Sajnálom, hogy elmentél.

És azt is sajnálom, hogy megjelenhetett a magyar médiában Tamás Gáspár Miklós nekrológja, amely átlépett Rajtad, és egyedül a zsidóság érdekét szem előtt tartva, felhasználta ezt a nemzeti gyászt az életben maradt ellenség, a Jobbik gyalázására:

„Csurka náci volt meg fasiszta. (Olykor meg egészen egyszerűen csak nacionalista, néha egyenesen nemzeti demokrata.) De nem úgy volt náci, mint a Jobbik, amelyhez csakugyan semmi köze. A Jobbik indítékai között nem szerepel a magyar nép. Csurka a magyar népet a zsidónak tekintett belső szabadsággal szemben definiálta, a Jobbikat nem érdekli a magyar nép, csak a diadal: a csonkítás, a verés, az elhallgattatás.

A Jobbik a szeretetlenség, a tradíciótlanság, a részvétlenség pártja. Csurkát vonzotta a nemzeti egység, a magyar erő fantazmája: ezért állt utolsó gesztusaival Orbán Viktor pártjára, mert – a maga módján – Magyarország sikerét akarta, ami a Jobbiknak teljesen közömbös. Az apokalipszis lovasai (tudjuk a Doktor Faustusból) hidegek. A Jobbik jéghideg. Csurka István gonosz szíve azonban forró volt. Szláv asszimilánsként imádta a magyart. A Jobbik – s a Jobbik egész nemzedéke – nem szeret semmit. Csurka része a magyar történelemnek, a Jobbik kívül áll rajta, strukturális globálfasiszta.”

(http://hvg.hu/itthon/20120204_csurka_tgm_nekrolog)

 

Azt írtam, nemzeti gyász. Csurka Istvánnal elment az az ember, aki szívén viselte a magyar nép sorsát, aki elutasította Magyarország birodalomba beolvasztását.

Utolsó napjaiban felismerte azt a mérhetetlen veszélyt, ami a magyarságot és a világot veszélyezteti, és ez ellen keresett megoldást, amikor Orbán Viktor pártjára állt. Nem azonosulok ezzel, mégis azt mondom – szemben Tamás Gáspár Miklóssal -, hogy az ő látókörében csak a kevésbé rossz volt, és éppúgy tett Orbán mellé állásával, mint azok a milliók, akik a választáson nem valamire, hanem valami ellen voksolnak.

 

A magyarság életterét akarta megteremteni politikusként. Hogy nem találta meg, az elsősorban környezete bűne.

 

István!

Lelked, szellemed minden magyar emberben örökké élni fog!

 

Kelt Szegeden, 2012. Jégbontó havának 4. napján.

A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:

Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája