2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

"Kitaszít, s lemond rólam a hazám” – elvándorolt magyarok (II. rész)

2014, december 7 - 17:32

Szerdán a Jobbik kezdeményezésére hatórás vitanapot tartott az Országgyűlés az elvándorlásról. A nemzeti radikális pártnak számos külföldön élő magyar írta meg „elkalandozásának” történetét. Többmilliós devizahitel, elhunyt, súlyos beteg szülők, megszűnő képzések, munkanélküliség, kiszolgáltatottság és megalázottság. A tanulságos, sokszor megrendítő erejű életutakat először itt, az Alfahíren olvashatják.

A válogatás természetesen nem teljes körű, mégis átfogó képed ad az egyre súlyosabb migrációs tendenciákról, amelyek lassan minden magyar családot érintenek Magyarországon, és egyre inkább a Kárpát-medencében. A képeink illusztrációk. Az előző rész ide kattintva érhető el.

A kelet niggerei vagyunk

Lóránd rendszerinformatikusként végzett, két éve homlokzatépítőként dolgozik Németországban, párja jogi asszisztens, és alkalmanként gyermekekre vigyáz. Lórándnak nincsenek jó tapasztalatai a cégnél, ahol dolgozik: „Mi csak auslanderek vagyunk, afféle kelet niggerei, ezt mind a bánásmód (cégvezető, német munkatársak részéről), mind a fizetés tükrözi. Hiába vagyunk a munkában jobbak és precízebbek, mint a német kollégák, a válasz mindig ugyanaz: lassúak vagyunk, még fejlődnünk kell, ezért kapunk sokkal kevesebbet.”

Lóránd már nagyon szívesen visszajönne, nem szeretné, hogy születendő gyermeke idegen országban nőjön fel, de ennek egyelőre esélyét sem látja. Pedig nem akar kacsalábon forgó palotában élni, reális béreket szeretne, és hogy a kormány stadionok helyett a gazdaságot, az egészségügyet és az oktatást fejlessze. „Sok magyart ismerek, és mind azt mondja, hogy a kényszer nagy úr, de nincs mit tenni, nem lehet hazamenni, mert igaz, hogy itt is kihasználnak minket, és nem leszünk sohasem egyenértékű emberként kezelve, de legalább van mit az asztalra tenni.”

A munkához öreg, a nyugdíjhoz fiatal vagyok

Mária 53 évesen lett munkanélküli, diploma és jogosítvány nélkül fél év alatt sem tudott új állást találni. Miután a munkaügyi központban udvariasan közölték vele, hogy az ő korában átképzési támogatásra ne számítson, fellapozta a külföldi álláshirdetéseket, és 2012 márciusában Angliába távozott. Most jól érzi magát, de hiányzik neki édesanyja, testvérei és barátai. „Nem kalandvágyból döntöttem arról, hogy elhagyom hazámat, csupán nem akartam utcán koldulni. Nehéz megemészteni, hogy a munkához öreg, a nyugdíjhoz fiatal vagyok” – állapítja meg lemondóan.

Mária túlzásnak tartja, hogy Magyarországon lassan a takarítói munkakört is csak angolul beszélőknek hirdetik meg, és akinek nincs legalább alapfokú angol nyelvtudása, az a saját anyanyelvén nem tud munkát találni. Mint mondja, Angliában sem fog senki megtanulni az ő kedvéért magyarul.

Csak egy karácsonyi ünnepet cserélnék Önökkel

Sok külhoni testvérünkből lesz külföldi. Melinda székelyföldi születésű, öt évet élt Magyarországon, Orosházán, 1996-ban magyar állampolgárságot szerzett. A kettős honelhagyásra kényszerült 45 éves asszony azoknak a politikusoknak üzen, akik szerint a magyarok kalandvágyból hagyják el hazájukat. Nekik „azt az érzést kívánom minden karácsonykor, amit mi, hontalanok érzünk ott legbelül, amikor anyától, beteg apától (azóta elhunyt, anélkül, hogy elbúcsúzhattam volna), gyermekektől, testvérektől elszakadva, távol élni évekig, és még ki tudja, meddig… Csak egy karácsonyi ünnepet cserélnék Önökkel, semmi mást” – írja megrendítő levelében.

