II. Géza kisebbik fia. III. István öccseként került Bizáncba, ahol Manuel bizánci császár eljegyezte a lányával, Máriával, és ígéretet tett rá, hogy őrá hagyja a trónját. Amikor azonban Manuelnek öreg korában mégis született egy fia, Béla kegyvesztetté vált. Ekkortól érdeklődése Magyarország felé fordult, és III. István halálát követően azonnal hazatért. Lukács érsek azonban most is megkötötte magát és nem volt hajlandó Béla herceget sem megkoronázni. Végül Bátka tárkányfejedelem, valamint Pósa unokáinak támogatása mellett a kalocsai érsek koronázta III. Bélát királlyá 1173 elején. Előbb azonban Béla herceg megjelent Palóc-Vasvár szokásos almafavirágzási ünnepén. Lam herceg népes családja, a tizedesi intézmények vezetői és a Csák és Pósa-nembéliek felesküdtek az új királyra és a sima gilgamesi koronával megkoronázták, amelyiknek a kisebb részét az új királyi koronával már összeszerelték.

Az ifjú Béla herceg a világlátott Gerecsák Lászlót a titokban működő Avar-Kúria vezetőjévé tette. A legelső feladata az volt, hogy Palóc-Vasvár több nyelven beszélő sámán-képzőseit útba indította Füzesgyarmat, Magyarka, Bugát és az azon időkben elhatalmasodott Mongol Törzsszövetség területére. A Róma, Bizánc és Mainz területéről jött hírszerzői jelentések alapján kezdte meg bizánci módra az első királyi hivatal megszervezését. Törtelen fia, Bátka-Bolyk III. Béla kívánságára megkezdte Palóc-Vasvár rovástárának áttelepítését Budavár alagút-rendszerébe. A régi Avar-Bástya alagút-rendszerébe viszont az Avar­Kúria intézményét helyezték el. Így III. Béla király komoly szakemberekkel látott hozzá az állam vezetéséhez.

III. Béla királlyá koronázása után legszívesebben a Szent László király vallomása szerinti kemény uralkodást választotta. Ezért Budavár, Avar­bástya és Kurszánvár titkos intézményeinek nyilvántartása szerint és a Bizáncban tanultak alapján kemény kézzel látott hozzá, hogy a Bizánc és Róma irányítású uralkodóházakkal egyenrangú királyságát kiépítse. Eufrozina királyné, az édesanyja azonban hozzászokott, hogy a III. István korában megszokott módon uralkodjon. Ezt azonban III. Béla nem tűrte, ezért a királynő Géza öccsét akarta hatalomba helyezni. III. Béla, amikor édesanyja megkezdte ellene szervezni az udvart, Eufrozina királynét és Géza öccsét elfogatta, majd elzáratta. Géza elmenekült Ausztriába és utána csehföldre, akik kiszolgáltatták őt III. Béla királynak. Mikor Barbarossa Frigyes keresztes hadakat vezetett a Szentföldre, kérésére III. Béla 12 esztendei fogság után 2 000 vitéz élén a Szentföldre küldte Gézát, aki onnan hazatérve később Bizáncban lelt otthonra.

III. Béla legmegbízhatóbb támogatói a Szent-Imrétől származó Pósa-nembéliek voltak és a Csák-nembéliek, akik közül a legkiemelkedőbb tehetség Bátka-Bolyk tárkányfejedelem, a kancellária titkos vezetője volt. Mellette a Csák-nembéliek közül Gerecsák László szaktudása és Bátka-Bolyk sógora, Andrási Simon tanácsadó, a külügyek vezetője, aki III. Bélánál jóval képzettebb volt és az új államvezetés oszlopa lett. Andrási Simont Gerecsák László javaslatára sokrétű nyelvtudása miatt elküldték Rómába, Bizáncba, Urukba és Tuspába, hogy az új király építkezéseihez majd segítséget nyújtson. Ugyanis az eddigi királyaink székhelye Esztergom volt, ahol minden király csak toldott valamicskét Szent István palotájához, de arra ritkán volt idejük és pénzük, hogy javíttassanak is. Ezért a szobrász és kőfaragó mesterséget kiválóan megtanult Andrási Simonra bízták az összes építkezéseket. Első nagy műve az esztergomi királyi kápolna és vár volt, amelyben még Lukács érseknek is megtetszett az oroszlános díszítés, hiszen ez címerében is szerepelt. Capet Máriát, a francia király leányát addig nem adták feleségül III. Béla királyhoz, míg a francia udvarhoz hasonló légkört nem tud teremteni Esztergomban és Atilla városában. 1184-1186 között elkészült Esztergomban az új királyi palota az új lakótoronnyal, és a király 1186-ban feleségül vette VII. Lajos francia király leányát.

III. Béla 1192-ben parancsot adott Pósa Gyulának, hogy az Arvisura-másolókhoz hasonlóan írjanak a régi uruki-mani szerzetes rend szokása szerint egy keresztényibb évkönyvet, mivel a keresztény-világban ez már meghonosodott. Ezért a kancelláriában előbb Pósa Gyula, majd 1195-ben Pósa Pál országbíró, majd Pósa András is a boszniai magányában leírták a hunok, az avarok és magyarok tetteiről szóló évkönyvüket. Emellett a hét törzsről is külön-külön írtak egy-egy évkönyvet. Mivel Pósa András palóc volt, ezért a magyarok tetteiről szóló évkönyvét a palóc Arvisurák alapján írta meg. Az ősi Arvisurák alapján III. Béla felvirágoztatta a nemesi címereket elavultságukból. Esztergomban Andrási Simon már alkalmazta a Gilgames-jelzésű freskókat és a lépegető oroszlánokat festették az új királyi kápolna falára, majd később Fehérvár törvény-napján is használták a jelet a királyi jogaron. A beavatott Nyék-nembeli társadalom a Halak világhónapja szerint, a Halak állatképét mindenféleképpen a címerükbe sorolta. A tisztán maradt Álmos-ház a Turuj-sas, míg az Urukkal kapcsolatos Lebéd-ház az oroszlános címereket alkalmazta. A Gilgamestől való származás krónikája, az Atilla, Csaba és Álmostól való származás népmondája nyomán fellendült a hagyományos rovások kultúrája. III. Béla elrendelte a nemesi rend hagyományainak írásba foglalását. A naiv népmeséken a papok csak nevettek. Az írástudók eltorzították a történelmet, és megindult a mindent megszépítő családias krónika-irodalom, amely az ősi évkönyvekből táplálkozott, de azt már igyekeztek nemesiesen megszépíteni. Esztergomból minden múltunkat hirdető irodalmi művet eltávolíttatott az egyház. III. Béla teljes hatalmú uralkodóvá vált, aki ragaszkodott az Atilla­-Álmos hagyományokhoz és a Turuj-sas nemzetséghez, bár címerének a Gilgames-jellegű, lépegető oroszlánokat tette meg.

Manuel halála után II. Béla visszaszerezte a bizánci kézre került magyar területeket. Folytatódtak a Velencével folyó harcok is Dalmáciáért. Kihasználva az orosz fejedelemségek közti viszályokat, megszerezte Halicsot. Kereszteshad indítását is tervezte, ám ebben az 1196-ban bekövetkezett halála már megakadályozta.

Lehetőleg húsmentes, szolid életmódot folytatott, így a sok megrázkódtatás és erős szellemi munka mellett is 74 éves koráig élt. Anna királynő Imre, Endre, Géza, Salamon, István nevű fiúknak és a Margit, Konstancia valamint Piroska nevű leányoknak adott életet, de Piroska nemsokára meghalt.