2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

LÉTRE SEM JÖTT SZERZŐDÉSEK? -AKARATHIBA ?

Dr. Nagy Éva

A közjegyző három dolgot mondhat:

A) Ténytudomása volt arról, hogy a bank devizát folyósít, majd azt megvásárolja, ahelyett forintot utal a jogosultnak és ténylegesen történt devizaváltás vételi árfolyamon. Ebben az esetben a THM-mel kapcsolatos feltételhatározás miatt eleve semmis szerződést foglalt közokiratba a közjegyző helyettese. Ha ráadásul ilyenről szó sem volt és ezt tudta – akkor csalás elkövetésében működött közre.

Ha nem volt tudomása arról, hogy ilyen devizaváltási ügylet van a kötelemben, akkor elve hamis tartalommal szerkesztette meg az okiratot, hiszen saját maga állítja, hogy mindenről tájékoztatta a fogyasztót, etc.

C) Végül, ha az egészet nem érti, vissza sem tudja idézni a felek szerződéses akaratát, akkor az egész közjegyzői tevékenység eleve jogellenes a Ktv. normái alapján.

Azt gondolom, hogy a közjegyzői okiratba foglalás a jogalkotó szándékával eleve ellentétes célra irányult, a jog gyakorlása a társadalmi rendeltetésével össze nem egyeztethető módon zajlott, egy szépen megkonstruált bűncselekménysor egyik elemét jelentette.

Ugyanis fentiek alapján könnyen belátható, hogy a szerződés létrejötte eleve megkérdőjelezhető. És a létre nem jött szerződés esetében még csak nem is beszélhetünk semmisségről.


"

A közjegyzői okirat hibájának kérdése:

A deviza alapú kölcsönszerződések esetében jellemzően a kölcsön folyósításának feltétele volt a szerződés közokiratba foglalása, ingatlanfedezet esetében mindenképpen.

Ez azt a képtelenséget eredményezte, hogy az adósok egy számukra biztosan még nem folyósított összegre, és egy számukra soha nem folyósított devizaösszegre vonatkozóan ismerték el a nem létező tartozásukat. Ráadásul, mivel az egyetlen konkrétum a forintban meghatározott finanszírozási igény, így a folyósítás napjáig az árfolyam változása miatt sok esetben a devizában meghatározott összeget sem lehetett tudni. Tény, hogy a az adósnak a közokirat kiadványozásának napján de facto és de jure nem volt tartozása, tehát a tartozást elismerni sem lehetett.

Elméletileg ez csak azért nem minősül intellektuális közokirat-hamisításnak, mert a közjegyzői okirat, mint un. rendelkező közokirat a benne foglalt adatok valódiságát nem bizonyítja, csupán azt, hogy valaki az abban foglalt nyilatkozatot ott és akkor megtette.

Mivel azonban az OTP nem kötött külön íven szövegezett okiratba foglalt kölcsönszerződést, csak a közjegyző által készített kölcsönszerződés tett eleget azon törvényi rendelkezésnek (Hpt.), hogy azt írásba kell foglalni, kérdésesé vált a közokirat-hamisítás kizártsága. Ugyanis alappal merült fel, hogy a bank részéről fél nem is volt jelen, az nem tett nyilatkozatot.

Más kérdés, hogy a bank készítette el valójában az okirat szövegét, a közjegyző igénybevételére azért volt szükség, hogy a fogyasztót valójában kizárják a bírósági út igénybevételének lehetőségéből, és a közokirat alapján közvetlen bírósági végrehajtást lehessen igénybe venni a záradékolást követően.

Ehhez képest elég szomorú tény az, hogy a közjegyző díját a fogyasztó viselte.

A kölcsön összes elemére és szerződéses feltételére vonatkozóan a közjegyző a Bank adatait és feltételeit foglalta közokiratba. Ezen túl a közjegyzői közokirat legfeljebb annyit igazol, mint azt, hogy a szerződést kik és mikor írták alá.

