Mit jelent a konklávé szó? Mióta tartanak konklávét és hol? Melyik pápa miként szabályozta a pápaválasztást? Melyik volt a legrövidebb és melyik a leghosszabb pápaválasztás? Hány pápaválasztást tartottak Rómán kívül? Összefoglalónkból minderre választ kaphatnak.

A konklávé szó a latin „cum clave” kifejezésből származik. Egyrészt azt a zárt helyiséget jelöli, ahol a pápaválasztás zajlik, másrészt a bíborosok közösségének megnevezése, akik részt vesznek a választáson.

A pápaválasztás egyik fő szabályozója II. Miklós volt 1059-ben, ő a pápa tanácsadó testületére bízta a római püspök utódjának megválasztását In nomine domini című rendelkezésével. A császárnak megerősítési, a római klérusnak és a népnek utólagos hozzájárulási jogot biztosított. Rendelkezése szerint a pápaválasztáskor elég az egyszerű (50 százalékos) többség.

A első változtatások

Eddig többféle módon választották meg a pápát: az első évezredben leginkább a római nép és a római papság választott. A 10. században azonban a római főúri családok kezére került a kérdés eldöntése, ez a század így a pápaság egyik mélypontjának nevezhető. A kereszténység történetének első ezer évében egyébként tulajdonképpen szóba sem került, hogy nem más város püspökét hívják meg a római főpapi tisztségre, mivel úgy tartották, hogy a püspök haláláig el van jegyezve székhelyével.

Végérvényesen III. Sándor pápa 1179-es konstitúciója utalta a bíborosok hatáskörébe a pápaválasztást, bár sok korábbi történelmi kellemetlenséget orvosolt, mégis szinte azonnal egy másik súlyos nehézséget hozott magával: a széküresedés és az új pápa megválasztása időszaka túl hosszúra nyúlt. Ehhez még hozzájárult a bíborosok korlátozott száma és ennek negatív következményei is. Ugyanebben az évben a III. lateráni zsinat kétharmadra módosította a szükséges szavazatok arányát.

III. Sándor halála után a bíborosi kollégium tagjainak száma hosszú ideig a 10 és 20 között ingadozott. A széküresedés időszakai elhúzódtak hónapokig, nem ritkán egy évig is. Bár nem vehetett részt a pápaválasztáson, mégis a keresztény nép volt az első, akit aggodalommal töltött el a kár, amit az egyház emiatt elszenvedett.

Négy egymást követő alkalommal kellett a bíborosokat a választás mielőbbi befejezésére kényszeríteni azzal, hogy bezárták őket. 1216-ban Perugia lakói a bíborosokat a városnak abba a palotájába zárták be, ahol a választásra összegyűltek. Hasonlóképpen viselkedtek a rómaiak IX. Gergely pápa halála után 1241-ben, bezárván a bíborosokat Septimius Severus római császár palatinus-dombi palotájába. Ugyanígy tettek Anagni lakói is 1243-ban, hogy véget vessenek a hosszúra nyúló széküresedés időszakának, amely 1241-ben IV. Celesztin pár hónapos uralkodása utáni halálával következett be.

27808_konklave-2.jpg
Szigorítás a szabályokon

A bíborosok utolsó és egyben leghíresebb bezárására Viterbóban került sor. IV. Kelemen pápa 1268-as halálakor a bíborosi kollégium tagjai itt gyűltek össze, hogy megválasszák a következő pápát, de nem jutottak egyezségre. A viterbóiak úgy döntöttek, hogy bezárják a palotában összegyűlt bíborosokat, befalazva az ajtókat. Azonban a befalazás ellenére sem találtak megoldást. A türelmetlen viterbóiak lebontották a palota tetőzetét, és csak kenyeret és vizet adtak a bíborosoknak. Végül és megválasztották X. Gergely pápát. A széküresedés időszaka 2 évig és 9 hónapig tartott. 

Ebből a kellemetlen tapasztalatból tanulva X. Gergely intézményesítette a „konklávét” (cum clave = kulccsal, vagyis bezárva) 1274-ben, és meghatározta annak működési feltételeit Ubi periculum című rendelkezésével. Előírta, hogy 10 nappal a pápa halála után a bíborosoknak össze kell ülniük; hogy a pápaválasztásnak egy szigorúan zárt helyen kell történnie, egyetlen teremben, falak és elválasztó függönyök nélkül, hogy egy közösségben éljenek. Tilos a kijárás és mindenféle külső kapcsolat, a bíborosok egymás között folytatott titkos beszélgetését elkerülve, szerény körülmények között kell élniük ezeken a napokon.

