2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Még egy nagy titok került fényre

Idézet Drechsler Miksa emlékirataiból (Temesvár főrabbija 1910):

 

"Ti magyarok vagytok a legősibb nemzet, minden ma élő nemzet közül. Ezt mi, zsidók, nagyon jól tudjuk. Még a kivonulás előtt, Egyiptomban, már ott is megjelentek lovasaitok, és tudtuk rólatok, hogy már ősidők óta léteztek. Amikor a XIX. század végén a kiegyezés után, a kultúrpolitikai terrort már nem lehetett fenntartani tovább, a tudományos kutatásban újra felbukkant a szkíta-hun irányzat, osztrák ügynökök kerestek meg, komoly összeget ajánlottak, hogy a dolog ne derüljön ki. És mi meg is tettük a megfelelő lépéseket."

Atilla hun uralkodóról neveztek el gimnáziumot

Az országban elsőként az abai gimnázium veszi fel Atilla hun uralkodó nevét. Az intézmény elnevezése Atilla Király Gimnázium lesz – írja a feol.hu. A lap beszámolója szerint ugyanis megérkezett az engedély a névváltoztatásra.

A 4500 fős Fejér megyei település polgármestere, Kossa Lajos így kommentálta a lépést: „Atilla, Szent István és Mátyás, a három szakrális király olyan lelki, szellemi örökséget hagytak maguk után, olyan évszázadokon átsuhanó üzeneteket küldenek felénk, amelyek irányt mutatnak, megerősítenek és nemesítenek, a közösségünket pedig példaértékű tettekre sarkallják. Alkalmazkodni kell a változásokhoz, de lelkünkben nem szabad változnunk, kapaszkodnunk kell az ősi hagyományokhoz.″

A polgármester meghívására a településre érkezett  Cey-Bert Róbert Gyula író is, akinek a Püski kiadónál jelent meg Atilla, a hun üzenet címmel könyve. Ő a feol.hu cikke szerint arról beszélt, hogy „a rendszerváltás után felerősödött a finnugor elmélet hirdetése, és sajnos ma sem csitulnak ezek a hangok. Nem értik meg a mai, globalizált világban, hogy lelki nagyság is van".

http://index.hu/belfold/2013/09/26/attila_hun_uralkodorol_neveztek_el_gimnaziumot/

 

KÉRDÉSEIM:

1. MIÉRT IS ADTUNK 2012-BEN 160.000.000 FT-OT FINNUGOR KONFERENCIA RENDEZÉSÉRE?

2. 2004-BEN A FINN TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIJELENTETTE, HOGY NINCS ROKONSÁG A MAGYAROK ÉS A FINNEK KÖZÖTT.

A hun udvartartás titka

Anonymus gesztájának hitelességét sokan megkérdőjelezték, pusztán azért, mert nem értették a benne leírtakat. Jelen írásunkban egy olyan ősi szokást mutatunk be, amelyet talán a hunok honosítottak meg és azt közvetlen őseink, Árpád magyarjai őriztek meg számunkra.

CsepelA névtelen leírása

Anonymus gesztájának az egyik fejezete a Csepel-szigetről szól, ahol elmeséli, hogyan választotta ki Árpád fejedelem központjául a jól védhető helyet és oda vezéri házakat épített. „Ezután pedig Árpád vezér elindult arról a vidékről, ahol most Bodrog vára áll, és a Duna mentén a nagy szigetig haladt. Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, majd Árpád vezér meg nemesei bevonultak arra. Mikor látták a helynek a termékenységét és gazdagságát, továbbá hogy a Duna vize milyen erőssége neki, kimondhatatlanul megszerették. Egyszersmind elhatározták, hogy ez lesz a vezéri sziget, s a nemes személyek mindegyike ott udvart meg majort kap. Árpád vezér azonnal mesterembereket fogadott, és velük pompás vezéri házakat építtetett. Aztán meghagyta, hogy a napok hosszú során át elcsigázott minden lovát vigyék oda és ott legeltessék.”

Dzsingisz kán rendelkezése

csepelA fenti szöveget a hazai történészek nem tudták értelmezni, nem értették, hogy mi célt szogált ez a rendelkezés. Szerencsére nemcsak egyedül Anonymusnál tűnik fel ez a szokás, hanem a távoli Belső-Ázsiában is ismerünk hasonlót. Amikor 1206-ban Dzsingisz kán egyesítette a Mongol Felföld törzseit, elrendelte, hogy minden törzsfő küldje el fiát a vezéri szállására, a Sárga-folyó által körülölelt Ordoszba, hogy Dzsingisz kán körül legyen képviselve minden törzs. Talán csak különös egybeesés lenne, hogy mindkét vezető, Attila örökét kereső Árpád és a mongol Dzsingisz kán is egy kiválóan védett, központi helyet választott magának főhadiszállásnak? A mongol nagykán nem magától találta ki a fenti szokást, hanem nagyon valószínű, hogy egy régi, a hunokig visszamenő szokást alkalmazta a 13. században is, ahogyan Árpád ősének, Attilának az örökségét élesztette fel a Kárpát-medencében. 

