2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Emancipált népirtás: egyre több a gyermektelen nő Magyarországon

A 41 év feletti gyermektelen nők aránya Magyarországon 2001-ben 7,8 százalék volt, 2011-re 11,2 százalékra emelkedett - írta a Magyar Hírlap szombaton a Népességtudományi Kutatóintézet adatai alapján.

A gyermektelen nők 31 százaléka Budapesten élt, 21 százaléka megyei jogú városokban, 25 százaléka kisvárosokban és 22 százaléka községekben 2011-ben.

A fővárosiak arányát iskolai végzettségtől, gazdasági aktivitástól és más demográfiai jellemzőktől függetlenül magasabbnak találták a gyermektelen nők körében a felmérésben.

A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a gyermektelen nők körében 31, míg a gyermekes nőknél 22 százalék, ugyanakkor a gyermektelen nők között azok is többen vannak, akik a nyolc általánost sem végezték el.

A vizsgált időszakban 20-ról 24 százalékra nőtt a gyermektelen nők aránya a nyolc általánost el nem végzők között, 6-ról 10 százalékra emelkedett a nyolc általánossal rendelkezők között, s jelentős volt a növekedés a diplomások körében is: 11,5 százalék után 15 százalék.

A statisztikák szerint a párkapcsolattal nem rendelkező 41 év fölöttiek között több a gyermektelen, azonban míg 2001-ben még a 41-45 éves hajadonok 67 százalékának nem volt gyermeke, 2011-re arányuk 51 százalékra csökkent, ráadásul úgy, hogy közben a hajadonok száma megduplázódott, 21,5 ezerről 47,5 ezerre nőtt - írta a lap. (MTI)

Forrás: https://kuruc.info/r/2/139464/

Saját erőből... Levélféle Pirézia királykisasszonyának

Mártonffy Dániel 2015. január 20.

Saját erőből...

Levélféle Pirézia királykisasszonyának

Leírtuk már: a 168 Óra fontosnak tartja, hogy a blogvilág figyelemre méltó civil szövegei eljussanak azokhoz az olvasókhoz is, akik nem követik az interneten megjelenő eszme- és véleménycseréket. Most viszont nem a világhálóról halásszuk le Mártonffy Dániel „levélféléjét”, hanem olvasólevél rovatunkból emeljük át. Nem csupán a hosszabb terjedelem miatt, hanem azért is, mert ez az írás – szerintünk – professzionális civil szöveg.

Kedves Rézi!

Szerencsére jó helyre születtél, amiről nem tehetsz. Arról már igen, hogy felcseperedvén természetessé vált számodra a kivételezés, s 25 éves korodra elhiszed – s ami az igazi szégyen: le is mered írni az interneten –, hogy mindezt a saját erődből érted el. Hogy saját erődből fizeted alpesi tanulmányaid évi 20 milliós költségeit. Ami szerencsés diplomás kortársaidnak 8-10 éves jövedelmét teszi ki. Ami Közgépen kikupálódott ifjú férjed azon vállalkozásának egyévi nyeresége, amely cég apu országlása alatt 8 millióból 3 milliárdos árbevételre tett szert. (Igaz, egyelőre még elmarad apu egykori gázszerelőjéhez képest, aki verítékes munkájával – s ugye nem strómanként – került egy-két év alatt az ország leggazdagabbjai közé, s aki nemrég saját erejéből felejtett el bevallani jövedelméből potom egymilliárdot...) Miképp saját erőből pózoltatok esküvőtök alkalmából azon a traktoron, amellyel szemtanúk szerint ellopták a sógornő által „nagy meglepetésre” elnyert 157 hektárnyi két állami szántó közt, mások tulajdonában lévő területről kivágott több mint száz akácfát.

Mint ahogy nagypapa is saját erejéből lett egykori párttitkárból kő(gazdag)bányatulajdonos, és konkurenciája is saját erejéből ment tönkre. Szüleid egykor saját erejükből adták el lakásukat tízszeres áron egy repatriált bácsi fiának, aki – micsoda véletlen! – nemsokára szőlőbirtokos társ és saját erőből kakasföldi nagykövet lett. Hogy anyu saját erejéből vált tokaji szőlőbirtokok és szülőföldi hatalmas latifundiumok tulajdonosává. (Nem emlékezhetsz rá, ezért nézz utána az interneten, a „nemközgyűlésen” miért is mondta apu, hogy „ne mi nyerjük a közpénzekből a legtöbbet!” – s valóban, a szerénység be is jött: csak a második legtöbbet kaptátok...) Hogy öcsi felháborodott, amikor a világsajtó is szóvá tette, hogy mit keresett a riói foci-vb döntőjének díszpáholyában a győztes ország vezetője, Angela Merkel, valamint apu példaképe, Vlagyimir Putyin előtti sorban – persze ő is saját erejéből. (Ha hamarosan idejönnek, biztos nem erről folytatnak majd tárgyalásokat...)

Hogy apu régi és új közvetlen fegyverhordozói, raszputyinjai ugye a saját erejükből gazdagodtak meg, és a régi kis sunyi áfacsalások, Kaya Ibrahim-ozó pitiánerségek után hatalomra kerülve vastagon kezdték lenyúlni az EU-s támogatásokat, közbeiktatni a gázbeszerzéseknél a pénzszűrő közvetítő cégeket, amelyek tízmilliárdokkal csapolják meg a közvagyont, s mindehhez szemérmetlenül felhasználják a NAV-ot is. A Mr. 10 és 20 százalékokként becézett helyi kiskirályokkal együtt a korábbi években legalább a háttérben élvezték az elsíbolt tíz- és százmilliókat, de az utóbbi időkben már nem szégyellik a „sajáterős” aranyórás, guccis, Louis Vuitton-os megjelenést, az új-zélandi Rolling-koncertre való kiugrást, a svájci és londoni kiruccanásokat, milliós hotelszámlákat, az egykori arisztokrácia paródiáját képviselő „nobilitásokkal” úrimuriznak, fácánoznak, és már nyíltan vállalják a „gumifalakkal” bővülő Pasa parki luxuslakásokat, a 30 millás debrói otthont 100 millásra cserélő „ügyes” üzleteket, a „család”, akár a társait feldobó bűnbánó pentito apuka segítségével vásárolt több száz milliós villát. S persze ők döntenek országunk sorsáról...

Hogy nem saját erőből, „lelkes, önkéntes társadalmi összefogásból”, hanem indirekt kényszerből, adóelkerülő közpénzből épült fel falusi házatok sarkában a hatalmas, semmire sem jó, csicsás fociaréna, hogy apu hobbija miatt tízmilliárdokat fordítanak üresen kongó stadionokra, miközben egyre nagyobb a szegénység, rohad az egészségügy, az oktatás és az egész ország. (Utánanézhetsz az interneten: ilyen szégyenteljes magánstadiont falujában egy közép-afrikai korrupt diktátor mellett csak a „Kárpátok Géniusza”, az éppen negyedszázada kivégzett őrült kondukátor, Ceau?escu mert felépíttetni.) Amely stadiont remélhetőleg hamarosan elnevezik az illiberalizmus idióta skanzenjének, s apu a kert végéből nézheti majd, miként viszik sorra a szoborparkba a felháborító irredenta és történelemhamisító emlékműveket.

Ha már nem kell rettegnie Piréziának, amikor a most még meglehetősen szerencsétlenkedő, egyesek szerint talán lefizetett vagy megzsarolt ellenzéki pártok, akár a sajnos gyorsan millásodó MostMi mozgalom, de főleg az egyre jobban nyiladozó szemű, demokráciát kívánó tömegek összefogásával véget ér ez a kétharmados rémálom. Amikor nem rendelik ki és szállítják a birkamenetek fanatikus vagy megfélemlített résztvevőit a közpénzből fizetett cöfögő buszokon. Ha e nyilvánvaló szemérmetlen korrupció ellen halkan vakkantgató párttársaknak nem ígérnek selyemzsinórt vagy akár levágott lófejet a kisebb maffiózók ágyába. Amikor apu már nem üldöztetheti a közép-kádári időkhöz hasonlóan a téged keresztelő bátor, jóságos egyházi vezetőt, aki évtizedek óta igazán sokat tesz a legszegényebbek, az otthontalanok és egyéb elesettek megmentéséért. Ha valóban lehet majd sajtószabadságról beszélni, s nem próbálják tönkretenni vagy akár öncenzúrára kényszeríteni az állami hirdetések megvonásával és a nagy céges hirdetők megfélemlítésével a rádióadókat, tévétársaságokat, újságokat. Amikor eltűnnek a közszolgálati médiából a mikrofonállvány-újságírók, a hírhamisító főszerkesztők vagy nyalogány rasszista főszerkesztő nénik, akik bátran megvédenek, s megpróbálják elhitetni, hogy te valóban a saját erődből...

Tudod, Rézi, a sötét Rákosi- és Kádár-korszakban is voltak funkcigyerekek, akik hasonló jólétben cseperedtek fel, de akik közül a gondolkodók elkezdtek lázadni a szörnyű „sajáterős” igazságtalanságok ellen. Néhányukból még ultrabalos is lett, de többen részt vettek a rendszerváltást elősegítő, igencsak kicsiny ellenzéki mozgalomban. Őket akkor disszidenseknek hívták, pedig itthon tettek a diktatúra ellen. Ma azokat hívjuk disszidenseknek – köztük vastagon a te korosztályodat –, akik apu politikája miatt kényszerülnek több százezren Angliába, Németországba és más országokba, s akik döntő többsége egyelőre nem kíván hazajönni.

Kérdezd meg az ellenzékiségről aput, ő anno, a rendszerváltás előtt még a jó, a demokratikus oldalon, a disszidensek között állt... Neked is el kéne gondolkoznod mindezen – lehetőleg a saját erődből!

Mártonffy Dániel

Forrás: http://www.168ora.hu/velemeny/sajat-erobol-133055.html

Hónapok, vagy évek? Nem mindegy!

Hónapjai vannak Orbánnak?

