2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Ismerős Arcok: Nélküled új verzió

A felvétel Fonyódon 2014. július 20-án készült, tisztelegve ennek a nagyszerű zenekarnak.

ÖRÖK KEDVENC Nélküled + Egy vérből valók vagyunk

Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk

Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!


Egy vérből valók vagyunk

Nagypénteken holló mossa két fiát

Nagypénteken holló mossa két fiát (Nyerges-Galambos; népdalfeldolgozás)

Nagypénteken holló mossa két fiát,
Ez a világ kígyót-békát rám kiált
Mondja meg hát ez a világ szemembe,
Mit vétettem én egész életembe'

A csillagok feketébe öltöznek,
Arc nélküli gonosztevők üldöznek
De, jó az Isten, pártját fogja a jónak,
Bizony mostan sok alja van a szónak

Édesanyám áll a ház kapujába'
Sirat engem fekete gyászruhába'
Édesanyám ne sirasson engemet
Hazámért adtam cserébe szívemet

Mennyit ér

Ismerős Arcok és FankaDeli - Ennyi

NEM LÁTLAK TÉGED TÖBBÉ

Nem látlak én téged többé
Többé sohasem
Te sem látod, hogy érted
Könnyes a szemem

Nevemet hiába mondod
Könnyedet hiába ontod
Harcok mezején
Valahol tetőled távol
Ott ahol senki sem gyászol
Ott halok meg én

Nem lesz egy tenyérnyi jel sem
Puszta síromon
Elesett katonák teste
Lesz a vánkosom

Ahová le fognak tenni
Síromra nem borul senki
Senki aki él
Tavasz sem fakaszt rám zöldet
Elhordja rólam a földet
Messze majd a szél

Szeretném, hogyha még egyszer
Itt lennél velem
Öledbe hatjanám lágyan
Őszülő fejem

Szeretnék ajkadon égni
Szeretnék tevéled lenni
Még egy éjszakán
Azután akármi érhet
Boldogan halok meg érted
Kedvesem s hazám

Ismerős Arcok a MOGY-on

Most olvasom az Ismerős Arcok honlapján (http://www.ismerosarcok.hu/koncertek/aktualis/2012-08-19_Bosztorpuszta), hogy a Magyarok Országos Gyűlésén Bösztörpusztán, augusztus 19-én 22.00 órától koncertet adnak.

Ismerős Arcok Andornaktályán

Kerítést bontok, szabadságot hozok!

Nyerges Attilával, az Ismerős Arcok énekesével beszélgettünk zenélésről, lehetőségekről, a „hétvégi magyarságról” és még sok minden másról…

nyergesaAz Ismerős Arcok napjaink talán legmeghatározóbb nemzeti érzelmű zenekara. A dalszövegek mélységében megtalálhatjuk mindazt, amit magunkban keresünk, ha arra gondolunk, mit jelent magyarnak lenni. A profi hangszeres játék és a hozzá járó érzelemdús ének együttese jelent meg ismételten az új, Kerítést bontok című nagylemezen is. Nyerges Attilával, a zenekar énekesével beszélgettünk zenélésről, lehetőségekről, a „hétvégi magyarságról” és még sok minden másról…

– Kerítést bontok címmel megjelent a zenekar hetedik nagylemeze. Stúdiózni vagy inkább turnézni szeretsz jobban?

– Nagyon szeretek koncertezni, de a stúdiómunka szintén nagy örömöt jelent. Nem tudok dönteni köztük. Egyrészt szeretem, mikor együtt zenélünk a színpadon, másrészt viszont a stúdió lehetőségei teljesen elvarázsolnak. Sokkal tisztább, szebb dolgokat lehet összerakni, mint amikor színpadon játszunk, tehát mind a kettőnek megvan a maga varázsa. Azt hiszem, a lemezeinken érezhető is, hogy stúdióban sok olyan dolgot használunk, amit egyébként koncerten nem, legyen az éppen egy vendégzenész vagy több hangszer.

– Az új album rögtön átvette a MAHASZ-lista vezető helyét. Bár már szerepeltél egyedül, illetve a teljes zenekarral is néhány médiumban, nem az a jellemző, hogy a rádióból Ismerős Arcok szól. Hogy érzed magad attól, hogy hiába vezettek listákat, mégsem kaptok elég teret a nyilvánosságban?

