2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Megtorlás

Főhősünknek nincs oka panaszra, szépen keres és a magánélete is a helyén van. Ekkor jön a fordulat, a pénzügyi válság amely viszi a házát és az állását is. A férfi tehetetlen dühében elhatározza, hogy megbosszúlja azokat, akik miatt tönkre és szinte nincstelenné vált.

A hely más, lehetne ez a hely is.

KLIKK: http://filmbirodalom.com/watch-embed-124822-12301


MEDDIG?

Megfizetnek a válságért a lúzerhitelek kufárai.A közvélemény bűnösöket akar

http://www.civilkontroll.com/megfizetnek-a-valsagert-a-luzerhitelek-kufarai-a-kozvelemeny-bunosoket-akar/

Egyre nagyobb büntetéseket varrnak a bankok nyakába az Egyesült Államokban a válságot előidéző machinációkért. Sőt már olyan vezető is akad, akit személyesen felelőssé tett a bíróság. Nem is teljesen alaptalanul: volt olyan bank, ahol a vezetők elvárása volt, hogy a gyakran képzetlen ügyintézők naponta legalább egy jelzáloghitel-szerződést kössenek. Olyanoknak is, akikkel egyébként nem kellett volna. A közvélemény bűnösöket akar.

Ha valakit zavarna, hogy még mindig nem tudja, személy szerint kit szidhat a világgazdaságon 2008 végétől végigsöprő, a hatását számos területen máig fájdalmasan éreztető válság miatt, jelentjük: az amerikaiak megtalálták a bűnöst. Egy Rebecca Mairone nevű banki középvezető az illető.

A felelősségét megállapító manhattani esküdtszék azt természetesen nem mondta ki, hogy egyedül az ő sara lenne az amerikai bankszektor öt évvel ezelőtti megroggyanása és az ezt követő globális gazdasági krízis (ez nyilván nem is lenne igaz). De tény, hogy eddig nagyon kevés embert marasztaltak el ez ügyben, és őket sem kimondottan a válság fő okának tartott mérgezett hiteltermékek burjánzása miatt – Maironét pedig éppen az ebben játszott szerepéért bélyegezték meg.

Nem véletlenül. A döntés, mely büntetésről egyelőre nem szól, kimondja, hogy a 2008 előtt a legnagyobbnak számító amerikai jelzáloghitelező, a Countrywide Financial szándékosan átverte a két állami irányítás alatt lévő nagy amerikai jelzáloghitel-finanszírozót azzal, hogy jó minőségűnek mondott kockázatos hiteleket adott el nekik.

Miután kiderült, mekkora a baj, a Freddy Mac és Fannie Mae becenéven ismert két céget rengeteg állami pénzből kellett megmenteni.

Egy napra egy szerződés

Mairone a Countrywide-nál volt ügyvezető másfél éven át, mielőtt a Bank of America megvásárolta a hitelezőt, pár hónappal később pedig beütött a krach. Az ő nevéhez fűződik a cég egyik programja, melynek lényege az volt, hogy minél gyorsabban minél több hitelszerződést kössenek – elvileg magas besorolású adósokkal (erre utalt a neve is: Hustle, azaz sietség/nyomulás). Csakhogy a tanúk szerint a gyorsítás érdekében kiiktatták a szakmai protokollok jó részét, és képzetlen munkatársakat vetettek be.



Sokaknak hiteleztek, akiknek nem kellett volna – így lett a névleg elsőrendű portfólió "mérgezett".

A tárgyalás során kiderült, hogy a hitelügyintézőktől lényegében azt várták el, minden nap kössenek legalább egy jelzáloghitel-szerződést. Egy John Boland nevű volt alkalmazott azt vallotta, hogy megmondták nekik: aki ezt nem tudja teljesíteni, az az adott napon nem mehet haza. Ha valaki tiltakozott, kirúgták.