Népszava-információ|2014. dec 28. 19:00

Előfordulhat, hogy a kormányfőt saját pártja inti le a porondról hamarosan – Orbán Viktor miniszterelnöki eskütételekor vélhetően még hosszabb távra tervezett FOTÓ: NÉPSZAVA

Angela Merkel februári villámlátogatása után hatalomátvétel történhet a Fideszben - állítják a Népszava kormánypárti forrásai. Az informátorok az Orbán Viktorral szembeni, párton belül egyre erősödő elégedetlenségről számoltak be, s hogy már az is felmerült, a kormányfő egyenesen akadálya a Fidesz boldogulásának. Forrásaink szerint az nem kérdés, hogy Orbán megbukott, az azonban egyelőre nem világos, ki lépne a helyére.

Orbánnak és rendszerének már csak néhány hónapja van hátra - állítják Fideszhez közel álló forrásaink. Egyre többen vannak, teszik hozzá, akik igyekeznek magukat távol tartani a kormányfőtől, illetve, amennyire lehet kimaradni azokból az intézkedésekből, amelyeket jórészt magának a miniszterelnöknek az iniciálására hoztak, vagy hoznak meg. Nincs értelme, vélik, beleégni mindabba, ami történik; a bukás ugyanis elkerülhetetlen.

Informátoraink úgy látják, Orbán visszafordíthatatlan pályára helyezte magát és önmagával együtt a Fideszt, de ami még nagyobb baj, az országot is. A kormányzati munkát kapkodás, kiismerhetetlenség jellemzi, a szakembergárdának, ha van ilyen - mert egyre inkább csak a hűség és a miniszterelnökhöz való ragaszkodás a kötelező -, fogalma sincs mi az irány, mihez kell alkalmazkodni, mi a cél. A zaklatottság, a kiszámíthatatlanság magából Orbánból fakad: egyre kevesebb emberben bízik meg, és azok, akik még élvezik bizalmát, akikre hallgat inkább csak rosszabbik énjét mutatják fel neki.

Olcsó pszichologizálásnak tűnik, de ezek a jegyek valóban a magányosság, a környezetében is ellenségeket kereső és találó vezérek szimptómái. Ezért aztán nincsenek a kormányzati döntések megvitatva, váratlan ötletek mentén dolgoznak a miniszterek és az apparátus, ám ezek az ötletek sem mutatnak semmiféle koncepciót, koherenciát. Ráadásul az is előfordul - mint azt láthattuk -, hogy Orbán véleménye is változik, méghozzá egyik napról a másikra, és ennek megfelelően rángatja kommunikációs és cselekvési szinten is a beosztottjait. Ez a magyarázata annak is, hogy többen a kiszolgálói közül nevetségessé válnak - mint például Németh Szilárd a netadó esetében, a fideszes rezsibiztos ugyanis a kormányfő aktuális álláspontját követni képtelen módon védelmezte az ötletet még akkor is, amikor Orbán már kiállt belőle - és erre a szerepre egyre kevesebben vágynak. Akadnak persze olyanok is, akiket mindez nem zavar, számukra a megfelelni vágyás a legfőbb szempont - fogalmazott egyik forrásunk.

Nagy kérdés ugyanakkor, hogy Orbán, aki eddig azért jó érzékkel kezelte a nyilvánosságot és azt is nagyjából tudta, hol húzódnak a jó és rossz, illetve végletesen népszerűtlen és még átvihető döntések határai, miért veszítette el ezt a képességét. Merthogy elveszítette - állítják az őt jól ismerő körökből. A választ, illetve a megoldást többen az úgynevezett "amerikai ügyben" vélik felfedezni, vagyis abban a csatában, amelyet a legtöbben megnyerhetetlennek tartanak, de nem is feltétlenül Vida Ildikó adóhatósági elnök szempontjából.

A gondok ráadásul jóval korábban kezdődtek, az orbáni rendszer szétesése - bármily furcsa - már az áprilisi választások előtt jóval megindult. Egészen pontosan attól a pillanattól, amikor Orbán felrúgta a Fidesz gazdasági-politikai irányításának rendszerét és a gazdasági döntéseket is saját hatáskörébe vonta. Feltehetően, mondják az elemzők, megelégelte azt a duális rendszert, amelyben Simicska Lajossal párban irányították a Fideszt, majd a kormányzati döntéseket, világos határvonalat húzva kettejük kompetenciái közé. Orbán általános úzussá tette azt, ami persze korábban is előfordult, de olykor azért akadtak morális megfontolások, akadályok is, hogy minden elképzelés elérhető, minden akarat törvénnyel megvalósítható. A folyamat már az első, 2010-es választási GYŐZELEM után elindult, Orbán pedig az újabb kétharmados siker - amihez persze köztudottan hozzájárultak a célhoz rendelt törvény-buherálások - nyomán végképp kontrollját veszítette. Így kerülhetett zsarolási helyzetbe a KDNP is; a párt számára elérkezett az idő, amikor karakteresebbé teheti önmagát a nyilvánosság előtt, ezért is nyúlt vissza például a három éve már elutált vasárnapi zárva tartás, akkor Orbánnal szemben simán elvesztett ügyéhez. A kereszténydemokraták, hallva az egyre többet elégedetlenkedő, zúgolódó Fideszes képviselőket, felismerték, most többet kérhetnek és kérnek is saját parlamenti szavazataikért, mint az első ciklusban.

Éppen ezért, amit ma látunk már nem egy rendszer, mint korábban volt, hanem egy napról napra élő folyamat, amely - a józanabbak szerint - semmiképp sem tartható fenn, de mert önkorrekcióra képtelen, feltétlen bukásra van ítélve. És ez már nem pusztán suttogó propaganda; egyre szélesebb körben terjed a Fidesz háza táján. Ez a magyarázata az egyre többet és többeknél fölbukkanó puccselméleteknek is; ezek is többnyire Orbánból és Orbántól indulnak ki; sem Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, sem Pintér Sándor belügyminiszter nem saját ötletként dobta a nyilvánosság elé a maga fantázia-puccsát, a megszokott forgatókönyvet követve: külföldről érkező aknamunkát vizionálva. Utóbbi ebben a formában badarság, mint ahogy azt maga Orbán is pontosan tudja.

Fotó: Europress/Getty Images/Sean Gallup

Fotó: Europress/Getty Images/Sean Gallup

Az azonban nem feltétlenül az, és ennyiben van alapja a puccstól való félelemnek, hogy éppen a Fideszen belülről, vagy a kormánypárt környékén szerveződnek csoportok, ma még nem látható, nem ismert figurák, akik nem pusztán előkészítik a hatalom átvételét, hanem - egyesek szerint - alkalmasok is arra, hogy a politikai irányvonal megváltoztatása nélkül átvegyék az ország irányítását. E folyamat egyik fontos állomása lehet Angela Merkel német kancellár villámlátogatása, akinek egyre nagyobb tehertétel a magyar miniszterelnök; sem az Európai Néppárt, sem az Európai Unió demokrácia felfogásával nem összeegyeztethető ugyanis hatalomgyakorlás, illetve a szövetségi rendszerből való folyamatos kikandikálás. Többen emlékeztettek ráadásul arra is, hogy Merkel tett már néhány ilyen látogatást európai vezetőknél, amelyek után a fogadó ország vezetője villámgyorsan távozott a hatalomból.

Nyilván a partnereknek sem mindegy, hogy megérett-e a helyzet Magyarországon egy Orbán utáni időkre, vagy a miniszterelnök még most is ki tudja vinni békemenetes híveit az utcára. Hogy pedig van-e olyan utód a magyar jobboldalon, aki uralni tudja majd a helyzetet és helyes irányba fordítani az ország szekerét? Egyelőre nem tudni. Vagyis, mondják forrásaink, az már nem kérdés, hogy Orbán megbukott-e, csak az, hogy mennyi idő kell a mögötte épülő új rendszer stabilizálásához.

http://nepszava.hu/cikk/1043646

Egyre csak csúszik le a magyar középosztály

http://444.hu/2014/12/24/feneknehez-piramis-lett-magyarorszag/

Magyarországon nem csak a gazdaság lendülete akadt el úgy általában az utóbbi közel egy évtizedben, hanem a javakhoz való hozzáférés is egyre egyenlőtlenebbé vált. Ez rengeteg embernek nyomort és kiszolgáltatottságot jelent.

Ezt a helyzetet elemzi végig 23 tanulmányban és még 6 kommentárban a TÁRKI Társadalmi Riportjának idei kötete, amely egyébként állami finanszírozás híján úgy volt, hogy megszűnik, de végül magánadományokbólmégis meg tudott jelenni. Cserébe nem kell megvenni a kötetet, a tanulmányokat ugyanis felrakták a netre, itt meg is lehet őket találni.

A kötet az utóbbi két év legfontosabb társadalmi folyamatait követő empirikus vizsgálatok összegzésére tesz kísérletet, és a kép, amit kapunk, elég lehangoló. A tanulmányokból nagyjából egybehangzóan az derül ki, hogy a 2010-ben hatalomra jutott kormány lépései csak rontottak az egyébként sem ideális helyzeten.

A legérdekesebb ezek közül talán a kormány szociálpolitikai lépéseinek – ha lehet így mondani – sarokköve, a közmunka. A kormány arra jutott, hogy a munkanélküliség nem azért magas, mert a válságban összeomlott a gazdaság, hanem azért, mert a munkanélküliek lusták, szóval ha kapják a segélyt, akkor nincs kedvük dolgozni. (A közmunkáról szóló tanulmányszerzőivel, Cseres-Gergely Zsomborral és Molnár Györggyel itt beszélgettünk részletesen a témáról.)

Ebből az alapállásból nem is következhetett más, mint hogy azokat a segélyeket, amelyeket azok kaptak, akik nem kapnak munkát, jó keményen megvágják – miközben ugye a válság hatására csak nőtt a szegénység és a nyomor:

Screen Shot 2014-12-24 at 00.20.19Ez az ábra azok együttes arányát mutatja, akiknek túl kevés jövedelmük van, nyomorognak vagy túl keveset dolgoznak. Szivós Péter: A magyar háztartások jövedelme és fogyasztása nemzetközi összehasonlításban: felzárkózás vagy leszakadás? c. tanulmányából. Társadalmi Riport 2014.
220volt.hu - Boldog karácsonyt! :-)

 

A segélyeket mindenesetre tényleg megvágták. A “munkanélküli segélyt” (amit olyan sokszor neveztek át, hogy alig lehet követni, de Magyarországon alapvetően a nagyobb összegű “álláskeresési járadékból” és az alamizsnaszerű összegű “szociális ellátásból” állt) sokkal szigorúbb feltételek mellett lehet csak megkapni, és az összege is kisebb lett.

