2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Január: mondhatni királyi hónap!

Az 1001. év január elsejével azzal kezdődött, hogy Istvánt királlyá koronázták. (Miért nem ünnepeljük január 1-ét?!) A koronázással István főpapi jogokat is kapott. Például arra, hogy püspökségeket alapítson.

Január 12-én, 1458-ban a Garai párt beleegyezik Hunyadi Mátyás megkoronázásába.

Január 23-án Mátyást Budán királlyá választják.

Ugyancsak januári történet, s ugyancsak Mátyással, csupán az évszámokat kell felcserélni: 1485-ben január 29-én Mátyás személyes irányításával, hadai megkezdik Bécs ostromát, s pár hónap elteltével Bécs magyar kézen volt.

Az egyik leghosszabb ideig uralkodó, s igen sikeres Árpád-házi királyunkat, III. Bélát is januárban koronázták meg 1173-ban.

Királynak járó külsőségek közepette választják Thökölyt vezérükké a kurucok 1680-ban, január 8-án.

Tíz ország királya lett a magyar uralkodó

Egy éve dolgozik a Szent Korona és a koronázások 1526 és 1916 közötti történetét vizsgáló, Pálffy Géza tudományos tanácsadó vezette "Lendület" kutatócsoport az Akadémián. Munkájuk eredményeként már ismerünk olyan koronázási szertartást, amelyet akár újra meg lehetne rendezni, olyan sok korabeli tárgyat és az eseményeket leíró dokumentumot sikerült azonosítani.

2013 áprilisa óta az Esterházyak ausztriai Fraknó várában (ma Forchtenstein Burgenlandban) három különleges, szépen restaurált zászló látható. Az egyiken a maival egyező magyar címer, a másikon a maihoz nagyon hasonlító horvát, a harmadikon pedig Szerbia 17. századból ismert címere látható. Mindhárom zászló az adott ország legrégebbi koronázási zászlaja, ráadásul mindhárom lobogót az Esterházy-család egy tagja vitte három különböző koronázás alkalmával.

A fiktív és a valóságos birodalom zászlai

Kevéssé ismert tény, hogy a magyar király megkoronázása nem csupán Magyarország, hanem rögtön tíz ország vezetőjévé tette a frissen trónra lépő uralkodót. A Magyar Korona országai között voltak olyan országok, amelyek fölött tényleges joghatóságot gyakorolt a magyar király (Horvátország, Szlavónia), és voltak olyanok is, amelyek csupán a középkorból megmaradt igényként szerepeltek a magyar uralkodó címei között (Szerbia, Bulgária, Lodoméria stb.).

II. Ferdinánd 1618. évi koronázásának előkészítő dokumentumai nem bíztak semmit a véletlenre: pontosan meghatározták a tíz ország zászlajának küllemét és minden egyes zászlóvivőt is megneveztek. A tíz ország a képen látható sorrendben: Magyarország, Bosznia (Ráma), Dalmácia, Szerbia, Horvátország, Galícia, Szlavónia, Lodoméria, Kumánia és Bulgária. Magyarország zászlaja felett Esterházy Miklós neve olvasható

Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára/ Czikkelyné Nagy Erika

A 16. század folyamán alakult ki az a szokás, hogy a koronázási szertartás alkalmával az uralkodó előtt haladó magyar urak vitték a tíz ország zászlaját. A szokás kialakulása összefüggött a mohácsi csatavesztés utáni hanyatlással: a zászlók és az országok listáját összeállító magyar világi és egyházi urak így akarták kifejezni az ország egykori nagyságát a fényesebb idők elmúltával is.

A zászlók hordozása egyébként jól szolgálta a Habsburg-dinasztia érdekeit is. A tíz ország zászlaja - több ettől eltérő variáció után - II. Rudolf 1572. évi pozsonyi ceremóniáján bukkant föl először a koronázási szertartások történetében. A Habsburgok ezzel is ki tudták fejezni azt, hogy a magyar trón megszerzése nem csupán egy, hanem rögtön tíz ország, azaz egyfajta "magyar birodalom" fölött jelentett uralmat.