Kiváló ötlet

Vajon mi lehetett a célja ennek a rendelkezésnek, vajon csak a testőrségben kaptak szerepet a messziről érkezett ifjak, vagy más céljuk is volt ezzel a megoldással? A belső-mongol kutatók úgy vélik, hogy a sztyeppei birodalmak vezetői úgy akarták megakadályozni a távoli törzsek esetleges lázadását, hogy elkérték fiaiakat állandó szolgálatra, ezzel a fiúk túszul szolgáltak a nagykán udvarában.

OB

http://alfahir.hu/a_hun_udvartartas_titka

A kilencezer pergamen titka

A kijevi „hun ima” mellett a kilencezer rovásírásos pergamen titka szintén gyakran olvasható bizonyos internetes oldalakon. Vajon ebből igaz valami?


Titokzatos kincs

Az e-mailben keringő szöveg szerint az 1960-as évek elején Kijevben, a Magyar-dombon régészeti feltárást folytattak és kilencezer darab rovásírással teleírt pergamenpapírt(!) tökéletes állapotban találtak. A hír tovább úgy folytatódik, hogy „a feltárást vezető Armatov akadémikus az egészet elküldte futárral a Magyar Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a megfejtésében illetékesek. Őt száműzték Szibériába. A kilencezer darab pergament pedig szőrén, szálán eltűnt! Mai napig semmit nem tudni róla.”

Nyomozás a kincsek után

Menjünk végig a fenti adatokon. Első olvasatra feltűnhet a szöveg közönséges stílusa, mely arra utal, hogy nem egy olyan szövegezte meg, aki tisztában van a korabeli állapotokkal, még a pergamen jelentésével sem. Az ugyanis nem papír, hanem kikészített állatbőr, melyet az ókori Pergamon városban használtak először, majd használata széles körben elterjedt.

Vajon lehet valamit tudni erről az ásatásról? Természetesen a kijevi leletekről sok publikáció készült, ezek egy része az interneten is megtalálható. Az egyik alapos összefoglalót Mihailo Szagajda kézítette, aki összegezte a nagy 20. századi kijevi ásatásoknak az eredményét. Tőle megtudhatjuk, hogy 1956-ban nagy feltáró ásatáokat végeztek a városban, de azt nem „Armatov”, hanem Galina Korzuhina végzezte, ráadásul nem a Magyar-hegyen, hanem a Régi Kijev-hegyen, ahonnan 9. századból származó építészeti emlékek és ősi bálványkövek kerültek elő. 1971-ben a Dnyeper-folyó nyugati partján, Podilban, a régi kijevi kereskedővárosban is szintén folyt feltárás, onnan főleg 11. századi épületmaradványok kerültek elő. A cikkben szereplő Magyar-hegyen nem végeztek feltárást, csupán annyi történt, hogy az Aszkold sírjának nevezett emlékmű és közelben álló Szent Miklós templom mellé temetett hősök csontjait 1957-ben eltávolították, a sírok egy részét áthelyezték egy közeli parkba.

A kazárok kutatója

A cikkben említett régész neve helyesen Mihail Artamonov, aki híres népvándorláskori régész volt, neki köszönhető a sok szkíta, szarmata, hun és kazár leletek feltárása és értelmezése. Ő nem ásott Kijevben, viszont feltárta Sarkelt, a Don-folyó mentén épült kazár erődöt. Munkásságát annyira tisztelték a Szovjetunióban, hogy 1952-1964 között a leningrádi (ma: Szentpétervár) Ermitázs Múzeum igazgatója volt, ami talán az egyik legmagasabb rang egy orosz régész számára. Éppen a hatvanas évek elején, 1962-ben lett készen nagy monográfiájával, a kazárok történelmével. Munkássága elismeréséül megkapta az akkori legmagasabb állami kitüntetést, a Lenin-rendet. Szó sincs arról, hogy az elismert tudóst Szibériába deportálták volna.

 

OB

alfahir.hu

Atilla - kazah pénzérme

Magyar mondák: Isten ostora

Hun lovak patáinak dübörgésétől megremegtek az Alpok. Mint az árvíz zúdultak alá a hun hadak Thüringiára s mire elérték a Rajnát meg a Szajnát, legyőzték a barbárokat, a gótokat.

Isten kardja nyugat felé mutatott Attila kezében.

Hun lovak patáinak dübörgésétől megremegtek az Alpok. Mint az árvíz zúdultak alá a hun hadak Thüringiára s mire elérték a Rajnát meg a Szajnát, legyőzték a barbárokat, a gótokat és tizenhét nemzet vált Attila birodalmának hőbéresévé.

