2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Esővarázslás

Nemcsak keleti rokonainknál, a szkíta-hun utódnépeknél, a törököknél és a mongoloknál találunk esőkérő és esőűző szertartást, hanem a régi magyar hagyományban is vannak erre vonatkozó adatok.

Ősi szokás maradványa

A májusi eső aranyat ér! Talán ezért szoktak esővarázsló szertartást végezni a magyar vidékeken pünkösd hétfőn, az ősi tavaszünnep idején. Ilyekor a termékenységet jelképező nők és gyermekek végigvonultak a falun, egyiküket, általában egy kislányt zöld ruhába bújtatták, majd rá gallyakat aggattak és közösen énekelve esőért esdekeltek. A férfiak útköben meglocsolták a zöldbe bújt kislányt, hogy előidézzék a várva várt esőt. A gyermekdalokban is sokszor találunk esőkérő dalt, ami egy ősi szokás meglétéről tanúskodik. „Áldd meg határunkat” címmel régi éneket gyűjtött fel Erdélyi Zsuzsanna „Hegyet hágék, lőtöt lépék” című archaikus imádság gyűjteményében.

Keleti példák

Az esővarázslás talán az egyik legkorábbi említését Tamim ibn Bahr Muttavvi mohamedán utazónál olvashatjuk, aki 821-ben megfordult a mai mongóliai Orhon-folyónál, az akkori ujgur birodalom szívében és a következő feljegyzést készítette: „A türkök országának csodái közé tartoznak a kavicsok, amelyeket birtokolnak, és amelyek segítségével kívánságuk szerint esőt, havat és hideget tudnak előidézni. A birtokukban lévő kavicsok története jól ismert és széles körben elterjedt, egy török sem kételkedik ebben.” A mai török és mongol népeknél létezik egy csodás kő, a jada vagy dzsada, mellyel a táltosok vagy tudók esőt tudnak varázsolni. Később a mongolokról is feljegyezték, hogy ismerik az esővarázslás titkait, Dzsingisz kán hadai ellen az egyik ellenséges kán, Bujruk és alattvalója, Kuduka esőt akart varázsolni, de valamit rosszul csináltak és a vihar ellenük fordult.

asszonyok
Az „üdő” elűzése

Erdélyi Zsuzsanna gyűjtésében arra is találunk példát, hogy néha szükség volt a viharnak vagy az esőnek az elűzése, ahogyan a régi magyarok mondták, elintetésére. A mai szövegekből azt találjuk, hogy általában imával történt a varázslás. A táltoshit valószínűleg keresztény köntösben élt tovább felmenőink között. A középkorban élő varázslók értettek a viharfelhők elűzéséhez. Csíkbánfalván a következő szertartást jegyezték fel: a táltoshit elemeivel kevert ima elkántálása után három szál pimpót összekötöztek és azzal a szenteltvizet kereszt alakban az „idő”, vagyis a vihar felé hintették, hogy az elhagyja a falut. Nemcsak a táltosok és a tudók ismerték ezt az ősi mesterséget, hanem a keleten térítő nesztoriánus keresztény misszionáriusok is, az egyik türk kagánt Illés püspök úgy térítette meg, hogy a kereszt jelét felmutatva elzavarta a táltosok által keltett vihart. A türk kagán a hatalmas isteni erő láttán döntött úgy, hogy a kereszt jele sokkal erősebb, mint a táltosok tudása és ezért tért át az új hitre. Bálint Sándor Sacra Hungaria című tanulmánykötetében emleget egy ősi, 16. századból származó szertartást, amivel az „nagy időt” vagy az erős időt keresztelik meg, ami azt jelenti, hogy a gonosz felhőket imával próbálták elűzni. Erdélyi Zsuzsanna Bukovinából származó adatközlője elmondta, hogy amikor nagy üdő jött, akkor egy éneket vett elő: „Miatyánk, Úristen, hallgass meg minköt! Áldd meg határunkat s ne nézd bűnűnket!” Állítólag ezt háromszor mondták el, majd a felhők szépen elmentek.

Táltos vagy tudó ember?

Az esővarázslást általában férfiak végezték, a törököknél nem a táltos, a kám végezte a szertartást, hanem világi vagy egyházi személy.