Az eredmény: rengeteg ember kiszorult az ellátásból.

Screen Shot 2014-12-23 at 23.48.01

220volt.hu - Boldog karácsonyt! :-)

 

A kormány szociálpolitikájának válasza erre az volt, hogy emelte a közmunkában dolgozók keretszámait. Ők megkapják nagyjából azt az összeget, amit korábban munkanélküliként kaphattak volna, viszont mindezt a helyi hatalmi viszonyoknak sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben.

Screen Shot 2014-12-23 at 23.11.17Cseres-Gergely Zsombor – Molnár György: Közmunka, segélyezés, elsődleges és másodlagos munkaerőpiac c. tanulmányából. Társadalmi Riport 2014.

Ahogy duzzadtak fel a közmunkások sorai, úgy csökkent az esélyük összességében, hogy normális munkát találjanak a munkaerőpiacon:

Screen Shot 2014-12-23 at 23.13.03Cseres-Gergely Zsombor – Molnár György: Közmunka, segélyezés, elsődleges és másodlagos munkaerőpiac c. tanulmányából. Társadalmi Riport 2014.

Erre ugyanis azoknak van esélye, akik jobban képzettek, vagy olyan helyen laknak, ahol eleve alacsonyabb a munkanélküliség. A közmunka szorítása így zárul be, sokaknak lehetetlen kijutni a büntető jellegű rendszerből.

Persze nem ez az egyetlen egyenlőtlenséget növelő lépés, ott volt az adórendszer átalakítása, vagy a helyzeten valószínűleg csak rontó oktatási reformok. Az oktatásban egyébként különösen csapnivaló a helyzet a rendelkezésre álló felmérések alaján, amit ez a tanulmány összegez, és szintén gazdag empíria bizonyítja, hogy a romák mennyivel rosszabb esélyekkel indulnak el a magyar társadalomban, és hogyan szakadnak le. Az is elég érdekes, hogy az egész EU-ban nálunk emelkedett a legerőteljesebben a még mindig a szüleikkel élő fiatalok aránya:

Screen Shot 2014-12-24 at 10.56.19

Talán nem is véletlen, hogy a magyar társadalom 2001-hez képest még olyanabb, azaz még fenéknehezebb piramis lett:

Screen Shot 2014-12-23 at 23.00.15Kolosi Tamás – Pósch Krisztián: Osztályok és társadalomkép c. tanulmányából. Társadalmi Riport 2014.

Ahelyett tehát, hogy szélesedett volna a középosztály, valójában szűkült, és csak a kiszolgáltatottabb helyzetben élők száma nőtt.

Akinek sok a szöveg, de a lényeget be szeretné fogadni, a TÁRKI készített egy félórás videót, amiben a jelentésben lévő tanulmányokat foglalja össze.

Újabb 15 hely Magyarországon és környékén, melyekről nehéz elhinni, hogy léteznek!

 

1. Bél-kő

Készítette: alappp
Készítette: toxictwins

2. Szelim-barlang

Készítette: mola52
A bejárat
Készítette: GyurIca

3. Békás-szoros (Erdély, Románia)

Készítette: T-Doki
Oltárkő
Készítette: sbb66

4. Jósvafői Baradla-barlang és Tengerszem

Tengerszem
Készítette: gjulia

5. Szentbékkálai ingókő

Készítette: Gellai Vince
Készítette: gilmur

6. Dobsinai jégbarlang (Szlovákia)

Jégbe vájt alagutak
Készítette: Rados László Tamás
Készítette: JocH

7. Cuha-szurdok

8. Pilisvörösvári vörösheremező

Készítette: Bajzus
Készítette: imregabi

9. Szlovák paradicsom (Szlovákia)

10. Gemenci erdő

forrás: Gemenc Zrt.

11. Salakhegyek Salgótarján környékén

Készítette: gojkoivan
Készítette: –=Crusader =–
Készítette: gojkoivan

12. Parajdi sóbánya (Erdély, Románia)

A képeket készítette: Dragos Asaftei

13. Tanúhegyek

A képeket készítette: Kónicz László

14. Bakonynánai római fürdő

Készítette: wandor57

15. Zetelaki víztározó (Erdély)

 

Készítette: AVerus
Készítette: Racz (Shaman) Peter

A KSH "forráshiány" miatt nem tette közzé. KSH nem stadion...

Elkeserítőek a szegénység legújabb adatai

A Magyar Tudományos Akadémia szociológusai ismertették uniós összehasonlításban a szegénység terjedéséről szóló adatokat. A számok azt mutatják, hogy a helyzet az elmúlt néhány évben meredeken romlott, amit a gyerekek különösen megszenvednek. A kutatók szerint ha a kormány valóra váltja a terveit, még súlyosabbá válik majd.

Magyarországon a szegénység folyamatosan nő, leszakadunk még a visegrádi országoktól is, pedig a gazdasági fejlettségünk nem indokolja, hogy ilyen mértékű legyen a leszakadás, hangzott el csütörtökön az MTA Szociológiai Intézetében, amikor bemutatták az Eurostatlegfrissebb adatait a szegénység terjedéséről.

A konferenciát azért tették nyitottá, mert a Központi Statisztikai Hivatal idén - forráshiányra hivatkozva - nem publikálta a szegénység mértékét és mélységét európai összehasonlításban mérő mutatókat, így azok nemcsak a nagyközönséghez, de még a szakmához sem igazán jutottak el. Az Akadémia ezt az információhiányt szerette volna pótolni.

Egyre több a súlyos nélkülöző

Ki a súlyosan deprivált?

A statisztikákban súlyos nélkülözésnek számít az, ha valakire az alábbi kilenc tételből legalább három igaz: (1) nem tud időben lakbért vagy rezsit fizetni, (2) nem tud rendesen fűteni, (3) nincs pénze váratlan kiadásokra, (4) nem tud rendszeresen húst enni, (5) nincs pénze egy hét üdülésre (6), nincs autója, (7) nincs mosógépe (8) nincs tévéje, (9) nincs telefonja.

Messing Vera, az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy a súlyosan depriváltak (akiknél kilenc fogyasztási tételből - például rendes fűtés vagy elég hús - legalább négy hiányzik) aránya Magyarországon meredeken nőtt 2009 és 2013 között. 20,3 százalékról indult, legutóbb már 26,8 százalék volt. Az EU átlaga 9,6 százalék, de például a szomszédos Szlovákiában is csak 10,2 százalék, Lengyelországban 11,9 százalék.

Az anyagilag deprivált népesség aránya a visegrádi országokban és az EU-átlag2013-ban, forrás: Eurostat26,810,26,611,99,6MagyarországSzlovákiaCsehországLengyelországEU 28051015202530
Nagyobb méret

Kikre vonatkozik a társadalmi kirekesztés kockázata?

Ide sorolják azokat, akik

  • súlyosan depriváltak, vagy
  • alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek, vagy
  • a relatív szegénységi küszöb alatt élnek, vagyis olyan háztartásban, ahol a jövedelem nem éri el az átlagjövedelem 60 százalékát.

Azoknak az aránya, akik a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatával élnek, Magyarországon az elmúlt években 29,6-ről 33,5 százalékra ugrott. Az EU-átlag ebben 24,5 százalék, a szlovák 19,8, a lengyel 25,8 százalék.

Magyarország nemcsak elszegényedik, hanem súlyosan leszakad még a saját régióján belül is

- mondta Messing.

A visegrádi országok lakosságának ekkora részét fenyegette az elszegényedés2008 és 2013 között, forrás: Eurostat28,229,629,93132,433,520,619,620,620,620,519,815,31414,415,315,414,630,527,827,827,226,725,820082009201020112012201312,501517,502022,502527,503032,5035
Nagyobb méret Beágyazás

Nem a munkahelyek hiánya miatt

Eközben nagyjából stagnál azoknak a magyaroknak a száma, akik úgynevezett alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek, vagyis olyanban, amelyben a munkaképes korú emberek az előző évben a lehetséges munkaidejük kevesebb mint ötödét töltötték ténylegesen munkával.  Ez, mondta a kutató, arra utal, hogy a növekvő szegénység mögött nem a csökkenő  foglalkoztatottság áll, hanem valami egészen más.

Alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya és az anyagilag depriváltnépesség aránya Magyarországon2008 és 2013 között, forrás: Eurostat1211,311,912,212,812,617,920,321,623,125,726,82008200920102011201220131012,501517,502022,502527,5030
Nagyobb méret

A KSH részletes elemzése hiányzik, de – ahogy Messing ábráján is jól kivehető – annyi látszik az adatokból, hogy a közép-magyarországi régióban különösen látványos emelkedés volt a súlyos deprivációban élők arányában.

De mit lehet tudni a többi EU-tagállamról?

2013-ban az Európai Unió lakosságának 24,5 százalékát, 122,6 millió embert fenyegette a szegénység vagy a társadalomból való kirekesztettség. Az elszegényedés által fenyegettek aránya 2013-ban kissé csökkent a 2012-es 24,8 százalékhoz képest, de fölötte van a 2008-as 23,8 százaléknak.

Az Európai Unió lakosságának ekkora részét fenyegette az elszegényedés2008 és 2013 között, forrás: Eurostat23,823,323,724,324,824,52008200920102011201220132323,2523,5023,752424,2524,5024,7525
Nagyobb méret

2013-ban öt olyan tagállam volt, ahol a lakosságnak több mint harmadát fenyegette a szegénység. Bulgáriában 48 százalék, Romániában 40,4 százalék, Görögországban 35,7 százalék, Lettországban 35,1 százalék, Magyarországon 33,5 százalék volt ez az arány. A veszélyeztettek aránya Csehországban (14,6 százalék), Hollandiában (15,9 százalék), Finnországban (16 százalék) és Svédországban (16,4 százalék) volt a legalacsonyabb.