A konklávé kulcsait őrizet alatt kell tartani: a belső kulcsokat a camerlengo bíborosnak, a külsőket pedig a konklávét kívülről felügyelő őr vigyázta. Az ételeket körforgós ablakon keresztül kell bejuttatni a bíborosoknak, alapos ellenőrzés után, hogy ne tartalmazzanak semmilyen jellegű üzenetet. Amennyiben 3 nap után nem hoztak döntést, a következő 5 napon csak egy fogást szolgálhatnak fel nekik délben és este. Az 5 nap elteltével pedig csak kenyeret, bort és vizet kaphatnak.

Mint minden merész reform, boldog X. Gergelyé is akadályokba ütközött a megvalósítás terén. Két évvel életbelépése után V. Adorján és XXI. János eltörölték, és visszatért a hosszú széküresedések ideje. V. Celesztin Pápa öt hónapos pápasága alatt, mielőtt lemondott volna, visszaállította a konklávé szabályait, amelyeket az őt követő, egy nap alatt megválasztott VIII. Bonifác pápa szilárdan megerősített. Azóta megszakítás nélkül tiszteletben tartják a konklávéra vonatkozó törvényeket, amelyeket azonban a körülmények és a tapasztalatok fényében többször módosítottak.

27808_konklave-3.jpg
Ferenc József vétója

IV. Piusz az 1562-ben kiadott In eligendis bullával szabályozta a szavazás és a szavazatszámlálás módját. Más pápák a bíborosok és a kongregációk a széküresedés időszaka alatti hatáskörének és a választás lefolyása módjának meghatározásával foglalkoztak. Szent X. Piusz pápa az 1904. december 25-én kiadott Vacante sede apostolica kezdetű konstitúcióban foglalta össze a korábbi pápák határozatait, tovább pontosítva azokat. Különös figyelmet szentelt annak, hogy véglegesen megszüntesse a világi hatalom bármiféle beavatkozását a konklávéba – erre okot az adott, hogy éppen az ő megválasztásakor, az 1903-as konklávén a krakkói bíboros-érseken keresztül I. Ferenc József osztrák császár és magyar király vétót nyújtott be a fő esélyes Rampolla bíboros államtitkár ellen.

A legesélyesebb utód – XIII. Leó államtitkára – a kiváló tehetséggel rendelkező Mariano Rampolla del Tindaro bíboros volt. Rampolla ellen szólt az a régi hagyomány, amely szerint az előző pápa államtitkárát nem szokták megválasztani; mégis, Rampolla pápává választásának lehetősége komoly félelmeket keltett az egyházi érdekeket a politikai érdekek alá rendelő osztrák-magyar uralkodó körökben. Az államtitkár bíborosról azt vallották, hogy franciabarát. Amikor 1903. július 31-én Chigi herceg a konklávé bíborosaira kívülről rázárta az ajtókat, mindenki biztosra vette a legesélyesebb gyors megválasztását. Augusztus 2-án reggel azonban váratlan és évszázadok óta példátlan esemény történt. Ferenc József osztrák császár és magyar király nevében a krakkói érsek, Jan Puzyna bíboros vétót jelentett be Rampolla ellen.

Az államtitkár először tiltakozott a Szentszékre és az Egyházra gyakorolt politikai nyomás miatt, majd gyöngének nyilvánította magát a pápai tisztség esetleges viselő terhéhez. Ezzel a visszavonulási gesztussal lehetővé tette, hogy a szavazatok átcsoportosuljonak arra a bíborosra, akiről még XIII. Leó mondta tréfásan: Sarto é il candidato della serenissima. Vagyis: Giuseppe Sarto, velencei pátriárka a fenséges, azaz a Velencei Köztársaság jelölte. Amikor az 5. szavazás után augusztus 4-én egyértelművé vált megválasztása, a szentéletű főpap tiltakozott és csakis társai kérésére fogadta el az új feladatot, mint élete legnehezebb keresztjét. Mint fentebb írtuk, ő pápaként ebből az esetből kiindulva próbálta visszaszorítani a világi hatalmak beleszólását a római katolikus egyházfő megválasztásába.

