Kényszer szülte találékonyság

A budapesti Hungária körút-Salgótarjáni út kereszteződésében lévő gyalogátkelő előtt állt vasárnap délután egy férfi, magasba tartott nemzeti színű táblával. Aztán a pirosra váltott lámpa miatt megállt, majd egy kilométernyi kocsisorban ülők pantomim-előadásban részesülhettek.

A járda szélén álló, láthatósági mellényt viselő férfi mellmagasságba engedte a táblát, íjhúzó pózba helyezkedett, vagyis enyhe terpeszben, behajlított bal lábára helyezve súlypontját, kezével határozottan mutatva a nem messze tőle parkoló tehertaxijára. Gyorsan vigyázz állásba állt és jobb keze hüvelykujját fölmutatva értékelt, majd a táblára mutatott. Ezután háromszor meghajolt, köszönve a figyelmet. Ebben a pillanatban váltott zöldre a lámpa, a kocsisor elindult, de sokan megnézték a különös férfit. Ő pedig ismét magasra tartott táblával várta a piros jelzést.

Gyalogosan ekkor értem kocsija közelébe, így alaposan szemügyre vehettem. Először a tisztasága, gondozottsága tűnt fel. Aztán végigböngésztem a matricákat. Éjjel-nappal, olcsón, megbízhatón vállal fuvarokat, kiállási díj nélkül. Odamentem a férfihoz, hogy megkérdezzem, mennyi az olcsó? Kezembe nyomott egy szórólapot. Nekem 15 évvel ezelőtt szállítottak ennyiért, óránként. Ránéztem. Tiszta arc, nyílt tekintet. Igazi, találékony magyar ember – gondoltam magamban. A találékonyság – mint elmondta – a kényszer szülte. 2006-ban még transzparenseket cipelgetett, onnan jött az ötlet, hogy saját, egyre nehezebben menő vállalkozását is segíthetné ily módon. Ám a sokáig titkolt válság, az ingatlanpiac összeomlása a költöztetésnek sem kedvez, s főleg az albérleteket keresők pedig kevés holmijuk hurcolását saját, vagy baráti segítséggel oldják meg.

Valahogy azonban túl kell élni a válságot, no meg a devizahitelt, amibe Bódi Lajos is belecsöppent.

Kezdetben még nehezen ment az önkifejező reklám, mert a rendőrök gyakran igazoltatták. Ma már csak a kocsiból intenek neki köszönésképpen. Hogy ebből a másodpercre kidolgozott mutatványból hány fuvar jön össze, és ki jegyzi meg a táblára írt honlapja címét, nem lehet tudni. De minden lehetőséget megragad, számára nincs lehetetlen. Búcsúzáskor megkér, ha nekem nem időszerű, ne dobjam ki a szórólapot, hanem adjam tovább, jól jöhet valakinek. Ennek eleget téve, így adom tovább, hogy magyar segítse a magyart, elvégre segítettünk mi már annyi idegent, hogy éppen ideje, hogy saját érdekünket helyezzük előtérbe. És nem csak ebben!

A közelgő szürkületben még visszanézek a 48 éves férfira. Rendületlenül folytatta testbeszédes reklámját, mert ahogy ő mondta, otthon hiába várná a fuvarokat.

Tény, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Ám egy kis odafigyeléssel, segítséggel könnyíthetünk egymás gondjain, mégpedig úgy, hogy mindenki jól járjon, hiszen ez lenne a feledésbe merülő tisztességes üzlet alapja.

Próbáljuk meg mindannyian és bízhatunk a jövőben, mert érezhetjük, hogy számíthatunk egymásra!

V.A.

Nemzeti InternetFigyelő