 

 

2011. július 15-én este a Duna Televízió Közbeszéd műsorában Dr. Parti Tamás, a Magyar Közjegyzői Kamara elnöke is elismerte, hogy „a ténytanúsítvány alapján nincsen helye végrehajtásnak, a ténytanúsítványt azért veszik fel a bankok a szerződéseikbe, és azért készülnek ténytanúsítványok, mert a bíróság az elmúlt tíz évben minden egyes végrehajtási ügyben kérte igazoltatni azt a bankokkal, hogy mennyi a tényleges, a szerintük fennálló tartozása az adósnak. De még egyszer hangsúlyozom, hogy nem a ténytanúsítvány alapján záradékolják a közjegyzői okiratot, hanem az adós fizetési kötelezettsége alapján.”[ http://www.dunatv.hu//musor/videotar?vid=706979 ]

A Pp. 195. § (1) bekezdésére figyelemmel azonban a közjegyző által közokiratba foglalt ténytanúsítványa egyáltalán nem bizonyítja azt, hogy annyival tartozik az adós, amennyit a hitelező a közjegyzővel saját elgondolása alapján közöl(t). Ehelyett a közjegyzők által készített kölcsönszerződések ténylegesen a bankok szerződései, a közjegyzők által készített ténytanúsítványok pedig csak azt tanúsítják, hogy a bankok szerint mennyi a tartozásuk az adósoknak.

Azonban a bank végrehajtási joga éppen a bank által egyoldalúan közölt adatokon alapul. Tehát a bíróságon kívüli végrehajthatóság a közjegyzői okirat azon adatain alapul, amelyeket az de facto és de iure nem igazol, és amely adatokat kizárólag a bank szolgáltat. Ezekre nézve semmilyen közjegyzői ténytanúsítvány nem állítható ki, és erre nézve végrehajtási záradékkal sem látható el, hiszen ezek a közjegyzői okirat szerint is csak az egyik fél előadásán alapulnak, így a tanúsítvány kiállítása a közjegyzői törvény (Kjtv.) vonatkozó rendelkezéseibe is ütközik.

Emellett az, hogy az adós elfogadja a közjegyző által közokiratba foglalt banki állítást, mint a végrehajtás alapját, egyértelműen a későbbi perbeli jogképességet korlátozza, illetve előre lemond a megtámadás jogáról. Az előbbi a Ptk. 8. §, utóbbi a Ptk. 236. és 207. § alapján érvénytelen (lásd pl.: ÍH 2005/111. sz. döntés). Nem beszélve arról, hogy a közjegyző ilyen tartalmú általános szerződéses feltétel gyakorlásával a fogyasztóvédelmi alapvető kötelezettségeket egyáltalán nem tartja tiszteletben és kötelezettségszegése egyértelműen a bank magatartásának leplezését, elősegítését jelenti, egy esetlegesen elkövetett bűncselekményhez nyújt segítséget.

A közjegyzői közreműködés így alaptalan, a létrejött szerződés, mint közokirat érvénytelen, mivel a közjegyzőkre vonatkozó törvényi feltételekbe ütközik. Emellett pedig az ilyenfajta közokiratba foglalás, mint általános szerződési feltétel, eleve tisztességtelen.

 

Sorra véve a vonatkozó jogszabályhelyeket, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény („Vht.”) 23/C.§ az alábbiakat mondja ki:

23/C. § (1) Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza

a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,

b) a jogosult és a kötelezett nevét,

c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,

d) a teljesítés módját és határidejét.

 

(2) Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.

(3) Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a zálogszerződésről szóló közokiratot, ha a követelés teljesítési határideje letelt.

 

A közjegyző által ellenjegyzett közokirat sérti a Vht. 23/C. § rendelkezéseibe ütközik. A c) pont szerint ugyanis a végrehajtás alá vonható kötelezettséget magának az okiratnak kell tartalmaznia, azt nem helyettesítheti a pénzintézet utólagos, egyoldalúan megfogalmazott összegszerű közlése. Másfelől a felperesi kötelezettség a konkrét kölcsönügyletben nyilvánvalóan attól a feltételtől [Vht. 23/C. § (2) bekezdés] függ, hogy az adós egyáltalán folyósítja a kölcsönt, és azt milyen devizában teszi, forintban, vagy frankban, etc. Tehát, a közjegyzőnek minimum a folyósítás tényét is közokiratba kellene foglalnia.

Emellett a közjegyző – saját nyilatkozata szerint – meggyőződött arról, hogy mi is volt a adósi oldal valódi szándéka, tájékoztatást adott a jogügylet lényegéről, etc. Csakhogy a közjegyzői okiratokat lezáró szokásos fél oldalas szöveggel, a közjegyző nem tájékoztatta a fogyasztót a kölcsönügylet szabályairól és jogkövetkezményeiről [Kjtv. 120. § (1) b) pontja], továbbá nem tudta felmérni az adósok ügyleti akarata és a deviza alapú hitelek szerződésszerű teljesítésének mögöttes pénzügyi feltételeit, így erre vonatkozóan is valótlan az okirat [Kjtv. 120. § (1) a)]. A jogügylet lényegéről pedig – a forintban folyósított kölcsönnyújtás tényén túl – a közjegyzőnek fogalma sem volt, így arról a szerződő feleket biztosan nem tájékoztathatta, így erre nézve is valótlan a közokirat.

