2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Egy kihalásra ítélt falu nagy ötlete

Hostětín egy csendes cseh falu a Fehér-Kárpátokban, néhány kilométerre a szlovák határtól. A halálos ítéletet huszonöt évvel ezelőtt mondták ki rá.   

csehEnnek értelmében sem új ház építésére, sem a régiek felújítására nem kaphat senki engedélyt. Legalábbis addig, amíg a szennyvízkezelés kérdését nem oldják meg. Lépni kellett. És ez a 250 fős közösség rá mert lépni egy járatlan útra...

Gondolná valaki, hogy egy nádültetvény használható szennyvíztisztító telepként? Hogy egy épület fűtésének tervezésekor a benne élő emberek kibocsátott testhőjével is lehet kalkulálni? Hogy a hulladék fából készült biomassza elláthat egy egész üzemet energiával? És hogy egy faluban a napkollektor a menő, és az a ciki, ha nincs?

Hostětínben ma már az is evidens, hogy mindenki gyűjti az esővizet, és a vécében illetve a zuhanyzóban csakis azt használja. Energiatakarékos közvilágítási rendszer működik a  faluban, köszönhetően a napkollektor-parkoknak. Nagy becsben tartják a régi gyümölcseiket, génbankok őrzik az alma- és körtefajtákat.  Sőt vállalkozást – és általa munkalehetőséget is – építettek rá: bioalmalé-üzemük országszerte szállítja a gyümölcsleveket.

Az egész onnan indult, hogy 25 évvel ezelőtt a Veronica Környezetvédő Egyesület szakemberei jókor voltak jó helyen, és ama kritikus pillanatban a falu agilis polgármestere tőlük kért segítséget. Ők tudták: a nád gyökerén élő baktériumok szervesen tisztítják a szennyvizet, nem mellesleg ugyanennek a baktériumnak a kivonatát használják a hagyományos szennyvíztisztítók is. Azt mondták, nem kell hozzá drága áram, a gravitáció és a természet majd elvégzi a munkát, és a szennyvizet így környezetbarát módon vissza lehet juttatni a természetbe. És nemcsak mondták, meg is csinálták. Aztán megkérdezték: mi a faluban a következő probléma. Energia? És jött a biomassza-erőmű, aztán a napenergia és az esővíz kihasználása, a természetes kertművelés, a munkalehetőség. Maga az egyesület, és a faluban működő üzemek is adnak munkát az itt élőknek. Azt mondják, ha csak tíz embert tudnak foglalkoztatni, az már 30 ember megélhetését befolyásolja.

Hostětínt önfenntartó faluként emlegetik, és évente hétezer látogató keresi fel a világ minden tájáról azért, hogy tanuljon, ötletet merítsen, vagy esetleg egy kész receptet vigyen haza. Nos, tanulni nagyon sokat lehet, de a legfőbb tanulság mégis az, hogy a receptet minden közösségnek magának kell kikísérleteznie. Hostětín éppen attól kelt életre, hogy a helyi politikusok és a szakemberek nem egy megálmodott  ökofalu képébe szerettek bele, és nem egy asztal mögött kidolgozott projektet erőltettek rá a falura, hanem minden egyes beruházásnál a közösség aktuális igényeiből indultak ki.

Forrás: gepnarancs.hu

Rozsály-romastratégia nélkül

Egy szabolcsi faluról olvastam a minap. Rozsály nagyközség polgármestere példamutatóan megoldotta mindazokat a problémákat, amihez talán még hozzá sem nyúltak melldöngető politikusaink.

Így hát, Rozsályon nincs lazsálás

Mikor a 90-es évek elején elkezdték felszámolni a téeszeket, a falu vezetése úgy döntött nem hagyja szétszabdalni a földeket, nem adja el, így az önkormányzat ma 90 hektáron gazdálkodik. Amit csak tudnak, megtermelnek a falu népének, illetve ezzel 90 embernek munkát is adnak. A polgármester, Sztolyka Zoltán, úgy gondolta legjobb, ha a tradíciókra építenek, és megőrzik a falu mezőgazdasági mivoltát, így ott a közmunkások is vetnek, aratnak, lovakat gondoznak. Náluk a pályakezdők megtanulnak bánni a traktorral, mezőgazdasági gépeket javítani, így jó hírük van a környéken, ami segíti a később elhelyezkedni kívánók munkakeresését.