Kőfal mögött reszketett Bizánc, és Róma harcra készülődött. A hunok lerohanták Galliát. Ahol a dombok lankái alásimultak a nagy gall síkságba, Attila megállt. Szekerekből, nyergekből vezéri dombot építtetett magának, ahonnan messzire beláthatta a catalaunumi síkot.

Az éjszaka leple alatt megérkeztek a római légiók is, és felsorakoztak a hunokkal szemben, ember ember mellett, pajzs pajzs mellett, várva a támadást. De a hunok táborában síri csend volt. Csupán a szél suhogását lehetett hallani a catalaunumi mező felett.

Sűrű köddel érkezett a hajnal. Mikor a nap vörös korongja megjelent a keleti ég alján, egyszerre csak kürtszó harsant valahonnan. Egy pillanatra kettévált a köd, s az elmeredt szemű római légiókkal szemben ott állt Attila sötét alakja; megszámlálhatatlan lovas sereg fölött magosan kirajzolódva az ég peremére, háta megett a felkelő nappal. A következő pillanatban lehullottak a köd függönyei megint, s a félelmetes jelenség eltűnt a szemek elől.

– Isten ostora és halál-lovasai... – járta be a suttogás a megrendült római veteránok sorait.

Remegve meredtek a ködbe, várva a támadást. De semmi se mozdult. Süket csöndesség nehezedett a ködlepte mezőre.

Aztán lassanként, ahogy feljebb emelkedett a nap aranykorongja, oszlani kezdett a köd is, teljes pompájában feltárva a két szembenéző sereget. Amíg a rómaiak hunyorogva pislogtak bele a vakító napba, a hunok támadtak.

– Huj-huj! Huj-huj! Huj-huj!

Százezer ló dübörgő patája alatt megremegett a föld. Süvítő nyílvesszők tömege elsötétítette az égboltot.

Ember ember ellen, ló ló ellen: folyt a csata egész napon át. Borzadva tért nyugodni a nap.

A haldoklók halálhörgése elveszett a kardok csattogásában.

Az elesett harcosok lelke harcolt tovább. Azon az éjszakán sok-sokezer hun harcos lelte meg az utat HADÚR hetedik mennyországába, mely azok számára van, kik harcban estek el. Hunok hite szerint minden elesett hős magával vitte szolgának a másvilágra azoknak lelkét, akiket a csatában megölt.

Mire megérkezett a reggel, mindössze Atillát és hunjait találta a felkelő nap a véres catalaunumi csatamezőn. A római légiók roncsai visszavonultak az éjszaka védelme alatt. A hunok eltemették halottaikat és összeszedték a zsákmányt, s visszatértek a Kárpátokövezte hazájukba. A telet fegyvergyártással, új lovak betörésével, előkészületekkel töltötték, s tavasz jöttével indultak újra Atillával az élükön, dél felé.

Concordia és Pádua népe ész nélkül menekült előlük. Verona, Brescia és Cremona megnyitották kapuikat Attila előtt, és megadták magukat. Mikor elérte Róma kapuit, védtelenül hevert lábainál az egész Római Birodalom.

Százezer hun lovas vette körül az Örök Város kőfalait, Attila parancsára várva. De a parancs elmaradt. Magától megnyílt a főkapu, és fehér zászló alatt megjelent Isten szolgája, Leó Pápa maga, mezítláb és száz pap kíséretében jött a mezőn át, zsoltárokat énekelve, szelíd menetben a hunok felé.

Attila, éjfekete harci paripáján, elébe ment. Félúton találkoztak, Leó pápa és Isten ostora.

Egyik mezítláb, alázatosan, másik nyeregben ülve, büszkén, egyenesen.

Aztán Isten szolgája fölnézett, egyenesen a félelmetes Attila szemébe, és szelíden mondta:

– Fiam, eljön az idő, amikor egyik leszármazottad áll majd egyik utódom előtt, királyi koronát kérve magának, s áldást népe számára. Azt kívánod, hogy úgy nézzen majd reá ez a szent város, mint a rettenetes Attila leszármazottjára, aki elpusztította Rómát?

Néhány pillanatig Attila elgondolkozva nézett alá az öregember hófehér fejére, aztán bólintott és békésen mondta:

– Eredj vissza a városodba, szent ember, és adj hálát Istenednek, amért kegyelmet találtál Attila előtt.

Azzal egy rántással megfordította lovát, s felemelt kézzel jelt adott a hunoknak a visszavonulásra.

Útban hazafele még lerohanták a hunok híres Velence városát, lóháton úsztatva át a vízen, s roskadásig megrakták málhás szekereiket arannyal, ezüsttel és szép velencei asszonyokkal.

De ez volt a hunok utolsó nagy vállalkozása. Ettől kezdve Isten kardja hüvelyében pihent. Isten ostora betöltötte a próféták jóslatait, és az egész világ alázatosan hevert lábainál.

Wass Albert

barikad.hu