 

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény így rendelkezik:

Ktv. 120. § (1) A közjegyzői okirat elkészítése alkalmával a közjegyző kötelessége, hogy

a) meggyőződjék a fél ügyleti képességéről és jogosultságáról, továbbá valódi szándékáról,

b) tájékoztassa a felet a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről,

c) világosan és egyértelműen írásba foglalja a fél nyilatkozatait,

e) meggyőződjék arról, hogy a közjegyzői okiratban foglaltak megfelelnek a fél akaratának,

A közjegyző a fenti törvényi kötelezettségének nyilvánvalóan nem tett eleget.

 

Ktv. 121. § A közjegyzői okirat elkészítésénél aggályos körülménynek kell tekinteni különösen, ha a fél a közjegyzői okiratba olyan rendelkezés felvételét kéri, amely jogvita keletkezéséhez vezethet, vagy amelynek nincs joghatása.

Ktv. 131. § (1) Nem tekinthető közokiratnak az az okirat, amelyet a közjegyző a 120-129. §-ban foglaltak megsértésével vagy elmulasztásával készített.

 

Ennek megfelelően a közokirat tartalma valótlan, így az hamis. A hamis közokirat kiállítása amúgy bűncselekmény, és egyébként a jóerkölcsbe ütköző, ezért semmis is. Az viszont mindenképpen leszögezhető, hogy a jelen perben hivatkozott okirat nem tekinthető közokiratnak!

 

Az általános szerződéses feltételek alkalmazása:

Ptk. 205/B. § (1) Az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta.

(2) Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta.

 

Jelen esetben a közjegyző az általános szerződéses feltételeket is magában foglaló közokiratot felolvasta, így a legjobb esetben is csupán a felolvasásból ismerhette meg az ászf-et a fogyasztó, melyet minden gondolkodási lehetőség nélkül alá is írt, hiszen egyébként nem kapott volna hitelt, így az adásvételi szerződésből fakadó vételár fizetési kötelezettségét nem tudta volna teljesíteni. A bank eleve kiszolgáltatott helyzetbe hozta saját ügyfelét, míg a közjegyző erre rátett egy nagy lapáttal.

A fogyasztó csak a szerződéskötést követően kapta meg azon üzletszabályzatot, melynek tartalmáról nem is esett szó a szerződéskötéskor.

 

A közjegyző három dolgot mondhat:

A)   Ténytudomása volt arról, hogy a bank devizát folyósít, majd azt megvásárolja, ahelyett forintot utal a jogosultnak és ténylegesen történt devizaváltás vételi árfolyamon. Ebben az esetben a THM-mel kapcsolatos feltételhatározás miatt eleve semmis szerződést foglalt közokiratba a közjegyző helyettese. Ha ráadásul ilyenről szó sem volt és ezt tudta – akkor csalás elkövetésében működött közre.

B)   Ha nem volt tudomása arról, hogy ilyen devizaváltási ügylet van a kötelemben, akkor elve hamis tartalommal szerkesztette meg az okiratot, hiszen saját maga állítja, hogy mindenről tájékoztatta a fogyasztót, etc.

C)   Végül, ha az egészet nem érti, vissza sem tudja idézni a felek szerződéses akaratát, akkor az egész közjegyzői tevékenység eleve jogellenes a Ktv. normái alapján.

 

Azt gondolom, hogy a közjegyzői okiratba foglalás a jogalkotó szándékával eleve ellentétes célra irányult, a jog gyakorlása a társadalmi rendeltetésével össze nem egyeztethető módon zajlott, egy szépen megkonstruált bűncselekménysor egyik elemét jelentette.

Ugyanis fentiek alapján könnyen belátható, hogy a szerződés létrejötte eleve megkérdőjelezhető. És a létre nem jött szerződés esetében még csak nem is beszélhetünk semmisségről.

 

Összefoglalva tehát, ha a szerződés nem jött létre, vagy az érvénytelen, a felek között „elszámolási viszony” nincsen. A fogyasztóhoz került pénzösszeg tekintetében a felelős őrző jogállása illeti meg, és a kapott pénzösszeget annak késedelmi kamataival köteles visszatérítenie. Értelemszerűen a létre nem jött, vagy érvénytelen jogügylethez joghatás, hatály nem köthető, így a szolgáltatás biztosítására kikötött mellékszolgáltatás, a zálogszerződés is létre nem jöttnek, avagy semmisnek tekintendő.

