2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Ez történik, ha keresztet vetünk az étel fölött!

A római katolikus és az ortodox keresztény világban a legtöbb helyen keresztet rajzolnak a kenyérre, az ételre fogyasztás előtt. Orosz kutatók most azt állítják, hogy sikerült bizonyítaniuk kísérletileg a kereszt jelének csodás hatásait. A szakemberek szerint a hívők által alkalmazott mozdulat megtisztítja az ételt s a vizet a bakteriális tulajdonságoktól.

kereszt-a-kenyeren

„A kereszt jelének fizikai felidézése étkezések előtt egy nagyon mély misztikus értelemmel bír. E mellett egy praktikus dologról van szó: az étel megtisztítása. Ez egy nagy csoda, és mindennap megtörténik” – mondta Anglina Malakhovskaya fizikus.

A szakember 10 éve tanulmányozza a kereszt jelének erejét, és azt állítja, hogy az ortodox keresztvetés és fohász után a víznek megváltozik a bakteriális összetétele.

A kutatók a Miatyánk imádság és a kereszt jelének hatását tanulmányozták olyan folyóvizek, kútvizek és tóvizek esetében, amelyek kórokozókat tartalmaztak. Valamennyi vízminta tartalmazott bizonyos számú baktériumot. A vizsgálat kimutatta, hogy a fohász és a kereszt jele hét, tízszeres, sőt ezerszeres mértékben csökkentette a káros baktériumok arányát.

http://filantropikum.com/ez-tortenik-ha-keresztet-vetsz-az-etel-folott/

Wass Albert: Téli álom

Kint tél van még; hideg, könyörtelen,
az ablak alatt elsüvölt a szél.
Fedélcsatorna pléhe felzokog,
ott fent a kémény jajgat és beszél.
A képzelet varázsa messze száll,
s mint őszi pára itt-ott fennakad;
egy szürke dombon s néhány régi fán
meg-megpihen s halkan tovább szalad…
Már lefolyt a bércek hó-palástja,
sötét-lilára vált a vén havas;
szalonka száll a csendes esti szélben,
s a napsugár már zöld rügyet fakaszt.
A kismadár is megcsendül az ágon,
tavaszi vágyak vidám dallama;
túl a ködbe burkolódzó fákon
mintha bíbor-eső hullana.
Jön az alkony. Az áldott nap leszáll.
Vonulnak már a szürke vadludak;
a légben kezdődik a szúnyog-bál,
s a völgyben tompán harsog a patak.
Azúr-egen a csillagok kigyúlnak:
arany szegek a tündér kárpiton.
A földre sápadt csillagocskák hullnak:
pásztor-tüzek, a vén hegyormokon.
Kint még zokog a vén fedélcsatorna,
ablakom a szürkületbe tárom.
Hideg havát a szél szemembe hordja:
elsuhant már a februári álom.

Küzdeni akkor kell, ha van értelme

 

2007.06.29. 07:19
Orbán Viktor fel akarja vértezni a magyar demokráciát, hogy az meg tudja védeni magát a kalandoroktól. A demokratikus szabályokat tervszerűen kijátszók ellen bevethető arzenálba bevenné a köztársasági elnököt is. A Fidesz-elnök szerint szívós klisé, hogy a Fideszben egyszemélyi döntések születnek. Orbán változatlanul jó viszonyt ápol Simicska Lajossal, és a Fradit küldte volna maga helyett az NB I.-be.

Aránylag gyakran kéri számon politikai ellenfelein a demokrácia hiányát, miközben a Fidesz nem épp demokratizmusáról, sokkal inkább a centralizált vezetéséről ismert. Az ön kezében vannak a legfontosabb személyi kérdések, például ön dönt még a választókerületi elnökről is.

Ezek olyan szívós klisék, amelyeknek nem sok közük van a valósághoz. Például választókerületi elnököt sem tudok kinevezni.

Felmenteni azért csak tud.

Azt igen, de mást a felmentett helyére kinevezni már nem. A rendszer úgy működik, hogy a választókerületben működő szervezetek tesznek javaslatot. Ha nem értek egyet, visszaküldhetem, és egy új döntést kérhetek. Ha nem jelölnek új személyt, akkor be kell vinnem a döntést az elnökség elé, amelyet a kongresszuson választott vezetők alkotnak. A klisék, miszerint a Fideszben korlátlan egyszemélyi döntések születnének - maradjunk a jóindulatú verziónál - ismerethiányból fakadhatnak. A felelősség és a jogok összhangban állnak. Nálunk szinte mindenről meg kell állapodni. Szép munka, és ezért szeretem a Fidesz szervezetét irányítani. Olyan szervezet, sőt közösség ez, aminek építésében húsz éve veszek részt. Nem csak szép, de nehéz munka is.


Fotók: Huszti István

Hosszú idő után először majdnem volt verseny a posztokért a pártkongresszuson, aztán végül a plusz egy fő, Schmitt Pál visszalépett. Fél a belső versenytől?

Megállapodással sikerült mindent megoldani. Nyílt küzdelmet akkor érdemes vállalni, ha nem sikerül megegyezni. Küzdeni akkor kell, ha van értelme. Ha meglehet állapodni, miért kellene küzdeni? A kéz nem csak szkanderezni jó. Kézfogásra is.

Frakcióvezető-jelöltről is szavazhat a képviselőcsoport, de olyan jelöltről, akit ön ajánlott a posztra.

Így van, a frakciónak kell megszavaznia. Ha nem fogadja el a jelöltet, akkor, sajnos, újat kell javasolnom. Ezt úgy hívják, fékek és egyensúlyok rendszere. A mi munkánk a jogkörök és a hatáskörök ellensúlyára épül. Én nem tudok kinevezni frakcióvezetőt, de a frakció sem teheti meg - lásd a kisgazda harminchatok történetét -, hogy olyan vezetőt választ, aki szembefordul a párttal.

Tényleg győzött a Fidesz most, hogy az OVB másodszorra a várakozásokkal ellentétben simán zöld utat adott a népszavazási kezdeményezéseknek?

Elhárult egy fenyegető alkotmányos válság veszélye. Jó oka volt az OVB-nek, hogy végre tudomásul vegye, Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye. Most már nem érdemes játszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha. De nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, az összes, a demokrácia iránt elkötelezett szereplő megszólalt volna, és előbb-utóbb az OVB-nek be kellett volna látnia, hogy nem emelheti magát az Alkotmánybíróság fölé. Mindenkinek jobb ez így, nekik különösen. Ez több, mint a Fidesz győzelme, ez már az új többség győzelme.

A kormányoldal szerint, ha sikeres, vagyis hatigenes lesz a népszavazás, akkor Magyarországon nem lehet majd reformokat megvalósítani.

A népszavazás azt jelenti, hogy Magyarországon senkinek sincs joga az emberek megkérdezése nélkül és az emberek ellenére reformokat bevezetni. Tehát nem azt, hogy reformokat nem lehet. Úgy nem működik a dolog, ahogy a kommunista rendszer örökségeként itt maradt szocialista reflexek diktálják. Ez a politika legyengíti Magyarországot. A reform útja egyeztetés, konzultáció, döntésekbe való bevonás. Ezek a kulcsszavak. A demokrácia arról szól, hogy nem engedjük, hogy akaratunk ellenére boldoggá tegyenek bennünket. Egykori angoltanárom is mindig azt mondta, ne tégy jót mással a megkérdezése nélkül, hátha más az ízlése.

Az nem a kommunista rendszer örökségének része, hogy a népszavazással megint elhitetik az állampolgárokkal, hogy az állami szolgáltatások ingyen járnak mindenkinek?

Semmi sincs ingyen. Európai összevetésben kifejezetten magas adókat fizettetnek velünk. Másképp állna ma a közvélemény, ha a kormány azt mondta volna, hogy olyan rendszert akar kiépíteni, amelyben kevesebb közszolgáltatást kapunk, viszont kevesebb adót és szociális járulékot fogunk fizetni. De a helyzet nem ez. Felemelték az adókat és a járulékokat, egyre több pénzt szednek be tőlünk, és egyre kevesebb szolgáltatást akarnak adni. Ez szimpla átverés, csak nem bolti szinten, hanem a nemzetgazdaságén.

Medgyessy Péterrel konzultál néha? Ő ugyanis szintén az ön angoltanárának nézeteit vallja. A reformokról ő is azt mondta az Indexnek, hogy az embereket nem lehet akaratuk ellenére boldogítani velük.

Lám, ő is olvas, nem csak én. A politikának létezik egy másik vastörvénye is. A kormány intézkedéseinek sikeréhez elfogadottság, legitimáció szükséges, ami két irányból érkezhet. A múlt és a jövő felől. Az első eset az, amikor azt mondhatom, hogy azt a programot hajtom végre, amit megbeszéltünk, amit megszavaztatok, amit ti támogattatok.

A másik eset, amikor bevallom, igaz, hogy nem született róla közös döntés, igaz, hogy most fájdalmat okoz, de belátható időn belül megtapasztalják az emberek, hogy mégiscsak jól járnak vele, illetve általa. Ehhez azonban nem a makrogazdasági számokban kell sikereket elérni, hanem az emberek mindennapi életében kell bebizonyosodnia, hogy a reform javított az emberek életén. Ami ma történik, arról se meg nem kérdezték az embereket, se jobbá nem teszi az életüket. Vagyis illegitim a kormány. Ezért látjuk azt, hogy a kormány egyetlen jelentősebb döntését, reformértékűnek gondolt lépését sem tudja végrehajtani. Ezért nincs egészségügyi reform, csak vizitdíj, és ezért nincs oktatási reform, csak tandíj. Reform helyett pénzbehajtás.

Vannak már kalkulációk arra, hogy a Fidesz mennyit szán a népszavazás előtti kampányra?

Nincsenek. Sőt szerintünk itt a lélektani pillanat, hogy egy új szabályt vezessünk be: a reklámokat ki kell tiltani a politikai életből. Azért van itt a lélektani pillanat, mert 2006-ban megtanulták az emberek, hogy a reklám nem a tájékoztatást szolgálja, hanem manipulációs eszköz, és valójában csőbe húzzák vele a szavazókat. Ezért javaslom, hogy a tévé-, rádió-, óriásplakátreklámokat a jövőben tiltsuk ki a politikai kampányokból. Akad erre európai példa.

Akkor nyilván megint felértékelődik a közmédiimok szerepe.

A közmédiában vitákat érdemes tartani. Felfogásom szerint kitüntetett terepei az ország sorsáról szóló vitáknak és beszélgetéseknek.

