2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

"A kormányzati főmajom csuklója"

Rolex-Magyarország

Most, hogy nagyjából túljutottak a karácsonyi ajándékok meg az ünnepi kellékek beszerzésén, és az erkélyen hullatja tűlevelét a méregdrága törpefenyő, üljenek le egy pillanatra, és gondolják át az egészet: megvan-e minden?

Mert hajlamosak vagyunk a karácsonyt bizonyos régi sémák szerint kezelni, s ilyenkor a szeretet látszatát keltve bizony olyanokat is magunkhoz ölelni, megajándékozni, akiket amúgy szívből utálunk, s közben megfeledkezni azoknak a kisdedeknek a százezreiről, akiknek a feje fölött lyukas tető van, nem pedig a kiválasztottak glóriája ragyog. Akik megváltók már csak azért sem lehetnek, mert azok az iskolák, ahol az OKJ-s megváltóképzés folyik, előttük örökre zárva maradnak, abban az országban, ahol a béke és szeretet jegyében most készül egymás torkának ugrani a magyar.

Nincs áldás ezen az országon, de miért is volna, hiszen hazug nép lettünk, s mert ebben a hazában már rég semmi nem az, aminek mondjuk vagy aminek látszik. A kurva szűzlánnyá sajnáltatja magát, a hiányt többletnek, a csődöt sikernek nevezik, a lopás neve nemzetmentés lett, a népet szolgálni hivatottakról pedig lassan már azt sem tudjuk, kik ők, honnan jöttek, miről beszélnek ezek a mélyen vallásos neveltetésű, de a tízparancsolatot naponta leköpő farizeusok.

Ez a mostani is háborús karácsony lesz. Pár éve már szabadságharc folyik nálunk. Háború és hadikommunizmus idején pedig ne legyünk finnyásak, vészterhes időkben minden megengedett ugyanis, ami a szent célt szolgálja. Elrekvirálható ló, zab, ház, gépkocsi, bankbetét, bármi. Zavart legfeljebb az okoz, hogy ezeket az elegáns vidéki vezérkari tisztecskéket, akik vereséget vereségre halmoznak, a frontról érkező hírek mintha már nem is érdekelnék. Viszont lopják a lovainkat, a zabot, viszik a házunkat, a pénzünket? Rossz hír, hogy vészesen megnőtt a vezérkar létszáma, az ellopható holmi viszont egyre kevesebb. Várható volt, ami bekövetkezett, hogy egymást kezdik lőni, hiszen a régiek a megszokott jussukat féltik, az újak meg követelik a maguk részét az egyre fogyatkozó koncból.

A vezénylő tábornok szomorú. Kénytelen látni, hogy már nemcsak a hazán belül vonulgatnak esténként mindenféle nemzetidegen elemek – jövőre már az éppen most becsapott devizahitelesek, a kirúgásra váró kereskedők is köztük lesznek –, de külföldről is egyre több támadás éri. Amerika a felső szinteken korrupciót emleget, holott tudjuk, a miniszterelnöktől – akit ma már országa öt leggazdagabb embere között emlegetnek – semmi sem áll távolabb, mint a lopás. Arról meg tényleg nem ő tehet, ha vannak a kiválasztottjai között olyanok, akiket a tenyerén hordoz a jóisten, s töredék áron jutnak – pokoli szerencsével, családi és baráti segítséggel – ingatlanokhoz, állami megrendelésekhez, hatalomhoz, égből pottyant vagyonokhoz, arany Rolex órákhoz. (Lássuk be: nem is volna ezzel semmi baj, ha nem piszkítana bele a képbe az a négymillió szegény, s ha nem volna ennyire világos az összefüggés a hirtelen születő vagyonok és az ő nyomorúságuk közt.)

Orbán tábornok bajban van. Túlmanőverezte magát. Hirtelen túl sok lett az ügy. Szövetségeseink Orbán bicskáival a hátukban állnak értetlenül szerte a világban, idehaza pedig a csecsemőktől a Londonban boldogulni kényteleneken át a korkedvezményes nyugdíjuktól megfosztottakig nincs már a társadalomnak olyan csoportja, amelyet meg ne alázott, be ne csapott, meg ne sarcolt volna. Ezzel sem lenne még baj, de az ő emberei közben gyarapodnak. Volt idő, amikor sokan elhitték, hogy ezek a derék vidéki káderek valóban két kezük munkájával, arcuk verejtékével szedegették össze kisebb-nagyobb vagyonukat. Ekkor jöttek az amerikai korrupciós vádak, s mára eljutottunk oda, hogy már a látszatra sem ügyelnek. Röhögve mondják bele a kamerába, hogy ne foglalkozzanak velük – ha egyáltalán megállnak fél percre, hogy válaszoljanak a riporternek. Ők azok, akiknek mindenre van egy hazug és pofátlan válaszuk.

