy külföldre emigrált fiatalt, aki majd csak a szülei temetésére fog hazajönni."

"Tisztelt miniszterelnök, azt kérem öntől, álljon eléjük, és mondja: te nem kellesz nekünk, nekünk a stadionépítések, a szobrok, a terek átépítése fontosabb, mint a te jövőd"

– zárta beszédét Galló.

A szervezők a tüntetés végén petíciót olvastak fel a kormánynak címezve.

http://propeller.hu/itthon/3023589-tobb-ezer-tanar-tuntet-budapesten

Megkérdeztük a tanároktól, hogy vannak. Nem jól! Nagyon nem jól!

Ez is csak egy zsocskos ...oldali hamis vádaskodás!?

A hvg.hu megkérdezte, amit az Emmi nem akart, vagy nem mert: hogyan érzik magukat a tanárok ma Magyarországon, milyennek látják a pedagógusok megbecsültségét, és a legfontosabbat: ha újrakezdhetnék, ugyanezt a pályát választanák-e. Szomorú az eredmény.

Tizenegy tanár értékeli jelesre a pedagógusok megbecsültségét, azaz a megkérdezettek 0,65 százaléka. A hétfőn indított – nem reprezentatív – kérdőívünkre mintegy 2566-an válaszoltak, ebből 1693 pedagógus. Ők borúsan látják a helyzetet, 50,62 százalék csupán elégségessel, azaz kettes érdemjeggyel értékelte ezt a kérdésünket. A válaszadók ötöde egyest adott, negyede pedig hármast. A tanárok presztízséről ugyanazt gondolják a pedagógusok, mint a nem pedagógusok.

Arra is rákérdeztünk a tanároktól, hogy érzik magukat. A legtöbben azt jelölték be, hogy nem jól (30%), 26 százalékuk boldogul, 23 százalék elvan, 10 százalék nagyon rosszul érzi magát, és csak 6 százalék van nagyon jól. És, hogy mitől lenne jobb? A tanárok és a "civilek" is a fizetés és a juttatások növelésében látnák leginkább a megoldást, de míg az utóbbiak közel fele jelölte be ezt, addig a tanároknak csak a 34 százaléka. Azaz a szakmabeliek más "hangulatjavítót" is el tudnának képzelni.

Arra is válaszolt a pedagógusok negyede, hogy mit tartanának fontosnak a szakmában. Sokan a szellemi szabadságot hiányolják, az önállóságot, decentralizációt az oktatáspolitikában, és a használhatóbb, korszerűbb tantervet. Többen írták, hogy szeretnék, ha felnőttként kezelnék őket, nem néznék le a pedagógusokat se a politikusok, se a diákok, sem a szülők. "Egyáltalán, legyen értelme a pedagógiának", "az oktatás stratégiai ágazat legyen", "jobb együttműködésre lenne szükség a szülőkkel" – ilyen véleményeket is megfogalmaztak a válaszadók. A kevesebb adminisztrációt és a kisebb kötelező óraszámot is sokan megjelölték, egyikük azt írta: legyen kevesebb olyan kolléga, aki kényszerpályaként választotta ezt a hivatást, vagy pályán maradt kényszerből. A legtöbb válaszadó szerint viszont a felsorolásunkból mindennek teljesülnie kellene, hogy jobb legyen a helyzetük: tehát a jobb fizetés, a több eszköz, a jobb tanterv és több idő a továbbképzésre.

Képünk illusztráció

Fotó: Stiller Ákos

A tanárnők 57 százaléka, a férfi tanároknak pedig pont a fele válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy ha újrakezdhetnék, megint a pedagógusnak állnának-e. A válaszadók 88 százaléka szerint 2010 előtt jobb volt a pedagógusok helyzete, mint 2014-ben. (Érdekes módon nem volt e kérdésben jelentős különbség a pályakezdők és a több évtizede tanítók között.) A választ adó tanároknak egyébként a 43 százaléka több mint 15 éve van a pályán, a legtöbben (26%) általános iskolában dolgoznak.1252 fő tanárnő, és 441 tanár úr válaszolt a kérdéseinkre.

Az OECD-felmérést köszöntük, nem kértük

Nemrég egy nemzetközi felmérés azt vizsgálta, mennyire elégedettek a pedagógusok a helyzetükkel, ám Magyarország nem vett részt ezen. Az Emmi szerint nem lettek volna relevánsak az eredmények. ATALIS (Teaching and Learning International Survey) egy olyan nemzetközi vizsgálat, amely a pedagógusokról és a pedagógusoktól gyűjt információt. A 2013-ban 34 országban végzett felmérésben arról kérdezték a pedagógusokat, milyen körülmények között dolgoznak, hogyan ismerik el munkájukat, vagy milyen szakmai fejlődési lehetőségeik vannak. Felmérték a tanároknak az iskolával és a tanítással kapcsolatos nézeteit is.