Csakhogy a többi kampányeszköz törvénnyel való korlátozására megint teljes gőzzel beindul majd a pártpolitikai helyezkedés a közszolgálati tévék, rádiók irányításában, ki tud magának több, jobb megszólalási lehetőséget kisajtolni.

Mi nem akarunk műsorokat, felületeket birtokolni, megelégszünk azzal, hogy korrekt elbánásban van részünk, ahol rólunk van szó, mi is ott lehetünk, és elmondhatjuk a véleményünket. Régi bölcsesség: nem kell ahhoz tehenet venni, hogy az ember tejet igyon.

De tehén azért kell hozzá. Van már konkrét tervezet is az elgondolásról?

Szeretnénk beadni egy törvényjavaslatot. Remélem, a parlamenti vitában egyetértés alakul ki. Mindenki torkig van azzal, hogy a politika túl sokba kerül, sokan felesleges pénzkidobásnak tekintik, időnként okkal, a reklámok pedig idegesítőek, és ráadásul legutóbb még csapdát is állítottak velük.

Nem azért akar olcsóbb pályát magának a Fidesz, mert - mint hírlett - a tavalyi kampányokban erősen, több milliárddal túlköltekezett, és még nehéz lenne előteremteni egy újabbra a pénzt?

A Fidesz jó állapotban lévő párt. Az Állami Számvevőszék elvégezte a szükséges ellenőrzéseket, és mind a kampányunkat, mind a költségvetésünket rendben találta. Mi erősek vagyunk, és képesek arra, hogy Magyarországot újra erőssé tegyük, de most nem rólunk van szó. Új alapokra helyezhetjük a kampányokat, és erre remek alkalom a népszavazás. Másik fontos kérdés: lehet-e a kormánynak közpénzből az egyik álláspont mellett korteskednie? Itt is dűlőre kéne jutni.

Vannak olyasmire is példák, hogy az állam amennyit elkölt az egyik álláspont melletti kampányra, annyit kaphatnak a másik álláspont képviselői. Ez nem volna megoldás?

Ez a skandinávok legendás korrektségének példája. Mindenesetre érdemes felvetni, ha a kormány aktív szereplője lesz a kampánynak.

Bevált a tagozati rendszer?

Vannak még tartalékok. Most a tagozatok szervezési munkáját felosztottuk az elnökségi tagok között. A női és a nyugdíjas tagozat Pelczné Gáll Ildikó szárnyai alá került. A környezetvédelmi tagozat Kövér Lászlóhoz, és az ifjúsági is nála van. Továbbra is hozzám tartozik a munkástagozat. Azt nem adom. Különösen fontosnak tartom, mert lehetetlen állapot, hogy a polgári politika olyan nehezen jut el a régi nagy iparvárosokban élőkhöz, akik a sokat szenvedő és a legtöbb gonddal küzdő emberek világához tartoznak. Van mondandónk az ott élő embereknek arról, hogy az egykori ipari fellegvárak mára lerobbant rozsdaövezeteiből hogyan lehet újra vonzó városokat és vonzó világot teremteni. Biztató jel Tatabánya, és sikereink Sztálinvárosban.

Lassan egyéves a parlamenti kivonulás. Meddig tartható ez fenn, akár egy egész cikluson át?

Addig fogjuk fenntartani, amíg Magyarországon helyre nem billen a demokrácia. Demokráciában a kormány nem veszítheti el a szavahihetőségét, és nem veheti semmibe az embereket. Pontosabban következmények nélkül ez nem történhet meg. Amíg így áll a helyzet, kötelességünk jelezni a magyar választópolgárok felé, hogy nem fogadjuk el a demokrácia lényegének megsértését. A mi credónk segít tartani a lelket az emberekben. Demokrácia megalkuvás nélkül. Ez tiszta beszéd.

Tehát, amíg Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, kivonulnak?

Együtt élünk ezzel a helyzettel, de nem fogadjuk el. Az emberek ma nem tudnak ezen változtatni. Nem tudjuk demokratikus eszközökkel megváltoztatni, ami súlyos fogyatékossága a magyar politikai rendszernek.

De hát ezt legalábbis részben ön csinálta.

Ez kétségkívül így van. Mindig is az volt a célom, hogy Magyarországot erős országgá tegyük. Most be kell látnom, hogy itt az ideje értelmes vitát kezdeni arról, hogy mi állta ki az idők próbáját, s mi nem. Tény, hogy a magyar demokrácia nem tudta megvédeni magát a demokratikus szabályokat tervszerűen kijátszók ellen, nem tudta megvédeni magát a közvélemény sem a politikai hazugságokkal szemben.

Nem fogadom el, nem nyugszom bele abba, hogy kalandorokkal vagy a demokrácia kijátszására szakosodott csoportokkal szemben Magyarország ne tudja megvédeni magát. Az igazság az, hogy a legtöbb európai demokrácia épp arra épül, hogy alkotmányos garanciákkal védekezik az ellenséges támadásokkal szemben.

Milyen garanciákra gondol?

Nem akarok egy még meg sem kezdett vitát összegezni. Ám szívesen mondok vitaindító példákat. Érdemes felvetni a közvetlen és közvetett demokrácia egymáshoz való viszonyát. Az nem normális, hogy kínkeservesen kelljen kivívni, hogy az emberek élhessenek egyébként alkotmányban garantált népszavazási jogukkal. Új szabályok kellenek.

A köztársasági elnök hatáskörét is érdemes újragondolni. Vagy itt van a parlament létszámának ügye, a létszámcsökkentés inkább erősítené, nem gyengítené a népképviseletet. A mostani, túlméretezett parlament olyan dagadt emberre emlékeztet, aki szinte kifolyik az árkádokon. Olyan szétterpeszkedő, elfolyó, alaktalan valami, ami mozdulni se tud, és akcióképessége minimális. Egy népképviseletnek inkább szikárnak, energikusnak, mozgékonynak kell lennie. De javasoltuk a költségvetési tanács létrehozását és a miniszterek személyes felelősségét előíró szabályozást is.

A szakértői kormány még napirenden van? Állítólag Szili Katalint elfogadná a Fidesz is egy Gyurcsányt váltó miniszterelnöknek?

A szakértői kormány egy demokráciában mindig napirenden van. Ám nem a pártoknak, hanem az embereknek kellene eldönteniük, milyen kormánya legyen az országnak, mert 2006-ban erre nem volt módjuk. Én továbbra is az előrehozott választások híve vagyok.

Mi a helyzet Simicska Lajossal? Sokak szerint most is ő a legjobb barátja.

Vele is jó viszonyt ápolok. Legutóbb, amikor láttam, jól volt, köszöni szépen. A gyerekek nőnek, idilli családi beszámolót adhatnék itt, ha volna rá fölhatalmazásom, de nincs.

Mi a véleménye arról, hogy Simicska Lajos és Puch László között vannak nem politikai természetű üzenetváltások?

Nem tartozik rám, ezért nem is foglalkozom ilyesmivel. Ha politikai természetű kapcsolatok lennének, akkor más lenne a helyzet.

Az a hír járja, hogy Győri Tibor a Fidesz kvázi pénztárnoka.

Győri úr mellettem dolgozik. A gazdasági tanácsadó testületet vezeti. A Fidesz gazdasági vezetője Tóthné Ágnes, aki időtlen idők óta felelős a Fidesz pénzügyeiért.

Mi a véleménye Horn Gyula tervezett kitüntetéséről?

Ha egy vitát egyszer már sikeresen lezártunk, akkor nem érdemes ugyanabba a folyóba még egyszer belelépni. Ez kellemetlen Horn Gyulának, feleslegesen hozza nehéz helyzetbe a köztársasági elnököt, kínos az előterjesztőnek. Mi a jó abban, ha feleslegesen irritálja valaki a közvéleményt.

Talán figyelemelterelés lenne?

Ha az is, nem különösebben szellemes, ráadásul manapság nem is hatékony. Amikor kétmillióról hárommillióra nőtt azoknak a száma, akik nem vagy csak épphogy ki tudnak jönni a havi fizetésükből, akkor minden hír egy napig él, mert a mindennapi megélhetési gondok fölülírják ezeket.

Volt olyan eset is, amikor a Fidesz használta kampánycélokra Horn Gyulát. A 2006-os kampányban például.

Nem dolgom szakmai tanácsokat adni az ellenfélnek, de ha már rákérdeztek, elmondom: ma ez a fogás nem használható.

A volt miniszterelnökökkel szokott még találkozni?

Ritkán.

Van mobiltelefonja? Ugye, komoly vita bontakozott ki erről az SZDSZ elnökválasztási kampányában, amikor Kóka János azt állította, sms-ezett Önnek.

Nincsen. Szabad ember vagyok. A gépkocsiban van mobiltelefon, amit a pilóta kezel.

Kapott sms-t?

Ha valaki azt gondolja, hogy mobilon sms-t tud küldeni nekem, annak azt tanácsolom, felejtse el. Van egy nem mobil titkárságom, fontos ügyekben oda érdemes fordulni.

Tusnádfürdőn mindig mond legalább egy olyan mondatot, ami aztán hetekig uralja a közbeszédet. Már kész van az idei mondat?

Nincs. De úgy érzem, közlésre érdemes gondolataim már vannak.

Majdnem NB I.-es játékos lett.

Ha a Felcsút nyert volna, akkor az lett volna a helyes, ha a lehetőséget átadjuk a Fradinak. Felcsúton nem lehet NB I.-es meccset játszani, a stadion nem felel meg az előírásoknak. Én láttam már szép történeteket tönkremenni. A magasabb osztály miatt a faluból vagy a kisvárosból máshová kellett vinni a mérkőzéseket. Az a foci halála. A futball nem a csapatért van, és nem is az elnökségért, hanem a szurkolókért.

Úgy lett volna szép, ha megnyerjük a bajnokságot, de nem lépünk feljebb. Azt szeretném, ha Felcsút inkább a fiatal játékosok sikeres nevelése miatt kerülne be a magyar labdarúgás történetébe. Ez a cél még engem is képes lelkesíteni: legutóbb a Bayern Münchennél voltam terepszemlén.

Készül a politika utáni életre?

Dehogy. A politika mellett is megy ez. Elég csak Silvióra gondolni. Megirigyeltem a BEK-döntőn, hogy nyertek, és feldobálták.

Lesz saját csapata is?

Nem. Azért ott még nem tartunk, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő, habár a fák mifelénk nem nőnek az égig.