Nekünk kétszer annyit kell dolgoznunk

Miklós 2001-ben végzett a Magyar Honvédség tiszthelyettesképző iskolájában Szentendrén. Előbb Szentesen, majd Hódmezővásárhelyen teljesített szolgálatot, törzsőrmesterként műszaki felderítő beosztásban védte hazánkat. Egy hadseregen belüli összetűzés miatt lefokozták, így hamarosan elhagyta a katonaságot, és munkaügyi központos képzésekre jelentkezett. Vállalt közmunkát és napszámos munkákat, bármit, hogy meg tudjanak élni párjával. A svájci frank alapú lakáshitel törlesztésére azonban ez sem volt elég, ezért 2011 novemberében Miklós Angliába költözött, fél év után pártja is követte.

„Főként gyárakban dolgoztunk, dolgozunk. Nem könnyű itt se az élet, és nekünk, bevándorlóknak kétszer annyit kell dolgozni, mint a hazaiaknak, de bármily hihetetlen, tudunk pénzt félrerakni, ami otthon tisztességes munkával majdnem lehetetlen. Angliába kellett jönnünk ahhoz, hogy visszakapjuk az életünket” – vallja Miklós, aki már nagyon szeretne hazatérni, de amíg a jelenlegi „kizsákmányoló rezsim” van hatalmon, erre nem sok esélyt látnak.

Ennyire futja tisztességes munkából?

Az Egyesült Királyság lett Norbert végcélja is, akinek házassága itthon zátonyra futott, ráadásul édesapja után jelentős devizahitelt örökölt. Egy építkezésen kezdett el dolgozni öt fontos órabérért, reggeltől estig, plusz munkát vállalva egy kínai konyhában. „Édesapám a mai napig nem nyugszik magyar földben. Immár három éve nem tudtam hazamenni. Se elegendő pénz nem áll rendelkezésemre, se házam, se lakásom, földem nincs, hova mehetnék… Ennyire futja a tisztességes munkából? Ez lenne az igazság magyar földön és szerte a világban?”

Norbert már minden reményét elvesztette, hogy az igazságszolgáltatás a devizahitelesek pártjára áll, és azok az emberek, akik hozzá hasonlóan a felvett hitel több mint kétszeresét visszafizették már, kárpótlást kapnak. „Magyarországi lakcímem is megszűnéssel fenyeget, s ha nem kívánom otthon a semmire fizetni a tb-t, még a személyimet is bevonják. Kitaszít, s lemond rólam a hazám” – állapítja meg keserűen.

Belefáradtam a folyamatos számolgatásba

Péter egy multinacionális cég export fuvarszervezőjeként nagyon keményen dolgozott, hogy ne kelljen hitelt felvennie. Az évek során egyre több feladatot kapott, de a javadalmazása maradt nettó 145 ezer forint, amiből – ha az albérletet kifizette – annyi pénze maradt, hogy a hó végéig kihúzza. Péter belefáradt a folyamatos számolgatásba és hogy egyik hónapról a másikra él. A kivándorlás mellett döntött, és nem bánta meg.

Idén tavasszal költöztek ki pártjával, és mostanra sikerült olyan gyártósori munkát találnia, amellyel havi nettó 1900 fontot fog tudni hazavinni. Péter a legtöbb „elkalandozott” magyarhoz hasonlóan akkor jönne haza, ha itthon biztos munka és lakás várná.

Nekünk csak feketemunka jutott

A munkanélküliség és az alacsony bérek mellett a munkavállalók kiszolgáltatott helyzete és a mindent átszövő korrupció is szerepet játszik a magyarok elvándorlásában – ezt erősíti meg egy másik életút, melynek főszereplője szintén Péter, aki szintén az Egyesült Királyságban él. Levelében beismeri, nehéz úgy megírnia életútját, hogy kerülnie kell a nyomdafestéket nem tűrő szavakat.

Péter 1991-ben végzett szakmunkásként, de a rendszerváltozást követő gyárbezárási hullám az ő szakmában való elhelyezkedését is lehetetlenné tette. 1997-ben ipari alpinistaként kezdett dolgozni, amit nagyon szeretett, de jórészt csak feketemunkához jutott hozzá, és emiatt többször előfordult, hogy nem fizették ki. Jogi vagy erkölcsi támogatást sem ő, sem a kollégái nem kaptak soha, pedig a fővállalkozó több alkalommal a szerződéskötés ellenére sem fizetett.

„Sajnos ez a mai napig egy olyan szituáció, amiben az alvállalkozó vesztésre van ítélve. Ilyen közterhek mellett nincs senkinek szabad kapacitása, tartaléka arra, hogy évekig pereskedjen. A jog lehetőséget ad vállalkozóknak arra, hogy megváltoztassák a cégük nevét, átmentsék vagyonukat egy másik cégbe. Szóval lehetetlenség érvényt szerezni a jogainknak. Hozzá szeretném fűzni, hogy egész életemben körülbelül három vagy négy hónapig voltam hivatalosan munkanélküli, és kaptam segélyt, amivel csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy soha nem vágytam arra, hogy az állam adja számba a falatot” – szögezi le Péter, aki tíz év alatt arra a következtetésre jutott, hogy becsületes munkával Magyarországon „sokra nem viszi”, nyugdíjra pedig végképp nem számíthat.

