1456-ban Hunyadi János magyar vitézeivel világraszóló diadalt aratott. A magyar hadak legyőzték azt a török szultánt, aki bevette az akkori ismert világ egyik legnagyobb erősségét, Konstantinápolyt.

1453-ban II. Mehmed szultán (1451-1481) elfoglalta a Kelet-római Császárság utolsó bástyáját, a fővárost, Konstantinápolyt, ezzel az ezeréves birodalom megszűnt létezni és az ókori Róma utolsó emléke is eltűnt a középkorból. A hódító szultán ekkor ismét észak felé kívánt terjeszkedni és a Magyar Királyság déli kapuját, Nándorfehérvárat vette ostrom alá, amely keményebb feladat volt a törököknek, mint a hatalmas császárváros.

A szultán támadása

A szultán készülődéséről 1456 márciusától folyamatosan érkeztek a hírek hozzánk, ennek ellenére a magyar főurak az országos hadak gyülekezésével meg akarták várni az aratást, amely maguknak jelentős hasznot hozott. Az ország jövőjével és védelmével Hunyadi János volt kormányzó, a legnagyobb földesúr törődött csak, ő fogta fel a támadás jelentőségét, ezért anyagiakat nem kímélve magánhadsereg toborzásába fogott, hogy elegendő katonát gyűjtsön maga köré a vár védelmére. Kapisztrán János ferences szerzetes pedig az ország legveszélyeztetettebb déli megyéiben gyűjtött önkéntes kereszteseket. Az igyekezetük helyes volt, mert II. Mehmed szultán nem várta meg az aratás végét, hanem közel százezer fős seregével már június végén körülfogta a déli végvárat, amelyet Hunyadi János sógora, Szilágyi Mihály derekasan védett a túlerővel szemben.

Felmentés a Dunán

Hunyadi tudta, hogy a védők nem tudják sokáig tartani a várat, ezért úgy döntött, hogy hajókon át bejut a várba. Július 14-én véres csatában legyőzte az ellenséges hajókat és a Dunán keresztül bejutott az ostromlott várba. A szultán július elejétől folyamatosan lövette a várat, majd a rommá vált erősség ellen július 21-én elrendelte a rohamot, így akarta elfoglalni a várat. A roham azonban nem járt sikerrel, mert a magyar védők derekasan tartották magukat.

Világraszóló győzelem

A folyamatos ágyúzástól romhalmazzá változott Nándorfehérvár ellen a szultán július 21-én általános rohamot indított. A támadás során seregei kis híján megkaparintották a várat. A legenda szerint Dugovics Titusz parancsolt megálljt az egyik töröknek, aki már ki akarta tűzni a lófarkas kopját a várba, állítólag birkózni kezdett vele, majd, amikor rájött, hogy nem bír vele, megragadta és magával a mélybe rántotta. A mondából annyi biztos igaz, hogy a várvédők hősies küzdelme mentette meg a várat a többszörös túlerő rohamától. A török had menekülni kezdett, maga a szultán is jobbnak látta elhagyni a helyszínt. Másnap, július 22-én Szilágyi és Hunyadi csapatai megtisztították a várost a támadóktól. Sajnos, a hatalmas győzelmet nem tudta kihasználni Hunyadi, mert a városban pestisjárvány tört ki, és ennek augusztus 1-én Hunyadi is áldozatul esett. A győzelemmel hazánk hosszú évtizedekre elhárította a török terjeszkedés veszélyét. Hunyadiék diadalára a mai napig a déli harangszó emlékezteti a keresztény világot.

 

OB

alfahir.hu