Forrás: http://index.hu/belfold/ov070629/

Nagyon hasznos írás: BIRODALOM ÉPÜL A NYUGATTAL SZEMBEN

Interjú Aleksandr Dugin professzorral, orosz filozófussal, szociológussal és politológussal, aki a Nemzetközi Eurázsiai Mozgalom vezetője és az eurázsianizmus ideológiájának egyik alap gondolkodója.
- Január 1-jén kezdte meg hivatalosan működését az euro-atlanti gazdasági hatalom ellensúlyozására megalakult Eurázsiai Gazdasági Unió Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország részvételével. Sikeresebb jövőt lát-e Ön ennek a szövetségnek, mint az Európai Uniónak? Mennyire stabil és megbízható partnerei Vladimir Putyinnak Aleksandr Lukasenko fehérorosz államfő és Nursultan Nazarbajev kazah elnök, nem lehetnek ők az Egyesült Államok következő narancsos forradalmának a célpontjai?
- Az Eurázsiai Unió a többpólusú világ prototípusaként jött létre. Természetesen ez nem alternatívája az Európai Uniónak, hanem egy kísérlet arra, hogy a hasonló politikai és gazdasági rendszerű államok között létrejöhessen egy különleges gazdasági és stratégiai zóna. A Nyugat dominanciája és manipulációja teremtette feltételek mellett, főleg a kiépített hálózati rendszerét tekintve, megbízható partnerek már nem léteznek senki számára sem. Az Eurázsiai Unió minden egyes országában, így Kazahsztánban és Fehéroroszországban is, de valószínűleg leginkább Oroszországban tevékenykednek olyan nagy befolyású hálózatrendszerek, amiknek pusztán annyi a feladatuk, hogy szabotálják ezt az új, eurázsiai kezdeményezést. Mindezt figyelembe véve ahhoz, hogy az Eurázsiai Unió jövője sikeres legyen, komoly küzdelmeket kell megvívnia még. Ami a narancsos forradalmakat illeti, úgy gondolom, hogy az Egyesült Államok most már magára Oroszországra fogja az erejét összpontosítani. A Nyugat egyszerűen már nem tudja nem észrevenni Moszkva kilengéseit Novorosszijával kapcsolatban, és azt egyszerűen gyengeségnek fogja fel. Így számukra éppen alkalmas az idő arra, hogy csapást mérjenek Oroszországra. De természetesen ugyanilyen csapást a Nyugat részéről Minszkre, vagy éppen Asztanára se zárnék ki.
- A Magyarországot is régóta sújtó "cordon sanitaire" nyugati koncepciójának kiiktatása kapcsán "A geopolitika alapjai" című művében Ön "az új állami formációk teljes újrafelosztásáról" beszél "tisztán geopolitikai tényezők alapján". Idézem: "Csak föderációk vagy néhány állam létrehozásáról lehet szó ezeknek az államoknak a helyén." A Trianonban területe és lakossága kétharmadától megfosztott Magyarországnak milyen szerepe lenne, vagy lehetne ebben az új geopolitikai stratégiában?
- Őszintén hiszem, hogy a nemzetállamok kora lejárt. Jóval több etnikum létezik, mint nemzet, és maguk a nemzeti határvonalak ebből kifolyólag mindig igazságtalanok. Ezért van újra itt az ideje a Birodalmak létrehozásának. Vagy egy Birodalom – egy nyugati, amerikai, vagy több Birodalom létrehozásáról lehet szó. Éppen ennek az eldöntésére kell megkeresni a választ. Ha több Birodalom jönne létre, akkor azokból az egyik az Eurázsiai lenne, egy másik pedig az Európai. A "cordon sanitaire" országai Európa és Eurázsia között maguk kell, hogy létrehozzanak egy közös területi egységet, mondjuk a Hatalmas Kelet-Európát, kihasználva azt a kettősséggel jellemezhető szuperpozícióját, hogy részben eurázsiai, részben európai terület. De ebben az esetben sem látom helyét a nemzeti törekvéseknek. Ha mondjuk Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, meg talán a Volinyi terület és Ausztria is egy egységgé válna, akkor az magába gyűjtené az összes magyart, vagyis etnikailag minden visszaállna a Trianon előtti időkre, de mindez például nemzetállam keretében szerintem nem lenne lehetséges, éppen azért nem, mert maga a nemzetállam létezése is lehetetlen. Más ennél fontosabb tényezők vannak, amiket figyelembe kell vennünk; így például, hogy milyen jövőképpel rendelkezünk? A globalizmusban az olyan értékek, mint az etnosz, vallás, kultúra, szakrális tudás teljesen elvesznek és maradnak csak az egyének tömegei, a hálózatok és a kozmopolita, mechanikus állományokba tömörült vándorló atomok. Itt már nemcsak Oroszországról, Magyarországról, vagy Ukrajnáról van szó, hanem arról, hogy ha az emberiség csak egy lépést tesz még a nyugati világ felé, az egynemű házasságok, a modernizáció és az elnyugatosítás irányába, vagyis egy szóval a tiszta nihilizmus irányába, egyszerűen el fog tűnni a föld felszínéről. Vagy felnyitjuk végre a szemünket és közösen: oroszok, magyarok, szlávok, románok, szerbek, németek, franciák és spanyolok szembeszállunk a Nyugattal, vagy szép lassan, egyesével eltűnünk.
- Az antitradicionális háttérhatalmak régóta teljes világuralomra törekszenek. Mit tesz Oroszország az orosz-ukrán konfliktus kapcsán az eszkalálódás, egy esetleges III. világháború elkerülése érdekében? És Ön szerint reális veszély egy újabb egész világot érintő háború kitörése?
- Véleményem szerint szinte egy már realizált totális világdiktatúra fenyegetettségével állunk szemben. Ez a diktatúra a háborút, mint eszközt bevetheti, de gyakorlatilag már e nélkül is létezik. Összeuszítja a népeket – így Oroszországot és Ukrajnát, mint ahogy a rendőrség beépített emberei uszítják egymásra a bűnbandákat belülről. Oroszország arra törekszik, hogy a világpolitika meghatározó tényezője legyen, de egyelőre ez nem túl jól sikerül neki. Valami sikerül, valami nem. Ezért is olyan reaktív Oroszország politikai tevékenysége Ukrajnában: minden esély Ukrajna mi oldalunkra állítására ostobán el lett mulasztva. Ez a mi sajátos reaktív politikánk; akkor reagálunk, amikor már nem lehet nem reagálni. Ez nem jó így.
- Zbigniew Brzezinski, a posztszovjet terület szabadkőműves stratégája arról beszélt, hogy a volt Szovjetunió területét minél több utódállamra kell felosztani, hogy ezek bármikor egymás ellen fordíthatók legyenek, s ezzel e terület, mint rivális hatalmi tényező kikapcsolható legyen a világhatalmi törekvések köréből. Nem gondolja, hogy a mostani orosz-ukrán konfliktus is ennek a csapdahelyzetnek a része?
- De, valószínűleg így van. Brzezinski emberei, hálózatai és pártfogoltjai jelenleg is az orosz kormány vezetőségében jelen vannak. Az orosz politika sok területét ők irányítják, és ők azok, akik szabotálják azt a politikát is, amit Novorosszijával kapcsolatban kellene végezni, ezzel előkészítve magának Oroszországnak a szétesését.
- A nyár végén a moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem rektora Önt példátlan és méltatlan döntéssel elbocsátotta tanári pozíciójából. Hogyan ítéli meg ezt a döntést, Ön szerint kik állhatnak a háttérben? Ismeretes az Ön jó viszonya az orosz vezetéssel, vajon miért nem álltak ki Ön mellett? Gondolja, hogy ez még megtörténhet?
- Az, hogy még mi történhet, azt nem tudom, de úgy látszik, már csak egy dolog maradt hátra számukra, engem megölni. Az tény, hogy ellenem és minden hazafi ellen szörnyű támadások sora zajlik. Krím után megijedtek, hogy a hatalom fejet hajt az eseményekhez való hazafias hozzáállásunk előtt, és pokoli üldöztetés kezdődött meg az eurázsianizmus ellen az egész világon, így Oroszországon belül is. Nem olyan régen az Egyesült Államokban az összes televíziós csatornán megjelent egy videó felvétel Glenn Beck-kel, amiben azt állította, hogy én vagyok az emberiség első számú ellensége. Oroszországban az atlantista elkötelezettségű hálózatokhoz tartozó személyek mindent megtesznek, hogy hiteltelenítsék az eurázsianizmust az orosz vezetőség szemében, erre hatalmas erőket fordítanak. Az internet tele van több százezer hamis anyaggal, ez példátlan támadásnak minősíthető. Jelenleg egyébként Oroszországban minden befagyott, a tanácsadók próbálják meggyőzni a Kremlt, hogy adja fel Novorossziját Krímért cserébe. De ez csapda, hiszen ha feladjuk Novorossziját, elveszítjük nemcsak Krímet, hanem egész Oroszországot. Ezt én mindig nyíltan ki mertem mondani, ezért is lett ennyi ellenségem. Az MGIMO rektorának ehhez semmi köze. Ahhoz, hogy olyan döntés szülessen, amely minden szabályt áthág, kellett egy politikai utasítás felülről. Mindenesetre, ez nagyon rossz jel: azt az üzenetet közvetíti, hogy Oroszországot nem azok irányítják, akiknek fontosak a mi nemzeti érdekeink.
- Hogyan ítéli meg Vladimir Putyin orosz elnök politikáját? Ön szerint milyen kormányzati stratégiai döntések várhatóak a jövőben az ukrán válság megoldásával kapcsolatban? Ön miben lát esélyt a konfliktus rendezésére?
- Én úgy látom, hogy a Krímmel és Novorosszija támogatásával kapcsolatos politika helyes, viszont az ezt követő lassuló folyamatok helytelenek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Oroszország Ukrajnával mostanáig úgy viselkedett, mint mindenki mással, elengedte a kezét és csak a gázvezetékeken és magánmegbeszéléseken keresztül tárgyalt vele. Semmi rendszer nem volt a kapcsolattartásban. Ukrajnával kapcsolatban egyébként semmilyen döntés nem születik, ebben a kérdésben teljes a kábulat, így értékelni sincs benne mit. A minszki megbeszélések a teljes lebőgésünk volt, hogy mi lesz a továbbiakban, nem tudnám megmondani. Úgy tűnik, az időzítés folyamata most az amerikaiak kezében van, hiszen amint Kijevet sikerül a végső támadás felé lökniük, akkor el is dől minden. De ehhez biztosaknak kell lenniük abban, hogy a Kreml nem fog reagálni. E nélkül túl nagy lenne a kockázat, de amint megérzik, hogy kontrollálják Moszkvát a beépített hálózataikon keresztül, azonnal döntő csapást fognak mérni rá.
- Ön már többször is személyesen találkozott a Jobbik elnökével. Hogyan értékeli a párt tevékenységét? A Jobbik a nagy európai pártok közül talán a legszívélyesebb viszonyt ápolja Oroszországgal és Törökországgal. Ön szerint mik a perspektívái egy ilyen külpolitikának?
- Úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül ígéretes párt a jövőre nézve. A mai világban a politika nem más, mint egy szemétdomb. Ezzel szemben a Jobbiknak és vezetőjének reális filozófiai és geopolitikai horizontjai vannak. Jelenleg elengedhetetlen, hogy egy pártnak értékei legyenek, és nekik ezek megvannak. Ráadásul ezek olyan helyes értékek, mint a tradíció, a szakrális tudás, az igazságosság, az etnosz, kultúra, vagy a nem bekorlátolt geopolitika, tagadva a nihilista liberalizmust és az amerikai hegemónia pénzügyi diktatúráját. A párt elnöke, Vona Gábor egy fiatal és intellektuális vezető, illetve a párt vezetősége is erősen ideológiailag motivált emberekből áll. Senkitől és semmitől sem szabad félni, csak menni előre!
- Az utóbbi időben egyre erősödnek az Európai Unióval szembeni kritikus hangok. Az integráció jövőjével kapcsolatos kétségeket immár a legutóbbi EP-választások is alátámasztani látszanak. Ön hogyan látja az EU jövőjét?
- Valóban egyértelműen nő például az euroszkeptikusok száma. Én úgy látom, hogy az Európai Unió teljes összeomlása nagyon közel van és elkerülhetetlen, hiszen a mai Európának nincsenek elképzelései a jövőt illetően, nincsenek céljai, összességében nincsen stratégiája. Az Európai Unió az USA értelmetlen és hanyatló perifériája. Egy ilyesfajta Európa nem tud létezni és nem is fog. Másfajta Európára van szükség, egy európai Európára, amely folytatja az igaz európai tradíciók művelését, ezen belül is a legfontosabbat: a kereszténységet, amelyből jóformán semmi sem maradt a nagy modern világ kezdete óta. Európa jelenleg egy temető, melyből minden, ami élő, igyekszik elmenekülni. Alapvetően a teljes „Új idő” egy kudarc, az ígéretek nem teljesültek, hiszen a szabadság rabszolgasággá vált, a demokrácia diktatúrává, a többségi hatalom a legundorítóbb és leghitványabb kisebbség szuverenitásává, a felvirágzás kizsákmányolássá, a lélek pedig elveszett a materializmus szakadékában. Az „Új idő” egyben ítélet is. Európa a legszerencsétlenebb és legpusztítóbb álmának terhe alatt hal meg, és ez az álom nem más, mint a Felvilágosodás. Itt az ideje beismerni, hogy ez egy nagy hiba volt. A középkorban semmilyen körülmények között nem szabadott volna feladni a kereszténységet, a lovagiasságot és a népi, etnikai kultúrát, e mellett viszont nem lett volna szabad eltörölni az uzsoraság tiltását. Ezzel Európa megnyitotta a pokol kapuit, az eredmény pedig egyáltalán nem meglepő, sőt logikusnak mondható.
Szaniszló Adrienn, Magvasi Adrián