A magyar hagyományban a táltosok feladata volt mind az esőért éneklés, valamint a vihar elűzése is. Sokszor bika képében „időjárásért” viaskodtak a szomszédos falu szellemi vezetői, a küzdelmet vihar, szél, jégeső kíséri, amely a győztes táltos faluját elkerüli. Általában mindig a világos színű bika győzedelmeskedik. Van olyan terület, ahol sárkányoknak tulajdonítják a rossz időt, ők hozzák a jégesőt és a pusztító vihart. Velük is a táltosok veszik fel a küzdelmet, esetleg a garabonciás diák.

OB

Forrás: http://barikad.hu/esovarazslas-20120525

Tömegkályha építése és működése

Háromkirályok mítosza

2012, január 6 - 19:16

Közel kétezer éve folyik a találgatás arról, hogy kik lehettek a Jézust meglátogató napkeleti bölcsek. Talán csillagjósok, netán királyok voltak? Keletről jöttek, de vajon pártusok, avagy perzsák voltak?

Ősi szövegek

Jézus Krisztus, a Megváltó eljövetelét már az ókori keleti próféciák is megjövendölték. A régi mezopotámiai hagyományból merített ószövetségi szövegek több helyen leírják, hogy milyen körülmények között jelenik meg a Messiás. Bálám szerint egy csillag jelzi majd megérkezését.  A Zsoltárok könyvéből pedig kiderül, hogy legelőször idegenek imádják majd őt. Ézsaiásnál azt olvashatjuk, hogy Midjánból, Éfából és Szebából jönnek majd hódolni az eljövendő nagyúrnak. A fenti ősi források tehát egyetértenek abban, hogy valahonnan keletről érkeznek Jézus első látogatói.

Rejtélyes származás

A nemzetközi és a hazai szakirodalom következetesen perzsáknak vagy babiloni csillagjósoknak tekinti őket, holott Jézus születésekor a szkíta eredetű pártusok uralták a Közel-Keletet, Mezopotámiát és a Kaukázust is, de uralmuk elért a mai Afganisztán területéig. Az ószövetségi iratokban előforduló Tarszisz elnevezés egyértelműen a pártusokra utal, alább bemutatott néhány város is a nagy birodalom szívében feküdt. Származásukról ruházatuk is árulkodik, a legrégebbi keresztény freskók és mozaikok pártus ruhába bújtatták őket, a római katakombák falain pedig Mitrász hívők ruháit öltötték magukra, igaz, utóbbi hit is a pártus területekről eredt.

A kora középkorban az ariánus keresztények ravennai székesegyházukban pártus ruhában jelenítették meg a mágusokat. Sok kutató nem vette figyelembe Marco Polo tudósítását, aki a 13. században a mai Irán területén meglátogatta sírjukat. Akkor testük állítólag romlatlan állapotban volt. Szerinte mindhárman szakállt és bajuszt viseltek, mely szintén a szkíta eredetű pártus népekre volt jellemző.

Hányan voltak?  

A napkeleti bölcsek számát nem tudjuk pontosan, hiszen az Újszövetség nem ír sokat róluk. Az egyházfők csak az ajándékaik számából következtettek arra, hogy hárman lehettek. Még nevük sem maradt fent a korai szent iratokban, csak egy 7-8. századi párizsi kódexből ismerjük  Bithisarea, Melchior, Gathaspa neveket, őket mi magyarok Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak ismerünk. Már a korai egyházatyák vitatkoztak arról, hogy hányan látogatták meg Jézust. Origenész, Nagy Szent Leó pápa három mágust emleget. Valószínűleg az ő tekintélyüknek köszönhető, hogy a keresztény egyház az ő véleményüket fogadta el. A korai freskókon Rómában hol két, hol négy mágus bukkan fel. Egyes keleti iratok pedig tizenkét csillagjós látogatását örökítették meg. Marco Polo pedig három bölcs sírjáról tudott a mai Irán északi részén.

Jelképes ajándék

Az Újszövetségben szereplő jelképes ajándékok háromféle ajándékot vittek magukkal, hogy megtudják, vajon ki is született meg: isten, király vagy nagyhatalmú orvos. Marco Polo egy keleti hagyományt örökített meg. Az elmondja, hogy a három mágus az újszülött választásából következtetni akart jövendő feladatára. Ha ugyanis az aranyat választja, akkor földi király lesz, ha a tömjént, akkor isten, és ha mirhát, akkor gyógyító. Legnagyobb csodálatukra a tizenhárom napos csecsemő mindhárom ajándékot elvette, ami azt jelentette, mindhárom feladatra alkalmas lesz.