A koronázás után hazavihették

A tíz zászlót minden koronázás alkalmával a magyar arisztokrácia egy-egy jeles képviselője vitte. Ez nagy megtiszteltetés volt, és gyakran jelentős politikusi karrier kezdete is: Esterházy Miklós életében például meghatározó esemény volt, hogy 1618-ban, II. Ferdinánd koronázásán ő vihette a Magyarországot jelképező lobogót, hiszen másnap már királyi udvarmesterré nevezték ki, később pedig nádor lett, és évszázadokra megalapozta az Esterházy-család nagyságát.

A legrégebbi magyar koronázási országzászló napjainkban Fraknó várában látható, ezt a zászlót vitte Esterházy Miklós 1618-ban II. Ferdinánd pozsonyi koronázásán. A kék tafota anyagú, fecskefarkú és arany lángnyelvekkel díszített lobogón a Szent Koronával ékesített magyar címer látható, a maival szinte pontosan megegyező formában. A címer fölött a Magyar Királyság felirat (latinul), alatta az 1618-as évszám

Forrás: Esterházy Privatstiftung, Eisenstadt

Jól jelzi a zászlóvivők megbecsültségét, hogy a koronázás után megengedték nekik, hogy hazavigyék emlékbe és gondosan megőrizzék az általuk vitt zászlót. Így tett Esterházy Miklós is: az általa 1618-ban magasba emelt magyar lobogó - a mai napig fennmaradt legrégebbi koronázási zászlóként - látható az Esterházy-család fraknói várában. A másik két kiállított zászlót - a horvátot és a szerbet - szintén az Esterházy-család egy-egy tagja vitte IV. Ferdinánd 1647. évi és I. Lipót 1655. évi koronázásán.

A szerb zászlót I. Lipót 1655. évi koronázásán használták, Esterházy Pál, később nádor és birodalmi herceg vitte az uralkodó előtt. Érdemes megfigyelni az azonosságot az 1618. évi tervek és az 1655-ben használt változat között

Forrás: Esterházy Privatstiftung, Eisenstadt

Mivel a zászlókat a zászlóvivők hazavihették, minden alkalommal újat kellett készíteni belőlük. Pálffy Géza kutatásai során II. Ferdinánd koronázásának dokumentumai között a Magyar Nemzeti Levéltárban bukkant rá arra az iratra, amelyben meghatározták a tíz zászló pontos kinézetét. A zászlók hagyományának erejét jelzi, hogy a koronázási lobogók csaknem azonos formában szerepeltek majdnem háromszáz évvel később, az utolsó koronázás alkalmával is 1916-ban.

Újra megrendezhetnénk I. Ferenc koronázását

A "Lendület" kutatócsoport működésének első évében a zászlókon kívül további érdekes tárgyi és írásos emléket tárt föl. A tárgyi emlékek között sikerült azonosítani például azt a koronázási pálcát, amelyet I. Ferenc 1792. évi koronázása alkalmával vitt a kezében a magyar királyi udvarmester. Pálffy Géza az Origónak elmondta: a kutatások eredményeként megállapítható, hogy I. Ferenc budai koronázását majdnem meg tudnánk újra rendezni, hiszen a kutatás során a koronázáskor használt tárgyak jelentős részét sikerült azonosítani. A koronázási pálcát egyébként hamarosan a magyar nagyközönség is láthatja: egy aukción a magyar állam tulajdonába került.

I. Lipót magyar király pozsonyi koronázása a Szent Márton-dómban a koronázási országzászlókkal

Forrás: Pálffy Géza

Az írásos dokumentumok között kiemelkedően fontosak a koronázási szertartások leírásai: Az első pozsonyi koronázásnak, Miksa király 1563. évi szertartásának a "forgatókönyve" például több forrás alapján teljességgel rekonstruálható. A különböző nézőpontok érdekes lehetőségeit kínálják a kutatók által összegyűjtött követjelentések, így hamarosan megismerhetjük, hogyan láthatták például a spanyol és itáliai követek a 17. századi soproni és pozsonyi koronázásokat.