"A haza bölcse" 139 éve, ezen a napon adta vissza lelkét

Kehidai Deák Ferenc (Született: Deák Ferenc Antal,[1] Söjtör1803október 17. – Budapest1876január 28.) magyar politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő, igazságügy-miniszter. A reformkorban és adualizmusban is meghatározó államférfit, „a haza bölcse” és „a nemzet prókátora” titulussal illették.

Jogi végzettséget szerzett, és ügyvédi vizsgát tett, majd Zala vármegye szolgálatába állt. Politikusként a reformországgyűlésen a liberális ellenzék első embere volt. A 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején aBatthyány-kormány igazságügyminisztere. A szabadságharc bukása után a passzív ellenállás vezéralakja.

Történelmi nagysága abban áll, hogy fő támogatója volt annak a folyamatnak, mely során elhárultak a magyar nemzetútjából azok az akadályok, melyek az uralkodóház és az örökös tartományokhoz fűződő viszonyt lehetetlenné tették. Tevékenységével nemcsak az alkotmányt és a nemzet létét erősítette meg, hanem lehetővé tette Magyarországtovábbi fejlődését, anyagi és szellemi gyarapodását. Nagy érdeme, hogy hosszas politikai küzdelem után létrejöhetett az Osztrák Császárság és a Magyar Királyság között a kiegyezés.

Rendkívüli érzéke volt a politika mellett a tudományhoz is, mint államférfi a magyar történelem legnagyobbjai közé tartozik. A 19. század egyik legtehetségesebb magyar politikusa, aki remek gyakorlati érzékkel megteremtette Magyarország átalakulásának és fejlődésének törvényi kereteit, és ezzel életműve példát ad az őt követőknek.

Élete

Származása és születése

Deák Ferenc tekintélyes, régi nemesi család hetedik gyermekeként született a Válicka-patak menti Söjtör községben, ami akkor a család egyik tekintélyes birtokának központja volt. A másik központ a 19. század elején Kehidán és környékén volt.

Családja a ma Szlovéniához tartozó Zsitkócról származott. A zsitkóci birtok Deák születése idején azonban már a család szempontjából nem volt annyira jelentős, ugyanis nagyapja, Deák Gábor – akiről kutatók azt állítják, hogy a dúsgazdag Hertelendy Anna feleségül vételével alapozta meg a család szerencséjét – a söjtöri és kehidai birtokok fejlesztését helyezte előtérbe. A nagyapa azonban még feltehetően Zsitkócon született és élt is bizonyos ideig. Az ő Ferenc nevű édesapja is már főszolgabíró volt. Hiteles források szerint az elődök már a 17. században biztosan Zsitkócon éltek. Az is biztos, hogy a család már 1703-ra nemesi rangra emelkedett, mert több forrás szerint is akkortól már szerepelnek nemes Deákok Zsitkócon.

Édesapja idősebb Deák Ferenc földbirtokos, édesanyja szarvaskendi Sibrik Erzsébet. Az emeletes házban 1803-ban éppen javítási munkálatokat végeztek, ezért a család ideiglenesen a régi alházba költözött, mely egy egyszerű földszintes épület volt nyílt folyosóval. Ennek a balra eső szélső szobájában született Deák Ferenc, és itt halt meg pár órával fia születése után az édesanyja.

Egy vélemény szerint az apa nem tudta elviselni a „gyilkos” gyermek látványát, a csecsemőt még aznap egy kocsiba rakatta és elküldte Zalatárnokra nagybátyjához,Deák Józsefhez. De az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a zalatárnoki család is épp ezidőtájt várt gyereket és a szolgálónép között is akadt szoptatós dajka, így ott jobb helyen volt az újszülött. Öt éves korában 1808-ban édesapja, idősebb Deák Ferenc is meghalt. Az árva neveltetését ezután testvérei, AntalJozefa ésKlára, valamint Hertelendy György gyámsága biztosította.[2]

Ifjúkora

Tanulmányait kisebb vidéki iskolákban kezdte. Keszthelyen a premontrei gimnáziumba, Pápán a bencés algimnáziumba és Nagykanizsán a piarista gimnáziumba járt. A komoly, visszahúzódó fiú pártatlanságával, igazságérzetével és tanulmányi eredményével tűnt ki. Később Győröttjogakadémiát végezte el, végül Pestenfolytatott jogi gyakorlatot, és itt is tett – a királyi táblánál – ügyvédi vizsgát. A családi hagyományt követve megyéje szolgálatába lépett, előbb mint tiszti ügyész, majd mint árvaszéki jegyző. Első fennmaradt műve egy védőirat, amelyet mint tiszti ügyész nyújtott be egy hírhedt rablógyilkos védelmére. Már e mű is mutatja, milyen hatással volt a 18. század liberális és humanista felfogása az ifjú jogtudósra. Bár a pert elveszítette, a megyében ismertté és egyre elismertebbé vált.

Amikor bátyját elküldték követnek az 1832. évi országgyűlésre, megbízta öccsét, hogy távollétében alispánként helyettesítse őt. 1833 elején azonban Deák Antalmegbetegedett és lemondott a követségről, a megye így öccsét, Ferencet küldte helyette Pozsonyba, Ferenc helyébe viszont Boldogfai Farkas János (1774-1847) lépett zalai helyettes alispánként.[3][4] Antal, bátyja - távozását fájlaló követtársainak - testvéri büszkeséggel előre mondta: „Küldök én nektek magam helyett egy fiatal embert, kinek kisujjában több tudomány és képesség van, mint egész magamban.”[5]

Árva gyerekként rajongó szeretettel kötődött testvéreihez, ezt erősítette talán későbbi agglegény volta is. Testes, nehézkes fiú és férfi volt. Saját véleménye szerint „a szenvedély nálam az, amit úri társaságban kényelmességnek neveznek, amit a keresztyén anyaszentegyház a hét főbűnök közé sorolt, aminek valóságos magyar neve: restség.”[6]. Kitűnt azonban nagy testi erejével, például a pozsonyi diétán csak Wesselényi Miklós báró volt nála erősebb.

Kedvenc időtöltése volt az olvasás, a séta és a fafaragás. Írása nehézkes és rendetlen volt, amit azonban kivételes emlékezőképessége ellensúlyozott. Jó humorú társalgó, ízes adomáit, történeteit kiválóan adta elő, nevetésre fakasztva hallgatóságát. Maga egyébként ritkán nevetett hangosan. Pulszky Ferenc így emlékezett a Deákkal való első találkozásra: „...hidegnek találtam, láttam ugyan, hogy ő az ellenzék feje, de Kölcsey volt annak a szíve.”[7]

Elszakíthatatlan barátság fűzte Vörösmarty Mihályhoz, akit a legnagyobb magyar költőnek tartott. A reformkor több nagy alakjához képest, nem volt világlátott ember, de szűk látókörű sem, hiszen olvasmányélményei révén ismerkedett meg a tágabb világgal. Latinul és németül is tudott.

Az 1832-36-os országgyűlésen

Josef Kriehuber litográfiája Deák Ferenc 1830 körül

Deák Ferencet 1833április 15-én választották követté. Pozsonyba érkezése után tevékenyen részt vett az országgyűléstárgyalásaiban. Első országgyűlési beszédét 1833május 6-án mondta el az alsótáblán. Rövid idő alatt elismert vezére lett a megyei oligarchia legkimagaslóbb alakjait, Beöthy ÖdöntPázmándy DénestBalogh Jánost magába foglaló rendi ellenzéknek. Barátjául fogadta Wesselényi Miklós és Kölcsey Ferenc és életre szóló barátságot kötött Klauzál Gáborral. Sikerét, pozícióját döntően saját képességeinek és nem külső tényezőknek köszönhette. Vagyona, származása a birtokos nemesség egyenrangú tagjává tette, képzettsége és életmódja nem emelte osztályos társai fölé, így nem is keltett irigységet másokban.