Az adatokból az derült ki, hogy a fejlett országokban tízből majdnem tíz tanár elégedett, nyolc újra ezt a foglalkozást választaná, de csak harmaduk érzi azt, hogy megbecsülik. Azt azonban, hogy a magyar tanárok mit gondolnak, nem tudni: az Emmi szerint távol maradni a kutatástól ésszerűbb és olcsóbb volt, mivel az oktatásban történt átalakítások eredménye még úgysem látszott volna – írta a VS.hu. (A hvg.hu-s – nem reprezentatív – felmérésnél mindenesetre, mint láttuk, az jött ki, hogy a magyar tanárok mindössze 6 százaléka érzi magát jól, és mintegy felük nem lenne újra pedagógus, ha tehetné.)

A kormány nem kutatott, vagy titkolózott

2010 óta talán az oktatás volt az a terület, ahol a legtöbb változást vezetett be a kormány. Sok szakértő figyelmeztetett, hogy ilyen nagyságrendű és mélységű reformot nem lehet "büntetlenül" átverni a rendszeren. E balsejtelmek közben be is igazodtak, számos alapvető probléma volt az átállás során, gondoljunk csak a tankönyvbotrányokra, az államosításra, a Klik körüli már-már parodisztikus bakikra, a kötelező Pedagóguskarra, a portfólió-rendszerre stb.

Fotó: Túry Gergely

Ennek ellenére a kormányzat nem készített vizsgálatokat a reformok bevezetésének elfogadottságáról, a pedagógusok véleményéről. Sőt, a köznevelési törvényt előkészítő – a problémákat pontosan feltáró –hatástanulmányt el is titkolta Hoffmann Rózsa. A volt államtitkár egy ízben, a Nemzeti alaptanterv elfogadottságáról büszkén idézett egy kutatási eredményt, amelyről azonban kiderült, hogy szakmaiatlan, vállalhatatlan vizsgálat volt. Amikor nyilvánosságra hozatalát követelték, 10 évre titkosították.

2012: a tanárok nem akartak államosítást

Egyetlen valós kutatás áll rendelkezésre, 2012-ben a Tárki készített egy reprezentatív oktatásügyi közvélemény-kutatást. Az adatok akkor azt mutatták, hogy az elmúlt húsz évben még soha nem volt olyan negatív az oktatás színvonalának a megítélése, mint 2012-ben. Az oktatás színvonalát a pedagógusok pozitívabban ítélték meg egyébként, mint a lakosság, az oktatás színvonalának alakulását tekintve pedig a diplomások és több gyermeket nevelők voltak a kritikusabbak.

A 2012-es Tárki-vizsgálatban a pedagógus minőségi munkáját akadályozó tényezők közt első helyen az oktatásirányítás kiszámíthatatlansága állt, ezt követte a szakmai elismerés hiánya és a munkaterhelés nagysága és aránytalan eloszlása. A pedagógusok számára érthető módon a legfontosabb elem a minőségi munka szempontjából a fizetések emelése volt akkor is. Ugyanakkor rögtön utána a felsőoktatásban és a pályára kerüléskor érvényesülő szűrést említették, valamint a pedagógusok számára biztosított szakmai támogatásokat.

A szervezetet érintő döntések többségét a pedagógusok nagy többsége az intézmény kezében hagyná: a házirend elfogadását, a tanulók felvételét, az egyes pedagógusok alkalmazását, elbocsátását, a tantárgyfelosztás jóváhagyását és az SZMSZ elfogadását. A pedagógiai program jóváhagyása az egyetlen, ahol az állami felügyeletet előbbre sorolták az önkormányzatnál. Az igazgató kinevezését pedig az önkormányzatnál hagyná a pedagógusok 40 százaléka.

