Kiadvány köszönti a 82 éves Molnár V. Józsefet

Levelek az élőfáról 2012. Évkönyv Molnár V. József 82. születésnapjára címmel az élő, szerves műveltség kiemelkedő tanítója előtt tisztelgő új kötet jelent meg. A szerkesztővel, Németh Zsolttal beszélget Dobai Ibolya.

D. I: Miért kapta a kiadvány a Levelek az élőfáról 2012 címet?
N. Zs: Molnár V. József a haza szakralitásának visszaállításán munkálkodik. Arra törekszik, hogy a nemzet újraéledjen, "imája az Istent újra megtalálja", mindennapi tevékenysége pedig természetes és eleink hagyományainak megfelelő legyen. A nemzet élőfájának nedvkeringése az ő és szellemi társai erőfeszítései nyomán felélénkült, friss gallyakat és leveleket hozott. A gallyak a tanítványok, a levelek pedig az ő önálló kutatásaik eredményei - innen a kötet címe.
D. I: Milyen írások találhatók a kötetben?
N. Zs: Egyrészt olyan tématerületeket érintő tanulmányok, amelyekkel Molnár V. József maga is foglalkozott, másrészt visszaemlékezések 1956-ról, ami az ünnepelt életének meghatározó eseménye volt. Az egyik visszaemlékező maga Molnár V. József, akit Jelenczki István kérdez, a másik pedig akkori egyetemi évfolyamtársa, Aradi Éva. A tanulmányok egyikét Takács György írta a csángók angyalokhoz kötődő hitvilágáról és annak szellemi "aurájáról". Jobbágyi Zsolt ebben a kötetben debütál szerzőként a Képes Krónika Béla nevű királyainkat ábrázoló miniatúráiról szóló munkájával, jómagam pedig a Szent Koronáról leolvasható őskép-írást választottam témául.
D. I: A kiadvány alcímében az évkönyv szó szerepel. Csak nem egy sorozat első darabja jelent most meg?
N. Zs: De, reményeim szerint igen. Az évkönyvek időről időre megmutatnák a fa néhány friss levelét - jellegükből adódóan elsősorban hatalmas kincsünk: ősi szellemi örökségünk megértésének egy-egy újabb szeletét. A kiadványok így "állapotjelentések" lennének a nemzet élőfájának növekvő erejéről. Ahogy gyarapszanak Molnár V. József tanítványai számban és tudatosságban, úgy válik egyre lombosabbá a fa. Az ágakká vastagodó gallyak és a sokasodó, egészséges levelek az egyre hosszabb és erősebb gyökerekről is tanúságot tesznek. A fa még akkor is friss leveleket fog hozni, ha ő testben már nem lesz közöttünk. Az évkönyvek szellemisége megőrzésének és továbbvitelének fontos eszközei maradhatnak.
Tanításait csak mi, tanítványai tarthatjuk fenn élőnek és szervesnek, szellemi közösségként. Szándékaim szerint az évkönyvek segítségére lesznek az egész Kárpát-medencére kiterjedő tanítványi körének abban, hogy élete szentségét ki-ki minél eredményesebben kiteljesíthesse.
D. I: Mi szükséges ahhoz, hogy ez a szép vállalkozás megvalósulhasson?
N. Zs: Egyrészt az, hogy legyenek szerzői a következő köteteknek is. Az idei évkönyv szerzőit én kértem föl, de örömmel venném, ha a következőhöz már jelentkezők akadnának, akik szívesen köszöntenék Jóska bácsit ilyen módon. A másik pedig, hogy legyen hozzá kiadó. Az idei évkönyv megjelentetésére a Püski Kiadó vállalkozott - köszönet érte! A nemzeti könyvkiadás és -forgalmazás nehéz helyzetben van, mert sokszorosan megsarcolt honfitársainknak egyre kevésbé telik olyan "luxusra", hogy a magyar szellemiséget, az élő, szerves műveltséget színvonalasan képviselő könyveket vásároljanak. Pedig az egyéni és a közösségi válságból kivezető út a saját, valódi gyökereinkhez való visszataláláson keresztül vezet! Hatalmas örökségünk megismerése kellene, hogy szellemi táplálékunk legyen, ami nem hanyagolható el a testi táplálkozás mellett, különben a hatalom és az áltanítók butító törekvéseivel szemben védtelenek maradunk. Molnár V. József fáradozásai is arra irányulnak, hogy ki-ki sze rt tegyen a megfelelő tudásra és azt alkalmazza mindennapi életében. Akik ezt megtették, azok élete nagyot változott kedvező irányba.
D. I: A Levelek az élőfáról 2012-t maroknyi ember hozta létre. Miért csak ennyien köszöntik ilyeténképpen Molnár V. Józsefet?
N. Zs: Amit az előbb mondtam, azt hiszem megválaszolja a kérdés anyagi vetületét. Könyveket azért adnak ki, hogy "célba jussanak", megvegyék őket, nem pedig, hogy a kiadó vagy a boltok raktáraiban porosodjanak. Egy a Nyolcvan év Isten tenyerén-hez hasonló, majd' 900 oldalas "drága" kötet sorsa a mai viszonyok között sajnos az lenne. Ennél azonban sokkal fontosabbnak tartom a szellemi szintű választ a kérdésre, ami pedig az, hogy az évkönyv szerzői nem csupán saját jogon köszöntik az ünnepeltet, hanem valamennyi tanítványa és tisztelője nevében is. Mi csak közvetítjük neki ennek a körnek a szeretetét, megbecsülését és háláját.
D. I: Megköszönve az interjút, hadd csatlakozzam magam is a gratulálók sorához: Isten éltessen, kedves Jóska bácsi! Adjon Neked a Jóisten minél tovább erőt és egészséget ahhoz, hogy velünk légy és taníthass bennünket!