 

Volt azért pozitív motiváció is, a legjobbakat ajándék Las Vegas-i úttal kecsegtették. Az alkalmazottak belső e-mailekben "lúzerhitelekként" emlegették azokat a kölcsönöket, amelyekről tudták, hogy jó eséllyel be fognak dőlni – aztán a cég jó áron eladta ezeket is.

A minőség mint zavaró tényező

Az ügyészség szerint a Hustle programban 30 ezer hitelt vertek keresztül úgy, hogy "a minőségi követelmények csak zavaró tényezők voltak".

"Ez az egész nem szólt másról, csak kapzsiságról és hazugságról" – jelentette ki az egyik tárgyaláson a felperes amerikai államot képviselő ügyész. Az egyik esküdt sokkolónak nevezte az elhangzottakat, és megjegyezte, a bank azt akarta velük elhitetni: a hitelbírálat folyamatát egy szoftverrel is el lehet végezni. Mairone ügyvédje ugyanakkor megdöbbentőnek nevezte, hogy egy egész pénzintézet abnormális hitelezése miatt azzal akarják elvitetni a balhét, aki összesen másfél évet dolgozott az adott helyen.

Ez azonban nem egészen így van, a Bank of Americanyilvánvalóan hatalmas kártérítési kötelezettségnek néz elébe. A kifogásolható hitelezési tevékenység ugyan még a Countrywide megvásárlása előtti időkben folyt, de a felvásárlással a felelősség is az új tulajdonoshoz került.

Soha nem is vettünk fel hitelt a rendszerváltás óta!

Akkor mégis mitől nő az államadósság?

Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.11.15.

Az elmúlt heti cikkeimre rengeteg észrevétel jött, és ezért kénytelen vagyok egy új fogalommal foglalkozni, mert célomat nem adom fel. Szeretném, ha a magyar ember minden politikai befolyás ellenére is megértené az alapvető gazdasági és pénzügyi összefüggéseket.
Nálunk ugyanis az egyszeri magyart könnyű megvezetni. Az egyszeri magyar tudja mi az oka sanyarúságának. Az egyszeri magyar TUDJA, hiszen Orbán Viktor megmondta neki, hogy a legnagyobb gond az államadósság. Következésképpen a legnagyobb felelős, aki ezt előidézte, aki a kölcsönt felvette. Ezzel azt sugallja, hogy mielőtt az előző kormány nem vette fel a hiteleket (köztük az IMF hitelt) addig minden rendben. A számok is látszólag Orbánt támasztják alá, hiszen 2002-ben amikor „átadta” a kormányzást, az államadósság a GDP 60%-a volt, 2010-ben pedig 82%. Könnyű tehát az egyszeri magyart, aki matematikából hülye megvezetni. Minden gondod az előző kormányok miatt van! 

Minden adósság szörnyű és rabszolgaságba dönt. Mindazonáltal az államok adósságának kezelése teljesen más tészta, mint egy cég vagy magánadósság.

Nos, ezért kénytelen vagyok egy kicsit szájbarágósan levezetni a következőket. Először is már többször leírtam, hogy az államadósság GDP-hez viszonyított százalékos arányában való megadása csak a hülyéknek lett kitalálva. Azoknak az embereknek, akik nem tudnak százalékot számolni – sajnos a többségnek – csak odavetnek két számot 82% és 60%. Melyik a nagyobb? Hát a 82! És már lehet is tapsikolni meg békemenetet szervezni. Érdekesebb a dolog, ha leírjuk, hogy számszerűsítve mennyi forinttal emelkedett az állam adóssága. Nos, ez esetben kiderül, hogy 1998 és 2002 között 4000 milliárd forinttal. 2002 és 2010 között meg 8000 milliárddal. Vagyis mindkét kormányzat alatt évi 1000 milliárd forinttal emelkedett az adósság. Ha igaz az a tétel, hogy a legnagyobb gondunk az államadósság, akkor minden kormány benne volt tehát nyakig. Szemenszedett hazugság az az állítás, hogy itt minden jó és szép volt, de aztán a „kommunisták” eladósították az országot.
Még érdekesebb adat, hogy 2010 után is folytatódott az eladósodás és az Orbán kabinet a nagy „adósságcsökkentés” közepette sikeresen növelte a szokásos évi 1000 milliárddal a terheket. Tette mindezt úgy, hogy még a 3000 milliárdos nyugdíjpénztárat is lenyúlta, melynek mintegy feléből „csökkentette” az adósságot. Ha nem „csökkentette” volna, akkor két év alatt nem 2000 milliárddal, hanem majd 4000-rel emelkedett volna az adósságunk!        

Sajnos Orbán Viktor sem tesz mást, mint megszorítások árán fizeti a kamatokat és újabb hitelfelvételekkel növeli az államadósságot. Ráadásul sokkal nagyobb kamatokon veszi fel a hitelt, mint az előző kormányok, következésképpen gyorsabban nö az adósság. A nép hülyítésére a GDP arányos %-os trükköt veti be, mint általában a politikusok.

A másik hihetetlen legenda. Az Orbán kormánynak kell visszafizetnie a 2008-ban felvett IMF hitelt! Mekkora szemétség volt már ez az előző kormánytól, hogy felvette az IMF pénzét! Nos, itt egy tragikus tévedés van. Meg kell nézni, hogy miért vett fel a kormány IMF hitelt, pontosabban mi helyett? 
És itt szeretnék egy szót pontosítani, ill. bevezetni, ami nem él a köztudatban. Természetesen azért nem, hogy az egyszeri magyart meg lehessen vezetni. Senki sem magyarázza el neki a pénzügyi igazságot. 
Nos, most mindenkit kérek, hogy kapaszkodjon meg, mert kulcsfontosságú mondat következik.

MAGYARORSZÁG A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA GYAKORLATILAG SOHA NEM VETT FEL HITELT CSAK ÉS KIZÁRÓLAG REFINANSZÍROZOTT LEJÁRÓ HITELEKET!


Hoppá! Mit is jelent ez? Mindössze annyit, hogy a magyaroknak nem volt szükségük sohasem hitelekre, mert minden ellenkező híresztelés ellenére megtermelte a saját költségeit. Egyedüli dolog, amit nem tudott kitermelni az előzőleg felvett hitelek kamatait. Ezért elindult egy olyan folyamat, amit egy zseniálisan felépített, de hihetetlenül elnyomó pénzügyi rendszer működtet. Ennek a lényege, hogy mindig éppen annyira hagyják élni az országot, hogy éppen ne menjen csődbe. Tudja fizetni mindig az aktuális kamatokat, de csak annyira, hogy a tőketartozása mindig emelkedjen egy kicsit. 

Ez a rendszer természetesen nem csak a magyarokra van kitalálva. Minden nemzet a világon adósrabszolgája ennek az ördögien ravasz és már önfenntartónak tűnő rendszernek. Belegondolt például már valaki abba, hogy miért kell a költségvetési hiánynak éppen 3% alatt lennie? Nem? Az a lényeg, hogy, ha a hiány 3% körül van, az pont megfelel két dolognak. Az első, hogy az aktuális nemzet kormányának minimális lehetősége van arra, hogy a megtermelt nemzeti jövedelmet a saját népére költhesse. Mit jelent ez? 100%-ot megtermelnek! 98%-ot elköltenek a saját országukra. Elvileg tehát még 2% többletben (szufficit) vannak. Ezt hívják – ha már hallotta a hírekben – a költségvetés elsődleges egyenlegének. Igen ám, de most jönnek a kamatkiadások. És így lesz a kiadási oldal 103%! Azaz 3%-kal többletköltés (deficit).

Hiába szeretné bárki megállítani az adósságot, az a mostani eszközökkel, mint megszorítások és bankadó lehetetlen. Sőt sok esetben csak ront a helyzeten, mert még növekedés sincs.

