Kis történelem óra Lázár János államtitkár úrnak, az 1944-es deportálásokról. – A MJB nyílt levele

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

NYÍLT LEVÉL

LÁZÁR JÁNOS ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A MINISZTERELNÖKI HIVATAL VEZETŐJÉNEK

BUDAPEST

TISZTELT ÁLLAMTITKÁR ÚR!

Szíves figyelmébe ajánlom, egy minapi interjújában elhangzott, legújabb kori történelmünk hiányos ismeretére utaló megjegyzését érintő észrevételünket, mivel Ön pejoratív szövegkörnyezetben marasztalta el a magyar államot, mert nem volt képes  megvédeni állampolgárait a  Németországba történő deportálástól. Sajnálatos tény, hogy nem először és nem utoljára fordult elő 1944-ben, hogy a hazánkat megtámadó vagy megszálló idegen hatalmak (török, osztrák, orosz, német, szovjet) magyar állampolgárokat hurcoltak el és a regnáló hatalomnak nem volt lehetősége megakadályozni (meggátolni) ezeket az akciókat.

Csupán az 1944-es deportálás eseményére szorítkozva, – megállapítható -, hogy Horthy (és/vagy a kormány) nem léphetett fel Hitler ellen, mert nem állt rendelkezésére olyan fegyveres erő, amely sikerrel szerepelt volna a megszállókkal szemben. Horthy volt viszont Európa egyetlen olyan államfője, aki nem egyszer nemet mondott Hitler kérésére vagy követelésére, megtiltotta a német csapatok átvonulását magyar területen Lengyelország felé, majd lengyel menekültek tízezreit fogadta (köztük kb. 16 ezer lengyel zsidót is) és biztosította számukra a letelepedésüket, ellátásukat vagy más országokba való távozásukat. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a semleges Svédország például szabad utat adott  a Wehrmachtnak  Norvégia lerohanására, akkor értékelhetjük valójában Horthy  magatartását  és azt a politikai  “húzását”, amellyel  Hitlert az “orránál fogva vezette” a magyarországi  ún. zsidókérdés megoldásában a német megszállás bekövetkeztéig…

Ha a magyar állam (Horthy és kormánya) katonai erővel lépett volna fel Hitler ellen, akkor ma nem lenne zsidó állampolgár hazánkban, mivel a magyar haderő nem volt  “egy súlycsoportban” azzal a technikai, számbeli és kiképzési fölényben lévő német fegyveres erővel, amely napok vagy hetek alatt gázolta le Lengyelországot (a szovjetekkel együtt), Franciaországot, Norvégiát, Belgiumot, Dániát, Luxemburgot, Csehszlovákiát, Ausztriát, Görögországot, Jugoszláviát, Albániát  és  az ott élő zsidók többségét  likvidálták. Ami Magyarországot illeti, (bizonyíthatóan) számos nemzetközi zsidó szervezet és  közismert politikus ellene volt Horthy “kiugrási” szándékának, mert véleményük szerint  Magyarország volt az egyetlen hely Európában, ahol biztonságban  voltak a zsidók (ezen belül  osztrák, lengyel, szlovák, román  és szerb állampolgárságúak is) !

Horthyt a 2. világháború után nagyon sok zsidó támogatta,  mert “földönfutóvá lett” és mint kormányzó, mintegy 24 évi tevékenysége során, egyetlenegy pengővel sem gyarapította vagyonát és egyetlenegy fillér sem tapadt a kezéhez, nem úgy mint  például  Kun Béláéhoz, aki  “gondoskodott” magáról és amikor kimenekült az országból, magával vitt 478 ezer aranykoronát!

Vita tárgyát nem képezheti, hogy a deportálás során az állampolgárok nem léptek fel a németek ellen, mert meg voltak félemlítve, valamint félre lettek vezetve a deportálás célját illetően, és ugyanez elmondható a 600 ezer (?) zsidó állampolgárainkról is, aki közül egyetlenegy sem emelt kezet a deportálók ellen! Gondoljuk csak a varsói gettó felkelésre,  amelyben ezer főnél is kevesebb zsidó több mint egy hónapig  harcolt a légierőt, tüzérséget és harckocsikat bevető  németek csapatok ellen.  Ezeket a felkelőket aktívan támogatta a lengyel lakosság.  Magyarországon is támogatták (rejtegették) a németek elől kisebb számban bujkáló zsidó menekülteket, kockára téve életüket vagy szabadságukat, akikről a MAZSIHISZ vagy a Yad Vasem nem akar tudomást venni. A “szelektív emlékezők” csak Horthy besározásán és a magyarság lejáratásán fáradoznak. Nap mint nap  sajnáltatják magukat, valamint  különféle kiváltságokat követelnek maguknak, még azt is meg akarják szabni, hogy kiről és hol lehet szobrot emelni vagy utcát (teret,  parkot, intézményt, stb.,) elnevezni, milyen nemzeti szimbólumhoz lehet ragaszkodni, mit kell tanítani az iskolákban, meghatározzák, hogy ki a fasiszta, rasszista vagy antiszemita. És ezek a hangadók szítják legjobban az emberek közti ellentétet, mérgezik a közvéleményt, mivel olyan nyíltan és bátran hazudnak, mint Gyurcsány Ferenc, Heller Ágnes, Horn Gábor, Szanyi Tibor, Tabajdi Csaba,  Bokros Lajos vagy hasonszőrű társaik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudomásunk szerint Önnek szépszámú helyettes államtitkárai vannak.  Nem ártana, ha olyan is lenne köztük, aki hasznos tanácsokkal látná el Önt történelmi kérdésekben is, mert ezen a területen sem szabad “bakizni”!  Ha pedig az Ön nyilatkozata nem baki volt, hanem tudatos félrevezetés, akkor szíveskedjen ezt a kis tanulmányt semmisnek tekinteni, mivel közismert, hogy a történelem hamisítókat semmilyen kőkemény érvekkel nem lehet meggyőzni.

Tisztelettel:

(Prof. Dr. Bokor Imre)

az MJB elnöke.

Nemzeti InternetFigyelő