Ez itt a fő Csapás kedveseim! Irány megadva! Akkor haladjunk:

Ha azt akarod, hogy sötétségben éljek, áldott légy!
Ha azt akarod, hogy világosságban járjak azért is áldott légy!
Ha vigasztalásra méltatsz, áldott légy!
Ha azt akarod, hogy gyötörtessem, egyaránt mindenkor áldott légy!

Megadni és átadni magunkat! Mindegy legyen: Szahara vagy Szibéria, Édenkert vagy földi Pok

ol! A lélek mindig daloljon! Dalolja az isteni Fülnek legkedvesebb dalt: Áldott légy! Biztosítlak, a lelki szárazság hamarosan már nem is okoz nehézséget; megszokod, észre sem veszed; sót harmat hull a szikkadt földre és te boldogan énekeled naponta százszor, ezerszer, végtelen hálával a szívedben, a legbölcsebb mottót: Áldott légy! Áldott légy! Igen, áldott legyen az Isten, aki erre téged és engem megtanított, áldott legyen mindörökre! Amen.

Mindenkit kérek hogy ezen bejegyzés alatt lévő 3 bejegyzést olvassa el, nyomtassa ki, tanulmányozza és tanulmányozza önmagát is ezek alapján, meg fogtok lepődni mekkora segítség a lelki úton. Hálás köszönet az eszközöknek :) Ez a csoda nem jöhetett volna létre nélkülük :) Jaya Sri Radhe!
1.A lelki szárazság

Ez az állapot nem külön állomás az imádság útján. Eddig is előfordult, és ezentúl is fogunk még találkozni vele. Okozhatja saját hibánk, különféle körülmény, de lehet nagy kegyelem is. Lássuk részletesen:

Saját hibánk:
ha apró hűtlenségeket követsz el, világos, hogy a bensőségesség csökken. Előtérbe kerül az, ami körülöttünk zajlik, s az imádságot legjobb esetben a megszokás
tartja. Határozottan unjuk, csak valami belső kényszer visz még rá. Egyébként az az érzésünk, hogy az Úristen valamelyik Csendesóceáni szigetre költözött.

Egyetlen megoldás a szárazság megszüntetésére: szembenézni a hibával, bűnbánatot tartani, és rámenni a felebaráti szeretetre, hogy isten irgalmát magunkra esdjük.

Isten szívesen ad a nagylelkű szívnek.

Körülményeink:
amikor a szárazságot kimerítő munka, nagy elfoglaltság, betegség vagy más egyéb, rajtad kívül álló ok hozza magával, fogadd el, mint Istentől megengedett keresztet.
A legkeserűbb kehelyben is van egy csepp édesség: Isten akarata. Ezt még a tényektől függetlenül is lehet szeretni.

A kegyelem nincs időhöz kötve, s a kötelességből elfoglalt emberek egy pillanat alatt megkaphatják azt, amiért hosszú idő óta fáradoztak.

Kegyelem:
lelkiismereted nem vádol mulasztással, körülményeid normálisak, mégis sötét és érzéketlen vagy. Képzeleted felmond, hidegen hagynak legkedvesebb gondolataid, elmélkedni nem tudsz -- egyszóval nem vagy képes bármit is kihozni magadból. Hiába könyörögsz még többet, hiába vagy még pontosabb kötelességeidben: nem használ semmi. Egyesekben még az a gondolat is feltöltik: hátha nem ismertek föl valami hibát, és ezért fordult el tőlük Isten.

Sok szenvedés, míg helyzetedet megérted, és belátod, hogy ez a szárazság: kegyelem, átformáló erő, mely ugyan tisztít is a bűntől, de még inkább alakít, helyesebben kihozza belőled a természetfölötti dolgok megízlelésének képességét.

Előidézni ezt a szárazság-félét nem lehet emberi erővel. Olyan időszak ez, mint mikor valaki napfényről megy be sötét szobába. Időbe kerül, míg látni kezd a szem és felfogja a tárgyakat. Ki kell várni, ki kell bírni -- itt is ez az egyetlen értelmes megoldás.