A mostanában egyre sűrűbben hibázó pávatáncost aggódással vegyes szánalommal figyelik neveltjei, akik közben már türelmetlenül lesik, mikor jön el az ő idejük. Úgy hiszik: csereszabatosak, hiszen mindent eltanultak tőle. Pedig tévednek.

Mi pedig a nyilatkozataik alatt már nem is a szavakra figyelünk, hanem arra, melyik milliós arany Rolex-modell csillog a kormányzati főmajom csuklóján, és a pár perccel korábbi hírekben mekkora lakásról, telekről, szántóról, szőlőről, erdőről, bankszámláról esett szó vele kapcsolatban. Vagy a rokonságában, a gyereke nevén. Mit vett olcsón mostanában és mit kapott ajándékba vagy lopott el, mert beosztása, kapcsolatai révén erre módja nyílt? És nem vesszük észre, hogy minden új meghökkentő hír csak arra szolgál, hogy egy időre elterelje a figyelmet egy, már a levegőben lógó újabb botrányról. Ezek a fiatalok nem ismernek mértéket. Mint a szerzési vágyat legyűrni képtelen vidéki gátlástalannak, minden kell nekik. És még annál is több.

Orbán maga is ilyen. A legapróbb porcikájáig az. Múltjában, kapcsolataiban, kivagyiságában, vagy ha öltönyt vesz. Kolbászt tölt, visszaadja a zsellérségnek a szabad pálinkafőzés jogát – s közben elvesz mást –, haverja mangalicatelepét avatja fel (mit keresnek a marhák a disznók közt? – kérdezte nem sokkal később valaki Orbán Facebook-oldalán), utcai cipőben áll az ünnepi asztalra, pálinkáspohárral a kezében énekel kórusban malac műdalocskát a kamerába a fehérvári huszárokról. Igen, ez az ő igazi terepe. Vidéki háza mellé építtet stadiont, hogy kéznél legyen, s ha sarkig tárja a budi ajtaját, jól láthassa élete fő művét.

A nép gyermeke ő. A legkisebbik királyfi, aki ha felrántja hétmérföldes gumicsizmáját, ujja egyetlen pattintásával parancsol megálljt az árnak. Máskor meg maghéjat köpködő drukker. Gyanús és felfoghatatlan számára minden, ami városi, ami nem kétkezi munkával vagy a természet segítségével készül. Az extraprofit neki úri huncutság, és gyanús minden olyan pénz, ami nem általa látható és irányítható módon mozog. Ő döntött az internetadóról, holott, mondják, digitális analfabéta, akire egy mobiltelefont már rá lehet bízni – SMS-eket olvasni és küldeni állítólag tud –, ha el nem veszíti a készüléket. Benne Putyin dácsájának számával. De számára az internet homályos világ. Azon jön a szex, ott szervezkedik az ellenzék, de a világháló az a hely is, amely kínos könyörtelenséggel őrzi hosszú évekre visszamenőleg minden hazugságát.

Orbán már rég nem a régi. A hajdani fiatal demokrata már nem fiatal és nem demokrata. Egy ideje nem érti a dolgokat. Elment mellette a világ. Pedig ha egyszer rászánna fél órát, izgalmas dolgok tárulnának elé a világhálón. De Orbán ezt már nem is próbálja megérteni. Rájött, hogy a net kívül esik az általa befolyásolható, legyőzhető, lefizethető dolgok körén. Nincs fölötte hatalma.

Vesztett. Hosszú utat tett meg Brüsszeltől Putyin nadrágjának cipzárján át (köszönet a bizarr jellemzésért lengyel testvéreinknek) több, keleti diktatúrákban tett kitérő után vissza, talán ismét Brüsszelig. A híres pávatáncos akkorát akart lejteni, mint még senki, végül saját lábában botlott meg. Hasra esett, és most ott fekszik a parketten, mint egy rakás szerencsétlenség. El kéne takarítani őt, vagy felsegíteni, de senki nem tudja, hogy ami történt, vajon nem egy újabb trükk, nem a produkció része-e.