Vekerdy: Az öntudatos állampolgárrá nevelés helyébe az alattvalóvá idomítás lép

Az állásvesztés félelmetes fegyver

Vekerdy: Az öntudatos állampolgárrá nevelés helyébe az alattvalóvá idomítás lép

A tanárok elégedettek és persze némák. Megkapták átlagosan 34 százalékosnak mondott béremelésüket s hozzá csatolva plusz munkaterheiket. Ami nem volt bekalkulálva, a Hoffmanni államtitkárság meglepetése. Mint a Tanúban (Valamit egyszer kérni fogunk Pelikán elvtárs), a fizetést elfogadó aláírással kellett láttamozni azt is, hogy tudomásul veszik: szeptember 1-től az egész állami oktatási szférát felölelő Nemzeti Pedagógus Kar tagjai. Egy olyan össznemzeti „kamaráé”, amelynek egyelőre se alapszabálya, se vezetője, se szervezeti és működési szabályzata. Nem is létezik! De majd fog. Vekerdy Tamást kérdeztük.
- A dolgok logikájába ez ugye beleillik?

– Igen. Annyiban is, hogy csúnyán jártak el. Azon a papíron, melyen a pedagógusok elfogadták új besorolásukat, közölték azt is, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar tagjai, és a fizetéssel együtt, egy aláírással ezt is elfogadják. Az emelés szerencsés esetben kicsit több mint a korábbi fizetésük, máskor ugyanannyi; de a munka lényegesen több lesz. Még nem tudjuk pontosan, hogyan fogja megkötni a pedagógusok véleményalkotási és mozgásszabadságát a kari tagság, de el tudjuk képzelni.

- Ahová ugye belépni kötelező, vagy legalábbis ajánlott, s ahonnan kilépni tilos.

– Aki közalkalmazott, és minden állami iskolai tanár az, az tag. Egy szervezetben, amelyik még nincs.



- Jogilag nem, politikai értelemben nagyon is. Egy szakszervezeti vezető mondta: a mi dolgunk lenne arra kondicionálni a gyerekeket, hogy szabad polgárok legyenek, miközben porig alázzák azokat, akiknek erre kellene nevelniük őket.

– Az átszervezés minden részletéből a tananyagig és a tankönyvekig lehatolóan az derül ki, hogy az öntudatos állampolgárrá nevelés helyébe az alattvalóvá idomítás lép.

- A kamara sokak szerint klasszikus korporatív szervezet.

– Ezt a formációt, én is úgy tudom, Mussolini találta ki, közös szervezetbe tömörítve a munkavállalót és a munkaadót, az állam képviselőjét és az állam alkalmazottját. De akár szakszervezet is lehetne, lenini értelemben vett „érdekvédelmi szervezet”, amelyről Lenin állította: a bolsevik szakszervezet nem harcol munkás érdekekért, hiszen a tulajdonos maga a munkás... Hanem: „hajtószíj”! Az állami akaratot átviszi a munkásra...

– A Nemzeti Pedagógus Kar vezetőit választják, vagy a miniszter nevezi ki őket?


– Fogalmam sincs. De akár így, akár úgy: öreg vagyok már, nagyon sok választást láttam, ahol azt lehetett megválasztani, akit kellett. Úgyhogy ez itt nem szempont.

- Miért tűri ezt ilyen apátiával százhuszonvalahány ezer magyar pedagógus?

– Megértem. Az állásvesztés félelmetes fegyver. És ne felejtsük azt se, hogy bár nagyszerű pedagógusok dolgoznak, vannak olyanok is, akiknek ez csak munkahely, „állami hivatal”, sőt: akiknek a gyerek „zavaró tényező.” Nekik az új rendezés sokat ad.

- A pedagógus, mint mondják, az egyik legbékésebb közszolga, nem sztrájkol, nem lázad, tüntetni is alig tüntetnek. A törvény mégis kétféleképpen sújtja őket. Egyrészt betuszkolja őket a kormányzat felügyelete alá, másrészt el kívánja lehetetleníteni a pedagógusok spontán szerveződő civil szervezeteit, egyesületeit is.

– Természetesen. Mert ha kis létszámmal is, de működnek valódi szervezetek is. Olyanok, mint a Magyartanárok Egyesülete, vagy a Történelemtanárok Egyesülete. Legyenek bármilyen kevesen, „vannak”, margóra szorítva, de függetlenül léteznek, míg a születő óriáskar állami vízfej.

- Ami a legmegdöbbentőbb, a KLIK által elvárt „nyilatkozati tilalom.”

– Ahogy valaha mondták, „bírálni szabad”, de „építő” módon. Tegyük hozzá, mert fontos: szabadság nélkül nincs művészet, szabadság nélkül nincsen tudomány, irányított művészet sincsen. A pedagógia az én felfogásom szerint: művészet. A felülről irányított pedagógia működésképtelen. Hogy milyen alattvalókat nevel, láttuk két nagy diktatúrában is, rettenetes következményekkel.
http://www.168ora.hu/itthon/cim-119003.html