A Jászárokszálláson élő Zoli bácsi azon kevesek közé tartozik, akik sajnálják, ha nem találnak elég reklámújságot a postaládájukban. Évekkel ezelőtt ugyanis megismert egy egyedi fűtési módszert, amit azóta is fejlesztget és tökéletesít saját otthonában. Boros Zoltán mindig is fogékony volt a költségtakarékos, környezetbarát megoldásokra. Úgy öt évvel ezelőtt, a sástói Sörkollektor Találkozón találkozott először a papírbrikettezéssel, és ez azonnal beindította a fantáziáját.  Mára már egy saját kis „brikettgyártó üzemet” állított fel a hátsó kertben, ahol folyamatosan készülnek a kerek tüzelőanyagok.
De mi is az a papírbrikett?
Röviden megfogalmazva összepréselt papírforgács. A fához nagyon hasonlóan ég el, és hamutartalma is igen alacsony, alig 2-3%. Bármiféle újságból, papírból előállítható, fűtőértéke pedig alig kevesebb néhány fáénál (kb.13-15000kcal/kg).
Zoli bácsi az évek során szinte tökélyre fejlesztette a brikettezést.  A nyugdíjas kőműves legfontosabb eszközeit maga készítette el mindabból, amit az udvaron talált, így lett például az ősöreg használatlan disznóvályúból a brikett korongok formája. Az összeállítási folyamat hosszú, de megfelelő munkaütemben nagyon rövid idő alatt elkészül hetekre, hónapkora elég tüzelőanyag.
Az első lépés a papírtépés. Az egész szomszédság, de még a kilométerekre élő rokonság is zsákszámra hordja a régi újságokat, prospektusokat, leveleket és füzeteket, amik máskülönben a szeméttelepen végeznék. Zoli bácsi régen iratmegsemmisítővel dolgozott, de a gépek nem bírták sokáig a hatalmas iramot, így maradt a legmegbízhatóbb, kézzel történő megoldás.
Ezután történik a beáztatás. Körülbelül 25 kiló papír úszik 80 liter vízben legalább egy napig, mire megfelelő lesz. Első hallásra talán aggódhatunk a magas vízszámla miatt, de mint kiderült, minden az összegyűjtött esővízből származik. A beáztatott papírokat még össze is kell zúzni, erre érdemes elektromos fúrót használni.
A munka érdekesebb része ezután jött. Az összeállt papírt a formákba helyezzük, és összepréseljük, ehhez jól jön a korábbi munkákból szerzett emelő. A kifacsart víz itt sem vész kárba, egy speciálisan erre a célra a földbe ásott vödör ezt is összegyűjti, így a felhasznált víz kb. egyharmada visszakerülhet a hordóba. Az elkészült korongokat minimum egy-két napig szárítani kell, de még jobb, ha egy hetet szánunk rá.
Ha az előkészületeket nem számítjuk, kevesebb, mint egy óra alatt 10-11 darabot készítettünk el, amik napokon belül már "munkába is állhatnak". A legnagyobb hidegben úgy 4-5 korong fogy el naponta, tehát most legalább két napra elegendőt gyártottunk, amik a jövő télig ki is fognak tartani.
Rengeteg érvet sorolhatnánk fel a papírbrikett mellett, kezdve a költséghatékonyságtól, az energiatakarékosságon át a környezettudatosságig, de semmiképp sem felejthetünk el egyet, ami talán a legjobban motiválja Zoli bácsit is: a napi elfoglaltság, ami kitölti a nyarak dologtalan heteinek unalmát.
Szerző: Gerstenbrand Bence