Keresztes Szent János tanítása szerint három jellegzetes panaszunk van ilyenkor:
sem Istenben, sem a teremtményekben nem találunk örömet,
aggódunk, hogy nem szolgálunk jól Istennek,
nem tudunk elmélkedve imádkozni.

Mindháromnak egyszerre kell jelentkeznie, hogy nyugodtan nevezhessük szemlélődésre való meghívásnak.
2.A szemlélődésre való átmenet

Nehéz útszakasz következik. Sokat kell tisztulnunk és alakulnunk, hogy alkalmassá legyünk a foghatatlan megtapasztalására. Mivel testből és lélekből állunk, a tisztulás iránya is kettős: egyik az érzékelő, másik a szellemi részt veszi kezelés alá. Saját kemény önnvelésünket betetőzi Isten munkája.

Engedjünk Istennek szabad kezet -- és ne panaszkodjunk. Tulajdonképp
en kegyelemmel állunk szemben. Egészséges, komoly étel ez a megmagyarázhatatlan szárazság, ha nem is ízlik.

Isten nem hagyja magát nagylelkűségben felülmúlni.

E szokatlan időszakban erénygyakorlatod -- ha nem szereted ezt a régiesnek ható szót, akkor célkitűzésed -- mindig pozitív legyen. Úgyis mindenki hajlamos ilyenkor a letörésre, sötéten látásra. Hetenként változtasd; még ha nem sikerült, akkor se maradjon két hétnél tovább. Lelkiolvasmányaidat is bölcsen válaszd meg!
Nem az imára szánt idő kell csökkenteni, hanem másképpen kitölteni: ahogyan most igényeljük.

Ha nem kötelező imáról van szó, világos, hogy a többért mindig szabad elhagyni a kevesebb értékűt. A szóbeli imánál és elmélkedésnél több a beszélgetés vagy a szeretet csendje.

Amíg nincs meg a belső elpihenés, imádkozz úgy és azt, ami jólesik, vagy amit bírsz, de ha megvan: maradj meg benne! Sajnos, nagyon sokan csak puszta időtöltésnek minősítik a be-beálló, gondolat nélküli csendességet, s mivel Istennek valami kézzelfoghatót akarnak adni, szétszórják magukat különféle imagyakorlatokkal és külső munkákkal. Pedig szívesen maradnának meg ebben a nyugalomban, de nem merik vállalni, mert nem értik mibenlétét, és nem értik önmagukat sem.

A lelkiélet bármely szakaszán előfordulhat, hogy vissza kell térni az elmélkedéshez, szóbeli imához, vagy más imamódhoz, mert "nincs víz a kútban". Ez a visszatérés egyedül a kevélyeknek szokott nehéz lenni.

Isten legértékesebb ismerete nem az okosodásból, hanem egy bizonyos megérzésből, megtapasztalásból származik, amit a szeretet és a Szentlélek működése hoz létre bennünk. Mintha már ebben az időszakban is megsejtenénk -- bár egész homályosan -- Isten jelenlétét.

Isten csendességben tartja fenn a világmindenséget, csendben növekszik a gyümölcs az ágakon, csend kell a szívnek is, hogy a krisztusi minta szerint alakuljon.

Isten közelségének ára van.

E sötét időszak hatására a hit, a remény és a szeretet megerősödik bennünk.

Hit: mivel elvesztetted az érzelem amúgy is megbízhatatlan támaszát, értelemmel mérlegeld, hogy mi van, és hogy mi lenne a helyes a számodra. Hangulat helyett kifejlődik a tudatos készség. Elmarad az áhítatkeresés idővesztesége is.

A hit erősödik a hitellenes kísértések által is, melyek ilyenkor szinte biztosan fellépnek, néha csak futó gondolatok, máskor nehéz bizonytalanságok formájában. Tiszta haszon, ha rákényszerülsz, hogy a dolgoknak utánanézz, és a hit gyakori felindításával tedd tudatossá magadnak az igazságokat.

Aki akar hinni, az már hisz is. Ha akár a legnyomottabb időt éled, de a hit szerint cselekszel: a hited élő. Kár azon gyötrődni, hogy nem érzed a hit melegét. A kemény hitről a vértanúk tudnának beszélni, kevésnek lehetett áhítata a kínok tetőfokán!

