2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Magyar karácsony

A karácsony, amikor bejöttek az oroszok és majdnem elkártyázták az apámat

http://index.hu/tudomany/tortenelem/2014/12/24/1944_karacsonya/

70 évvel ezelőtt, 1944 karácsonyára Budapest úgy akart készülni, mintha normális idők jártak volna. Bár a külvárosokban november eleje óta ijesztő közelségből lehetett hallani az ágyúkat, a pesti oldalt körülzáró oroszok dacára a város szentestére készült. December 24. délutánján nagyanyámék is rokonlátogatóba mentek a Hűvösvölgybe. Félig sváb család volt az övék, tántikkal és sok unokatestvérrel. Úgy képzelem, hogy a háborús szűkölködés ellenére is vitték magukkal a szokásos családi süteményt, a fehértetejűnek nevezett, szegfűszeges „kwitz-stanglit”, meg a boszorkánypogácsát.

30834
Fotó: FORTEPAN

Nagyanyám kedvenc karácsonyi éneke a „Fel nagy örömre, ma született” kezdetű volt. Ő ‘44 decemberében nyolc hónapos terhes volt, férje katona valahol a — folyamatosan közeledő — fronton, így hát szüleivel villamosozott el a vendégségbe. Vissza azonban már csak gyalog jutottak, a Budagyöngyénél kiabáló német katonák ugráltak fel a villamosra,

Licht aus!

— ordították, az elsötétített járat nem is ment tovább. Hideg tél volt, nem lehetett könnyű nagy hassal hazagyalogolni, de mások is jártak hasonlóképpen, azon a 24-ei délutánon az egész budai közlekedés leállt. Sokan el sem akarták elhinni, hogy miért: megjöttek az oroszok.

Az oroszok már a vaskályhánál vannak

Először az ügyeletben lévő beszkártos hívta fel remegő hangon a hadtestparancsnokságot a 81-es villamos végállomásáról azzal a kérdéssel, hogy

Tudják-e, hogy itt vannak az oroszok? Mit csináljak?

„Igyekezzen nem feltűnni. Mást nem tudok csinálni, köszönöm a bejelentést” — érkezett a megnyugtatónak nem nevezhető válasz, amint az a Budapest ostroma című munkában is olvasható. Ungváry Krisztián kiváló könyve arról tanúskodik, hogy a főváros lakossága egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy egyik napról a másikra megjelennek a szovjet csapatok, akik a róluk szóló rémhírek ellenére addig valahogy kevésbé tűntek konkrét, hús-vér figuráknak.

„A budapestiek egyszerűen nem akarták észrevenni, hogy a háború elérte már a házuk küszöbét” — írta Gosztonyi Péter történész is. Előző este az Operában az Aidát adták, a második felvonás előtt egy katonaruhás színész lelkesítette a közönséget: „Budapest magyar marad és gyönyörű fővárosunknak nincs mitől félnie”.

A német-magyar katonai vezetést már kevésbé érhette meglepetésként az oroszok feltűnése Budán. A folyamatos jelentésekből egyértelműnek kellett lennie, hogy a szovjetek megpróbálják gyorsan bezárni az ostromgyűrűt a város körül. A pesti oldalt már november eleje óta támadták, december 20-án pedig a Velencei-tó gyengén védett térségében értek el áttörést, innentől komoly ellenállás nélkül haladhattak északi irányba.

Érthetetlen, hogy miközben a németek Budapestet erődvárosnak nyilvánították és ‘44 végén nemzetközileg is az egyik legfontosabb céljuk volt a megtartása, mégis ölbe tett kézzel nézték, hogy az oroszok a korábban forszírozott keleti offenzíva helyett átcsoportosítják erőik tekintélyes részét nyugatra, oda, ahonnan korábban nem érte támadás a várost. A páncélosokkal jól felszerelt, de Budapestnél súlyos gyalogsági hiányban lévő németek mégsem tettek semmi érdemlegeset. Hiába javasolták a vezérkarukból még a pesti hídfő teljes feladását is, és tettek többször is hivatalos javaslatot Buda védelmének megerősítésére, Hitler ezt megtagadta, stratégiai döntések helyett inkább a bűnbakkereséssel volt elfoglalva.

Sült gesztenye és mézesillat

23-án éjjel az oroszok a várostól délre, Nagytéténynél is átkeltek a Dunán, az egyik szárnyuk innen haladt Budafok és Kelenföld felé, a nyugati oldalon pedig Budakeszi felől tartottak befelé, elsőként a Budagyöngye és a Normafa irányába. Az egyik szovjet felderítőszakasz tagjai, miután akadály nélkül eljutottak a fogaskerekű svábhegyi végállomásához, vásároltak a váróteremben felállított karácsonyfa mellett ácsorgó árustól egy-egy zacskó sült gesztenyét, aztán majszolgatva felszálltak a menetrend szerinti járatra. Amikor az idegen egyenruha láttán valaki meghúzta a vészféket, a katonák közismert szenvedélyüknek hódolva összeszedték az utasok karóráit, majd felszívódtak a budai hegyvidéken.

20704
Fotó: FORTEPAN

A gyors csapatmozgás miatt valójában 24-én még nem voltak nagy koncentrált szovjet erők a város belsejében, az első szakaszban behatoló húsz páncélossal az orosz gyalogosok sem nagyon tudták tartani a lépést, nélkülük pedig a városi harcban tartós sikert nem lehetett remélni. Közben a németek a Führer előzetes engedélye nélkül is megkezdték az elodázhatatlan átcsoportosítást, de a karácsonyi bevásárlásokat intéző emberek miatt ez csak nagyon nehézkesen ment.