A kamatkiadásokat is számítva a költségvetés másodlagos egyenlegéről beszélünk. A hírekben szinte soha nem beszél senki sem az elsődleges egyenlegekről. Nagyon kevés nemzet van, akinek az elsődleges egyenlege mínuszos, vagyis többet költ, mint amennyit megtermel. Ennek elhallgatására azért van szükség, hogy az adott nemzetben lelkiismeret furdalást keltsenek, hogy jobb, ha csöndben maradnak, hiszen többet költenek, mint amennyit megtermeltek, és csak a hitelezőik jóindulatától függ a jövőjük, mert nélkülük csődbe mennének. A nemzetközi pénzügyi háttérhatalomnak alájátszva az adott nemzetek politikusai mind kiszolgálják e rendszert. Minden országban vannak hatalomért remegő politikusok, akik ellenzékből szapulják a kormányukat, akik kölcsönt vesznek fel. Ismerősek ugyebár az alábbi mondatotok: - Az ország az IMF lélegeztető gépén van, vagy az ország eljátszotta a befektetők bizalmát. Aztán, amikor az ellenzék kormányra kerül, kétségbeesetten próbálja csökkenteni a hiányt, vagyis megszorít.

Valljuk be őszintén, hány felnőtt ember tud Magyarországon százalékot számolni? Sokan már az iskolában sem értettek. Ha most valakinek azt mondjuk, hogy alap, meg százalékérték vagy, hogy percent, csak pislog. De ugyanezek az emberek a szavazók, akiket félisten politikusok hülyítenek.

A másik – és a fontosabbik – kérdés, hogy miért kell a hiánynak 3% körül mozognia, az pedig az, hogy ezen érték körül van a leghosszabb ideig elhúzódó agónia, amíg egy nemzet végül kénytelen bejelenteni a csődöt. Hiszen könnyen belátható, hogy ha a hiány évente 8-10% körül van, akkor 20-25 év alatt csődbe jut az adott állam, míg 3-5%-os hiánycél esetén ez a csőd 50-60 évre tehető. Azzal tehát, ha egy kormány, mint most az Orbán kabinet minden erejével tartja a 3%-os hiányt nem ér el semmit sem. Az államadósság nem csökken, hanem nő, évi 1000 milliárd forinttal. Persze az egyszeri százalékszámításhoz nem értő embereket meg vakítják a GDP arányában kimutatott százalékértékkel, ami persze nem az adósság valódi száma, csupán egy arányszám. Hozok egy példát! Ha egy 100 kilós ember hízik 5 kilót, akkor azt mondjuk, hogy 5%-kal nőtt a testsúlya (adóssága), ha viszont egy 200 kilós ember hízik 8 kilót, akkor csupán 4%-kal nőtt a testtömege. Úgy „tűnhet tehát, hogy a 100 kilós ember hízott többet, pedig a valóságban a 200 kilós. Szóval a % nem fejezi ki a valós adósságot, csak a megtévesztésre, az egyszeri magyar hülyítésére szánják. 

A jelenlegi rendszerben a kérdés tehát nem az, hogy csődbe megy-e egy állam, hanem az, hogy mikor. A lengyelek például 30 éve, az argentinok 15 éve, a görögök ugyebár most. A nemzetközi pénztőke nagyon figyel arra, hogy egyszerre csak kevés állam menjen tönkre, a többieket „kimentik”, de példát kell statuálni. Sajnos jelenleg úgy tűnik, mintha csak annyi lenne a legnagyobb elérendő cél, hogy ne velünk statuáljanak példát.
Szóval REFINANSZÍROZÁS! Jó, hogyha Kedves Olvasó megjegyzi és terjeszti ezt a szót. Nem kell nekünk hitel, csupán csak arra, hogy az előző hiteleket kiváltsuk, és a kamatait kicsengessük. És ezeket a hiteleket nem a „komcsik” vették fel az elmúlt 8 évben. Ha nem veszi fel 2008-ban az ország az IMF hitelt, akkor nem kellett volna talán a piacról finanszírozni az előzőleg felvett és lejárt adósságot? Dehogynem. Hiszen éppen azért kellett az IMF, mert nem volt a piacon pénz. Orbán nagy hazudsága, hogy elhiteti az egyszeri magyarral, hogy az IMF hitelt a szokásos államkötvény kibocsájtás MELLETT vettük fel, holott ez nem igaz, hanem a HELYETT vettük fel. Nem mindegy ám!