Gyakori, hogy káromló gondolatok is jelentkeznek, néha sugallatszerű erővel. Helyes beállítottság esetén éppen az imádás és tisztelet mélyülését váltják ki. Ne zavarodj meg a képtelen támadásokon: a bűnhöz az akarat hozzájárulása szükséges.

Remény: ha már önmagadat sem érted, és másokkal sem tudod megértetni, hogy mi megy végbe benned, csak Isten marad számodra egyedül. Látod a lényeges és a lényegtelen közötti különbséget, és számodra lényegtelenné válik mindaz, amit nem tudsz beállítani az örökkévalóság szolgálatába.

Kár rágódni olyasmin, ami pár év távlatából elmodósik!

Akinek Isten kell, annak minden egyéb túl kevés.

Egyébként pedig tudod és tapasztalod, hogy az atyai ház soha sincs bezárva a hazatérő tékozlók előtt.

Szeretet: amíg édességet találtál az imában, természetes, hogy a belső öröm miatt is imádkoztál. Most viszont a száraz hitből kell élned. Így jutsz el a szellem mély és erős szeretetére, mely eleinte alig-alig felfogható.

Ha felmerülne benned a gondolat, hogy Istent talán nem is szereted: nézz magadba. Azt fogod találni, hogy már meg sem tudsz lenni nélküle. Nem érzed, hogy ez több, mint eddig volt? Hidd el, minél jobban sikerül átváltanod erre a másfajta szeretetre, annál egyszerűbb és mélyebb lesz az életed.

A megszégyenítő és súlyos kísértések, melyek olykor hosszabb időn keresztül tartanak, a kevélységet törik össze bennünk. Fogadjuk alázattal. Az sem árt, ha elismerjük: képesek is lennénk rá. Így őszinte tisztelet ébred bennünk Isten szentségével szemben, és hálásak leszünk irgalmasságáért. Az alázatosságra igen nagy szükségünk lesz a jövőben.

3.A szemlélődés

Ez az imakegyelem ajándék, saját erőnkből el nem érhető. Megízlelése, megtapasztalása annak, amit a hit mond. Isten annak adja, akinek akarja, és amikor akarja -- ok nélkül azonban nem tagadja meg senkitől. Készüljünk rá nagy lélekkel, de bízzuk sorsunkat annak szent tetszésére, akinek öröme, hogy közölje önmagát.

Az a rendkívüli, ha valaki eléri az Istennel való egyesülést rendk

ívüli kegyelem nélkül, mégis, a szemlélődés nem szükséges sem az egyesüléshez, sem az üdvösségre.

Jól jegyezzük meg: a szemlélődés nem azonos az esetleges kísérőjelenségekkel.

A szemlélődés: ismeretközlés. Isten úgy ismerteti meg magát, ahogyan valakinek a felkészültsége, alkata, vagy akár történelmi hivatása igényli. Befolyásolhatja műveltség, vérmérséklet, nemzeti hovatartozás stb. Így lehet, hogy egy és ugyanaz a kegyelem más hatásokat fog kiváltani benned, mint bennem. Szokás ugyan megkülönböztetni misztikus és nem misztikus szentet, alkalmas és kevésbé alkalmas típust, de ha azt nézzük, hogy a szemlélődésnél nem a külső megnyilvánulás a lényeg, akkor értékelésünk máris veszít pontosságából. A tapasztalat azt mutatja, hogy sokan egyáltalán nem is sejtik, hogy részesültek a szemlélődés ajándékában. Egyébként még az elragadtatásban közölt ismereteket is meg lehet kapni teljes testi-lelki öntudat mellett.

Isten a rendkívüli kegyelemmel, a szemlélődéssel emberi természetüknek jön a segítségére. Mint ahogyan sok szó kellene egy távoli és szokatlan vidék leírására, és egy jó fénykép feleslegessé teszi a hosszas magyarázatot, úgy itt mi átfogó ismeretet nyerhetünk egy közlés vagy látomás által, sőt egyetlen szó is feltárhat soha nem sejtett összefüggéseket.