Az elszegényedés által fenyegettek aránya az EU tagállamaiban2008-ban és 2013-ban, forrás: Eurostat20,844,815,316,320,121,823,823,728,124,518,5025,323,334,227,615,528,220,114,920,630,52644,218,520,617,414,923,211,81518,120,84814,618,920,323,524,5035,727,318,129,928,427,835,130,81933,52415,918,825,827,440,420,419,81616,424,81314,116,420082013BelgiumBulgáriaCsehországDániaNémetországÉsztországEU 28ÍrországGörögországSpanyolországFranciaországHorvátországOlaszországCiprusLettországLitvániaLuxemburgMagyarországMáltaHollandiaAusztriaLengyelországPortugáliaRomániaSzlovéniaSzlovákiaFinnországSvédországEgyesült KirályságIzlandNorvégiaSvájc0102030405060
Nagyobb méret

Ahogy a grafikonon is látszik, a legtöbb tagállamban nőtt a szegénység által fenyegetett népesség aránya 2008-hoz képest. Voltak azért persze kivételek: Lengyelországban 30,5-ről 25,8 százalékra, Romániában 44,2-ről 40,4 százalékra, Ausztriában 20,6-ról 18,8-ra csökkent a szegénység által fenyegetett népesség aránya, de Szlovákiában, Csehországban és Franciaországban is fél-egy százalék körül csökkent ez az arányszám, míg Belgiumban stagnált.

Így jutottunk ide

Az Eurostat-adatokból az is kiolvasható, hogy minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy szegény családban él, és a közhiedelemmel ellentétben a legjobban védett csoport a szegénységgel szemben a nyugdíjasoké. Gyerekszegénységben Magyarország a sereghajtók között van az EU-n belül, Bulgáriával, Romániával egy csoportban. A legkisebb, 7 év alatti gyerekek 42,4 százaléka él nálunk szegénységben. Ahogy az ábrán látszik, súlyos anyagi depriváció tekintében sem állunk sokkal jobban.

Az MTA munkatársa azt mondta: Magyarországon minden indikátor szerint erőteljesen nő a gyerekszegénység, miközben

rajtunk kívül az EU-n belül mindenhol máshol sikerült megállítani vagy visszafordítani a növekedését, még Romániában is.

A konferencián felszólaló kutatók egyetértettek abban, hogy a magyar helyzeten még tovább, drámaian rontanának a tervezett kormányzati intézkedések, legfőképp a családi pótlék feltételekhez kötése. A közpolitikai döntések következményeiről Szikra Dorottya beszélt hosszabban. Szerinte a szakmai egyeztetések hiánya miatt a jószándékű szegénységellenes kormányzati intézkedések is "rossz minőségű intézkedések" lettek, és egy idő után már a szakma sem tudta követni, mi zajlik a szociálpolitikában, ami nehezítette a fellépést a károsnak tartott intézkedések ellen.

Szikra egyik példája a munkanélküli járadék folyósítási idejének 9-ről 3 hónapra csökkentése volt. A válság után voltak uniós országok (Olaszország, Litvánia és Románia), ahol az idő épp, hogy nőtt, sok helyen maradt a régiben, és bár csökkenés volt más országokban is (Dániában például két évre vitték le), ilyen rövid sehol sincs, mint a magyarországi három hónap. Arra sem volt példa sehol máshol, hogy a munkanélküli segély (nálunk hivatalos nevén foglalkoztatást helyettesítő támogatás) nominálértéken csökkenjen, mint nálunk. Az összeg most 22 800 forint.

Miközben a feltételek egyre szigorodtak (egy családban csak egy segélyes lehet, a közmunkát kötelező elvállalni), a szociológus szerint egyre többen döntöttek úgy, hogy kiiratkoznak a rendszerből, a 22 800 forintért nem teszik ki magukat ennek. Ezekről az emberekről szinte semmit nem lehet tudni azóta. Egy részük valószínűleg elhagyta az országot, mások feketemunkákból próbálhatják fenntartani magukat.

Másfél-két millió ember az út szélén

A konferencián Farkas Zsombor a Gyerekesély Közhasznú Egyesülettől a nemrég publikált civil jelentésre is visszautalt, és szintén arról beszélt, hogy a kormányzati intézkedések tovább szűkítették a civilek mozgásterét. Magyarországon például 2008 óta nem nőtt a családi pótlék és a gyes összege, ami 20-25 százalék reálértékvesztést jelent.

Éhen fogunk dögleni

idézte annak a kiáltványnak a címét, amelyet 2015-ös költségvetésről készített a Magyar Szegénységellenes Hálózat. Farkas szerint az az ötlet, hogy a családi pótlékot munkához kötnék, 200-250 ezer gyereket érintene súlyosan. Ezzel épp a legrosszabb körülmények között élő gyerekek maradnának pénz nélkül.

Ferge Zsuzsától is idézett, aki a költségvetésről azt írta nemrég, hogy a kormány "másfél-két millió embert immár nemcsak az út szélén hagy, hanem belöki őket az árokba, s még földet is szór rájuk". Ferge maga is részt vett a csütörtöki konferencián, és arról beszélt, hogy szerinte teljesen szisztematikusan szorítják ki a szegényeket, gyakorlatilag háborút folytat az állam ellenük.

A konferencia napja, november 20. épp a gyerekek jogainak a világnapja. Este a Gyerekesély Közhasznú Egyesület és a Magyar Szegénységellenes Hálózat kiadta újra a kiáltványt, illetve egy nyílt levelet, melyet Orbán Viktor miniszterelnöknek és Balog Zoltán emberierőforrás-miniszternek címeztek.

A nyílt levélben az óvodás gyerekek hiányzásának szankcionálása ellen tiltakoznak. Azt írják, hogy jogi és humánus szempontból elfogadhatatlannak tartják, mert szigorú betartásának következményei katasztrofálisak lehetnek, "ha a szankcionálás követi a nagyobb gyerekeknél alkalmazott gyakorlatot, akkor a családi pótlék megvonás közmunka-és segélyvesztéssel, azaz a család nyomorba döntésével jár".

http://index.hu/chart/2014/11/20/elkeseritoek_a_szegenyseg_legujabb_adatai/

Meghökkentő számok Magyarországról - Már a létminimumot elérő fizetésért is harcolni kell

Az elmúlt években, főleg a válság hatására kialakult és szélesedett a dolgozói szegénység Magyarországon: mintegy egymillió olyan munkavállaló van, aki a KSH által számított létminimum alatti összeget visz haza 8 órás, teljes állású munkával.

Bár a főbb makrogazdasági számokat tekintve Magyarország mostanában jobban teljesít - a kormány is sűrűn büszkélkedik olyanokkal, hogy a foglalkoztatási rátánk soha nem látott szinteken van, a munkanélküliség milyen alacsony, sőt a közmunkaprogramok révén is egyre többen jutnak munkához, nem beszélve a kormány által bejelentett béremelésekről, életpályamodellek bevezetéséről. Pénteken, október 17-én, a szegénység elleni küzdelem világnapján, azt is megtudhattunk Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkártól - aki a szegénység világnapja alkalmából az ország egyik legszegényebb városrészében, a György-telepen tartott sajtótájékoztatót -, hogy a kormányzat elkötelezett az iránt, hogy elérje: Magyarországon ne legyen olyan család, amely nyomorban tengődik. Az államtitkár szavai megnyugtatóan hangozhatnak, egy, a magyarországi bérezés helyzetéről szóló összeállítás ugyanakkor azt mutatja, hogy bőven lenne min javítani.

A legálisan járó bérek nagysága ugyanis akár 1 millió ember esetében sem érik el a létminimum szintjét - derül ki egy, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSZSZ) háttéranyagából, amelyet a kormányzatnak is megküldtek figyelemfelhívás céljából. Ez azt jelenti, hogy a mintegy 4 millió munkavállaló negyede olyan bért visz haza, amely a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által számított összeg szerint még arra sem elegendő, hogy a XXI. századi minimális igényeknek megfelelő életet biztosítsa. Ez a tendecia a háttéranyag szerint az elmúlt években, főleg a gazdasági válság hatására jelentősen felgyorsult fel, vagyis kialakult és szélesedett a dolgozói szegénység.

3,3 millióan élnek szegénységben
Az Eurostat előzetes adatai szerint egy év alatt, 2013-ra 100 ezerrel nőtt a szegénységben és kirekesztésben élők száma, a magyarok harmadának havi 65 ezer forintja sincs. A világgazdasági válság kitörése óta, vagyis az elmúlt öt évben, folyamatosan nőtt a szegénység Magyarországon. A válság kitörésekor még "csak" 2,8 millióan éltek szegénységben, 2013-ban már 3,3 millióan éltek szegénységben és társadalmi kirekesztésben Magyarországon. Mint ismert az előzetes tervek szerint szeptemberben jelentek volna meg a magyarországi átfogó szegénységi és kirekesztési statisztikáknak, de a Központi Statisztikai Hivatal elhalasztotta az elemzés kiadását "emberi erőforrás hatékonyságra és költségtakarékosságra" hivatkozva.

A magyar bérrendszer ugyanis egy kétpúpú tevére hasonlít, ahol az egyik "púp" a minimálbér és annak környéke, a másik az átlagbér környéke. A szakszervezeti tömörülés szerint ez a munkaerőpiac szétszakítottságát mutatja. Az ideális ugyanis egy harang alakú bérrendszer lenne a szakszervezetek szerint, amelynek a csúcsa az átlagbér.

Nőtt a bruttó átlagkereset
Egy év alatt 2,9 százalékkal nőttek az átlagkeresetek a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások, a költségvetési intézmények és a nonprofit szervezetek körében - derült ki a KSH legutóbb közzé tett adataiból. Eszerint 2014. január-augusztusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete 234 600 forint volt. A vállalkozásoknál dolgozók átlagosan 249 600, míg a költségvetési intézményeknél 206 600 forintot kerestek. A nem közfoglalkoztatás keretében foglalkoztatottak bruttó keresete a nemzetgazdaságban átlagosan 246 400, a vállalkozásoknál 251 000, a költségvetésben dolgozóké 237 000, a nonprofit szervezeteknél pedig 227 600 forint volt. A közfoglalkoztatottak átlagosan 78 000 forintot kerestek.