A nehéz évek alatt házassága is megromlott, és bár szülei nem támogatták az ötletet, Péter 2007-ben felült egy angliai járatra. Döntését azóta sem bánta meg. Úgy érzi, az élete és családja jövője túl fontos ahhoz, hogy „kapzsi és mohó üzletemberek, korrupt, hozzá nem értő politikusok egymás kedvére hozott pofátlan és számomra megalázó döntéseikkel ellehetetlenítsék azt.” „Remélem, minél hamarabb eljön az idő, amikor majd szívesen megyünk haza, és újra jó érzés lesz magyarnak lenni!” – teszi hozzá.

Nincs bennem kalandvágy

„Semmi kalandvágy nincs bennem már. Európát bejártam kamionsofőrként. Két gyerek vár otthon hétvégente. A feleségem nem tud munkát találni már évek óta. A városomban, Pápán nincs munkalehetőség. Vagyis van három műszak hétvégével minimálbérért vagy egy olyan kínainál, aki magyarul nem beszél” – foglalja össze sanyarú helyzetét Richárd, aki 140 ezres lakáshitelét (ami 2008-ban 65 ezerről indult) csak úgy tudja időre fizetni, hogy Ausztriában vállal munkát.

Magyarországról csak rossz hírek jönnek

Rolandot érettségi után nem vették fel egyetemre, és annak ellenére, hogy négy nyelven beszél, két évébe telt, mire egy multinál ügyfélszolgálatosként el tudott helyezkedni. A havi 120 ezer forint fele rögtön elment albérletre, 60 ezer forintból pedig Budapesten nem tudott megélni, és miután a cég helyzete egyre rosszabb lett, úgy döntött, követi barátai példáját, akik már korábban úgy döntöttek, hogy Nagy-Britanniában próbálnak szerencsét. Barátai segítségével Roland először egy erdészetben kezdett dolgozni, majd egy hónap után váltott, és a szamárlétra végigjárása után most videójáték-tesztelőként dolgozik lassan két éve.

„Nem panaszkodhatok semmire. Egyedül élek, a fizetésből bőven futja a lakásra, élelmiszerre és az sem okoz gondot, ha munka után elmegyünk meginni egy sört. Ennek fényében nem igazán látok rá okot, hogy visszatérjek Magyarországra, bármennyire is fáj. Az ország haldoklik és napról napra csak rosszabb lesz” – sorolja Roland, akinek pesszimizmusát a magyarországi hírek is növelik. Úgy érzi, kint megbecsülik a munkáját, és van lehetősége fejlődni, míg idehaza az előrelépés baráti alapon zajlik, amihez jó kapcsolatok és gyomor kell.

BJ

alfahir.hu

http://alfahir.hu/kitaszit_s_lemond_rolam_a_hazam_elvandorolt_magyarok_ii_resz

Munkádat végezd a legjobban!

„Bármilyen munkát végzel is az életben, végezd jól. 
Végezd olyan jól, hogy ne legyen senki, aki jobban végezhetné nálad. Ha úgy hozta a sors, hogy utcaseprő vagy, söpörj úgy, ahogy Michelangelo festett, ahogy Shakespeare írt, ahogy Beethoven komponált; söpörj olyan jól, hogy a menny és a föld seregei megálljanak dolguk során, és így szóljanak: „Micsoda nagyszerű utcaseprő él itt!”
- Ifj. Martin Luther King

idézve Dan Millman: Az élet négy célja című könyvéből

Erre figyeljünk oda próbaidő alatt

Praktikussága miatt szinte minden munkáltató alkalmazza a próbaidőt, ám a gyakorlat egy ilyen egyszerű intézmény kapcsán is számos érdekes kérdést vet fel – írja a HR Blog legfrissebb bejegyzésében Kártyás Gábor munkajogász.
A próbaidőa munkaszerződés megkötésekor kiköthető időtartam, amely alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal és indokolás nélkül megszüntetheti. Olyan “ismerkedési” időszakról van tehát szó, amelynek tartama alatt a felek még egyszerűen kiléphetnek a munkaviszonyból, ha az mégsem felel meg várakozásaiknak.