Önzetlensége és következetes jelleme lefegyverezte a kétkedőket. Kizárólag rábeszélés, meggyőzés révén kívánt hatni, ebben pedig nemcsak a szó hatalmával rendelkezett, hanem mindenekelőtt a dologok mélyére ható átlátó képességgel. Csak az igazságra törekedett és arra, hogy hogyan teheti azt hazája számára is gyümölcsözővé. A vitában a közös kiindulópont megkeresésével, az abból fakadó következtetések levonásával azt akarta elérni, hogy a szemben álló fél is magáénak érezhesse álláspontját. Ez nemcsak harciasságot nélkülöző alkatából, hanem pontos helyzetfelismeréséből is fakadt: a kiváltságait, hatalmát, vagyonát féltő nemességet csak lépésről lépésre lehetett a reformok ügyének megnyerni.

„Ki őket íly módokkal szoktatja lassanként az egykor annyi rettegett új gondolathoz, sokat eszközölhet, ami előbb lehetetlennek látszott, mert az újsággal is megbarátkoznak idővel azok, kik egykor ellenzői valának, sőt végre azt hiszik, hogy ami javalltatik, az nem valóságos újítás, hanem okos és szükséges igazítás.”[8] - vallotta még 1832-ben egy Vörösmartynak írott levélben. Wesselényihez hasonlóan a rendi-sérelmi politika fogalom- és eszközrendszerét használva érvelt a liberális reformok mellett. Arról akarta meggyőzni követtársait, hogy a reformok elfogadásával nem gyengül, hanem erősödik az ország.[9]

Igazi nagysága nem az országgyűlésen tűnt ki - bár ott is olyan ifjúi hévvel tudott elragadni, szigorú logikával meggyőzni, mint senki más -, hanem kedélyes beszélgetések között pipázgatva, anekdotázva, amikor mint egyenlő szólt az egyenlőkkel. Nemcsak feltétlen önzetlensége és hazaszeretete biztosították számára az elismerést, hanem inkább a nagyravágyás és hiúság teljes hiánya.

Személyisége nem hasonlított vezérre, sem diplomatára, sem íróra, fűtötte a haza szeretete, és saját felemelkedése és hatalmának kiterjesztése helyett úgy élt, hogy tisztán szellemének súlyával és erkölcsi felsősége által egy hosszú életen át vezére volt egy nagy pártnak és bölcse egy nemzetnek. Bármennyire a nyugat felé vonta őt politikai érzéke, egész egyéniségével tiszta képviselője maradt a régi nemesi világnak és megmutatta, hogy a nemesség is képes a fejlődésre és a lelki felemelkedésre. Megvalósult amit Széchenyi óhajtott: békés diktátora volt a nemzetnek. Az országgyűlésen alig merült fel kérdés, amit ne tisztázott volna szónoklatával, példájával és akaraterejével vagy ne buzdította volna kitartásra a gyakran széthúzó és lankadozó ellenzéket a kormány esetleges törvénytelenségeivel, rosszakaratával és a főrendek huzavonájával szemben.

Szólt a hitbizományokról, a vallásos kérdésről, a szólásszabadságrólErdélyről, a lengyel kérdésről, a király címéről (V. Ferdinánd). Legnagyobb odaadással és ékesszólással mégis a jobbágyság érdekeit védte az úrbéri törvények tárgyalásakor. Az országgyűlés eredményét követjelentésében azért nem tartotta elégségesnek, mert a magyar nyelv és a jobbágyság sorsának javítása körében oly kevés valósult meg abból, amit az ellenzék nemes önmegtagadással követelt. „Vérző szivvel szólunk azon urbéri javaslatok sorsáról, melyek a népnek jövendő morális emelkedését valának eszközlendők. Ez volt legszebb, legnemesebb föladata a törvényhozásnak, s fájdalom, éppen ebben történt majdnem legkevesebb, mert éppen ebben találánk mind a kormánynál, mind a főrendeknél legtöbb ellenszegülésre.” Amit a jobbágyság kérdésében el lehetett érni, az is Deák érdeme volt: az úriszék korlátozásáról szóló törvénycikk bevezetőjébe az ő jogászi bravúrja révén került be a jobbágyok személyi és vagyonbiztonságának elvét rögzítő passzus.[10]

Wesselényit - a szatmári megyegyűlésen mondott beszéde, valamint az erdélyi országgyűlés naplójának engedély nélküli kinyomtatása miatt - a bécsi udvar hűtlenség és felségsértés vádjával perbe fogta. Deák Wesselényi - és egyben a szólásszabadság - védelmére kelt. Érvei a következők voltak:

  • a köztanácskozásokon szabad a véleménynyilvánítás
  • az érvényes törvények szerint csak a tettleges ellenszegülés felségsértés, a hűtlenség vétkét szóval nem lehet elkövetni
  • a szólás és a gondolat szabadsága alapvető emberi jog
  • az uralkodó személye nem azonos a kormánnyal, a kormányt ért bírálat nem az uralkodót éri.

A Deák által megfogalmazott sérelmi feliratot a felsőtábla tizenhét alkalommal visszautasította, Wesselényit pedig perbe fogták.[11]

Egyre növekvő jelentőségét mutatta, hogy a titkosrendőrség 1834-től megfigyelte. Ennek ellenére az országgyűlés 1836. május 2-ai feloszlatása után részt vett a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében, a lap Zala vármegyei levelezője lett.[12]Magyar Tudományos Akadémia 1837. november 23-én választotta tiszteleti tagjává.[13]

Az 1839-40-es országgyűléstől a szabadságharcig

Deák 1840 körül (Benesch Pálfestménye)
Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény
– Deák követjelentése az 1839-40-es országgyűlés után[14]

Sokkal gyümölcsözőbb volt az 1839-40-iki országgyűlés, amelyen Deák államférfiúi bölcsessége és önmérséklete a legszebb sikereket aratták. Az 1837-i reakció, a kormánynak a szólás- és sajtószabadsága ellen intézett támadásai, Wesselényi ésKossuth üldözése kötelességévé tették az ellenzéknek, hogy a kormány előterjesztéseit csak akkor tárgyalja és fogadja el, amikor a nemzet sérelmeinek orvoslása biztosítva van. Másrészt a kormánynak szüksége volt a haderő megszavazására, s kerülnie kellett mindent, ami tekintélyét Európa előtt gyengíthette volna. Deák volt az, aki e viszonyok közt létrehozta a megegyezést. A kormány szabadon bocsátotta a politikai foglyokat, megígérte az alkotmányos szabadság megtartását, és lényegében hozzájárult a nemzeti követelések teljesítéséhez, a diéta pedig megszavazta az adót és a katonaságot. „Félre minden irigységgel hazám fiai, adjuk neki az elsőséget” - írta Széchenyi Deákról 1840április 30-án. Az országgyűlésen tartott beszédei közül különösen az 1839augusztus 14-i magaslik ki. A nemzet viszonyát fejtegette a főrendekhez és a koronához, egyaránt hatva az észre és az érzelemre. Mint a nemzeti jogok apológiája, mint azon igazság hirdetője, hogy a király és nemzet közti bizalom csak a jogok kölcsönös tiszteletén alapulhat, méltó elődje e beszéd az 1861-i feliratnak. A diéta után Deák a Büntető törvénykönyv szerkesztésének szentelte magát. A javaslaton, amit Deák-féle btk.-nak is szokás nevezni, meglátszott szellemének a hatása. Elvi ellensége volt a halálbüntetésnek. Majd a vegyes házasságok kérdésében mutatott irányt a közvéleménynek. Zala vármegye híres feliratát e tárgyban ő fogalmazta meg. Amikor az ellenzék a nemesség adózását, a közteherviselést írta zászlajára, Forintosházi Forintos György (1792-1857) zalai volt főszolgabíró a veszprémi püspök anyagi támogatásával sikerült a helyi kisnemesség támogatását megnyerni -többek között nagy sümegi lakodalmákkal-,[15] és megdöntötte a zalai közgyűlésen az adózás elvét. Bár Deákot akkor is - akarata ellenére, közfelkiáltással - megválasztották követnek, ő elvei ellenére, vérrel szerzett mandátumot vállalni semmi áron nem volt hajlandó. Más megye követségét nem vállalta el és így Zala követ nélkül maradt, mert akárkit jelöltek vagy választottak meg, azonnal lemondott.

Az 1843-44. évi országgyűlésen nagyon is érezhető volt a távolléte. Az ellenzék, többsége dacára, a legfontosabb kérdést, az adózást nem volt képes keresztülvinni. Az országgyűlés után a Védegylet felállítása, majd az adminisztrátori rendszer foglalkoztatta a kedélyeket. Deák a Védegyletet elvével nem értett egészen egyet, de mivel a mozgalmat már megindították, nem akart elszakadni Kossuthtól, akivel akkoriban igen bensőséges viszonyban volt és 1845február 9-én Szentgróton (Zalaszentgrót) tartott beszédében felhívta a figyelmet a hazai ipar támogatására. Ettől még Széchenyi támadása sem térítette el.

Akkoriban gyakran betegeskedett, de azért mégis ő vezette a megyét az adminisztrátori és a horvát sérelem tárgyalásában. Az országos ellenzéket egyesítő, az azt felbomlással fenyegető belső viszályt elsimító 1847-i programnak is ő volt az összeállítója.

Az 1847-48. országgyűlésre ismét nem vállalt követséget. A minisztérium alakításakor Batthyány azonnal felterjesztette őt igazságügy-miniszternek, és Deák ekkor már elvállalta a képviselőséget. Pozsonyba sietett, és így a nagy fontosságú törvények megvitatásában még részt vehetett. Mint miniszter nemcsak tárcája körében dolgozott az egész magyar igazságügy korszerű átalakítását készítve elő, hanem az általános politikai kérdések eldöntésébe is belefolyt. A legsúlyosabb viszonyok közt is ragaszkodott a törvényességhez, visszautasítva a bécsi minisztérium követeléseit, de Kossuthtal szemben mindig a mérséklet és lojalitás politikáját pártolta,Batthyányval és Eötvös Józseffel egyetértésben.[16]

A szabadságharctól a kiegyezésig

A kehidakustányi Deák-kúria a levegőből

Amikor a magyar nemzet viszonya a koronához egyre zavarosabbá vált, többször is járt a királyi udvarbanBécsben, hogy megegyezés születhessen, de célját nem érte el a politikai megoldás helyett a katonáké lett a főszerep. Az 1848-as választásokonsümegi kerületben indult, ahol képviselővé választották.

Josip Jelačić vezette horvát támadáskor, a bécsi kormány rosszakarata is nyilvánvalóvá vállt és mivel a király sem ellenezte ezt, így nem tehetett mást Batthyányval együtt lemondott, de az országgyűlésnek továbbra is tagja maradt. Ő formálta meg a képviselőház határozatát az osztrák minisztérium leiratára, amiben az 1848-as törvények megváltoztatását követelte. Kijelentette, hogy a ház „a birodalom és Magyarország között létezhető érdektalálkozások kiegyenlítése fölött mindaddig sikeresen nem tanácskozhat, amíg a hazában levő ellenség Ő felsége által el nem távolíttatván, a tanácskozási teljes szabadság helyre nem állíttatik”, s addig is meghagyja a minisztériumnak: egy hajszálnyit se térjen el a szentesített törvényektől.

Amikor Windisch-Grätz 1848. év végén Pest-Buda felé közeledett, az országgyűlés békéltető küldöttséget küldött hozzá, ennek Deák is tagja volt. Deák elfogadta e veszélyes megbízatást, bár sikert nem remélt. A küldöttség visszautasítása után Deák visszament Pestre, onnan pedig Kehidára a birtokára. Többször is elindult Debrecen felé, de az osztrák katonaság mindig megakadályozta tervének végrehajtását.

szabadságharc után őt is hadbíróság elé idézték, de büntetés nélkül szabadon bocsátották. Az elnyomatás éveit teljes nyugalomban tölthette. VisszautasítottaAnton von Schmerling felszólítását, hogy az igazságügyi reformok tárgyalásában vegyen részt, de éppoly kevéssé vett részt az akkori időben annyira elterjedt, titkos forradalmi mozgalmakban is.

1854 után az év legnagyobb részét Pesten töltötte és kis lakosztálya az Angol Királynő Szállóban találkozóhelye lett a hazafiaknak, akik e szomorú időben Deák bölcsességétől vártak útmutatást.[13] 1855. április 19-én a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagjává nevezték ki.[17]

Bach-korszakbanpasszív ellenállás (a közügyektől való elzárkózás) vezéralakja volt. Felhasznált minden alkalmat a nemzet erkölcsi erejének és reményének táplálására. Ő szólította fel a nemzetet közadakozásra, amikor Vörösmarty meghalt; és a nagy költő árváit maga a nemzet vette gondoskodása alá. Ő szerkesztette1858-ban az Akadémia igazgatótanácsának folyamodványát az uralkodóhoz, amelyben a magyar nyelv és tudományosság ezen azilumának fennmaradását védi a kormány beavatkozása ellen. Bízott abban, hogy amint az a történelem folyamában többször is megesett, az osztrák kormány gyengesége és hibái miatt csakhamar vissza fogják szerezni Magyarország önrendelkezési jogát. Veszélyesnek vélt minden fegyveres ellenállást, mert nem tartotta ahhoz elég erősnek nemzetét, de jogáról nem mondott le soha és mint a jogfolytonosság tántoríthatatlan híve, a jövő alakulását csak az 1848-as törvényes alap elismerése után tartotta lehetőnek. Elvei egyaránt eltértek Kossuth híveiétől, akik csak újabb, a külföld által támogatott, és így szerencsésebb háborútól várták az üdvöt, és Széchenyiétől, aki a lemondásnak lett az apostola és aki szerint Deák az egerszegi megyeház ablakából nézi még mindig a világot.

Az 1859-ben kitört szárd–francia–osztrák háború meggyőzte az uralkodót Magyarország kibékítésének szükségességéről. Egy éven át tartottak az alkudozások, amelyek alatt azonban a bécsi kormány kizárólag a magyar konzervatívok, nem pedig Deák tanácsát követte. Az 1860-as októberi diploma körülbelül az 1847-es vagy a Mária Terézia-korabeli állapotot állította helyre. Ez nem felelt meg a jogfolytonosságnak és Deák nem is fogadta el a neki felajánlott országbírói méltóságot, de mivel a császári szándék mégis teret engedett a magyar nemzetnek alkotmányos tevékenységre, még óvatos volt és őrizkedett attól, hogy bármilyen előzetes nyilatkozattal esetleg elejét vegye a nemzet szabad állásfoglalásának.

Az esztergomi értekezlettől távol maradt, bár 1860 végén, az uralkodó kívánságára csak Bécsbe ment, hogy elmondja, mi Magyarországon az egyes tárgyakra nézve az általános vélemény. Az országbírói értekezleten részt vett és itt amellett küzdött, hogy az önkény szabta rendeletek helyett a régi törvényeket állítsák vissza, de ennek megvalósításánál az legyen a főszabály, hogy a magánjogviszonyokat ne zavarják meg.

Szivarozó Deák Ferenc

Ezalatt az egész országban megélénkült a politikai élet. Kitűnt, hogy a konzervatív pártot a nemzet nagy része nem támogatja. A «Pesti Napló», Kemény Zsigmond lapja, mindjárt a diploma kibocsátása után a 48-as törvények visszaállítását tűzte ki jelszóul, a megyék némelyikében pedig forradalmi beszédek hallatszottak és az ország közvéleménye majdnem kizárólag az emigráció befolyása alá került. A választásoknál is az a párt kapott többséget, amelyik még csak feliratot sem akart az uralkodóhoz a jogok visszaállítása végett intézni, hanem egyszerűen csak határozatban akart nyilatkozni, és ország-világ előtt a nemzet jogait deklarálni. Az 1861február 20-i pátens az összbirodalom eszméjének volt következménye és Schmerlingnek, akinek centralisztikus és németesítő elvei ismeretesek voltak, kormányra jutása, még jobban igazolták a gyanút és elkeseredést. Deák most már Pest belvárosának követe, egész tekintélyével a felirat mellett nyilatkozott. Felirati beszéde és javaslata 1861. május 13-án az egyik legnagyobb alkotása volt. Olyan nagy volt személyiségének és ékesszólásának súlya, amit a viszonyok fejlődése is növelt, hogy a feliratellenes többség önként kisebbséggé változott, nehogy megszakítsa a további érintkezést az uralkodóval és annak következéseiért az országra hárítsa a felelősséget. De bármilyen mérsékeltnek, sőt engedékenynek tartották Deákot az országban, Schmerling a feliratot elfogadhatatlannak találta és az ország jogaira sérelmes királyi leiratot vitt keresztül, július 21-én.

Erre augusztus 8-án új felirattal válaszolt Deák, melyet most már az országgyűlés egyhangúlag fogadott el. A szónok a hatalmi igény ellen a nemzet jogát védi, felemelkedik a hazafias elszántság pátoszához, ahol a nemzet joga és igazsága egybefolyik az emberiség jogával, az erkölcsi igazsággal. Tisza Kálmán, a határozati párt vezére, kijelentette, hogy a feliratban „erős meggyőződését, legszentebb elveit, egészen lelkének titkos sejtelméig találja kifejezve”. Maga Kossuth, aki pedig politikájának kudarcát látta abban, ha a nemzet törvényes ellenállásra szorítkozik, e szavakkal méltatta Deák érdemeit: „Deák mint a törvényesség embere a nemzet jogait törvényes téren férfiasan megvédette. Ha ezután törésre kerül a dolog, Isten, világ s a történelem előtt csakis az osztrák házra hárulhatand a felelősség”. De nemcsak a nemzet ünnepelte nagy fiát; az egyszerű képviselő, mint a nemzet élő lelkiismerete, mint a jog képviselője mind az elnyomással, mind a forradalommal szemben helyet foglalt Európa nagy férfiai között. A művelt európai közvélemény azóta azonosította Deákot Magyarországgal. És a nemzet iránti rokonszenv annál nagyobb lett, mert a második feliratot nyomban követte augusztus 22-én az országgyűlés feloszlatása, ezt pedig újabb provizórium, s az alkotmányos jogok felfüggesztése. Mint Deák előre látta, Schmerling provizóriuma, a minisztérium minden szabadelvű frázisa dacára nemsokára lejárta magát. A konzervatívok nagy része, köztük Apponyi György is közeledett Deákhoz. Az uralkodó mind jobban meggyőződött a kiegyenlítés szükségességéről, és kész volt megtenni az első lépést, ha azt lent viszont a második és harmadik követné.

Deák, miután Anton von Schmerling iskolájának közjogi tévedéseit önálló művében meggyőzően megcáfolta, 1865április 16-án megjelent híres húsvéti cikkével akiegyezéshez vezető új irányt adott a birodalmi politikának.[17] Azt a tételt fejtegette, hogy amikor az uralkodó tanácsosai elnyomni igyekeztek Magyarországot, mindig Őfelsége maga állította ismét helyre az alkotmányt. A nemzetben tehát annyi megpróbáltatás dacára sem szűnt meg a bizalom a császár igazságossága iránt.

A felajánlásra a Schmerling-kormány elbocsátása, a februári alkotmány felfüggesztése és a magyar koronázó országgyűlés egybehívása volt a méltó válasz. Ennek az országgyűlésnek Deák volt a legnagyobb tekintélyű vezére. Vezetése alatt egy ideig összeolvadtak a régi felirati és határozati pártok (lásd Deák-párt). Most is ő készítette a válaszfeliratot a trónbeszédre, amikor arra nem érkezett kielégítő királyi leirat, a másodikat is. A lényeges fordulat abban állt, hogy az uralkodó elismerte kiinduló pontnak a pragmatica sanctiót, és Deák még a leirat előtt hozzájárult országgyűlési bizottság kiküldéséhez, a közös viszonyok tárgyalására.