Csak három megye

A NAV adatai szerint 2013-ban a személyi jövedelemadó-bevallások alapján készített statisztika szerint Budapesten körülbelül bruttó 230 ezer forint volt az átlagjövedelem, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bruttó 132 ezer forint, ami azt is jelenti, hogy az ország legkeletibb megyéjében, átlagosan a létminimumnál is kevesebbet vittek haza a keresettel rendelkezők - emeli ki a MaSZSZ háttéranyaga, amelyből az is kiderül, a főváros mellett a 19-ből mindössze négy megye van, amelyekben az átlag felett van a bruttó kereset.

A NAV 2013-as SZJA statisztikája alapján az átlagkeresetek
kék oszlop: a megye, vagy főváros átlaga
piros oszlop: az országos átlagbér
Forrás: MaSZSZ
A nagyobb képért kattintson!

 

Megyei felbontásban nagy szóródás mutatkozik az adott megyében a törvényi minimumot keresők arányának megoszlásában. A két véglet - Komárom-Esztergom (14,4 százalék) és Zala megye (31,6 százalék) - között 17,2 százalékpontos különbség van. Ez a szakszervezetek szerint azt mutatja, hogy egyes megyékben nagy számban jelentek meg olyan foglalkoztatók, amelyek nem igényelnek kvalifikált munkaerőt. Ez pedig bizonyos térségek számára a tömeges dolgozói szegénységet jelenti - teszi hozzá a háttéranyag.

Törvényi minimumot keresők aránya megyei bontásban
megye minimálbért és garantált bérminimumot kapók aránya
Zala 31,6
Bács-Kiskun 30,9
Jász-Nagykun-Szolnok 28,4
Somogy 28,4
Hajdú-Bihar 28,2
Szabolcs-Szatmár-Bereg 27,3
Tolna 25,5
Veszprém 25,2
Borsod-Abaúj-Zemplén 25,2
Nógrád 24,7
Heves 23,7
Csongrád 23,6
Békés 23,2
Baranya 22,9
Vas 22,2
Pest 21,0
Győr-Moson-Sopron 20,6
Fejér 17,5
Budapest 16,9
Komárom-Esztergom 14,4
Forrás: Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal adatai alapján

 

Szegénység a közszférában

A közszférában sem jó a helyet. Az elmúlt hat évben a közszolgálati keresetek reálértéke drasztikusan csökkent - főleg amiatt, hogy a bértarifák hat éve változatlanok, valamint mert megszűnt a 13. havi juttatás, jutalmazásra nincs forrás és jelentősen csökkentek - vagy végképp megvonták - a béren kívüli juttatásokat. Ennek eredőjeként egy meglehetősen lesújtó kép alakult ki: a közszférában dolgozó mintegy 660-680 ezer alkalmazottnak több mint negyede (28,4 százaléka) nem a reá irányadó illetménytábla szerinti fizetést kapja, hanem közel 40 ezer fő a minimálbért (nettó 66 483 forintot), illetve 145-150 ezer fő fizetése - függetlenül a képzettségtől és a szolgálati időtől - a szakmunkás bérminimummal (nettó 77 290 forint) egyenlő.

A közszolgálati munkavállalók több mint 50 százalékának (körülbelül 350 ezer főnek) 2010 óta változatlan a nominális nettó keresete. 2011-től pedig a személyi jövedelemadó változása (az adójóváírás kivezetése) miatt a bruttó 243 ezer forintnál kevesebb illetménnyel rendelkezők számára - a fizetésük négy évvel ezelőtti nominális összegének megtartása érdekében - bérkompenzációt kell fizetni.

A helyzet tarthatatlanságát mutatja a szakszervezetek szerint, hogy például a bentlakásos, nem kórházi ellátásban és a szociális ellátásban dolgozók több mint 60 százaléka (!) a legkisebb törvényes bérnek megfelelő jövedelmet visz haza. Számukra minden emelés a minimálbéren és a garantált bérminimumon azonnali jövedelemnövekedést okoz. Amennyiben viszont csak a fizetési osztályokat nézzük, akkor 150 ezer közalkalmazott kevesebbet keresne, mint a minimálbér (!), ami azt mutatja az elemzés szerint, hogy ebben a formában nem jó a bértábla, idejét múlt.

A jövedelmi helyzet alakulása - illetményrendszer
A közalkalmazotti fizetési osztályok első fizetési fokozata szerinti garantált illetmények havi összege forintban, valamint a fizetési fokozatokhoz tartozó legkisebb szorzószámok 2014-ben
pirossal jelölve: azok a kategóriák, ahol pótlékok, és kiegészítések nélkül a minimálbér alatt keresne a közalkalmazott
sárgával jelölve: azok a kategóriák, ahol pótlékok, és kiegészítések nélkül a garantált bérminimum alatt keresne a közalkalmazott
Forrás: MKKSZ
A nagyobb képért kattintson!

Miért alacsonyak a bérek?

Egy piacgazdaságban az államnak is van eszközrendszere arra, hogy nyomást gyakoroljon a bérrendszerre - jegyzi meg a háttéranyag. Jelenleg Magyarországon az állam munkáltatóként határozza alkalmazottainak bérét, amit három területen szabályoz.

  • Az egyik a közmunkások köre, ahol a minimálbérnél alacsonyabb bérezési szintet határoztak meg. Ez nyilvánvalóan lefele nyomja a béreket a vállalkozói szektor azon részében is, akik kapcsolódási területekkel bírnak a közfoglalkoztatással - jegyzi meg a szakszervezeti háttéranyag.
  • A másik kört a közalkalmazottak jelentik, akiknek a bérét törvények szabályozzák. Az állam ebben a körben a szakszervezetek szerint elindulhatna a béremelések felé, és ezzel indirekt módon rászorítaná a versenyszférát is a béremelésekre. Az elmúlt évek tapasztalata azonban azt mutatja, hogy minden konvergenciaprogram állandó eleme volt a bérbefagyasztás a közszférában, és csak néhány kiválasztott területen történt lokális bérrendezés (oktatás, egészségügy, szociális terület) - emeli ki a dokumentum.
  • A harmadik kört azok a vállalatok jelentik, ahol az állam a tulajdonos, és így meghatározhatja a bérszínvonalat. Itt még erősebben érvényesíthetné az állam a versenyszféra irányába is a bérfelhajtó szerepét.

A nagyon alacsony bérszínvonalat Magyarországon a szakszervezetek szerint az eredményezi, hogy az elmúlt években az állam munkáltatóként mindhárom fronton visszafogta a bérnövekedést, ami találkozott a munkáltatók rövid távú igényeivel.

Elrugaszkodott "követelések"?

A szakszervezetek által megfogalmazott célok is árulkodóak a magyar helyzet drámaiságáról. A MaSZSZ - a dokumentum szerint - egyetért azzal az Európai Szakszervezeti Szövetség kezdeményezéssel, hogy "Európának a bérekre úgy kell tekintenie, mint a növekedés forrására és az árstabilitás oszlopára. (...) A reálbérek jelentős növekedésére van szükség ahhoz, hogy a gazdaságot erős növekedési pályára sikerüljön állítani és a fizetőképes keresletet növelni lehessen." Ezt az elvet kellene érvényesíteni Magyarországon is a szakszervezetek szerint, amelyet viszont csak úgy lehet elérni, ha mindenki számára átlátható, középtávú és garanciákkal övezett bérfelzárkóztatási programot fogadnak el az érintett felek.

Ezek után viszont a megfogalmazott cél így szól: "önkritikusan be kell látnunk, hogy nem olyan célokat kell kitűzni, mint a nyugati bérszínvonal elérése, hanem ennél elsőre talán kevésbé ambiciózus, de a mindennapok szempontjából érthetőbb elvárást. Ez pedig legyen az, hogy a bérfelzárkóztatási program végére minden teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó annyi keresettel rendelkezzen, amely minimálisan eléri a létminimum szintjét." A MaSZSZ  javaslatai olyan elemeket tartalmaznak, amelyek alapján 2018-ig bevezetett bérpolitikai intézkedésekkel érnék el azt a szintet, hogy minden teljes munkaidőben dolgozó legalább a létminimumnak megfelelő összeget vihesse haza.

A MaSZSZ ajánlatai
  • egységesíteni kell a minimálbér és a közfoglalkoztatotti bér összegét;
  • meg kell őrizni a minimálbér és a garantált bérminimum közötti arányt
  • jelenleg a nettó minimálbér összege (gyermekek után járó adókedvezmény nélkül) a létminimum értéknek a 76%-a. Ennek a távolságnak a fokozatos közelítésére van szükség, hogy 2018-ban a két összeg közötti távolság nullára csökkenjen
  • a minimálbér emelésének hatását végig kell vezetni a közalkalmazotti rendszeren. Természetesen ágazati életpálya modellek ezen felül további emeléseket kell, hogy eredményezzenek főképpen a munkaerőhiánnyal küszködő területeken
  • ezzel együtt az államnak vállalnia kell, hogy minden évben legalább a minimálbér emelésének megfelelő mértékékű általános béremelést hajt végre az állami vállalatoknál.

Ennél a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) követelései sem sokkal forradalmibbak; az övék is mindössze annyiról szól, hogy a közszférában például legyen hároméves bérmegállapodás, amelynek célja az lenne, hogy 2017-re valamennyi közszolgálati munkavállaló reálkeresete érje el a 2008-as (!) szintet.

Az MKKSZ által javasolt hároméves bérmegállapodás fő tételei:
  • általános - mindenkit érintő - bérrendezés 2015. január 1-től
  • Minimálbérhez kötött alsó bérhatáros közszolgálati illetményrendszer kidolgozása
  • Életpályarendszerek bevezetésének folytatása (egészségügy, szociális közszolgálati, kulturális)
  • Az életpálya és a nyugdíjrendszer összehangolása
  • Egységes közszolgálati cafeteria
  • A túlmunka díjazásának egységes rendszere

Jön az államreform - Ez lesz a megoldás?

Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter a szerdai (október 22.) a kormányülésen született döntéseket ismertetve bejelentette, hogy a kormány belevág az államreformba: a vállalkozások megkönnyítését, a bürokrácia csökkentését és közszolgák létszámának csökkentését tűzték ki célul. Mint Lázár elmondta, Magyarországon az állami közszolgák aránya 22 százalék, ami uniós mércével mérve nagyon magas, egymillióan kapnak fizetést az államtól, ami a kormány szerint felülvizsgálatra szorul. Arra az újságírói kérdésre viszont, hogy hány százalék lenne az ideális, nem válaszolt, mint mondta, a létszámleépítés kapcsán konkrét számokról nem esett szó a kormányülésen.

Lázár arról is beszélt, hogy 2015. július elsejével a fegyveres testületeknél - honvédség, rendőrség, NAV - jelentős béremelés lesz, 2016 júliusában pedig elkészül a közszolgálati életpályamodell is.

Szintén szerdai sajtóértesülés volt, hogy a leépítést a Külügyminisztériumban kezdik, a hónap végén 220-an kapják meg a felmondásukat.

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/meghokkento_szamok_magyarorszagrol_mar_a_letminimumot_elero_fizetesert_is_harcolni_kell.588202.html

Ez a megoldás Magyarország problémáira!

Szia,

Nem ismerjük egymást, ezért a legelső dolog, amit tisztáznunk kell a következő:

-          Ezekért a sorokért egy fillért sem kapok senkitől. Sem cégtől, sem párttól, sem egyháztól, sem a Chemtrailtől, senkitől!

-          Nem vagyok zsidó, sem cigány, sem kommunista, és ha ezek közül bármelyiket gyakran emlegeted szitokszóként, szerintem ne raboljuk egymás idejét.

-          Nem egy jól működő nyugati államban élek, távol a problémáktól, hanem Magyarországon, Székesfehérváron.

-          Hús-vér 26 éves, diplomás, szakmáján kívül elhelyezkedett informatikus vagyok, aki hetente elmegy haverokkal sörözni.

És most mutatok egy képet:

kampányértékelő.jpg

Ezt itt kérem, nevezzük problémának. Oldalakon keresztül lehetne sorolni, hogy miért (egyenlőtlen verseny, aránytalan felhatalmazás..stb), de mi itt most megpróbálunk valamit elindítani, aminek lehetőleg egy megoldás lesz a vége.

A megoldáshoz először is tudni kell, hogy miért nem megy el valaki szavazni, miért marad otthon a szavazókorú lakosság majdnem FELE! Akárkit kérdeztem erről, javarészt a következő válaszokat kaptam:

-          Úgysem számít, nem változik semmi.

-          Itt csak akkor fog történni valami, ha vér folyik az utcán (később jobbik szavazó lett).

-          Nincs kire szavazni.

-          Bárki nyer, mi veszítünk.

-          Stb.

Itt most el lehetne merengeni közhelyeken, de inkább képzeljük magunkat a másik helyzetébe. Akinek van minimális alkotmányjogi ismerete, az tudja, hogy immár kirakatdíszletekbe kapaszkodva hisszük magunkat demokráciának, és ez sokakat elkeserít. Hogy csak az egyik legszemléletesebb aktuálpolitikai példát említsem, itt van az amerikai kitiltási botrány, amiben jó eséllyel a NAV elnöke is érintett.

Napi szinten hallunk korrupciós ügyekről (minden oldalról), de ez most más! Itt egy olyan emberről beszélünk, aki annak a hivatalnak az elnöke, ami közvetlenül beszedi az adódat. Magyarra fordítva: HA igazak az amerikai vádak, akkor Te, én, MI éves szinten 993.180 Ft adót fizetünk be az átlagkeresetből egy bűnöző által vezetett hivatalnak. Nem az MSZP, nem a DK, nem a Jobbik mondja politikai érdekből, hogy bűnöző, hanem a Lázár és Orbán által is fontos szövetségeseknek nevezett USA. A vád alól Vida Ildikó könnyen tisztázhatná magát, ehelyett hirtelen szabadságra indult, és rohamtempóban elhagyta az országot:

 

De tudod mit? Legyünk végtelenül jófejek, és az ártatlanság vélelme nevében, tételezzük fel, hogy makulátlan. Akkor már csak az internetadóról, a trafikokról, a 3000 mrd. Ft magánnyugdíjról, a röghöz kötésről, földpályázatokról, 700 nm-es Szíjjártó villáról, rekord-közeli államadósságról, stadionokról, hajléktalanüldözésről, az 1 millió munkahelyről, a hónapos orvosi várólistákról, 56-ozás utáni orosz seggnyalásról, stb. kéne beszéljünk, de ezeket mind-mind ismered. Ami történt ezekkel az ügyekkel kapcsolatban, az a rendszerváltás utáni legsiralmasabb részvételi arányt eredményezte az önkormányzati választásokon. Több, mint 4.000.000 honfitársunk nem élt a szavazati jogával, és ez önmagában is megdöbbentő kiábrándultságot jelent. Még egyszer, miért?

-          Úgysem számít, nem változik semmi.

-          Itt csak akkor fog történni valami, ha vér folyik az utcán.

-          Nincs kire szavazni.

-          Bárki nyer, mi veszítünk.

-          Stb.

DE IGENIS SZÁMÍT! Nem fog lepottyanni az égből Jézus, nem fog a földön manna teremni, és nem fognak maguktól megszűnni a bűncselekmények! Ha már minden kommunikációs csatornát megfertőzött a pártpolitika, és minden intézményben ott vannak a korrupt káderek, akkor új hidakat kell építeni, és új épületeket emelni, és ez nem 2 napos meló! Kőkemény, verítékes munka, és aki nem hajlandó dolgozni érte, a gyümölcseit sem érdemli meg!

Magunkon kívül SENKIRE nem számíthatunk! Minden csatornán keresztül azt akarják elhitetni velünk, hogy arra van igény, amit a jelenleg regnáló hatalom művel. Ez tévedés! Nézz még egyszer a 4 millió emberre, akinek ez nem felelt meg, nézd meg a választási statisztikákat! A Fidesz 2014-ben kb. annyi szavazatot kapott, amivel 2006-ban, nemhogy 2/3-ot nem kapott, de VESZÍTETT (évszámokra kattintva a bizonyíték). Hogy lehetséges ez? Hát úgy, hogy átszabták magukra a választási törvényt!

Négymillió ember az országunk majdnem FELE! Ha ehhez hozzáadjuk azokat, akik nem a FIDESZ-re szavaztak, az azt jelenti, hogy 8 millió embernek nem felel az meg, ami 2 milliónak igen! Ezek után, a 20%-os támogatottságra nekem senki ne mondja, hogy a nemzet egységesen támogatja ezt az értékpusztítást, mert a nemzet 80%-a szívből elutasítja!

 

MEGOLDÁS

Előre szólok, hogy helyetted senki nem fogja kimosni a szennyest! Az én szerepem is csak annyi, hogy megpróbálok elindítani valamit, ami úgy érzem, hogy 8 millió ember kívánsága. Nem lesz hibátlan, és biztos vagyok benne, hogy amint nőni kezd, minden oldalról igyekeznek bemocskolni. De aki gyáva, az nem érdemli meg a szabadságot sem!

A 4 millió ember apátiájának már tudod az okát: Nincs kire szavazni… Azt is tudod, hogy egy fideszt leváltó párt, nem a földből nő ki néhány nap alatt! Ez kőkemény közösségépítő munka, emberi jellemek folyamatos próbája, fontos döntések sorozata, és akkurátus végrehajtása.

1.)    Közösségépítés

Tetszik, nem tetszik, csak az a párt kormányozhat, aminek van megfelelő társadalmi támogatottsága. A fidesznek kétségtelenül van ilyen, és azt is el kell fogadni, hogy szavazatok megszerezhetőek 10%-os rezsicsökkentéssel. Ez abból fakad, hogy egy jelenlegi párt sem tudta érthetően elkommunikálni, hogy végső soron ennek a többszörösét fizetik vissza. Magyarázat híján, a szegénységben élőknek az a párezer forint is ajándéknak tűnik. Itt érkeztünk el máris az első fontos válaszúthoz! Milyen irányelvek mentén építsük a közösségünket:

A) Populista bullshit: Hangoztassuk, hogy a nép gyermekei vagyunk, és párezer forintos gesztusokat téve tereljük el a figyelmet a minisztereink százmilliós ingatlanvásárlásairól. Teszik ezt ott, ahol 3 millió ember él szegénységben. Itt tanuljunk is meg valamit! A „miniszter” szó jelentése szolga. És nem a nép szolgálja a minisztert!

B) Tue speaking: Elfogadjuk, hogy előbb van a vetés, és csak utána az aratás, mert ez a természet rendje! Te is tudod, hogy van, akinek csak az iga jut, mások néha el tudnak menni szórakozni is, megint mások masszívan dőzsölnek. Ez egy hatalmas aránytalanság következménye, amit azonnal mérsékelni kell! Itt nincs helye mellébeszélésnek! Aki nyomorog, annak a terheit azonnal mérsékelni kell, akinek van miből, annak növelni! Utóbbi sem fog éhezni, de a rászorulónak az a párezer forint választóvonal lehet éhség és jóllakottság között! Ebből egy biztos következmény származik: azonnal fel kell számolni az egykulcsos adót!

Te is láttad számtalanszor, hogy aki édes szavakat használt, az romlást hozott az országunkra. Mi lenne, ha most a másik utat választanánk? Itt kezdődik az őszinte beszéd, mert ha ez nincs, akkor növeszthetünk szép karokat, miközben elüszkösödik a lábunk. Onnantól kezdve a test nem lesz egészséges, és az ország sem egységes. Harmónia kell!