Megalapították a Rozsály Község Jóléti Alapítványt, és ők kezelik az önkormányzat földjét. Az alapítvány bérleti díjat fizet az önkormányzatnak a földhasználatért cserébe, az önkormányzat viszont az alapítványtól vásárolja meg a földeken termett kukoricán meghízó sertéseket. Így nem az utcát sepregetik a közmunkások, hanem termelnek, eredményesen és hatékonyan működnek!

Mindenféle pályázatokon is részt vesznek, így meg tudják oldani, hogy a hátrányos helyzetűeket ellássák vetőmaggal, ingyen szántsák a földjüket. Szinte mindent megtermelnek, ami az önellátáshoz szükséges, a fölösleget a falubeliek önköltségi áron felvásárolják.

Konyhájuk napi 450 adagot főz, amiből a gyerekeknek napi háromszori ingyenes étkezést tudnak biztosítani, az öregek, pedig 160 Ft-ért ebédelhetnek. A helyiek kilónként 400 Ft-ért vásárolhatják a húst. A disznót úgy is megvásárolhatják, hogy előre kifizetik a felét, a többit meg részletre.

Van javítóműhelyük, ahol nemcsak a mezőgazdásági gépeket javítják, hanem mindent, ami a faluban vagy az iskolában elromlik, így nem kell vállalkozót hívniuk, helyben tartanak minden fillért.

Van 16 lovuk, akiket hol a földmunkában hasznosítanak, hol az iskolások lovagolnak tornaóra gyanánt, vagy épp a Mikulás használja decemberben.

Van szociális boltjuk, ahol az árucikkekhez jóval kedvezőbben lehet hozzájutni, a helyi őstermelők behozhatják az áruikat, anélkül, hogy polcpénzt, vagy egyéb költségeket kellene fizetniük, csak a permetezési könyvüket kell bemutatni. A bolttal mindenki jól jár. A termelő egy kis mellékeshez jut, a vásárló olcsóbb és jó minőségű élelmiszerhez, az ott dolgozó hat közmunkás, pedig munkához.

A magtárban a helyi gazdák mázsánként havi száz forintért tárolhatják a terményüket, de a magvakat a falu darálja meg nekik. Mindenkinek külön fakkja van a tároláshoz.

A vizet egy szomszédos település kútjából nyerik, a működtetés 20%-a az ő részük, de így függetlenek az országos hálózattól.

Rozsályon senki nem fosztogatja a helyi erdőket, mert kedvezményesen, nagy tételben vásárolja az önkormányzat, és ugyanezen az áron is adja tovább, a lovak, pedig elszállítják kocsin a házakhoz. Ez náluk a lakásfenntartáshoz való hozzájárulás.

Mivel csak az iskola fűtése gázzal, havi másfél millió forint volt, úgy döntöttek áttérnek a helyi tüzelésre, venyigekazánokra térnek át, vettek is egy venyigebálázót, így most már másfél évre elegendő bálájuk van, éves szinten, pedig 5-8 millió forintot tudnak megtakarítani.

A 800 őslakó 25%-a cigány, de az etnikai feszültséget nem ismerik. Sikerült elérniük a saját rendőrség felállítását, így megfékezték a bűnözést. A lopást vagy kifizeti az elkövető, vagy leüli, illetve mindenki megkapja a segítséget ahhoz, hogy dolgozni, gazdálkodni tudjon. Aki 2 évig nem használja rendeltetésszerűen a termőföldet, vagy hagyja elgazosodni, azt megbünteti a jegyző.

Így hát, Rozsályon nincs lazsálás, aki ott akar élni, annak tennie kell!

A faluban még egy érdekesség működik, a szociális fürdő. Az ötlet onnan eredt, hogy a 30 cigány lakásban csak kettő volt fürdőszobás. Egy elhagyatott épületből létrehoztak egy 8 férőhelyes zuhanyzót, beállítottak egy mosógépet, a használatért nem kell fizetni, beosztják, hogy mikor melyik család jön fürdeni, mosni. Akár este 10-ig is nyitva van, így mindenki tisztán járhat a faluban, nincs kifogás.

A cigány családok többsége gazdálkodik is, főleg ott, ahol a gyerekek már a szüleiktől is ezt látták, ha valahol nem élnek rendesen, akkor megeshet, hogy állami gondozásba veteti gyerekeiket a polgármester, több esetben sikerült elérniük, hogy ezzel arra sarkallták a családot, hogy változtasson életmódján, így visszakerülhettek a gyerekeik is. A polgármester, pedig gyakorta beugrik jómaga körülnézni a problémás családokhoz, nem az irodában ücsörög.

Van vízművük, vágóhídjuk, háziorvosuk, patikájuk, rendőrségük, horgászegyesületük, néptánckörük, röplabdacsapatuk, Tudásházuk 10 számítógéppel, helyi tévéjük, gáz, folyóvíz, csatorna, telefon, szélessávú internetük. Nemrég átadták a Kemencés Házat, ami egy saját erőből épített szabadtéri konferenciaterem, ahol kenyeret sütnek, lekvárt főznek, családi, baráti összejöveteleket tartanak. Az iskolai alapítványnak saját üdülője is van, ahol a kisiskolásokat nyaraltatni tudják.

Az ott lakók örömmel élnek Rozsályon, akik újonnan települnek oda, azoknak a polgármester elmondja, hogy Rozsályon nemcsak lakni kell, hanem a közösségért tenni is!

Erre a csodálatosan jól működő kezdeményezésre, összefogásra csak egyetlen dolog vet árnyékot, az pedig nem más, mint az a drága jó kormányunk, amely egyfolytában stratégiákat dolgoz ki, visít az állítólagos rasszizmus miatt, vidéket fejleszt és vetőmagot oszt, felszámolja a mélyszegénységet! Ugyanis minden jó ötlet ellenére, lehet, hogy csődbe megy a mintafalu, mert Rozsályhoz még 12 falut csatoltak, az összes anyagi gondjukkal együtt. Ha sikerül is megtakarítaniuk soha nem lesz kisebb a terhük emiatt sem, és amiatt sem, hogy 2006 óta 30 millióval csökkent az állami normatíva, viszont a lakosság száma nem csökkent. A polgármester azt mondja nem megteremteni nehéz mindezt, hanem megtartani.

Ebből a történetből is látszik mennyire csak az üres fecsegés szintje a FIDESZ világmegváltó politikája, ami jó, hasznos, a „hogyan lehet szinte a semmiből talpra állni” példaadó, megoldásokat nem elősegítik és támogatják, inkább visszahúzzák, bár már kétszer kérték a polgármester véleményét a közmunkaprogramhoz.

Szerintem a FIDESZ sokat hangoztatott, de soha meg nem valósított programjainak visszhangjáról képesek csak gondoskodni, hogy a süket szövegelésüknek elég nagy nyilvánosságot adjanak, ahhoz viszont édeskevesek, hogy a valós dolgokat érdemben felkarolják vagy nem is érdekük, mert ez a Rozsály lassan szinte semmiben sem fog rászorulni a pazarló állam gondoskodására és még a végén okafogyottá válna a jelenlétük!

Szerencsére a polgármesternek helyén az esze és továbbra is újabb és újabb ötletek valósulnak meg, példájuk bejárhatná az ország más településeit is, de kirakatfaluvá nem szeretnének válni. Mindenesetre itt, ahol nagyon sok mindenhez olcsóbban jut a lakosság, elképzelhető, hogy viszonylag meg lehet élni 50-70 ezer forintos közmunkáért járó fizetésből, de a városokban, ahol mindent horribilis áron kell megvásárolni, biztos, hogy nem, és a földjeiket elherdáló önkormányzatok sem tudnak ezzel a példával élni.

Pilisi Zsálya - Jövőnk.info

Agrárforradalom a kertedben

Agrárforradalom egy debreceni hátsó kertben!
2011-12-31 12:18

Debrecen – A csapókerti hobbikertész olyat lépett meg, amit eddig senki, a családot zöldséggel és hallal ellátó megoldása döbbenetesen olcsó, egyszerű, egészséges és működik! Hóban és fagyban is!