Most már az uralkodó komoly, alkotmányos szándékában nem lehetett kételkedni és Deák megkezdte az alkut mielőtt még a magyar alkotmány teljesen el lett volna ismerve és helyreállítva. A 67-es bizottságban is ő adott a többségnek iránymutatást. A kiindulási alap a pragmatica sanctio volt. Ebből vezette le a külügy és hadügy közösségét, míg minden egyébben fenntartotta Magyarország teljes függetlenségét. A 15-ös albizottság befejezte munkálatait, amikor 1866 nyarán kitört porosz–osztrák–olasz háború kétségessé tett mindent. Ismét felütötte fejét a forradalom lehetősége. A königgrätzi csata kimutatta a Magyarországon is uralkodni akaró osztrák hatalmi körök gyengeségét és elkerülhetetlenné vált, hogy a Monarchia fennmaradása érdekében ki kell békülniük a magyarokkal.[18]

E kedvező helyzetet sokan nagyobb engedmények elérésére kívánták volna felhasználni, de Deák most is hű maradt magához és a törvényesség elvéhez. Július 18-án az uralkodóhoz hívatták, Bécsbe, akinek előadta a magyar minisztérium (kormány) megalakításának szükségességét. Maga nem akart részt venni benne, miniszterelnökül gróf Andrássy Gyulát ajánlotta.[16][18]

A kiegyezéstől haláláig

Székely Bertalan: Deák Ferenc portréja (1869)

A háborús veszteség után a császár november 17-ére újra összehívta a magyar országgyűlést és minden nehézség elhárítása után, amiben az uralkodó mellett Deákot illette a legfőbb érdem, 1867. február 17-én kinevezte a felelős magyar kormányt. Még igen erős parlamentáris küzdelemre volt azonban szükség, amiben Deák az új kiegyezési törvényeket (1867. XII. t. c.) megvédte, mind a Kossuth után induló szélsőbal, mind a Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán által vezetett, az ő pártjától már teljesen elvált balközép ellenében védelmezte. Ő, az egyszerű polgár, tisztán jelleme és hazaszeretete által azt a hatalmat gyakorolta, amelyet a nádorra ruháztak régi törvényeink: közbenjáró volt király s nemzet közt.

Az országgyűlés kívánsága az lett volna, hogy Deák, mint a régi nádorok, segédkezzék a koronázás ünnepélyes aktusánál, de Deák ezt is visszautasította, mint minden más jutalmat és kitüntetést. Neki „egy kézszorításnál többet még királya sem adhatott”. Jutalmát hazája jövőjének és békéjének biztosításában, a király és nemzet közti bizalom helyreállításában nyerte el. E tudat szolgáltatott neki kárpótlást erősen megrendült népszerűségéért. Mert kétségtelenül a magyarság igen jelentékeny része a nemzet jogairól való lemondásnak tekintette a kiegyezést, és bár személyes jelleméhez a legkisebb gyanú sem fért, jogfeladással vádolta őt.

Ebben az irányban hatott Kossuth Lajosnak 1867. május 22-ei levele, ebben izgatott a balközép is, különösen az 1869-as választások alkalmával. Mondhatni, hogy a kiegyezési törvények ellen keletkezett ár akkor leginkább Deák tekintélyének szikláján tört meg. A kiegyezés megalkotása Deák államférfiúi pályájának tetőpontja volt. Az „öreg úr” nem vett részt a kormányban, de mint pártvezér nagy hatalmat gyakorolt. A közjog nagy kérdéseinek elintézése után az állam szabadelvű berendezése feküdt leginkább szívén. Egyike volt azon ritka szerencsés politikusoknak, akik még öregségükben sem mondanak le ifjúkori ideáljaikról, akiknek egész élete a haladás szolgálatában áll. Az ellenzéknek a közjogi alap ellen szünet nélkül intézett erős támadásai, amik miatt az Andrássy-kormány nem szentelhette egész figyelmét és erejét az ország pénzügyi helyzete javításának, a pártjában mutatkozó bomlás, az anyagi és személyes érdekek előtérbe lépése, a kormányok gyors változása nagyon elkedvetlenítették.

Betegsége és a kor is mindinkább erőt vettek rajta, de szellemének magas röpte ugyanaz maradt. A pápai csalatkozhatatlanság kimondása után ismét felmerülő egyházpolitikai kérdésben, 1873június 28-i beszédében mondta el, egész váratlanul, politikai végrendeletét. A lelkiismereti szabadságnak és a jognak éppoly mély tisztelete, a nemzet egyesítése iránt éppoly hő vágy szólt e beszédből, mint azokból, amiket negyven évvel azelőtt tartott a pozsonyi diétán. A szabad egyházat - szabad államban elvét tűzte ki a fejlődés céljául, nemcsak elméletileg, hanem a hazai viszonyok teljes ismerete alapján, megjelölve az oda vezető út egyes stációit.

Öregkorában sok örömet szerzett neki Vörösmarty árvája, Ilona, akit ő nevelt fel. Szívbaja mindjobban kifejlődött, már a nyarakat is kénytelen volt Pesten tölteni. Megérte még a fúziót, a balközépnek a kiegyezés alapján állását, de egyúttal pártjának megszűnését is.[16][18][19]

Halála és temetése

Zichy Mihály: Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál
Építsük tovább Deák Ferenc emlékét – a boldog és erős Magyarországot.
– Jókai Mór: Deák Ferenc temetése előtt[20]

Hosszú szenvedés után, 1876január 28-án éjjeli 11 órakor halt meg szívinfarktus következtében, élete 73. évében.[21] A nemzet gyásza impozáns módon nyilvánult meg, a törvényhozás mindkét háza január 29-ei ülésén Deákot a nemzet halottjának nyilvánította és az országos gyászhoz Ferenc József király január 30-án külön kéziratban csatlakozott. A főváros gyászpompát öltött; január 31-én a halottat a Magyar Tudományos Akadémiapalotájának oszlopcsarnokába szállították és itt tették ravatalra. A király és királyné elküldték koszorúikat.Erzsébet királyné maga is megjelent a nemzet halottjának ravatalánál, és e jelenetet Zichy Mihály nagy képben örökítette meg.

Temetése királyi pompával ment végbe február 3-án délelőtt 11 órakor, sok száz küldöttség és a nemzet átalános részvéte mellett. Holttestét a Kerepesi úti temetőben később külön e célra a nemzet költségén épült mauzóleumba helyezték el.[22]

Emlékezete

Hozzá kapcsolt két ragadványnév „a haza bölcse” és „a nemzet prókátora”. A haza bölcsének Kossuth Lajos nevezte el, míg a nemzet prókátora azért lett, mert a prókátor kifejezés ügyvédet vagy védőt jelent és a magyar nemzet érdekében végzett páratlan tevékenysége alapján méltán lehet őt nevezni a nemzetet oltalmazó ügyvédnek.[23][24][25]

A magyar törvénytárban Deák Ferencnek az 1876. III. törvénycikk állított emléket, melynek 1. pontja így szól: "Deák Ferencznek a haza irányában hosszú évek során át szerzett érdemei törvénybe igtattatnak." A 2. pont elrendelte, hogy nemzeti gyűjtés útján a fővárosban Deáknak emlékszobor állíttassék, melyet Huszár Adolf készített és amelyet 1887-ben lepleztek le a mai Széchenyi István téren, az MTA-val szemben. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepélyes közülésén 1877. január 28-án Csengery Antal tartott fölötte emlékbeszédet.[13]

Nevét viselik iskolák, könyvtárak és több településen utcákat, tereket neveztek el róla. Talán a legnevezetesebb ezek közül Budapest egyik központi főtere a Deák Ferenc tér és az M0-s autóút Déli Duna-hídjának a Deák Ferenc hídnak is ő a névadója.

Írásai

Beszédeit, írásait Kónyi Manó adta ki hat kötetben (Deák Ferenc Beszédei I–VI. Bp., 1882–1898.; második, bővített kiadás Bp., 1903.) Ennek alapján készült a Magyar Remekírók 1906-ban megjelent kétkötetes válogatása. (Szerkesztette és bevezette Wlassics Gyula; címlapkiadás: 1923 előtt) 1934-ben Berzeviczy Albert bevezetésével jelent meg egy kötet Deák Ferenc írásaiból; feltűnő, hogy ebben nem kapott helyet az 1867. március 28-án elhangzott, a Kiegyezést védő parlamenti beszédje. Szövege külön kötetben is megjelent a híres Húsvéti cikk (1865. április 16.) társaságában, 1917-ben, dr. Fayer Gyula bevezetőjével. (Magyar Könyvtár 829.)[26]

  • Adalékok a magyar közjoghoz. Észrevételek Wenzel Lustkandl munkájára. 1865

Róla szóló művek

  • Jellemrajzát megírták Csengeri Antal és Pulszky Ferenc
  • Külföldön a híres Emile Laveleye, fordította Szász Károly, valamint
  • Forster Arnold Florenc, fordította Pulszky Ágost.
  • Deák Ferenc emlékezete. Deák leveleit kiadta Ráth Mór
  • Deák Ferenc: Gondolatok. Ráth Mór kiadója,
  • Antal bátyjával a levelezése még kiadatlan.
  • Eötvös Károly: Deák Ferenc és családja (1932)

Egyesületi, testületi tagságai

Kitüntetései, díjai

  • Szabad királyi Szeged város díszpolgára (1848), (1861)[27]
  • Debrecen díszpolgára (1845), (1861)[28]

Érdekességek

Deák portréja a 20 000 forintos bankjegyen
  • Vörösmarty Mihály halála előtt Deákot kérte fel gyermekei: Béla, Ilona és Erzsébet gyámjául. Deák közadakozást szervezett számukra, de miután a cenzúra megtiltotta a felhívás közzétételét, 800 magánlevelet írt és így néhány hónap alatt százezer forintnál is többet gyűjtött össze, ami akkor tekintélyes összeg volt. Ilonát barátja fiához, Széll Kálmán későbbi miniszterelnökhöz adta feleségül.[29]
  • A "haza bölcse" elismerő titulust nem az 1867-es kiegyezéskor kapta, hanem 1840-ben nevezte így Kossuth Lajos, amikor megkötötte "az első kiegyezést", melynek egyik eredménye az volt, hogy Kossuth kiszabadult a börtönből.[23]
  • Deák naponta öt forintot osztogatott szét a város koldusai közt, az egy forintos bankjegyeket sétái előtt zsebébe hajtogatta. Nem fogaton, hanem a korabeli közösségi közlekedési eszközzel, omnibusszal utazott a városban.[21]
  • A jelenleg is forgalomban lévő magyar forint bankjegyek közül arcképe a legnagyobb címletű 20 000 forintoson szerepel.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/De%C3%A1k_Ferenc

FORINTOSÍTÁSI KIFOGÁS – FORMALEVÉL

FIGYELEM! A Váradi Gábor által megírt formalevél csak az olvasó saját felelősségre használható fel!

 

…………..Bank. Zrt.

1138 Budapest, ………………………..

Tárgy: 0000000000000 sz. szerződés

Tisztelt Címzett!

Alulírott Adós Ügyfél (0000 Óperenciás tengeren túli. sz.) alatti lakos, fenti számú szerződéssel kapcsolatban szakértő segítségét kértem. Felkérésemre az alábbiakban idemásolt véleményt kaptam:

  1. A Bank hivatkozik arra, hogy Üzletszabályzatát és Hirdetményét a szerződés megkötését megelőzően átadta és megismerhetővé tette, és ezért a hivatkozott dokumentumokat a kölcsönszerződésének tekinti.