De hogy lehet megszólítani 4 millió kiábrándult embert? Nem szavaztak, mert visszaéltek a bizalmukkal. Hányingerük van a mostani politikától, ezért egy mostani politikus nem is járhat sikerrel. Az kell, hogy a saját vezetőiket termeljék ki, ezért szóba sem jöhet olyan ember, aki vezető tagja a jelenlegi politikai pártok bármelyikének, vagy politikai szervezetnek. Sőt, tovább megyek! A felsőoktatási HÖK tagok is tiltólistára kerülnek. Ha tanultál felsőoktatásban, valószínűleg tudod, hogy miért, ha nem, akkor ízelítőnek írd be google-ba, hogy „Pistának jó lesz”, vagy „erőszak a gólyatáborban”.

 

Tiszta emberekre van szükség, akik a saját bőrükön érzik a problémákat. Sújtva vannak általuk, és békés megoldást akarnak! A tisztaság a legfontosabb szempont, ezért a legideálisabb jelöltek a frissdiplomás fiatalok.

Mert:

-          Koruknál fogva valószínű, hogy nem voltak tagjai egy pártnak sem, és az előző rendszer sem korrumpálta őket.

-          A munkanélküliség egyik legnagyobb elszenvedői.

-          Javarészt innen kerül ki a legtöbb kivándorló. Értik a kivándorlók okait, és ezért kezelni is tudják.

-          Nem tudnak gyereket vállalni. Nem azért, mert nem szeretnének, hiszen ez a legcsodálatosabb ajándék az életben. Hanem mert nem látják biztosítva a feltételeket. Értik a fiatalok gyerekvállalási gondjait, és ezért kezelni is tudják.

Ha a tettrekészség a fiatalság érdeme, a bölcsesség mindenképpen időskori jutalom. Ezért játszadozzunk el a gondolattal, hogy egy majdani kormányban bár fiatalok a miniszterek, a tényleges javaslatok kidolgozását, idős, többdiplomás szakemberek végzik, akik évtizedes tapasztalatokkal segítik államtitkári szinten a munkát. Nem ördögtől való gondolat, hasonlóképpen működik ez a világ egyik legfejlettebb jóléti országában, Svédországban, de pl. Ausztriában is 27 éves a külügyminiszter.

Így teremtődne harmónia a jövedelmek után a fiatal és idős együttélésében is!

 

Most pedig a „hogyan?”-ról:

Figyeld meg, hogy amikor egyik napról a másikra kiderül egy internetadó; NAV botrány; hallgatói szerződés, több tízezres tömeg verődik össze a semmiből! Mi lenne, ha ezt a tömeget először is megpróbálnánk egy állandó közösségbe integrálni? Ha ez a közösség már megvan, elkezdhetjük megkeresni magunk között azokat az embereket, akik alkalmasak vezetőnek.

De első lépés a közösségépítés! Én a magam egyszerű civil szintjén annyit tudok tenni, hogy napokig fogalmazva 1-1 ilyen cikket, csokorba szedjem a problémáinkat. Ne csak akkor kapj észbe, amikor kiderül, hogy milliókat fizetsz be bűnözőknek, miközben egyik napról a másikra robotolsz!

A cikk után 2 dolgot tehetsz:

-          Bezárhatod az oldalt, és nem törődsz azzal, hogy mit művelnek veled. Tovább reménykedhetsz majd valami messiás hirtelen megjelenésében, hogy egyik napról a másikra politikusok kevesebbet lopnak, de szerintem ez nem fog bekövetkezni!

VAGY

-          Nincs több kifogás, nyafogás, hogy nincs jobb! Keressük meg az alkalmas embereket, és gyűjtsük Őket össze! Szervezzük meg magunkat, és pucoljuk ki a Parlamentből azokat, akik elfelejtették szolgálni a közjót!

 

Első körben semmit nem kell tenned. Ne foglalj hidakat, ne gyújtogass épületeket, ne menj ki sehova! Mindössze oszd meg ezt a cikket, hogy mások is értesüljenek róla, hogy igenis van MÁS!

Aztán ha ez megvan, IDE kattintva nyomj a tetszik gombra! Fontos, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot!

 

Hamarosan érkezem a folytatással, de mivel nincs titkárnőm, aki ezeket legépelné, a türelmeteket kérem! Addig is, egy történettel búcsúzom, sziasztok!

 

Élt egy férfi, akinek a házát áradás fenyegette. Amikor a szomszédai elmentek, velük tarthatott volna. „Nem (mondta a férfi), én Isten segítségét várom!”. A víz tovább emelkedett.

Arra jött teveháton egy férfi:
- Ugorj fel, mentsd magad! (mondta)
- Nem! Én Isten segítségét várom!

A víz elérte a háztetőt. Arra evezett egy csónakos, de a férfi nem szállt be a csónakba, „én Isten segítségére várok!”. Végül megfulladt.

Nagyon dühös volt, amikor Isten színe elé került:
- MIÉRT NEM MENTETTÉL MEG!? (förmedt rá)

Isten így szólt:
- A szomszédodat küldtem érted, egy tevét küldtem érted, egy csónakot is küldtem! Mi mást tehettem volna még?

http://novus.blog.hu/2014/10/23/ez_a_megoldas_magyarorszag_problemaira?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

Magyarország egy újabb Rákosi-korszak küszöbén

A Fidesz Ózdon és Érpatakon minden alapot nélkülözve csalásra hivatkozik, ami furcsa mód, nem járt együtt rendőrségi feljelentéssel (érthető, hiszen akkor kiderülne az igazság). A jól megszerkesztett és minden vádat tisztán cáfoló fellebbezéseket a Debreceni Ítélőtábla nem több mint egy órán belül visszadobta. A szavazatokat bezúzták. A demokrácia csődöt mondott. Rajtunk, nemzetieken múlik, hogyan reagálunk az egyre nyíltabban kirajzolódó önkényuralomra.

Helyes hozzáállás, hogy az ózdi és az érpataki polgármester az újabb és még nagyobb arányú győzelem teljes bizonyosságával áll az ismételten kiírt önkormányzati választások elé. Nem kérdés, hogy kiknek kellene irányítani az említett településeket, és örömteli, hogy nem hajlandóak engedni igazukból a kormány játékszabályokat felrúgó, irigy kiskölyökként óbégató, körmönfont, sunyi viselkedése ellenére sem.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az új megmérettetés szilárd felvállalása a nemzet szent ügye szempontjából nem elég. A Fidesz az ózdi és az érpataki szavazatok megsemmisítésével a demokrácia mindenki által betartandó feltételeit végérvényesen felrúgta. Ez azt jelenti, hogy a ’89-ben leköszönő kommunizmus posztkommunista üdvöskéjét a most történtek fényében semmi nem fogja megakadályozni abban, hogy az újabb szavazás esetleges kedvezőtlen eredményét ismételten megváltoztassa, befolyásolja, mindaddig, amíg az zavaros, nemzetpusztító szándékai szempontjából kedvező nem lesz.

A nemzeti oldal széles táborának feladata ebben a megdöbbentő és felháborító szituációban nem merülhet ki keményen harcoló ózdi és érpataki bajtársaink egyszerű támogatásában. Itt csak az egységes és határozott fellépés vezethet eredményre. Ózdon és Érpatakon valóban csalás történt. De ez nem a fáradságot és aljas támadásokat hősiesen tűrő nemzeti oldalnak, hanem a Fidesz kommunista időket idéző, a sajátjától eltérő érdekeket egy percig sem toleráló, szervezett és mindeddig következmények nélkül maradó álságos munkájának köszönhető. A nemzeti oldal nem nézheti tétlenül, ahogy bizonyíthatatlan vádak alapján megfosztják azon jogaitól, hogy érvényt szerezzen saját törekvéseinek: hazája és szerettei lelkiismeretes megvédelmezésének.

Ha valóban érvényesíteni szeretnénk a magyarság akaratát, a szavakban történő buzdítás mellett komoly tüntetésekre és a közvélemény minél szélesebb körben történő tájékoztatására lesz szükség. A hazug és képmutató kormány kimutatta foga fehérjét, amit ha nem próbálunk kitépni gyökerestől, imádott hazánkat az idegen zsarnoki hatalmak egyre súlyosabb nyomására véglegesen elveszíthetjük. Ha ma nem lépünk, holnap talán már a jelen írás sem láthatna napvilágot. Ne engedjük, hogy visszatérjen a terror, amiről nagyapáink meséltek!

alfahir.hu

http://alfahir.hu/magyarorszag_egy_ujabb_rakosi_korszak_kuszoben

O R D Í T O K!

Kedves hazaárulók!

írta: Edgar Swan

Mesélek valamit. Abban a reményben, egy kormánytag kezébe kerül. Esetleg egy ellenzéki kezébe. Elgondolkodik. Elgondolkodnak.

Tudom, hiú ábránd, de álmodni még szabad.

Induljunk onnan, hogy a KSH takarékossági okokra hivatkozva nem adja ki a szegénységi adatokat. Majd csak az önkormányzati választások után. Akkor már jobban fognak állni anyagilag. Biztosan akkor jön a pénzespostás. Részemről hányok.

Ettől függetlenül tudható az, hogy 4,4 millió ember él szegénységben abban az országban, ahol a népesség 10 millió alatt van és ahonnan fél- és egymillió közötti azok száma, akik külföldön élnek, dolgoznak. Ez az ország Magyarország.

Ez nagyjából azt jelenti, hogy az itt élő lakosság fele él szegénységben. Olyanok, akik közmunkából vegetálnak, olyanok, akiknek nincs, vagy már nem jár közmunka sem, teljesen ellátatlanok és igen, olyanok is, akik minimálbérből próbálnak túlélni.

Habitat for Humanity szerint a magyar gyermekek egyharmada súlyos nélkülözésben él. Penészes, vizes lakásban, sokszor víz, áram és fűtés nélkül. Ez a tanulmány nem tér ki a gyermekéhezésre, de a Gallup 2013-as adatai szerint a gyermekes családok 47%-a rendszeresen nem tud megfelelő mennyiségű élelmiszert vásárolni. Az UNICEF felmérése azt mutatja, 180 000 gyermek él mélyszegénységben.

A biztonság kedvéért fordítok. Nehogy ne értse a tisztelt kormánytag/ellenzéki ott, a Paralamentben és csak legyintsen, mint Tarlós Vitézy leveleire.