Orbán megöregedett. Meghízott és pár hónap alatt látványosan megőszült. Más udvari sminkesek és fodrászok jóval hosszabbra nyújtják ezt az időszakot, így hitelesítve a gondterhelt, az ország sorsáért munkálkodó, gondjait a vállán viselő vezér portréját. A földre került. A mostanában egyre sűrűbben hibázó pávatáncost aggódással vegyes szánalommal figyelik neveltjei, akik közben már türelmetlenül lesik, mikor jön el az ő idejük. Úgy hiszik: csereszabatosak, hiszen mindent eltanultak tőle. Pedig tévednek.

No de, karácsony közeledvén, legyen béke és szeretet. Ezek a derék és kiváló kormányzati vagyonosodók önökkel együtt nyilván ott lesznek szenteste az éjféli misén, hogy hálát adjanak az Úrnak. (Az éginek.) Ha netán a templomban túl közel kerülnének hozzájuk azon az estén, legyenek óvatosak. És nagyon vigyázzanak a pénztárcájukra.

- See more at: http://www.168ora.hu/velemeny/rolex-magyarorszag-132481.html#sthash.fIY9W7Ej.dpuf

...AZAROV SORSÁRA JUT

AZ ORBÁN-KORMÁNY TISZTÁBAN VAN VELE, HOGY AZAROV SORSÁRA JUT

2014.06.11 11:47

Decentralizálja a kormány az államigazgatást, a minisztériumok egy részét kiszervezik a fővárosból. Az államigazgatás szervezetét alapjaiban nem érinti a változás, gyakorlatilag az adminisztráció fizikai áthelyezéséről van szó, az átmeneti káosz és néhány személycsere után minden ugyanúgy megy tovább, mint a második Orbán-kormány idején.

Lázár János szerint a vidéket vidékről kell irányítani, ezért költöztetik a minisztériumokat, - ami rövid és lényegre törő, ám semmit mondó válasz arra a kérdésre, miért kell minél hamarabb kiszervezni a fővárosból az adminisztrációt.

Ha a decentralizálás miértjét akarjuk megérteni, nem önmagában véve kell nézni az államigazgatást, hanem térségi viszonylatban. Kelet-Európában folyamatban van a két nagyhatalom érdekszféráinak újraosztása. A geopolitikai átrendeződést már most tucatnyi felforgatási kísérlet, a két nagyhatalom haderő-összpontosítása, éles gazdasági és politikai változások kísérik. Egy szomszédos ország már belebukott abba az egyensúlyi politikába, amivel az Orbán-kormány még csak most kezd próbálkozni.

Rém egyszerű a helyzet: a kormány számára egyértelművé vált, hogy nem kell se jelentős politikai ellenfél, se katonai erő az államhatalom hirtelen megdöntéséhez. A térségben zajló folyamatok arra világítottak rá, hogy a tabuk ilyen téren is ledőltek, bármelyik térségi állam áldozatává válhat az egyik nagyhatalom váratlan huszárvágásának, egy ilyen folyamat pedig kizárólag politikai akaratot és pénzt igényel (a nagyhatalom részéről).

Hogyan bukott meg a legitim ukrán kormány?

2013 augusztusában az USA összevont kétezer fizetett zsoldost Bécs környékén. Az USA saját civil szervezeteket hozott létre Ukrajnában, melyeket a legitim hatóságok számára ellenőrizhetetlenül, készpénzben fizettek, így a hatóságoknak fogalma sem volt arról, valójában mennyi embert tudnak mozgósítani.Szeptemberben a civil szervezetek megkezdték a polgári elégedetlenség szítását. A kormány tevékenységével elégedetlen civilek (ilyenből mindig rengeteg van) utcára vonultak. Közéjük lassan beküldtek néhány tucatnyi zsoldost, akik civil öltözetben utcai harcot kezdtek a tüntetéseket biztosító rendőri erők ellen. Októberre a tüntetéseknek rengeteg sérültje volt, a fizetett szervezetek sátrakat építettek a belvárosban. Ezt a területet már inkognitóban működő fizetett zsoldosok biztosították, a rendőri erők nem tudtak bejutni aránytalan erőszak alkalmazása nélkül. Novemberben a civil ruhában működő zsoldosok lassan elkezdték elővenni a katonai felszereléseket, egyre több egyenruha, taktikai mellény, golyóálló mellény volt látható. A militáns szélsőjobboldal megfizetésével az utcai harcokat állandósították.