27808_konklave-5.jpg
XVI. Benedek is változtatott

VI. Pál pápa 1975-ben tette közzé a Romano Pontifici eligendo kezdetű konstitúciót, ez a dokumentum az, ami 80 éves korban határozza meg a konklávén részt vevő bíborosok felső korhatárát, amely azonban nem a konklávé kezdetétől számítódik, hanem a széküresedéstől, azaz aki a széküresedéskor még nem múltak egy nyolcvan évesek, a konklávé kezdetekor viszont igen, azok részt vehetnek a választáson. VI. Pálét II. János Pál pápa 1996-os Universi dominici gregis apostoli konstitúciója váltott fel. Ez többek közt meghatározta, hogy ha 12 szavazási kör után sincs kétharmados győztes, akkor egyszerű, 50 százalékos többséggel is lehet pápát választani.

XVI. Benedek azonban visszaállította a régi kétharmados szabályt 2007. június 11-i rendelkezésével, azzal, hogy a 12 forduló után csak a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehet szavazni, és maguk a jelöltek nem szavazhatnak. Legutóbb XVI. Benedek 2013. február 25-én megjelent Normas nonnulas kezdetű motu propriojával engedélyezte, hogy a bíborosok testülete előre hozza a konklávé időpontját, amennyiben jelen van minden választó bíboros, és ne kelljen 15 napot várniuk.

Érdekességek

1059 óta 110 pápaválasztást ismer el legitimnek az egyház. A Sixtus-kápolnában 1492-ben tartották az első konklávét, 1559 óta pedig kisebb megszakításokkal folyamatosan ott tartják. 19. első felében ugyanis pár évtizeden keresztül a Quirinális palotában tartották a pápaválasztást: 1823-ban itt választották meg XII. Leót; 1829-ben VIII. Piuszt, 1831-ben XVI. Gergelyt és végül IX. Piuszt 1846-ban. Korábban is megesett, hogy valamiért nem a Sixtus-kápolna adott otthont a konklávénak.

1455 óta csak öt választást tartottak az Apostoli Palotán kívül. Emellett a 110-ből 28-at tartottak Rómán kívül: Terracina (1088), Cluny (1119), Velletri (1181), Verona (1185), Ferrara (1187 október), Pisa (1187 december), Perugia (1216, 1264–1265, 1285, 1292–1294, 1304–1305), Anagni (1243), Naples (1254, 1294), Viterbo (1261, 1268–1271,1276 július, 1276 augusztus-szeptember, 1277, 1281–1282), Arezzo (1276 január), Carpentras/Lyon (1314–1316), Avignon (1334, 1342, 1352, 1362, 1370), Konstanz (1417) és Velence (1799–1800). Három választás menet közben költözött: az 1268–71-es, az 1292–94-es és az 1314–16-os.

Valószínűtlen, hogy ez a mostani konklávé sokáig elhúzódik. 1831 óta, amikor a bíborosok 54 napig tanácskoztak XVI. Gergely megválasztása előtt, még egyetlen konklávé sem tartott öt napnál tovább. Az utolsó öt pápaválasztás 2-3 napon belül zajlott le.

Néhány adat a XX. századi konklávék történetéből:

1903 - X. Piuszt a 7. szavazás alkalmával választották meg, a konklávé 5. napján (a mai, naponta 4 szavazást előíró szabály ekkor még nem létezett).
1913 - XV. Benedek a 10. szavazás után lett pápa, a 4. napon.
1922 - XI. Piuszt a 14. szavazás után választották meg az 5. napon.
1939 - XII. Piusz 3 forduló után nyerte el a szavazatok többségét, a 2. napon. (XII. Piusz valójában már a második szavazás alkalmával többséget szerzett, de az ő kérésére egy harmadik fordulóra is sor került. Ez volt egyébként a történelem legrövidebb konklávéja, kevesebb mint 26 óráig tartott.)
1958 - XXIII. János a 11. szavazást követően nyert, a konklávé 3. napján.
1963 - VI. Pált a 6. forduló után választották meg, szintén a 3. napon.
1978 - I. János Pál a 4. szavazás után lett pápa, a 2. napon.
1978 - II. János Pál a 8. forduló után, a 3. napon szerezte meg a szavazatok többségét.

