Ferenc pápa engedélyezte 63 boldoggá avatandó ember dekrétumának kihirdetését, köztük Sándor Istvánét, az 1953. június 8-án kivégzett szalézi szerzetesét - közölte a Szalézi Médiaközpont.

A Szentatya március 27-én, szerdán fogadta Angelo Amato szalézi érseket, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusát,  és engedélyezte 63 új boldog dekrétumának kihirdetését. Közöttük van az is, amely elismeri Sándor István szalézi testvér vértanúságát, akit 1953. június 8-án végeztek ki. A magyarországi jelenlétük századik évfordulóját ünneplő Don Bosco Szaléziak első boldogjukat tisztelhetik a sztálinista egyházüldözés áldozatául esett Sándor Istvánban, hiszen ő az első magyar szalézi szerzetes, akit az egyház a boldogok sorába emel.

Sándor István Szolnokon született 1914-ben, édesapja MÁV-segédmunkás volt. 1931-ben a fémipari szakiskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el. 1936-ban belépett a szalézi rendbe mint laikus testvér. 1940 és 1949 között nyomdászként dolgozott a rákospalotai szalézi nyomdában. Közben 1941 és 1945 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként a hadseregben szolgált. 1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesületében.

Sándor István lakhelye a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet, a nyomdával is rendelkező Clarisseum volt, amely 1950 tavaszáig működött. Ott a nyomdai feladatok ellátása mellett 1949-ben sekrestyés is volt. Szoros kapcsolatot tartott fenn az Államvédelmi Hatósághoz katonai szolgálatra behívott munkásfiatalokkal.

29040_pope01.jpg
1950 tavaszán betiltották a szerzetesrendek működését, de Sándor István továbbra is találkozott a fiatalokkal, kirándulásokat, összejöveteleket szervezett és hittant tanított. 1951 február végén a hatóság tudomására jutott Sándor István illegális tevékenységének egy része. Hamis papírokkal külföldre menekülhetett volna, de ő maradt. Hogy letartóztatását elkerülje, Kiss István álnéven a Persil gyár dolgozója lett, és bejelentés nélkül lakott rendtársa, Dániel Tibor szerzetes lakásában.

1952 júliusában társaival együtt letartóztatták, és a Budapesti Hadbíróság koncepciós perben 1952. október 28-án kötél általi halálra ítélte, amelyet 1953. június 8-án 21 óra 10 perckor hajtottak végre. Sándor Istvánt nagy valószínűséggel a Rákoskeresztúri Köztemető 30l-es parcellájában hantolták el.

Szülővárosában, a Belvárosi Plébaniatemplom urnatemetőjében jelképes urnahelyet alakítottak ki az emlékére, mivel eddig nem lehetett teljes bizonyossággal kideríteni, hol temették el, bár legnagyobb valószínűséggel a rákoskeresztúri temető 301-es parcellája rejti hamvait.

A krakkói Isteni Irgalmasság tiszteletére épült bazilika altemplom részében kialakított magyar kápolna falát díszítő, magyar szenteket ábrázoló mozaik képek mellett felsorolt nevek között Sándor István neve is szerepel neve Salkaházi Sára, Kaszap István, és Bódi Magdolna társaságában.

A katolikus egyház Sándor Istvánt vértanúnak tekinti, mivel hitéért vállalta a halált. 2006. május 24-én egyházmegyei szinten megindították a boldoggá avatási eljárást, 2008-tól a Vatikánba került az ügy, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja folytatta az eljárást. Ferenc pápa 2013. március 27-én engedélyezte Sándor István boldoggá-avatási dekrétumának a kihirdetését.