A mára klasszikussá vált, valóságba oltott mesét szerzője,  Antoine de Saint-Exupéry barátjának, Leon Werthnek ajánlotta, ki mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyvet is. Az ajánlásban irónia bujkál, az írói szándék azonban világos: a mű nemcsak gyerekeknek szól. SŐT!


Minden idők legsikeresebb meséje 1943-ban jelent meg először. Eddig 226 nyelvre és dialektusra fordították le, 80 millió kiadott példánnyal „a világ 50 legolvasottabb könyve” között szerepel, már évek óta.

Ennek a mesének az igazi sikere azonban nem számokban mérhető. A kis herceg az, aki újra és újra megtanítja érezni az embert, vegytiszta őszintesége megérinti a legacélosabb olvasót is. Ez az tisztalelkű, szőke kisfiú giccsmentesen, kézen fogva vezet minket a létezés örök igazságain keresztül.



"– Isten veled – mondta a róka.

– Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."



"Az teszi széppé a sivatagot (...), hogy valahol egy kutat rejt."

 


"Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is."

 


„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”


 


"Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!"

 

 

 

 


"Az ember könnyen sírva fakadhat, ha engedte magát megszelídíteni..."


 

 

"Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám."


 

 


"Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat."


 

 


"A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt."


 


"- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

- Nem találják meg - mondtam.

- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...

- Minden bizonnyal - feleltem.

- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni."

 

 

 


"Nem tudom, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét."

 


„Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. (...) De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (…) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (…) S ha majd megvigasztalódtál (mért végül minden ember megvigasztalódik egyszer), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.”

 

 


És most vedd elő A kis herceg könyvedet, olvasd el megint: pláne, ha már felnőtt vagy! Újra megnyitja majd a szívedet...

 

Pozitív Nap