– A MAHASZ-lista ugye annak köszönhető, hogy a zenekar rajongótábora, illetve azok, akik szeretik a zenénket, megtisztelnek minket azzal, hogy megveszik az eredeti lemezt. Az ilyenfajta listáknál az eladott lemezeket tartják számon, el lehet képzelni, milyen sikereink lennének, ha megkapnánk a megfelelő médiafelületet. Mindezt félretéve megmondom őszintén, már kicsit unok ezen keseregni. Ha a zenekar 13 évét vesszük, láthatjuk, hogy mindig ellenszélben játszottunk, soha nem kényeztettek el sem a tévék, sem a rádiók. Azt viszont nem lehet letagadni, hogy az új lemezzel nyílnak az ajtók előttünk. Most olyan televíziókhoz is be tudtunk kerülni, ahova korábban soha vagy csak nagyon ritkán hívtak. Ez több dolognak köszönhető. Talán az egyik az, hogy 13 év azért nem múlik el nyomtalanul, tehát mindenhol tudnak már rólunk. A másik az, hogy a mai hazai kínálatot tekintve az új lemez finoman szólva is megérdemli a figyelmet. Végül pedig meg kell említenünk a kiadónkat, amely teljes mellszélességgel kiáll a zenekar mellett, és odaadással végzi a munkáját.

– Az Ennyi című számban FankaDelivel dolgoztatok együtt. A szám nagyon jó lett, de azért elsőnek furcsa a gondolat, hogy a ti stílusotokat, ami inkább a jazz vonalát érinti, egy rapperrel pörgetitek fel. Honnan jött ez az ötlet?

– Amikor a zenekarral 2-3 évvel ezelőtt az Egyesült Államokban jártunk, a vendéglátóink egyfolytában Fanka valamelyik lemezét hallgatták. Én ott hallottam róla először, azelőtt nem hallgattam még csak hasonló zenét sem. Nem tudtam viszont elmenni amellett, hogy egyrészt a szövegekből az derült ki, hogy nagyon sok dologban egyformán gondolkodunk, illetve hogy ezek a szövegek milyen nagy figyelemmel és gonddal vannak összerakva. Aztán úgy hozta a sors, hogy egy fesztiválon személyesen is találkoztunk FankaDelivel, ahol beszélgettünk ezekről a dolgokról. Az emberi szimpátia szinte azonnal érezhető volt, úgyhogy hamar eljutottunk odáig, hogy egyszer jó lenne együtt dolgozni. Hogy ki megy kihez, én énekelek az ő zenéjére mondjuk egy refrént vagy fordítva, az sokáig nem dőlt el, de végül mi voltunk a gyorsabbak, így erre a lemezre meghívtuk, és tökéletesen látta el a feladatát.

– Az egyik dalban azt mondod, hogy „2006-ban emberből volt az állat”. Szerinted aki nem számoltatja el a felelősöket, az miből van?

– Részese voltam én is azoknak az eseményeknek, és elfogadhatatlannak tartom, hogy az ember a saját hazájában, a saját szülővárosában menekülni kényszerüljön úgy, hogy nem bűnöző vagy gazember, egyszerűen csak az igazáért próbál kiállni. Nem számítottam rá, hogy valaha is megtapasztalom azt a fajta bánásmódot, ami kijutott a szüleinknek, nagyszüleinknek számtalanszor, de úgy látszik, 50 évente elő kell jönnie valami hasonlónak, és akkor az ember – talán miheztartás végett – tudja kezelni azt, amiről meséltek neki a szülei. Az elszámoltatást, hogy miként folyik, nem az én tisztem véleményezni. Ami engem sokkal jobban bőszít, az a hozzáállás, amivel ezt a felelősök kezelik. Ahogy a szövegben is írom, az a fajta cinizmus és arcátlan hazudozás, ami ebben az ügyben történik, illetve hogy semmiféle megbánást nem lát az ember, ez az, ami a legjobban bánt és foglalkoztat.

– Ugyanebben a számban „hétvégi magyarokról” is szólsz. Kiket értesz alattuk?

– Azokat az embereket értem ez alatt, akiknél annyiból áll a magyarságtudat, hogy semmivel nem tesznek mást vagy többet, mint a kötelezőt. Aki úgy tud részegen tombolva mély érzéseket felszabadítani magából, hogy azt másnap, a részegség elmúltával simán elfelejti. Természetesen nem feltételezem én róluk a rosszindulatot, de a jó érzések mellett tudatosítani kell bennük a minimumot is. Innentől kezdve már megvan az első lépés afelé, ami miatt valaki magyarnak nevezheti önmagát. De ha én csak hétvégén, valamilyen rendezvényen domborítom ki a magyarságomat, csak akkor tudok és akarok róla beszélni, viszont az átlag hétköznapokon úgy viselkedem, mint aki nem így gondolkodik, akkor az egésznek nincs semmi értelme. Az egy nemzetben való gondolkodáshoz ennél több kell.

– Írtál egy történetet, melyben részenként meg vannak jelölve az albumban található számok is. Mi ez az írás, mi köze a dalokhoz?

– Amikor elkezdtünk beszélni erről a lemezről a zenekarral, azt találtuk ki, hogy ez egy úgynevezett koncepciólemez legyen. A történet egy magyar emberről szól, aki jelenlegi határainkon túl született a hatvanas évek végén. Az ő napjainkig tartó életét próbáljuk elbeszélni. A fő hajtóerő az volt, hogy arról az időszakról, melyben mi is élünk, talán túl sok mindent nem fognak mondani a történelemkönyvek. Valamiféle olyan nyomot szerettünk volna hagyni, mint Sára Sándor csinálja dokumentumfilmjeiben, miszerint nem a történésszel mondatja el, mi történt az egyes korszakokban, hanem a kisembereket kérdezi meg, hogy velük mi történt.

– Szerinted mitől lehet az, hogy a parlamentben elénekelt Székely Himnusz miatt a liberális oldal ennyire tiltakozik? Te hogy éled meg az ilyen gyalázkodó reakciókat, vajon mi válthat ki ilyen véleményt belőlük?

– Valamitől nem érdeke néhány embernek az, hogy egységesen lássák a magyarságot, a magyar nemzetet. Valószínűleg ez a dolog rendkívül bántja és aggasztja őket. Ha végignézünk az elmúlt 20 éven, ami a rendszerváltásunkat takarja, azt kell lássuk, hogy rengeteg dolog megváltozott. Amikről annak idején még beszélni sem lehetett, azokról most teljesen nyíltan folyik a társalgás. Ünnepelhetünk és tanulhatunk is ezekről a dolgokról, és valószínűleg ez az, ami ezt a maradék rosszul gondolkodót meglehetősen zavarja. Engem boldoggá tesz és megnyugtat a reakciójuk, mert a félelmüktől én erősebbnek érzem magam, és azt hiszem, itt ez a fontos.

– Az elmúlt évek során több DVD-t is kiadtatok már, azonban videoklipetek érdekes módon egy sincs. Ez miért van?

– Éppen most készítettük el az elsőt, csak még nem jelent meg. Ez szintén FankaDelinek köszönhető, aki már egy másik generáció tagja. Ő beszélt rá minket, hogy érdemes lenne klipet forgatni. Korábban azért ódzkodtunk tőle, mert nagyon sokba került volna. A saját pénzünkből tartottuk fenn a zenekart, így nagyon meg kellett nézni, mire adjuk azt ki. Az elsődleges cél a további lemezek finanszírozása volt. A klipeket valószínűleg a fióknak készítettük volna, hiszen egyik televíziós csatorna sem játszotta volna le. Mára azonban be kellett látnunk, hogy az internet segítségével ki lehet kerülni ezt az akadályt, nincs szükség ezekre a médiumokra. Erről győzött meg minket FankaDeli, majd összehozott egy olyan gárdával Kaposvárott, akikkel ő már dolgozott korábban. Három héttel ezelőtt le is utazott a zenekar, egy napot ott töltöttünk, és egy nagyon szép képi világú klipet vettünk fel, ami néhány hét múlva látható lesz az interneten.

– Az album végén József Attila Kész a leltár című versének egy részét hallhatjuk Latinovits Zoltán szavalásában. Mire céloztatok, milyen leltár lett kész? Miért pont József Attila és Latinovits?

– A lemez egy ember történetét meséli el, ezt kívántuk ezzel az idézettel lezárni. Miután József Attila sokkal szebben fogalmazta meg a gondolatot, mint ahogy én tudtam volna, így feleslegesnek éreztem, hogy én botladozzak a szavak között. Latinovits Zoltánra azért esett a választásunk, mert nála autentikusabban és hitelesebben senki nem tudna József Attilát szavalni. Mindenképpen emeli a lemez rangját, ráadásul a dobosunk, Kovacsik Tamás nagy tisztelője Latinovits Zoltánnak, így ez számára is nagyon fontos volt.

 

Harmati András

Megjelent a Bar!kád hetilap 2012. május 24-i számában.

Fotó: www.ismerosarcok.hu

Mennyit ér?

  • Mikor nem látsz már színeket

    Fáradtan induló reggelen

    Hidd el, hogy én is érzem

    S nekem te nem vagy idegen

    Mikor nem látod már a célt

    S tán a hited sem töretlen

    Húzódj csak félre, és úgy gondold végig

    Mitől jó élni és mitől nem

  • Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?

    Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?

    Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?

    Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?

    Magad választod a nehezebb sorsot

    És megbecsülöd az őszinte szót

    Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni

    És felismered a rosszat s a jót.

  • Mikor győztesként veszítesz

    S a "miért" könnyeit látom a szemedben

    A válasz itt van, csak nem vetted észre

    Vénülő fákban s porladó kövekben

    Magad választod a nehezebb sorsot

    És megbecsülöd az őszinte szót

    Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni

    És felismered a rosszat s a jót.