Mit csinál jelenleg a kormány, hogy visszafizesse a lejáró adósságokat? Semmit! Azaz ugyanazt, mint az összes előző kormány 40 éve. Újabb hitelt vesz fel. Az teljesen mellékes, hogy most nem az IMF-től vesszük fel, hanem a „piacról”. Mi a különbség a kettő között? Gyakorlatilag semmi. Az IMF-től 4%-os kamatra vehettünk volna fel hitelt, de ők ilyenkor ellenőrzést akarnak, értsd megszorításokat. 
Mi történik most? A kormány a piacról kívánja magát finanszírozni. Csakhogy egyszerűen nem fogja fel, hogy a „piaci befektetők” és az IMF egy és ugyanaz! Ahhoz, hogy ne kelljen 10%-on kölcsönt felvenni az állampapírpiacon az Orbán kabinet mire kényszerült? Olyan drasztikus megszorításokra, mely immár a sokat szapult Bokros csomag háromszorosára rúg. Nagyobb megszorításokat hajtott végre, mint egy 4%-os IMF hitelért kellett volna. Az eredmény? Sikerült 6%-ra leszorítani a kamatokat, amiért most vesszük fel a hiteleket, amiket persze majd a következő kormányoknak kell visszafizetnie. Illetve maradjunk annyiban kormány még soha egy büdös fillért sem fizetett vissza csak az emberekből kisajtolt adóforintokat csengette ki a befektetők markába. 
Remélem sikerült rámutatni arra, hogy az államadósság elleni harc – a jelenlegi módon – semmire sem jó, sehová sem vezet, hiszen az eredmény ugyanaz, mint a szocik alatt volt, megszorítás. 
Természetesen, ha az IMF hitelt választottuk volna, az út vége akkor is a csőd, mert a rendszerben kódolva van. Nem mindegy azonban az, hogy 4 %-os kamatot rakunk a következő 10 évre vagy 6%-ot. A vak is látja ugyanis, hogy minél nagyobb a kamat a következő kormánynak annál nagyobb megszorításokat kell végrehajtania és, ezzel a csőd is egyre közelebb kerül. Remélem nem ez a cél. 
Az igazi kérdés azonban nem ez. A fő kérdés, hogy hogyan lehetne kitörni ebből az ördögi körből. Mi a megoldás a kamatcsapdából való szabadulásra?

Első és legfontosabb lépés mindenekelőtt az, hogy a magyarok többsége megértse, hogy amíg egymás ellen harcolunk, ill. hagyjuk, hogy a politikusok minket katonának használva kiszolgálják ezt a nemzetközi pénzügyi rendszert, addig nincs esélyünk. Meg kell értenünk, hogy hiába szervez békemenetet az ún. jobboldali tábor, ha a valódi cselekvés ugyanúgy nem más, mint a megszorítás. Lehet azt mondani, hogy nem leszünk gyarmat, de sajnos tudomásul kell venni, hogy már az vagyunk. Ebből a helyzetből kell kiindulni, és nem meghülyíteni a szerencsétlen magyarokat és egymásnak ugrasztani őket.  Forrás: http://szabadeuropa.shp.hu/hpc/web.php?a=szabadeuropa&o=heti_tema_2012_11_15__ODmV