Ekkor a kijevi kormány megdöntésén alig néhány száz fő dolgozott tevőlegesen, ennek nagy részét is a fizetett szélsőjobboldal tette ki. Januárra az utcai harcokat mesterlövészekkel radikalizálták. Eddigre többszáz zsoldos lett átcsoportosítva a fővárosba. Elfoglalták az Oktatásügyi Minisztériumot, a Mezőgazdasági Minisztériumot, az Igazságügyi Minisztériumot. Februárra az államigazgatás bár nem volt egyetlen idegen politikai erő ellenőrzése alatt sem, működése fizikailag ellehetetlenült. Elfoglalták a bíróságokat, februárban egy alkalommal pedig megrohamozták a parlamentet, amit több ezer rendőr sem tudott megakadályozni. A kormánypárti politikusok nagy többsége eddigre elmenekült az országból.

Hídfő.net | Ukrán Igazságügyi MinisztériumKijev - "tüntetők" az Igazságügyi Minisztériumban. A kormány eltávolítása óta a minisztérium zavartalanul végzi a dolgát, az alkalmazottak nemzetközi hitelből fizetést kapnak.

Március elejére új kijevi kormány alakult. Olyan politikusokból, akik hajlandók voltak pénzért oda szavazni, ahova kell. Cserébe kaptak egy széket a parlamentben. Ennek érdekében akár a börtönből is előszedték őket, de sokan épp akkor értek haza az Egyesült Államokból.

A kijevi kormány megdöntésének nem volt árulkodó belpolitikai előzménye. Nem volt kontrollálhatatlanul megerősödött párt, nem volt az állam erőszakmonopóliumát fenyegető félkatonai szervezet. Egy nagyhatalom politikai akarata és kétezer zsoldos kellett hozzá. A változás külföldről fizetett zsoldosokkal történt, melyben a hazai szélsőjobboldal megfizetése volt a katalizátor, ami főként amiatt volt szükséges, hogy a politikai átmenetnek hazai résztvevője is legyen. Az új kijevi kormány külföldről fizetett politikusok maroknyi csoportja. Sokan közülük ismeretlenek voltak, senki nem gondolta, hogy a következő héten több minisztérium élén állnak majd. Ezek a minisztériumok mind egy helyen voltak, néhány utcányira egymástól. Elfoglalásukat követően csak a vezetőket cserélték le (vagy lőtték le), az állami alkalmazottak a helyükön maradtak. Ennek biztosítására az új kijevi vezetést jelentő alig 4-5 fő annyi pénzt kapott, amennyi az állami alkalmazottak munkában tartásához szükséges. A kormány eltávolításának semmilyen lényegi következménye nem volt az államigazgatásra nézve, az apparátus az új kormánynak adott hitelekből azóta is működik.

Miért jó az Orbán-kormánynak az államigazgatás decentralizálása? Mert félnek. Az Orbán-kormány ugyanazt az egyensúlyi politikát akarja folytatni, amivel a mostanra megbuktatott Azarov-kormány is megpróbálkozott. Az Azarov-kormány tagjai ma a világ különböző országaiban szétszórva élnek, és ehhez se komoly belpolitikai erő, se jól szervezett ellenzéki fegyveres erő nem kellett. Rettegnek attól, hogy az egyensúlyi politikát a két nagyhatalom közül az egyik megelégeli, és Budapesten is lehet egy ukrán Majdan. Egy az Orbán-kormánynál jóval keményebb maffia-háttérrel rendelkező kormány eltávolítása hazai erőforrások nélkül augusztustól februárig megvalósítható volt. Ennek a puccs szempontjából látható része mindössze két hónap volt. Ha most van kétezer zsoldos Bécsben (vagy épp Kalinyingrádban), novemberre nincs Orbán-kormány. Ez egy igen abszurd lehetőség, de lényegében ez lenne az ukrán Majdan magyar megfelelője. A kormány ennek elkerülésére nagyon mesteri lépéseket tesz. Hatalomtechnikai szempontból igen magas szinten készülnek egy felforgató művelet elhárítására.

Vajon szükség van-e erre? Megtett-e mindent az Orbán-kormány annak érdekében, hogy a nép támogatását elnyerje, hogy az embereket ne lehessen pillanatok alatt utcára vinni? Nem tett meg mindent. Munkanélküliség van, nyomor van, és kilátástalanság. Az embereket pillanatok alatt utcára lehet vinni. Ez csak pénz és politikai akarat kérdése.

http://www.hidfo.net.ru/2014/06/11/az-orban-kormany-tisztaban-van-vele-hogy-azarov-sorsara-jut