A KÖLCSÖNSZERZŐDÉS UTÓÉLETE

 

Dr. HE közjegyző-helyettes a 1000/Ü/1111/2010/1. sz. alatti, 2010. december 9. napján kelt közokiratba foglalta az OTP Bank Nyrt jognyilatkozatát, mely szerint a fentebb ismertetett „kölcsönszerződést” azonnali hatállyal felmondja. A közokirattal kapcsolatban azt kell kiemelni, hogy egy létre nem jött szerződést, vagy egy érvénytelen szerződést felmondani nem lehet. Az fogalmi képtelenség. És ezt az eljáró közjegyző-helyettes is tudta.

 

2011. március 29. napján Dr. ŐÉ v……… közjegyző 2000/Ü/222/2011. sz. alatt foglalta PH és TS egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatát közokiratba. Eszerint a közjegyző megint csak azt tette, amit tőle elvárt a bank: a teljes mértékben ellenőrizhetetlen feltételeket a bank megírta, azt átküldte a közjegyzőnek, aki tisztes díj ellenében azt minden aggály nélkül közokiratba foglalta.

A közjegyző tudomással bírt arról, hogy volt egy kölcsönszerződés, melyet a jogosult felmondásával megszüntetett. Majd elhitte azt, hogy a bank a felmondást visszavonta, majd azt is elhitte, hogy a tartozás összege 65.565,70.-CHF vagy 65,272,43.-CHF. Még csak fel sem merült benne, hogy a fogyasztó nem önszántából kereste meg, a fogyasztó nem rendelkezhetett olyan adatokkal, melyet az irat tartalmaz, és bőszen elhallgatta azt, hogy az adatokat a bank adta át neki, nem pedig a fogyasztó.

A közjegyzői törvény értelmében ezt a fogyasztói nyilatkozatot csak akkor vehette volna közokiratba, ha teljesíti a Ktv-ben meghatározott feladatokat a közjegyző, ám azt nem tette meg.

 

2011. október 6-án Dr. DB közjegyző a 11111/Ü/555/2011/1. sz. alatti közjegyzői tanúsítványba foglalta az OTP Jelzálogbank Zrt azonnali hatályú felmondását. Tette ezt annak ellenére, hogy az alap kötelem létre sem jött, avagy az nyilvánvalóan semmis volt.

A közjegyzőt nem motiválták a jogszabályok, a gyors közjegyzői munka eredménye gyors árbevétel volt.

Ám furcsa, hogy a hivatkozott kölcsön összege most megint egy forint összeg és nem CHF, majd a tartozás összege újra CHF.

Mivel a közjegyző egy tény fennállását tanúsította, a tanúsítás maximálisan arra terjedhetett ki, hogy a bank egy elszámolást felmutatott, de nem arra, hogy az abban foglaltak a valóságnak meg is feleltek. A közjegyző tehát kötelezettségszegő módon járt el, magatartása bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúját veti fel.

Hiszen közokiratba foglalni egy létre nem jött vagy semmis kötelem alapján egy soha nem létező CHF tartozást, annak gyakorlatilag lehetetlen elszámolásával együtt, nem csak tisztességtelen, hanem tételes jogba is ütköző magatartás. A közjegyző magatartás a bank oldalán elfogult, a fogyasztóval szemben tisztességtelen és hátrányokozási célzatú.

Ezt követően az OTP Jelzálogbank Zrt a létre nem jött vagy semmis kötelem alapján vélten fennálló követelését az OTP Faktoring Zrt-re engedményezte meghatározhatatlan körülmények között. A jogügylet értelemszerűen jogi hibában szenved.

Az OTP Faktoring tartja magát a jogellenes tevékenységhez. Egy valótlan tényállítás alapján kezdeményezte a közjegyző előtt a jogutódlás megállapítását.

A közjegyző a tényállást ismerte, hiszen maga, pontosabban irodája, készítette a közokiratot, így iratellenes és jogszabályellenes volt magatartása, a meghozott határozata pedig törvénysértő.

Kérem a T. Bíróságot, hogy a közjegyzői végzést helyezze hatályon kívül!

Tagyon, 2013. november 20.

Tisztelettel:

Dr. Marczingós László

Bővebben ide kattintva olvashatja az anyagot

Forrás: DonMarcello.hu