Részlet az Universi Dominici gregis kezdetű konstitúcióból:

„Különös figyelmet akarok szentelni a Konklávé ősi intézményének: a rá vonatkozó szabályokat és gyakorlatot nem egy Elődöm szentesítette és ünnepélyes rendelkezésekkel is meghatározta. A figyelmes történeti vizsgálódás ennek az intézménynek nem csak alkalmasságát erősíti meg – azon körülmények miatt, melyek közepette létrejött és lassanként törvényes megfogalmazást nyert –, hanem hasznosságát is a választás rendezett, gondos és szabályos lebonyolításában, különösen feszültségekkel és zavargásokkal terhelt időkben.

Éppen ezért, bár ismerem a teológusok és jogászok véleményét, akik egyöntetűen vallják, hogy ez az intézmény természete szerint nem tartozik hozzá a Római Pápa érvényes megválasztásához, e Konstitúcióval megerősítem fennmaradását a maga lényeges szerkezetében, bevezetve néhány módosítást, hogy fegyelme megfeleljen a mai igényeknek.”

27808_konklave-1.jpg
A mostani konklávé menete

A Szentszék Sajtóterme szombaton közzétette a konklávé első és azt követő napjainak időbeosztását. Március 12-én délelőtt 10 órakor a Vatikáni Bazilikában bemutatják a pro eligendo Romano Pontifice szentmisét, amelyet Angelo Sodano bíboros, a bíborosi kollégium dékánja celebrál. Délután fél 5-kor, a bíborosok által meghatározott időben kerül sor a konklávéra való bevonulásra és a pápaválasztáskor esedékes eskütételre az Ordo Rituum Conclavis előírásai szerint – tette közzé Guido Marini prelátus, pápai szertartásmester.

Március 12-én, kedden 15.45-kor indulnak a bíborosok a Szent Márta házból az Apostoli Palotába. Fél 5-kor kezdődik meg a Pál-kápolnából a bíborosok bevonulása a Sixtus-kápolnába. ahol a Veni Creator eléneklése után a 16.45-kor tesznek esküt, majd sor kerül a második elmélkedésre és az első szavazásra. Negyed 8-kor a bíborosok elimádkozzák a vesperást a Sixtus-kápolnában, majd fél 8-kor visszatérnek a Szent Márta házba. Az ezt követő napokon a bíborosok 7.45-kor indulnak a Pál-kápolnába, ahol negyed 9 és negyed 10 között szentmisét mutatnak be. Fél 10-kor megtartják a napközi imaórát, majd sor kerül a szavazásokra a Sixtus-kápolnában.

Délután 4-kor ismét az Apostoli Palotába mennek át, ahol 16.50-kor kerül sor a szavazásra a Sixtus-kápolnában. Este negyed 8-kor a bíborosok vesperást tartanak, majd fél 8-kor visszaindulnak a Szent Márta Házba, ahol este 8 órakor vacsoráznak. A konklávén résztvevő alkalmazottak március 11-én délután fél 6-kor tesznek esküt a vatikáni Pál-kápolnában, majd Tarcisio Bertone bíboros, camerlengo előtt személyesen aláírják az eskütétel dokumentumát.

A március 9-én megtartott sajtótájékoztatója alkalmával Federico Lombardi elmondta: a konklávé során a füstjelzést a szavazások végén elégetett szavazócédulákkal adják, de nem minden egyes szavazás, hanem csak a két délelőtti és a két délutáni szavazás után. Amennyiben a sikeres a délelőtti vagy a délutáni második választás lesz, akkor délben vagy este 7 óra körül várható a füstjelzés. Ha a pápaválasztás a szavazás délelőtti vagy délutáni első fordulójában megvalósul, akkor a fehér füst a délelőtt vagy délután közepén száll fel a Sixtus-kápolnából, azaz fél 11 és 11 óra, vagy délután 5 és 6 óra között.

27808_konklave-4.jpg

Forrás: http://richpoi.com/cikkek/tudomany/papavalasztas-elott---a-konklavek-tortenete.html