Kezdjük az elején. A gyermek az a kicsi ember, aki képtelen önmagáról gondoskodni. Ha hideg van, fázik. Ha nincs étel, éhezik. Ha nincs pénz gyógyszerre, orvosra, meghal. Jelzem a nagyon tisztelt keresztény, valamint demokrata honatyáknak, nem csupán a magzati élet védendő tűzzel-vassal, akár a magzatot hordozó fiatal nő akarata ellenére is. A már megszületett életet is védeni kellene. Legalább úgy, mint az elefántok, "akik" körbeveszik az apróságokat és testükkel védelmezik. Függetlenül attól, melyikük borja került veszélybe.

A nyomorban élő, éhező, fázó gyermek is ember. Nem csupán az én gyerekem, a szomszéd, a fodrász, az orvos, a miniszterek elnöke, az államtitkár gyereke, hanem minden gyermek ebben az országban. Nincs nagyobb érték, fontosabb dolog, az ország jövőjének nincs más záloga, mint a gyermekeink.

Akkor is, ha a szülők minden igyekezete ellenére és akkor is, ha a szülők hibájából vannak kilátástalan helyzetben. A gyermekeket védeni kell, mert önellátásra, önvédelemre képtelen. Az ő védelmük közös felelősség. A társadalomé és a kormányé.

Íme, az önök működésének egyik ékköve, a sok közül: "Háromszor kevesebb szociális munkás dolgozik ma az iskolákban, mint ahány iskolarendőr van. Az igazgatók nem vehetik fel őket, így jobb híján az osztályfőnök vagy valamelyik lelkes tanár próbál segíteni a bántalmazott vagy elhanyagolt gyerekeknek. A kormány elvárja, hogy az iskola gondoskodjon a gyermekvédelemről, de az már nem érdekli, hogy ezt hogyan oldják meg."( Abcúg)

A társadalmon nincs mit számonkérni. Tudom, a politikából jól élők el sem hiszik, de a társadalom iszonyú erőfeszítéseket tesz azért, hogy az elesetteket segítse. Emberek ezrei, tízezrei, százezrei dolgoznak azért erőn felül, hogy segítsenek azokon, akik önmagukon segíteni már nem képesek.

Civil szervezetek, magánemberek, baráti társaságok, minden létező formációban végzik azt a munkát, amit nem nekik kellene végezniük. Ekkora tömegben, ilyen intenzitással biztosan nem. Sok, rengeteg olyan család van, akiknek ezeken kívül semmi reményük nincs. Sok gyermek azért nem hal éhen, mert léteznek ezek a szervezetek, ezek az áldozatos emberek.

Lehetetlen felsorolni a szervezeteket, de néhány, csak úgy fejből.

Figyelem, kormánytagok, politikából élők és élősködők!

Magyar Evangéliumi Testvérközösség. Igen, az az Iványi féle csapat, akiktől voltak szívesek megvonni az egyházi státuszt. Annak ellenére, hogy még az önök által kreált kívánalmaknak is megfelelt a MET. Na, de a miniszterek elnöke bosszút kívánt (ő tudja, miért), tehát önök szemrebbenés nélkül szavazták meg az egyházi státusz megvonását. Ezzel együtt az adószázalék megvonását és az állami támogatás felének megvonását is. Csak gratulálni tudok a nem létező gerincükhöz! A MET egyetlen nap alatt több éhezőt lakat jól, lát el ruhával, szállással, gyógyszerrel, mint ahány fácánt Lázár úr jobb napjain lelő. Nem emlékszem pontosan, hány gyermeket tanítanak, de valahol 5 és 6 ezer között. A fűtött utca, hajléktalanszállók, krízisközpontok, szegénykórház, idősek otthona, menekültszálló és ki tudja, mi még, amit működtet a MET akkor is, amikor állami segítségre nem, csak akadályokra számíthat.

Aztán ott az Igazgyöngy Alapítvány. Akik másfél évtizede hihetetlen munkával igyekeznek menteni, tanítani és jövőt adni. Ők (is) a Norvég Alap pénzétől (is) függnek, évek óta kapnak támogatást. Mármint Norvégiától, persze, nem az önök kormányától. Meg a Svájci Alaptól. Többek között ennek az alapítványnak a túlélése is a civil szervezetek elleni hadjárat áldozatául eshet. Na, de ki a francot érdekel? A lényeg, hogy bebizonyítsák, a civil szervezetek álcivilek, külföldről pénzelt árulók.

Mert sokkal fontosabb letörni az önszerveződő civileket, korlátozni a sajtó és a szólás szabadságát, egymás ellen fordítani az embereket, hazugságokkal etetni a híveket, elüldözni az országból a tisztán gondolkodó, tettrekész fiatalokat, mint jól működtetni az országot. Hiszen az önök célja nem a politikai hatalom. Az csak eszköz. A cél: a személyes ambícióik és az anyagi haszonszerzés. Ennyire egyszerű, ilyen bűzös a valóság.

Az önök ellenzéke nem a csetlő-botló, egymással és önmagukkal is marakodó pártocskák halmaza. A valódi ellenzék a civil közösségekből nőhet ki. A valóságot kikiabáló sajtóból tájékozódó ember holnapra ellenzék lehet, mert gondolkodni kezd. Az ambíciózus, politizáló fiatalok az utcára mennének, ha nem lenne módjuk más országban keresni a boldogulást.

A megnyomorított, napi létért küzdő családokat meg lehet vásárolni a rezsicsökkentéssel. Aki mégis lázadna, azt meg lehet fenyegetni az egzisztenciája elvesztésével. Ezért volt szükséges minden létező pozíciót, az utolsó putri falu iskolaigazgatói székét is elfoglalni. Ezért szükséges minden önkormányzatba pártkatonákat ültetni.

A mélyszegénységben vergődő embereket néhány ezer forinttal, a választások előtt osztott segélyekkel, tüzifával ki lehet fizetni.

A nyugdíjasokat meg lehet téveszteni, adott esetben fanatizálni.

A gyerekek pedig nem szavaznak. Értéktelenek az önök számára. Nem jelentenek tényezőt. Nem gond, ha éheznek, ha betegen nőnek fel, ha tanulatlanok maradnak. Most még nem gond, márpedig önök most akarják megszedni magukat. Nem kicsit, nagyon. Most akarnak luxusautókat, most akarnak földeket, most busás fizetéseket. Most íratják a feleség, gyerek, sógor, testvér nevére a százmilliós ingatlanokat, most osztják ki egymás között a trafikokat, földeket, Uniós beruházásokat.

Aztán majd lesz valami. Mert minden jogszerű. Azon jog alapján, amelyet önmaguknak írtak. Megbukni nem lehet, hiszen mindenki keze mocskos, a makacsul erkölcsös bírákat sikerül lassan lecserélni, az Alkotmánybíróságot már domesztikálták, az ügyészség élén az önök embere trónol, a rendőrség a kezükből eszik, az adóhatóság (és minden létező hatóság) önöktől függ, a statisztikák rendelésre készülnek. Nincs olyan média, ami elég erős és elég bátor lenne a valóságot mutatni, de el sem jutna a polgárokig, vagy csak nagyon kevés embert érne el. Elfoglalták az egyetemeket, középiskolákat, általános iskolákat. Ott vannak a városokban és falvakban minden közhivatal élén, az önök emberei osztják a segélyeket, a közmunkát, a megbízásokat. Az önök propagandája folyik a közpénzből működtetett televíziókból, rádiókból, újságokból. Önöket dicsőítő önkormányzati újságok potyognak ingyenesen minden család postaládájába.

Sokan elhiszik a hazugságaikat. Sokan nem hiszik el, de tehetetlenek. Vannak, akiknek elég a nemzetiszínre mázolt cukrozott szar, boldogan honvédenek. Önöknek meg mindegy, miért nem zavarjuk el a francba az élősködők hadát. Lényeg, hogy nem tesszük. Nagyon kevés olyan ember van önök között, akit lehet tisztelni. Egész pontosan most kettő jut az eszembe. Ángyán József és Holoda Attila. Ők voltak olyan gerincesek, hogy ne asszisztáljanak a törvényre emelt bűnszervezet működtetéséhez.

Tisztelt áruló kormány! Mert az Unió pénzéből, tehát külföldi pénzből tetszenek osztogatni és fosztogatni. Tudom, be is fizetünk. Csakhogy jóval kevesebbet, mint amit visszakapunk. Tehát önök is hazaárulók. Pontosabban önök A hazaárulók, szemben a civil szervezetekkel, magánemberekkel. Komolyabb, súlyosabb hazaárulást elképzelni sem tudok, mint amikor egy ország vezetése a jövőt pusztítja el. Önök mi a jó fenét tesznek azért, hogy javuljon a helyzet? Néha belegondolnak, micsoda aljas dolgot művelnek? Eszükbe jut, hogy amikor lelkesen támogatják, megszavazzák egy szervezet lemészárlását, abban aktív, vagy passzív szerepet vállalnak, akkor családok ezreit lökik a semmibe? Gondolnak arra, hogy emberek tízezrei küzdenek azért, hogy ne legyen annyi áldozata az önök átkos ténykedésének? Amikor felveszik a fizetésüket, eszükbe jutnak azok a honfitársaink, akik éhesen fekszenek le napról napra?

Tudom, a politika mocskos játék. Mindenhol az. De ez már régen nem politika, hanem fékevesztett zsákmányszerzés.

Gondolnak a jövőre néha? Nem a még megszerezhető vagyonra, hanem az önök által bevezetett visszamenőleges törvénykezésre, példának okáért. Arra, hogy egy bekövetkező bukás esetén az új kormány nem törli el ezt a torzszülöttet, hanem használja? Arra, hogy mondjuk az elmúlt 25 évre visszamenőleg minden párt és minden egyes politikához közel került számoljon el a vagyonával. Meg a házastársa, a barátnője, rokonai, szomszédai. Hiszen jól beazonosítható minden és mindenki.

Gondoljanak erre, ha már egy elefánt ösztöne sem adatott meg önöknek.

emberke.jpgFotó: lazarg.com

http://orditok.blog.hu/2014/10/08/kedves_hazaarulok