2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Egyházcsata elveszítve

NAGYOT BUKOTT A KORMÁNY
Amikor a fideszes többség a parlamentben először átírta a saját maga által elfogadott egyházi törvényt, azt Semjén Zsolt kodifikációs remekműnek nevezte. Az Alkotmánybíróság aztán kétszer is visszadobta, most pedig a strasbourgi Emberi Jogi Bizottság utasította el a kormány fellebbezését. A kisegyházak milliárdos kártérítésre számíthatnak.

A vallásszabadságról szóló 1990-es törvény lehetővé tette, hogy száz ember egyházat alapítson. A jobboldal régebben a „szektaveszély" miatt akarta szigorítani az egyházi bejegyzés feltételeit, de ehhez nem volt meg a kétharmados többsége.

2010-ben, a Fidesz-KDNP elsöprő győzelmével eljött az idő. A kormány ekkor már a „bizniszegyházak kiszűrésére" hivatkozott. Annak ellenére, hogy előzőleg a kormány jóváhagyta, majd az Országgyűlés megszavazta a törvényt, a Fidesz – őrült kapkodásban – másik koncepcióval rukkolt elő.

Következett az a bizonyos „kodifikációs remekmű", ami praktikusan annyit tesz, hogy folytatódott a törvény kálváriája. Új és még újabb változatok születtek. A törvényt nemzetközi fórumok is élesen bírálták, egyebek mellett azért, mert az egyházak elismerése politikai döntések függvényévé vált.

Most sincs másként: az egyházi nyilvántartási kérelmeket két évtizeden át a bíróságokhoz kellett benyújtani, most a parlament mondja ki a döntő szót. Egész példátlan, hogy egy jogszabályt két alkalommal is elmeszeljen az Alkotmánybíróság. Az egyházi törvénnyel ez is megesett.

Karsai Dániel ügyvéd szerint több mint 300 vallási közösséget zártak ki az egyházak sorából az utóbb jogsértőnek nyilvánított törvény alapján. Az érintett felekezetek nem voltak jogosultak arra, hogy egyházi egyszázalékos felajánlásokat gyűjtsenek. Az ehhez társuló költségvetési kiegészítésből sem részesülhettek.

Ahogyan elsősorban Iványi Gábor egyházának, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek az esete mutatja, az általuk fenntartott intézmények léte is veszélybe került. A több kisegyház képviseletét ellátó Karsai már tavaly tavasszal jelezte: egyre nyilvánvalóbb, hogy az Országgyűlés nem hajlandó végrehajtani az alkotmánybírósági verdiktet. Ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a sok sebből vérző egyházi törvény miatt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalja a magyar kormányt.

Így történt. Áprilisi döntésében a strasbourgi bíróság többször hangsúlyozta, hogy a magyar állam megsértette a vallási kérdésekben való semlegesség elvét. Megállapította a diszkrimináció tilalma, a tulajdonhoz való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét is. Az emberi jogi bíróság kedden elutasította a kormány új eljárásra irányuló kérelmét, lényegében fellebbezését. Ezzel jogerőre emelkedett az első fokú ítélet.

Szerettük volna megtudni a kormány álláspontját. Az Emberi Erőforrások Minisztériumánál azt kérték, küldjük el e-mailben kérdésünket. Ha választ kapunk, közzétesszük.

Karsai Dániel a vallásszabadság és a kisegyházak szempontjából teljes győzelemként értékelte a döntést. Az alkotmányjogász elmondta: bár a hírekben kilenc kisegyház szerepelt, valójában tizenhat magyar vallási közösség, különféle keresztény, buddhista és zsidó szervezetek fordultak Strasbourghoz. Karsai emlékeztetett rá, hogy a bíróság a vagyoni és nem vagyoni kárigény jogszerűségét is kimondta. A nem vagyoni kárigény a kisebb tétel (néhány tízmillió forintnak megfelelő euróról lehet szó), a vagyoni kártalanítás viszont a több milliárd forintot is elérheti. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség például úgy számol, hogy 1,4 milliárd forintos veszteséget szenvedett el a jogsértő egyházi törvény, státuszának megvonása miatt. Az áprilisi állapotot tükröző összeg időközben minden bizonnyal tovább nőtt – jegyezte meg az ügyvéd. (A testvérközösség képviseletét nem ő, hanem Tordai Csaba látta el.)

A kormány a kárigény jogalapját nem vitathatja, annak mértékéről fél éven belül kell megegyezni. Ha ez nem sikerül, a konkrét összeget a strasbourgi bíróság állapítja meg.

http://nol.hu/belfold/nagyot-bukott-a-kormany-1485545

Tönkretevőink 1.

Kollonich Lipót, gróf; Leopold Kollonitsch (Komárom, 1631. okt. 26. – Bécs, 1707. jan. 20.):

"Magyarországot előbb koldussá, aztán katolikussá és végül rabszolgává kell tenni"