Ismeretet háromféleképpen lehet felfogni:
külső érzések által,
belső érzékeléssel,
közvetítés nélkül, amikor is a látás és hallás helyett tudás és értés szerepel.

Minél kevesebb az érzékek szerepe, annál bizonyosabban állítható, hogy kegyelemről van szó, és nem képzelődésről.

Mindössze kétféle imakegyelem van, mely nagy jelentőségű számunkra, s ezek is ritkán fordulnak elő:
teremtő szavak,
igazságok felfogása.
A szavakat, vagy azok helyett a szavak szerinti értést teljesen passzíve kapjuk, s annyira mélyen megmaradnak bennünk, hogy akár egy életen át sem homályosodnak el. A legkisebb elvevést vagy hozzáadást sem tűrik. Ezek a szavak létrehozzák azt, amit jelentenek.

A puszta igazságok felfogásánál isten titkainak végtelen egyszerű megértéséről van szó, itt a kegyelem közvetlenül az értelemhez szól. Ezek az ismeretek az egyesülés lényeges részét alkotják.

E kétféle kegyelemért még Keresztes Szent János is megengedi, hogy imádkozzunk.

A szemlélődési kegyelmekkel Isten nem "szórakoztat" bennünket, azokkal mindig célja van, sokszor nagyon is kemény célja, mely rendszerint csak később válik világossá.

Előrehaladásunkban még a rendkívüli kegyelem is lehet akadály: ha leköt, foglalkoztat, tetszelgést ébreszt, vagyis valamiképpen elvon Istentől. Mert csak Istent szabad keresnem, és nem önmagamat. És csak azért gondolhatok vissza a kapott kegyelemre, hogy nagyobb szeretet ébredjen bennem, és hogy szemem elé állítsam, amit Isten kíván tőlem. Mert a legragyogóbb kegyelem is csak árnyék, teremtett valami, nekünk pedig az Isten kell a maga felfoghatatlanságában és megérthetetlenségében.

A valódi szemlélődési kegyelem ismertetőjele, hogy a lélek szeretete és alázata megnövekszik. Ahol ez nem jelentkezik azonnal, ott vagy képzelőerővel, vagy feltűnni vágyással állunk szemben. Bennünk van ugyanis a természetfölötti igénye, olvasmányaink nagy része a rendkívülit azonosítja a szentséggel, mi sem természetesebb, hogy legalább mi szeretnénk a glóriát fejünkre tenni, ha már Istentől úgysem kapjuk meg.

Mindig gyanús, ha valaki szívesen beszél a kapott kegyelmekről.

Ha valamiben bizonytalankodunk, hogy szemlélődési kegyelem volt-e vagy sem, sürgősen menjünk tovább. Már az, hogy szeretnénk, ha az lenne, kétségessé teszi az egészet.

Amit meg tudunk magyarázni józan ésszel, azt magyarázzuk meg. Így például nem kell Isten szavának állítani, amit önmagunkban szövögetünk. Akkor sem, ha a bennünk kikristályosodó mondatok nagyon is helytállóak. Hála Istennek, hogy ilyenek, mutatják, hogy lelkiismeretünk megbízható. Az sem szokott rendkívüliséget jelenteni, ha mások lelkiállapotát megérezzük. Akinek jó megfigyelőképessége van, aki sokat élt át, vagy tanult is hozzá, minden nehézség nélkül olvas mások vonásaiból, mint általában minden jóravaló tanár.

Érdekes, hogy a természetes rendben az ismeret előfeltétele a szeretetnek, viszont a természetfölöttiben lehet olyan kegyelem, mely az akaratnak szól egyedül, azaz a szeretet növekedhet több ismeret nélkül is.

Isten a legnagyobb ajándékokat annak adja, aki önzetlenül, ezek nélkül -- mint Szent Terézia klasszikusan mondja: fizetés nélkül -- akar szolgálni.

A misztika közkincs volt ókeresztény testvéreiknél. A vértanúk -- teszem egy Szent Ágnes -- szavait természetesnek tartották és megértették. Hogy valódi misztika volt, éppen az életük igazolta. Sőt, ma is van misztika, csak jobban rejtve marad, mert ma szenzációnak számít.

Forrás:

Nandarani Edith Visegradi