Agrárforradalom egy debreceni hátsó kertben!
A tetthely (Fotó: magánarchíum)


A történet egy debreceni hátsó kertben indult, ahol a rengeteg nyári esőt követő gombabetegségek lerohasztották a zöldségeket, ám a gazda nem adta fel, és ötletelni kezdett. Végül egy zseniális megoldással rukkolt elő, ami minimális ráfordítással a zöldség mellett a családja halszükségletét is fedezi. A mikéntjét sokszor egyetemi tanárok sem értik teljesen, pedig a megoldás a természet tiszta logikáján alapul, ráadásul az emberiség meglehetősen homályos jövőképéhez is ad egy reménysugarat.

„Amikor elvitte a kertemet a sok gomba, elkezdtem a neten fóliasátrak után kutatni” – meséli az egyébként online-marketing menedzserként dolgozó Gönczi Péter. „Véletlenül akadtam a napfénnyel fűtött passzív üvegházra, ám erről alig csordogáltak az infók a világhálón.” Talált viszont egy videót is, amit nem igazán értett: „halak úszkáltak egy tartályban, mellettük meg kavicsban nőtt a saláta…”

A megoldást a természet adja

A kérdőjelek hamar felkiáltójelekké változtak a 34 éves, kétgyermekes családapában, amikor rájött, hogy mire bukkant rá. A videón ugyanis a világon még alig elterjedt akvapóniát mutatták be, ami az intenzív tartályos haltenyésztés (akvakultúra) és a föld nélküli növénytermesztés (hidropónia) egyesítéséből jött létre. Nagyszerűségét és egyszerűségét az adja, hogy a két rendszer hátrányait előnnyé kovácsolja, ezáltal egy természetes és meghökkentően olcsó működést biztosít.

Mindkét folyamat önmagában is hatékony és ennek megfelelően elterjedt, ám mindkettő hatalmas költségekkel jár. „A hidropóniában a növények föld nélkül vízben nevelik, az összes szükséges tápanyagot műtrágyával viszik be a vízbe. A nagyáruházak zöldségei a sár nélküli gyökerekkel mind innen származnak, tehát működőképes a dolog. Viszont a több száz köbméter vizet időnként cserélni kell, a leengedett vizet külön kezelni is kell, mielőtt a környezetbe visszaengedhető. Az akvakultúra is egyre terjed a tengeri halászat visszaszorulásával. Az intenzív halászatok is rendszeres vízcserével működnek a megfelelő vízminőség megőrzése érdekében, sőt a tartályok vizét gyakran fűteni is kell.”

Az akvapóniában a fent felsorolt összes költségtényező megszűnik egy természetes körfolyamat által. „A halak ürülékét tartalmazó víz az ammóniát nitráttá alakító baktériumoknak köszönhetően a növények számára fontos tápanyaggal telítődik. A haltartály tehát odakerül a kavicságy mellé, és a belőle érkező víz öntözi a növények kavicságyát. Utóbbiak szépen növekednek tőle, ráadásul megtisztítják a vizet. A növényektől visszaforgatott víz így a halak számára kiváló minőségű és oxigéndús lesz.”

„Ha ennyire logikus, akkor hogy a viharban nincs ilyen nálunk?!”

Ez a cikk már ezen a ponton megérdemelne egy pár perces szünetet, egy kávét és némi elgondolkodást, ám a java csak ezután jön. A debreceni hobbikertész ugyanis ezt a rendszert egyedülálló módon egy passzív üvegházban kezdte el működtetni.

Az akvapónia a nálunk melegebb éghajlatú területeken jelent meg, ahol a téli működtetése sem jelent gondot. Én viszont akárhogy is számoltam, nem tűnt kizártnak, hogy ezen az éghajlaton is meg lehet oldani egy passzív üvegházzal.” Mivel utóbbi módszerre is csak alig-alig akad fellelhető példa, nem volt egyszerű előre tervezni a folyamatot. „Számolgattam a napsugarak hajlásszögétől kezdve, a napos órák számán át a kinti hőmérsékletingadozáson keresztül minden paramétert, mert bár valamilyen szinten le volt írva, nem volt konkrét adatsor, főleg a mi klímánkra nem. Többször végigzongoráztam mindent, és bár halálosan logikusan összeállt a dolog, éppen emiatt gyanakodtam. Ha ennyire logikus, akkor hogy a viharban nincs ilyen nálunk?!”