Helyiek vallomásai

A napkeleti bölcsek állítólag nem pogányon haltak meg, hanem felvették Krisztus hitét. A keleten térítő Tamás apostol megkeresztelte őket, majd új hitük védelmében vértanúhalált szenvedtek. Állítólag közös sírba helyezték őket. A nyugati keresztény hagyomány szerint Kölnben nyugodnak, Marco Polo azonban arról értesült, hogy Perzsia északi részén, Szaba városban van valódi sírjuk. Három nagy sírba helyezték el őket, egymás mellé. Mindegyik négyszögletes alakú volt, kupolás tetővel. A város lakói tudni vélték, hogy különböző helyekről származtak: egyikük Szavaban élt, a második az indiai Havából, a harmadik pedig Kasanból. Utóbbi a mai Irán iszfaháni körzetében található.

OB

barikad.hu

A Tenkes kapitánya

Újévi jókívánság

 

 

A kályhába meleget,
körétek sok gyereket!
Megérdemelt kenyeret,
pénzzel rakott szekeret!

Eljövendő években
megértést az útra!
Bú s a bánat ugorjon
a legmélyebb kútba!

Egészséget, nyugalmat,
örömre sok alkalmat!
Házatoknak a béke
legyen mindig vendége!

 

 

Szilveszter és újév hagyományai

Szilveszter és újév hagyományai. Az 1939-ban megjelent „Adatok a téli néphagyományok ismertetéséhez” cím könyv Erdély szilveszteri és újévi népszokásait is bemutatja. Érdekes, hogy a különböző falvak mennyire eltérő módon ünnepelték meg az év fordulóját: akadt, ahol semmilyen különösebb szokásról nem számolt be a néprajzkutató, máshol hagyományok egész sorát jegyezte le. Számba vettük a fontosabb tradíciókat.

Szerelemjóslás
A leányok galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el.

Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a malacok: a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek.

A vénlánycsúfolás is része volt a csínyeknek. A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát. Amennyiben a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztottak.


Ajándékozás
Az újév népies elnevezése kiskarácsony, s a nagy karácsonyhoz hasonlóan néhány településen ilyenkor is megajándékozták a gyermekeket. A meglepetést nem az angyalka, hanem az újévi csikó hozta. Természetesen az ajándék dióra, almára, pogácsára korlátozódott.

Tréfák Tréfák
Az idősebb lányok mellett a gazdákat is megtréfálták a legények. A kilincshez kecskét kötöttek, így a háziak nem tudták kinyitni az ajtót. Ennél elterjedtebb szokás volt, hogy a kertkapukat és az ajtókat kicseréltél egymással – esetleg elrejtették, gazdának olykor több napjába telt, amíg megtalálta a sajátját.


Tilalmak
Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a használati tárgyakat is. Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára visszaadta a tulajdonosnak.

Tilos volt szárnyas fogyasztani, különben elrepül a szerencse. Helyette malacot ettek, mert az előretolja a gazdagságot.

Tilos volt az asszonyoknak újév napján kimozdulni a házból, mert ha az első vendég nő volt, akkor balszerencse érte a háziakat.


Újévköszöntés
Az újév köszöntésének két fontosabb formája alakult ki, az egyik a zajkeltés: éjfél után a fiúk kolomppal, ostorral, kereplővel járták az utcákat, lármával köszöntötték az évet. A másik szokás szerint a fiúk házról házra jártak, köszöntő verseket és énekeket mondtak, jutalmul pedig tejet, diót vagy almát kaptak.

Gazdagság
A gazdák éjfélkor vizet húztak a kútból, amelyet aranyvíznek neveztek. Aki ivott belőle, arra gazdagság várt.


Jóslás
Az idősebb asszonyok ólmot öntöttek, amelynek a formája elárulta a jövőt. Például a bölcső alakú gyermekszületést jelzett.


Éjféli éneklés
Az éjféli mise után a férfiak – főleg református vidékeken – felmentek a templomtoronyba és egyházi énekeket adtak elő.


Hiedelem
Éjfélkor az állatok tudnak beszélni és elárulják, hogyan bánik velük a gazdájuk.