2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

A hétköznapról és az ünnepről Márai Sándor: Füves könyv

Nézz utána, hogy minden napból,

a legközönségesebb, sivár hétköznapból is
ünnepet csinálj, ha pillanatokra is!

Egy jóindulatú szóval.
Méltányos cselekedettel.
Udvarias mozdulattal.

Nem kell sok az emberi ünnephez.
Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet,
megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével,
valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével,
környezeted vigasztalásával vagy felderítésével.

Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb,
ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét
a rendkívülivel,
az emberivel,
a jóindulatúval 
és az udvariassal;
tehát az ünneppel.

A Kárpát-medence legnagyobb ételszentelése

A katolikusok húsvéti ünnepének évszázadok óta egyik kiemelt mozzanata a jellegzetes húsvéti ételek – kalács, sonka, bárány, tojás, esetenként egy kis pálinka stb. – megszentelése. A székelyeknél ennek nagy hagyománya van, ugyanis azt tartják, hogy Húsvét reggelén a megszentelt étellel való evéssel Isten áldását vesszük magunkhoz. Csíkszeredában ez a szokás megőrizte évszázados ünnepélyességét, sőt egyre nagyobb támogatás övezi. Felemelő, szakrális élmény. Ma reggel a Szent Kereszt Plébániához tartozó hívek – és nem csak ők – teljesen betöltötték a város főutcáját, mindkét sávban.Fotók: Kovács Csaba P.

Forrás: http://www.erdely.ma/hitvilag.php?id=115254&cim=a_karpat_medence_legnagyobb_etelszentelese_csikszeredaban_fotoriport

Nőnapi köszöntő 2012

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Garai Gábor : Nők


Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És büntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.

Kosztolányi Dezső : Nők


Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok,
nõk, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más,
s szeretlek is benneteket.
Zavarosak, mint én,
termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekbõl aranyat mostam,
igazi aranyat.
Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak
a meddõ gondolatnál,
a büszke hazugnál,
a csontos, ijesztõ, gyilkos férfinál.
Hová is futhatnék én,
kócos fejemmel,
költészetemmel,
rettenetesen cikázó tétovaságommal,
ha nem volnátok ti,
megértõk, megbocsátók,
elvtelen szentek,
jámbor pogányok,
bizonytalan jók,
valóság hû sáfárjai.
Ha varrtok, vagy vajat mértek,
kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,
s hócipõben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
fölkacagok az örömtõl, hogy vagytok,
és én is vagyok mellettetek.
Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé,
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.
Nem egy, hanem mindegyik.
Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,
mindegyik barátnõm, rejtélyes kedvesem.
Mindegyik anyám.