A munkaviszony megszüntetésséhez a próbaidő alatt tehát csak egy írásos nyilatkozat szükséges, amelyben a fél közli a címzettel, hogy a köztük fennálló munkaviszonyt a próbaidőre hivatkozva megszünteti.

Nem szükséges indokolni és nincs felmondási idő sem. Fontos azonban figyelemmel lenni az alábbi szabályokra.

Próbaidőre hivatkozva értelemszerűen csak a próbaidő tartama alatt lehet megszüntetni a munkaviszonyt. Ez azt jelenti, hogy a megszüntető nyilatkozatot még a próbaidő alatt közölni is kell a másik féllel. A késedelem a megszüntetés jogellenességét vonja maga után. Másrészt, biztosan jogellenes a próbaidőre alapozott megszüntetés, ha maga a próbaidő kikötése sem volt jogszerű. A próbaidő mindig a munkavállaló és a munkáltató közös megegyezéséhez kötött, és csak a munkaszerződésben lehet kikötni, a munkaviszony elején. Utóbb már nincs lehetőség a próbaidő pótlására, ha azt a munkaszerződés eredetileg nem tartalmazta. A próbaidő időtartama 3 hónap, kollektív szerződés azonban lehetővé teheti akár 6 hónapos próbaidő alkalmazását. Az új Munka Törvénykönyve azt is megengedi, hogy ha eredetileg a felek 3 hónapnál rövidebb próbaidőt kötöttek ki, azt egy alkalommal meghosszabbítsák, ám annak tartama a meghosszabbítással együtt sem haladhatja meg a 3 hónapot. Akkor sem élhetünk tehát a próbaidő alatti rugalmas megszüntetéssel, ha annak jogszerűen kiköthető tartama már lejárt.

A próbaidőre is vonatkozik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye. Eszerint a jogokat és kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetve teljesíteni. A próbaidő alapvető rendeltetése az, hogy a jogviszony első időszakában a felek jobban megismerhessék egymást, és ha a munkaviszony nem felel meg a várakozásaiknak, úgy egyszerűen meg tudják szüntetni a jogviszonyt. Ebből következik, hogy nem köthető ki jogszerűen próbaidő, ha a munkavállaló korábban már dolgozott azonos, vagy hasonló munkakörben ugyanannál a munkáltatónál. Itt ugyanis nem merül fel ilyen “bemelegítő időszak” igénye. Hasonlóan körültekintően kell vizsgálni, hogy van-e a próbaidő céljával összeegyeztethető indoka annak, ha a felek a 4-6 hónapos határozott idejű munkaviszonyban kötnek ki 3 hónapnyi próbaidőt.

A próbaidő alatt közölt azonnali hatályú felmondást nem kötelező indokolni. Nem is célszerű indokot közölni akár szóban, akár magában az írásos nyilatkozatban. Ha ugyanis a nyilatkozattevő megindokolja a megszüntetést, akkor a bírói gyakorlat szerint annak tartalmáért felelősséggel tartozik. Egy jogvita során ilyenkor neki kell bizonyítania, hogy az indok valós, és a munkaviszony megszüntetésének megfelelő alapját képezte.

Abba is érdemes belegondolni, hogy bár ebben az esetben a felmondást nem kell indokolni, ez nem jelenti azt, hogy a felmondásnak egyébként ne lenne valamilyen oka. Ez az ok pedig lehet jogellenes. Például, a munkavállaló sokat betegeskedik, ezért a munkáltató még a próbaidő alatt megválik tőle. Jóllehet a megszüntető nyilatkozat nem tartalmaz indokot, de ebben az esetben az elbocsátás egyedüli oka a munkavállaló egészségi állapota. Ez pedig jogellenes megkülönböztetést jelent. Ilyen formában a próbaidő alatti felmondás jogszerűsége is vitatható, persze a bizonyítás – még diszkriminációs ügyekben is – igen nehézkes lehet. Hasonló eset, ha a munkáltató valamely személyes konfliktusból eredően távolítja el a próbaidejét töltő munkavállalót. A bizonyítás sikere ilyenkor még kétségesebb, de természetesen a joggal való visszaélés tilalmába ütköző, jogellenes magatartás, ha a munkáltató személyes bosszú eszközéül használja a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondást.

Nem célszerű tehát a próbaidőben egy csodafegyvert látni, amely mellett a munkaviszony megszüntetése mindenképpen jogszerű lesz. A rendeltetésének megfelelő keretek között azonban valóban hasznos (záró) eleme lehet az új munkaerő felvételének.

HR Portál

Tagged as: gyakorlat, megszüntetés, munkaviszony, próbaidő, új munka törvénykönyve