Télen magát fűti!

A gyanakvást végül elsöpörte a vállalkozó kedv - „Legyünk realisták, követeljük a lehetetlent, egy télen magát fűtő, nyáron magát hűtő üvegház a hátsó kertben, amiben nulla erőfeszítéssel halakat nevelek, és zöldséget termelek…” - idén márciusban a barátai segítségével felépítette a 22 négyzetméteres üvegházat, melynek csupán a déli oldala van üvegből, a többi szigetelt. A napfényből érkező hő tárolását az északi falon elhelyezett vízzel teli hordók biztosítják. Az üvegházba bekerült egy haltartály 50 szivárványos pisztránggal, a vizet egy régi szivattyú mozgatja a növények alatt levő 30 centis kavicságyba, és vissza. Szinte minden újrafelhasznált anyagból készült, így az elindulás nem jelentett az átlagember számára elérhetetlen beruházást.

Két-három év alatt megtérül, a munkaigénye minimális

Bár a kevés napsütés miatt a legnehezebb időszaknak tűnő télből még két hónap hátra van, a debreceni akvapónia eddig kiválóan vizsgázott, az üvegház fűtés nélkül hozta a megfelelő klímát, mind a halak, mind a növények számára. „Kezdetben a feleségem nem igazán lelkesedett az ötletért, de azóta érezhetően megbékélt vele, hiszen a rendszer garantáltan vegyszermentes, kiváló minőségű paradicsommal, paprikával, hagymával, retekkel, salátával, káposztával fedezi a család zöldségszükségletét télen-nyáron. Emellett fűszer- és gyógynövényeket ad, és heti egy halétkezést is biztosít.”

Gyomlálás, kapálás, locsolás nincs!

A ráfordított költségek javát a szivattyú adja, az üzemeltetése havi 3500 forintra jön ki. A rendszer egyetlen külső tényezőjét jelentő haltáp még ennél is kevesebbe kerül, a párolgás miatti vízveszteséget pedig esővíz pótolja. A pisztrángok Lillafüredről érkeztek, és várakozásoknál gyorsabb növekedésük mutatja, jól érzik magukat. „Számításaim szerint a beruházás két-három év alatt megtérül ezekkel a paraméterekkel, a napi munkaigény pedig minimális. Gyomlálás, kapálás, locsolás nincs. Az ültetés csak annyi, hogy magot a kavicságy tetejére szórod, vagy ha palánta, akkor széthúzod a kavicsokat, és bedugod a palántot, visszahúzod a kavicsot és kész. Egyébként pedig reggelente munka előtt bejövök, beszórom a haltápot, megnézem, hogy mozog-e a szivattyú, és csókolom, másnap reggel jövök újra…”

Kínában „divat”

Gönczi Péter hangsúlyozza, hogy az akvapónia nem a haltenyésztésből és a föld nélküli növénytermesztésből fejlődött ki, hanem sokkal inkább egy visszatérés az eredeti természetes folyamathoz. „Kínában a mai napig ráeresztik a pontyot az elárasztott rizsföldekre, hogy a kártevőket, a hulladékot és az algát takarítsa el, másrészt hogy trágyázza meg a vizet, amitől jobban nő a rizs. De ugyanez a folyamat működött a régi Magyarországon az ártéri fokgazdálkodással. Az egész rendszert a természet találta ki, sőt ez maga a természet, emiatt tökéletes.”

A történet ezzel korántsem teljes, hiszen a módszer végiggondolása jó néhány távlatot nyit meg, jó néhány fajsúlyos kérdéssel - az ötlet debreceni kivitelezője nem is zárkózott el ezek megválaszolásától, így hamarosan ezeknek is teret adunk itt a Civishíren!

HeGergAnd

Forrás: http://civishir.hu/hajdu-bihari-hirek/agrarforradalom-egy-debreceni-hatso-kertben/1231121853