1981-ben születtem. Nem sok emlékem van a szocializmusról. Sokáig nem is érdekelt, hogy mi is az. Gyerek voltam, éltem a gyerekek életét, de visszatekintve mégis más volt mint most. Máshogy nevelkedtünk, más volt az értékrendünk.

Kisdobos becs’ szó. Mekkora súlya volt annak, ha ezt mondta valaki. Mint ma az “anyád életére esküszöl” vagy van még rosszabb, a “száradjon le a f.szom”… Ezek helyettesítik ma.uttoro Úttörő akartam lenni, tiszta szívből! Úgy gondoltam, jó az ha a hazámat szolgálom. Olyan katonásdi játék, vagy mi. Ma már ha a magyar futball válogatott játszik, “bénák, sz.rok, Messi az Isten, hajrá Barca” helyettesíti. Égő lett magyarnak lenni. Sose szurkolnék olyan csapatnak akinek a stadionját csak képről ismerem. Nem lógtunk a számítógépen, mert nem is volt. Fociztunk éjjel-nappal. Néha az egész várost bejártuk, hogy találjunk egy pályát, ahová még beállhatunk játszani, annyira tele volt mind. Voltak barátaink, haverjaink, “legjobb barátunk”, akivel mindent megbeszélhettünk. Ma üresen árválkodnak a pályák, néha látni csak 1-2 gyereket, akik rúgják a bőrt.  Inkább otthon püfölik a billentyűket, idétlen, gusztustalan, primitív dolgokat posztolgatnak egymásnak, virtuális haverjaiknak. Nem volt divat. Mindegy milyen ruhába voltál, milyen volt a frizurád, nem ítélt meg miatta senki. Volt egy két gyerek akinek Adidas ruhája volt a 90-es évek elején, irigyeltük őket ugyan, de nem éreztük azt, hogy szégyenkeznünk kéne a sajátunk miatt. telefonMa a trend, a frizuradivat mondja meg ki vagy, ha nem követsz semmilyen divatot kirekesztetnek maguk közül a társaid… Mondtam is a barátomnak, mikor bejött a “szőröskapucnis” télikabát a divatba: “Na, most mindenki tudni fogja, hogy idén nem vettünk kabátot”. De mi csak nevettünk ezen. Nem volt mobiltelefonunk. Megbeszéltük, holnap itt, és ekkor találkozunk, és úgy is volt. Most a fiatalok depressziósak, nincstelennek érzik magukat, ha napközbe lemerül a telefonjuk akkumulátora. Ahelyett, hogy beszélgetnének egymással, még a szünetbe, buszon is azt nyomkodják. Leírják százszor, hogy unatkoznak, de nem mennének át egymáshoz még véletlenül sem. Facebook-olnak… szép magyar szó… Na ilyen szavakat se használtunk, mi magyarul beszéltünk. A tanárt tiszteltünk, féltünk is némelyiktől. Ha rosszat csináltunk, reménykedtünk, hogy otthon nem derül ki, mert akkor még a szüleink is lekevernek egyet. Mára ez is megváltozott. Tanárverés, visszabeszélés, de még a “normálisabb” gyerek is lazán odaböki, hogy “nem”, ha testnevelésórán olyan feladatot kap, ami neki nem tetszik. Én fölmásztam a kötélre, pedig féltem, de meg kellett csinálni, legalábbis azt éreztem. Aztán úgy curikkoltam lefelé, hogy majd leégett a kezemről a bőr. Szex. Hát mi úgy vártuk a szilveszter estét… Gondolom nem voltam egyedül ezzel. A két közszolgálati csatornán sose ment semmi erotika (vagy csak én fociztam pont akkor), ám szilveszterkor mindig felvillant egy kebel. Nagy élmény volt. Pirulva, szégyenkezve mertük csak nézni. Később már volt Angyalbőrben, Nelli kisasszonnyal, és “túlfűtött” bájaival. ejjelnappalbudapestVan most Éjjel-nappal Budapest, szuper időpontban, had lássák a kicsik is, sőt még 16 éveseket is bele akarnak vonni, ebbe gusztustalan parádéba. Szerelmesek akartunk lenni, nem pedig numerakirályok. Ipari iskolába jártam, így elég laza srácokkal voltam egy osztályban, 27-ből 4-5-nek volt csak barátnője a 4., most már 12. év végére, de senki se cikizte a másikat, hogy neki miért nincs. Ugye most meg már 14 évesen van kb ennyi, vagy még több. Húszas éveimbe, mikor már volt jogosítványom, de autóm még nem, mindenhová gyalog jártam a haverokkal. Néha egy éjszaka több 6-7 kilométert is mentünk a buliba oda-vissza. Útközbe találkoztunk itt-ott, összeverődtünk. Sok mai tinik meg már az 500m-re lévő iskoláig se akarnak gyalog, menni tisztelet a kivételnek. “Apa vigyél el légyszi”, vagy “hívlak ha vége a bulinak, és jöhetsz értem”, és már mennek is. Apám úgy kiröhögött volna, hogy futva mentem volna az iskolába. Sorolhatnám sokáig a példákat.  Végül egy példa. A fodrászom mesélte, aki egy panellakás földszintjén lakik. Egy nap az ablaka alatt 13-14 éves forma srácok ricsajoztak már hosszabb ideje. Megunta, hát rájuk szólt erélyesen, hogy ne ott óbégassanak már az ablaka alatt. A válasz: “fogd be a pofádat te vén buzi!” Elképesztő…

uttoro4uttoro5

http://frontoldal.wordpress.com/2013/10/08/igy-valtunk-kapitalista-roncstarsadalomma-ertekek-elvek-akkor-es-most/