December 24. délutánján ugyan már több helyen is voltak összecsapások, a Hűvösvölgyi úton három szovjet tankot is kilőttek, de még nem volt egyértelmű frontvonal, az ellenséges katonák kis csoportokban próbálták szemmel tartani a rózsadombi utcákat. „Gyerekkacagás és mézesillat járta át a házat, amikor bekérezkedett a nappaliba egy nagyon szomorú, holtfáradt fiatal német katona. A sok gyerek és a karácsonyfa láttán még szomorúbb lett, s mikor én egy darab mézeskalácsot tettem eléje, keservesen zokogva borult rá” — idézi könyvében Ungváry egy asszony visszaemlékezését, aki a házában eközben zsidókat és menekülteket bújtatott.

Amíg a keresztény középosztály zöme rettegett az oroszoktól, másoknak az első vörös csillagos csapatok érkezése a túlélést jelentette. Egy budakeszi gyermekotthonba, 24-én reggel éppen behatolt egy nyilas különítmény, de az erősödő ágyúdörgésben inkább ott hagyták az intézetben elhelyezett zsidó gyerekeket.

Apám a tét

Budapest körül 27-ére zárult be teljesen a szovjet gyűrű. A városból ideiglenesen még ki tudtak jutni néhányan azok közül, aki ismerték a kisebb pilisi utakat, de hamarosan áthatolhatatlan lett a blokád. Ettől kezdve még másfél hónapon keresztül zajlott az egész második világháború egyik legkíméletlenebb és legvéresebb városostroma, amiben összesen 37 ezer civil halt meg.

Nagyanyám sógorának idős szülei a gettóban haltak éhen, nem sokkal annak felszabadulása előtt. A mi közvetlen családunk túlélte a háborút. ‘44 karácsonyán, miután szerencsésen hazagyalogoltak Hűvösvölgyből, másnap még egy karácsonyfa is került a házhoz. Az extrém tettekre amúgy is hajlamos nővére hozta a fát, németek és oroszok között kúszott át vele a Kondorosi úton, holttesteket kerülgetve. Nem lőttek rá, fontosabb dolga is lehetett a katonáknak, de az is lehet, hogy nem tudtak célozni a röhögéstől, amikor látták, hogy egy fenyő laposkúszásban igyekszik keresztülvergődni a senkiföldjén.

44116
Fotó: FORTEPAN

Ugyanezt az utat tette meg egy szánkón fekve két héttel később a nagymamám is, vissza a szülésznőtől, a néhány órája világra hozott, bebugyolált kisbabájával együtt. Ők is megúszták, a golyók elszálltak a fejük felett. A házukba visszaérve a náluk elszállásolt oroszok, talán még az ortodox karácsonyi hangulatban, a kisdedtől és a vodkától megihletődve feltették az újszülöttet az ebédlőasztalra, és fölötte iszogatva-dohányozva „benne kártyáztak”. Aki vitte a kört, megnyerte egy rövid időre a gyereket is, afféle utókarácsonyi ajándékként, az énekben foglaltakat is megjelenítve:

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.

Hol vagy karácsony?

Billy Mack - Christmas is all Around

Hatalmas sorok a krisnás ételosztáson

Krisna-hívők több tízezer adag meleg ebéddel és élelmiszercsomaggal igyekeznek könnyebbé tenni a karácsonyt a rászorulók számára.

 

Vs.hu képriportjából kiderül, hogy idén is hatalmas sor kígyózik a Blaha Lujza téren, vannak akik már hajnali öt órától a kordonok mögött állnak családostul.

Hatalmas sorok a krisnás ételosztáson

Hatalmas sorok a krisnás ételosztásonFotók: VS.hu / Kummer János

A teljes fotóriport a Vs.hu-n.

Az MTI is kiadott két fotót az ételosztásról.

Hatalmas sorok a krisnás ételosztáson

Hatalmas sorok a krisnás ételosztáson


Újabb videó érkezett, mely elég jól érzékelteti, hogy milyen sok ember ment el a térre az ingyen ételért.

Áldott Karácsonyt!

 

Egy este ,amikor....

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban
kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft

Összesen: 4800 Ft .

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne.
Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett
töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem
Neked: 0 Ft
- az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft.

Összesen: 0 Ft

Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak.. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.

Most pedig szeretnék minden kedves Olvasómnak békés, boldog, meghitt Karácsonyt kívánni!

 

Forrás: http://www.mindenegybenblog.hu/idezetek/egy-este-amikor

Ady Endre: Karácsony – Ma tán a béke...

Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…

Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!…

1899


Karácsonyi üzenet

Jézus Krisztus születésével az isteni szeretet jött el emberi világunkba. Őt várjuk, s vágyakozásunk hamarosan beteljesedik. Az örömöt nála, a betlehemi Gyermeknél találhatjuk meg.
A karácsonyi ünnep kapujában azt kívánom minden e-vangélium olvasónak, hogy legyen bátorsága a betlehemi Gyermek szemébe nézni, hogy aztán az ünnep elmúltával az ő arcvonásait ismerjük fel minden ember arcán!



Boldog Isten-látást kívánok Önnek és családjának!
István atya (Horváth István Sándor)
2012. karácsonyán
--
Üdvösséget!
Horváth István Sándor

Zalalövői Plébánia
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Tel.:
(+36)92-371-049