Kollonich Lipót, gróf; Leopold Kollonitsch (Komárom, 1631. okt. 26. – Bécs, 1707. jan. 20.):

"Magyarországot előbb koldussá, aztán katolikussá és végül rabszolgává kell tenni"

esztergomi érsek, bíboros, államférfi. Honfiúsított császári katonai család sarja. Bécsben nevelkedett, majd a máltai lovagrendbe lépett és 1651-ben Candiánál részt vett a török elleni harcokban. Hazatérve, 1660-ban egyházi pályára lépett. 1666-ban nyitrai, 1670-ben bécsújhelyi püspök lett. Az erőszakos ellenreformáció egyik fő szorgalmazója volt. 1673–74-ben a prot. papok felett ítélkező pozsonyi bíróság tagja. 1685-től győri püspök, 1686-tól bíboros. 1691-től kalocsai, 1695-től esztergomi érsek. Egyházi méltóságai mellett magas politikai tisztségeket is viselt. 1672-ben a magyar kamara elnöke lett, az Ampringen-féle gubernium tanácsosa s itt a pénzügyek intézője. Bécs 1683-i török ostroma idején nagy része volt a védekezés anyagi erőforrásainak előteremtésében. A magyar ogy. kívánságára I. Lipót 1684-ben felmentette őt a m. udvari kamara vezetése alól, de az udvarban a m. ügyek fő szakértője maradt. Így kapott 1688-ban megbízást arra, hogy dolgozza ki Mo. fegyverrel visszahódított részei új berendezésének tervét. Az 1689-ben elkészült „Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn” Mo.-ot – a rendiség megtörésével és a magyarság visszaszorításával – a Habsburg abszolutizmus szilárd támaszává kívánta tenni. A nemesség megadóztatása, németek betelepítése, bizonyos szociális szempontból haladó javaslatok helyesléssel találkoztak a bécsi udvarban, azzal azonban hangadó körök nem értettek egyet, hogy a gazdasági élet fellendítése révén Mo. az örökös tartományokhoz hasonlóvá legyen s azokkal azonos elbánásban részesüljön. Ezért az „Einrichtungswerk”-et a maga egészében nem hajtották végre; a Rákóczi-szabadságharc után ismét előkerült egy-két javaslata. – 1692-ben ~ a bécsi udvari kamara vezetője lett, 1694-ben pedig a titkos tanács elnöke. – Irod. J. Maurer: Kardinal. L. Gr. K. Primas von Ungarn (Innsbruck, 1887); Iványi István: K. L. bíbornok országszervező munkája (Szabadka, 1888); T. Mayer: Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit (Bécs, 1911); Wellmann Imre Merkantilistische Vorstellungen im 17. Jh. und Ungarn (Nouvelles Études Historiques, Bp., 1965). – Szi. Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága (dráma, Pest, 1848).

Forrás Magyar Életrajzi lexikon:  http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC07165/08212.htm

Kollonich Lipót

gróf, bíbornok, esztergomi érsek

1631. október 26-án született. Ifjú korában máltai lovag, 1685-95 között győri püspök. 1692 óta államminiszter és a bécsi udvari kamara elnöke. 1695-ben Széchenyi György esztergomi érsek helyébe nevezték ki.

Egyaránt nagy ellensége volt a magyar alkotmánynak, és a protestantizmusnak is. A hitbuzgó Rákóczi Ferenc szerint többször mondta, hogy "én Magyarországot előbb rabbá teszem, aztán koldussá, végre katolikussá".

1689-ben Magyarország közigazgatásának átalakítására vállalkozott. Munkálatának vezérelve az volt, hogy a magyar közigazgatás lényegében azonossá tétessék az osztrák örökös tartományokéval. Az egész új szervezet, az adó megszavazásán kívül, az országgyűlés mellőzésével léptetendő életbe.

Ezen oktrojált rendszer behozatalát 1969-ra halasztották, mikor a befolyásosabb bizalmi férfiaikat Bécsbe idézték. Az új rendszer szószólója maga Kollonich volt. Előadása szerint ő felsége nagy kegyelmességére vall, hogy ezentúl éppen úgy akar bánni Magyarországgal, mint egyéb örökös tartományaival. Elvárja tehát, hogy Magyarország készséggel alkalmazkodjon az ő atyai szándékaihoz. Magyarország hagyományos törvénykönyvei elavultak, ennélfogva csak az tartandó meg belőle, amit alkalmas egyének kiválogattak, hozzáadva azt, amit újonnan beleiktattak. A nemességnek a közteherviselés alól való kiváltsága minden józan és igazságos kormányzat elveivel ellenkezik: fogadják el tehát a rendek, hogy ezentúl egyharmadrészét befizetik annak az adónak, melyet ő felsége egyéb országai a szükséghez képest viselnek.

A bizalmi férfiak gyűlése visszarettent a követelésektől. Széchenyi Pál kalocsai érsek vállalta magára a határozott visszautasítás nehéz, hazafias munkáját. Kihallgatáson előadta a király előtt, hogy a gyűlés nem illetékes az ország belügyi kormányzatának megállapítására. Törvényellenes az alkotmányról az országon kívül általában nem országgyűlésen határozatot hozni. A további tanácskozásokon Széchenyi kijelentette, hogy az adónak országgyűlésen kívüli megajánlását a magyar törvények a hűtlenségi esetek közé sorolják. Kollonich ekkor tudtára adta Széchenyinek, hogy majd talál az udvar módot arra, hogy a magyarok mindazt elvállalják, amit tőlük követel.

Az adót törvénytelenül ki is vetette a minisztertanács 2 millió forintban. 1698-ban pedig a bizalmi férfiakon kívül a vármegyék és városok követeit is Bécsbe idéztették, és az egybegyűltek ellenvetéseire nem hallgatva, félmillió forintnyi adónak egy év alatti lefizetésére kötelezték őket.

E rendszabály egyik legfőbb oka lett II. Rákóczi Ferenc fölkelésének.

Papi szereplése nem kevésbé erőszakos. 1673-74-ben a pozsonyi bizottságnak, amely a mártírokká teendő protestáns papokat idézte színe elé, egyik legirgalmatlanabb tagja. Mint prímás is kérlelhetetlen volt a protestánsokkal szemben. Annál jobb akaratú a latin szertartáshoz csatlakozó magyarországi görög vallás irányában, kiknek számára 1698-ban jogegyenlőséget eszközölt ki, s ennek védelmét a prímási hatóság alá helyezte.

1707. január 19-én halt meg.

Forrás:

http://www.telehaz-gyorvar.koznet.hu/ki_elemei/menu4/l_kollonich.htm