Az írásos dokumentumok közül kiemelkedik Révay Péter 17. századi koronaőr munkája: a Szent Korona első részletes leírását tartalmazó, latin nyelvű munka bővebb változatának (1659) első magyar nyelvű fordítása is a kutatás keretei között készül el.

 

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

Éljen a király!

Éljen Mátyás! Választás a Duna jegén

Az országlakók nemzeti egységben döntöttek úgy, hogy a nagy törökverő fiát szeretnék látni az Árpádok trónján.

1458. január 24-én közfelkiáltással, a köznemesség és a főnemesség közös döntésével Hunyadi Mátyást királlyá választották.

Ez az esemény azért emlékezetes a magyar történelemben, mert az országlakók nemzeti egységben döntöttek úgy, hogy a nagy törökverő fiát szeretnék látni az Árpádok trónján.

Előkészületek sora

Pillantsunk vissza, hogy mi történt jó fél évezreddel korábban. A Budán és Pesten polgárok és köznemesek, de még az utca népe is nagy izgalommal várta, hogy kire esik az országnagyok választása. Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály nagy sereget toborzott, biztos akart lenni abban, hogy unokaöccse tölti be ezt a címet. Egyes vélemények szerint a fegyverek árnyékában akarta kikényszeríteni a kedvező döntést, de a haderő inkább csak biztosítékul szolgált: Mátyás sorsáról a döntés már két héttel korábban megszületett, amikor a Szilágyi testvérek rávették Garai László nádort, hogy ő is a kis Hunyadi trónigényét támogassa. Sőt, a Szilágyiak Vitéz János, akkori váradi püspök révén megszerezték a Szentszék jóváhagyását, így már külpolitikailag sem volt akadálya annak, hogy Mátyásból magyar király legyen. A felfokozott fővárosi hangulatban végül a főurak és a köznemesek egyhangúan az alig 15 esztendős ifjút hirdették ki királynak, a választás a befagyott Duna jegén történt.

Mátyás, az igazságos

Hunyadi Mátyás eközben úgy élt, mint egy igazi népmesei hős: Prágában, Podjebrád György udvarában raboskodott. A cseh kormányzó úgy tekintett az ifjúra, mint lehetséges királyjelöltre, ezért jól tartotta. Minden úgy történt, mint a mesében, a sokáig mellőzött ifjút egyik nap Podjebrád magához hívatta, az asztalához ültette. Akkor tudatta vele a budai országgyűlés döntését és a hatalmas úrral, a magyar királlyal már jól akart bánni. Még arra is rábeszélte Mátyást, hogy szabadon bocsátása fejében vegye el lányát, Katalint. Így a raboskodó ifjúból hamarosan a kormányzó veje lett, ki rövid idő alatt felvirágoztatta a Magyar Királyságot, Európa egyik leggazdagabb és legszebb országát.

Éljenző tömeg

Mátyás február 8-án távozhatott Prágából és hamarosan megérkezett Budára. A küldöttség is a befagyott Dunán haladt. Útközben ujjongó tömeg kísérte.

Antonio Bonfini itáliai származású, de Mátyás udvarában tevékenykedő történetíró így foglalta össze az akkori eseményeket: „Miután pedig nyilvánosan kihirdették, egész Magyarország örvendezésbe és ünneplésbe kezdett. A legkülönbözőbb korúak a falvakban és városokban az öröm legkülönbözőbb jeleit mutatták, ami a korábbi királyoknál sosem volt látható. Trombita, dob, síp, tánc, énekszó mindenfelé, szerencsekívánatok hangzottak sok napon át: Éljen Corvinus Mátyás király, éljen a haza atyjának fia; éljen szabadítónk sarja; éljen a többi Corvinus; éljen Mátyás, a mi reménységünk; éljenek Pannónia főemberei is, akik megválasztották; éljen egész Magyarország! Az idegenek elnyomó uralma alól ő fog minket felszabadítani; atyja példájára diadalmaskodik a törökökön; ő ment meg minket a csehek rablásaitól és pusztításaitól; ő kergeti el a polyákokat, ő töri le az alemannok gőgjét. Az új királyért könyörgéseket tartottak, és mindenfelé misét mondtak.”

OB

barikad.hu