esztergomi érsek, bíboros, államférfi. Honfiúsított császári katonai család sarja. Bécsben nevelkedett, majd a máltai lovagrendbe lépett és 1651-ben Candiánál részt vett a török elleni harcokban. Hazatérve, 1660-ban egyházi pályára lépett. 1666-ban nyitrai, 1670-ben bécsújhelyi püspök lett. Az erőszakos ellenreformáció egyik fő szorgalmazója volt. 1673–74-ben a prot. papok felett ítélkező pozsonyi bíróság tagja. 1685-től győri püspök, 1686-tól bíboros. 1691-től kalocsai, 1695-től esztergomi érsek. Egyházi méltóságai mellett magas politikai tisztségeket is viselt. 1672-ben a magyar kamara elnöke lett, az Ampringen-féle gubernium tanácsosa s itt a pénzügyek intézője. Bécs 1683-i török ostroma idején nagy része volt a védekezés anyagi erőforrásainak előteremtésében. A magyar ogy. kívánságára I. Lipót 1684-ben felmentette őt a m. udvari kamara vezetése alól, de az udvarban a m. ügyek fő szakértője maradt. Így kapott 1688-ban megbízást arra, hogy dolgozza ki Mo. fegyverrel visszahódított részei új berendezésének tervét. Az 1689-ben elkészült „Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn” Mo.-ot – a rendiség megtörésével és a magyarság visszaszorításával – a Habsburg abszolutizmus szilárd támaszává kívánta tenni. A nemesség megadóztatása, németek betelepítése, bizonyos szociális szempontból haladó javaslatok helyesléssel találkoztak a bécsi udvarban, azzal azonban hangadó körök nem értettek egyet, hogy a gazdasági élet fellendítése révén Mo. az örökös tartományokhoz hasonlóvá legyen s azokkal azonos elbánásban részesüljön. Ezért az „Einrichtungswerk”-et a maga egészében nem hajtották végre; a Rákóczi-szabadságharc után ismét előkerült egy-két javaslata. – 1692-ben ~ a bécsi udvari kamara vezetője lett, 1694-ben pedig a titkos tanács elnöke. – Irod. J. Maurer: Kardinal. L. Gr. K. Primas von Ungarn (Innsbruck, 1887); Iványi István: K. L. bíbornok országszervező munkája (Szabadka, 1888); T. Mayer: Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit (Bécs, 1911); Wellmann Imre Merkantilistische Vorstellungen im 17. Jh. und Ungarn (Nouvelles Études Historiques, Bp., 1965). – Szi. Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága (dráma, Pest, 1848).

Forrás Magyar Életrajzi lexikon:  http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC07165/08212.htm

Kollonich Lipót

gróf, bíbornok, esztergomi érsek

1631. október 26-án született. Ifjú korában máltai lovag, 1685-95 között győri püspök. 1692 óta államminiszter és a bécsi udvari kamara elnöke. 1695-ben Széchenyi György esztergomi érsek helyébe nevezték ki.

Egyaránt nagy ellensége volt a magyar alkotmánynak, és a protestantizmusnak is. A hitbuzgó Rákóczi Ferenc szerint többször mondta, hogy "én Magyarországot előbb rabbá teszem, aztán koldussá, végre katolikussá".

1689-ben Magyarország közigazgatásának átalakítására vállalkozott. Munkálatának vezérelve az volt, hogy a magyar közigazgatás lényegében azonossá tétessék az osztrák örökös tartományokéval. Az egész új szervezet, az adó megszavazásán kívül, az országgyűlés mellőzésével léptetendő életbe.

Ezen oktrojált rendszer behozatalát 1969-ra halasztották, mikor a befolyásosabb bizalmi férfiaikat Bécsbe idézték. Az új rendszer szószólója maga Kollonich volt. Előadása szerint ő felsége nagy kegyelmességére vall, hogy ezentúl éppen úgy akar bánni Magyarországgal, mint egyéb örökös tartományaival. Elvárja tehát, hogy Magyarország készséggel alkalmazkodjon az ő atyai szándékaihoz. Magyarország hagyományos törvénykönyvei elavultak, ennélfogva csak az tartandó meg belőle, amit alkalmas egyének kiválogattak, hozzáadva azt, amit újonnan beleiktattak. A nemességnek a közteherviselés alól való kiváltsága minden józan és igazságos kormányzat elveivel ellenkezik: fogadják el tehát a rendek, hogy ezentúl egyharmadrészét befizetik annak az adónak, melyet ő felsége egyéb országai a szükséghez képest viselnek.

A bizalmi férfiak gyűlése visszarettent a követelésektől. Széchenyi Pál kalocsai érsek vállalta magára a határozott visszautasítás nehéz, hazafias munkáját. Kihallgatáson előadta a király előtt, hogy a gyűlés nem illetékes az ország belügyi kormányzatának megállapítására. Törvényellenes az alkotmányról az országon kívül általában nem országgyűlésen határozatot hozni. A további tanácskozásokon Széchenyi kijelentette, hogy az adónak országgyűlésen kívüli megajánlását a magyar törvények a hűtlenségi esetek közé sorolják. Kollonich ekkor tudtára adta Széchenyinek, hogy majd talál az udvar módot arra, hogy a magyarok mindazt elvállalják, amit tőlük követel.

Az adót törvénytelenül ki is vetette a minisztertanács 2 millió forintban. 1698-ban pedig a bizalmi férfiakon kívül a vármegyék és városok követeit is Bécsbe idéztették, és az egybegyűltek ellenvetéseire nem hallgatva, félmillió forintnyi adónak egy év alatti lefizetésére kötelezték őket.

E rendszabály egyik legfőbb oka lett II. Rákóczi Ferenc fölkelésének.

Papi szereplése nem kevésbé erőszakos. 1673-74-ben a pozsonyi bizottságnak, amely a mártírokká teendő protestáns papokat idézte színe elé, egyik legirgalmatlanabb tagja. Mint prímás is kérlelhetetlen volt a protestánsokkal szemben. Annál jobb akaratú a latin szertartáshoz csatlakozó magyarországi görög vallás irányában, kiknek számára 1698-ban jogegyenlőséget eszközölt ki, s ennek védelmét a prímási hatóság alá helyezte.

1707. január 19-én halt meg.

Forrás:

http://www.telehaz-gyorvar.koznet.hu/ki_elemei/menu4/l_kollonich.htm