Először is a közjegyzői okirat a benne foglalt adatok valódiságáért nem szavatol. Csupán azt tanúsítja, hogy az abban foglaltakat valaki nyilatkozta. Tehát az okiratra történő hivatkozás csak abban az esetben lenne megalapozott, ha a közjegyző azt tanúsítja, hogy a dokumentumokat ő ellőtte adták át, illetőleg tették megismerhetővé. Ennek hiányában a bank állítása a Kúria 2/2011. PK. véleményének 2. pontjában rögzítettekkel megy szembe.

„Vélelem szól amellett, hogy a fogyasztói szerződésben az egyoldalúan, előre meghatározott, illetve az általános szerződési feltételt a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A fogyasztóval szerződő fél ezt a vélelmet csak akkor tudja sikeresen megdönteni, ha kétséget kizáróan bizonyítja: a szerződéskötést megelőzően biztosította annak lehetőségét, hogy az adott feltétel tartalmát a fogyasztó befolyásolhassa és a fogyasztó e lehetőséggel nem élve fogadta el a feltételt.”.

Az e ponthoz írt indokolás kiemeli, hogy

Nem elegendő a vélelem megdöntéséhez, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok csak azt igazolják, hogy a fogyasztó a szerződést, illetve annak részét képező feltételeket csupán azok tartalmát megismerve fogadta el.”.

E PK. véleményhez szervesen kötődik a korábbi Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése is, ami azt rögzítette, hogy

„annak szerepeltetése a blankettaszerződésben, hogy az ügyfél elolvasta, akaratával egyezőnek nyilvánította a szerződésben, illetve annak mellékletében foglaltakat, nem jelenti azt, hogy ezek egyedileg megtárgyalt szerződési feltételeknek tekintendők, vagyise nyilatkozat a bizonyítási terhet nem fordítja meg, nem hárítja az ügyfélre”(EBH2011. 2413.).

Ez alapján tehát a Bankra hárul annak bizonyítása, hogy ezeket a dokumentumokat valóban átadta és megismerhetővé tette. Ennek a bizonyításnak a hiányában a Banknak utólag ezeket a dokumentumokat a szerződés jogviszony részévé tenni, nincs lehetősége. A magyar nyelv általánosan elfogadott jelentése szerint a Banknak ebben a tárgyban leírt állításai, bizonyítéknak nem tekinthetőek.



Ezek figyelembe vétele mellet is valószínű, hogy a szerződés megkötése során megtárgyalásra kerültek a deviza finanszírozás kockázatai és az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei. Miután a megtárgyalás során mindkét fél vélelmezetten ésszerű kockázatot vállalt, Adós nem vállalhatott magasabb terhet, mint amennyi a jövedelmi képessége volt, ezt Adósnak igazolnia kellett. Ezen túlmenően ott volt egy fedezet, amit Adós nyújtott biztosítékul arra, hogy a kölcsönt visszafizesse. Ha a fedezeti érték, és a jövedelem szintje lehetetlenné tette, hogy bizonyos nagyságrendű törlesztő összegnél magasabbat törlesszen, akkor ésszerűtlen a kockázatvállalás, azaz van egy kockázatvállalási határ.

Hitelezéskor a Bank számára a legfontosabb feladat kockázatelemzést végezni, amelynek során megbecsüli a hitelfelvevő hitelképességét, az általa vállalható törlesztés mértékét,amelynek maximumában határozza meg a hitelfelvevőnek nyújtható hitel mértékét. Ennek a kötelezettségnek megfelelően, amikor meg kellett határozni a hitel kockázatait, azokból az ismeretekből kellett kiindulni, amelyek elérhetőek voltak, mert ezek segítségével volt meghatározható a kockázat mértéke.

A Bank a fentiekben bemutatott tényezők ismeretében a kockázatnak az elfogadható voltát állapította meg, mely szerint ügyfele hitelképes és ezért hitelt nyújtott adósnak.

A banki papírokból kiderül, hogy kit, mennyire kalibrált be a banki ügyintéző, kit, milyen, mekkora tehervállalással soroltak be. Tehát megvolt a kockázatvállalás határa a banknál is, és az adósnál is.

Azonban ezeknek az áttárgyalásoknak a pontos tartalma szerződésben rögzítettek alapján nem állapíthatóak meg. Annak ellenére, hogy a Hpt. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a hitelintézetnek a döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez kell (kellett volna) csatolni

  1. A Bank szokásához híven ragaszkodik ahhoz a téveszméjéhez, miszerint ha elég sokszor állít valamit, akkor az valósággá válik függetlenül attól, hogy állításait semmilyen módon nem tudja dokumentálni illetőleg bármilyen módon alátámasztani.

A deviza elszámolással kapcsolatban állítja, hogy ténylegesen rendelkezésre állt a kölcsönszerződés alapját megteremtő devizaforrás. Anélkül, hogy a részletekbe mennék arra vonatkozóan, miszerint a deviza alapú kölcsönszerződésekről jogszabály, valamint magas rangú (hazai és Eu) bírói testületek megállapították, hogy az ilyen kölcsönszerződéseknél deviza átváltás nem történt, ragaszkodjunk a Bank által előszeretettel hangoztatott szerződéses feltételekhez. Ebben a bank maga rögzítette azt, hogy vita esetén a Bank által kiállított bizonylatokat kell mérvadónak tekintetni.

Ennek figyelembe vételével megállapítható, hogy a bank által kiállított bizonylat (bankszámla kivonat) azt bizonyítja, hogy a bank forintban teljesítette a szerződésben (CHF-ben)vállalt kötelezettségét. Ezeken a bank által kiállított számviteli bizonylatokon soha, egyetlen esetben sem került föltüntetésre semmilyen deviza átváltás (konverzió).

Amennyiben azonban mégis végzett a bank a kölcsönszerződéssel kapcsolatban deviza átváltást, akkor hamis bizonylatot állított ki. A hamis számviteli bizonylat kiállítása pedigbűncselekmény. Ha a Bank valóban CHF (alapú) kölcsönt nyújt átváltást (devizakonverziót) kell alkalmaznia. Abban az esetben viszont, meg kell határoznia az átváltás feltételeit, az alkalmazott CHF árfolyamot, és ennek költségeit. Tehát meghamisították a könyvelésüket, mert a kiállított számviteli bizonylatot könyvelni kell és a számviteli törvény szerint annak valósnak kell lenni. A szerződés ugyanissemmilyen teljesítést nem bizonyít, és nem igazol. Ez kerül megfogalmazásra a Ptk. 524.§ /2/ bekezdésében, amely szerint a kölcsönszerződés csak a hitelezőt kötelezi, az adóst nem. Mindaddig nem kötelezett az adós, amíg a pénzt /kölcsönt/ fel nem veszi. Ebből következően a szerződés szerinti „kötelezettség összegéről” akkor beszélhetünk, ha az adós a kölcsönt átvette. Tehát az adós kötelezettsége a konkrét kölcsönügyletben nyilvánvalóan attól a feltételtől függ, hogy a Bank egyáltalán folyósította-e a kölcsönt, és azt milyen devizában tette, forintban vagy svájci frankban. Ezért a folyósítás tényét a Bank által kiállított számviteli bizonylatok (bankszámla kivonat) alapján kell kétséget kizáró módon megállapítani, vagy ennek hiányában közjegyzői okiratba foglalni.

Az a tény pedig, hogy a Bank a saját maga által kiállított számviteli bizonylatokkal ellentétesen másképpen tartja nyilván a saját maga számára a szerződésből eredő követelését, az adós szempontjából közömbös, mert a szerződés kölcsönszerződés nem pedig nyilvántartási szerződés. Tehát a bank a saját maga által a szerződésben rögzített feltételekkel és a saját maga által kiállított dokumentumokkal ellentétesen, egyoldalú hatalmassággal követeléseket állít anélkül, hogy ez jogszerűen megilletné. Nincs olyan jogszabály, amely szerint a Bank által, annak kénye kedve szerint „egy kockás füzetben” kiszámolt, („átszámított”) nem létező devizával végzett számviteli trükkökkel, és fantom számokból alkotott képletekkel létrehozott virtuális követelését valóságosnak beállítva, alappal hivatkozhatna. Idetartozik, hogy a banki nyilvántartás nem kölcsönösszeg, csak az, amit rendelkezésre bocsátottak.

Ptk. 198. § (1) bekezdése meghatározza, hogy a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.

Az „átszámítás” egyrészt nem az adós részére végzett szolgáltatás, másrészt nem tekinthető gazdasági tevékenységnek sem, mert ez a tevékenység a pénzintézet által a kölcsönszerződéssel kapcsolatban végezhető tevékenységek között nem szerepel. Anyilvántartás adminisztrációs tevékenység, míg a folyósítás egy pénzügyi művelet, amely egy konkrét pénzügyi tranzakciót jelent.

Ptk. 199.§ Egyoldalú nyilatkozatból csak a jogszabályban megállapított esetekben keletkezik jogosultság a szolgáltatás követelésére; az egyoldalú nyilatkozatokra – ha a törvény kivételt nem tesz – a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Nincs olyan jogszabály, amely alapján a Bank által egyoldalúan meghatározott„átszámítás” ellenében alappal követelhetne adóstól bármilyen teljesítést. Nincs olyan leírás a szerződésben, amely szerint nem az a kölcsön, amit adnak (tehát ténylegesen rendelkezésre bocsátanak), hanem az, amit megígérnek. (Az, hogy beleírták a szerződésbe, miszerint CHF kölcsönt nyújtanak, mindaddig csak ígéret marad, amíg nem teljesül). Nincs olyan adat, tény vagy bármi, ami azt bizonyítja, hogy a CHF összeget folyósították, illetőleg ténylegesen végeztek deviza konverziót valós devizával.

A Bank nem vitathatóan forintot folyósított, és a törlesztés is bizonyítottan forintban történt. Ezek a pénzügyi műveletek bizonyítottan a forint kölcsönzés szabályainak/gyakorlatának felelnek meg. A Bank a szerződéses feltételek megszövegezésével azt színlelte, mintha deviza alapú kölcsönt nyújtana, azonban ezzel leplezte azt, hogy a valóságban forint kölcsönt nyújtott.

  1. A Bank a törlesztő részletek számítását annuitással végzi.

A mindennapokban használt legelterjedtebb hiteltörlesztési mód az ún. annuitásos hitel. Az annuitás elnevezése: hagyományos hitel. Az annuitás meghatározása pontosan így szól:

A annuitásos hitel (annuitás) olyan törlesztési módú hitel, mely esetén az adós minden törlesztési periódusban azonos összegű törlesztő részletet fizet, periódusonként folyamatosan csökkenő kamat-, és növekvő tőketartalommal.

Ez összhangban van a Hpt. 212. § (3) bekezdésével, (amely a THM alkalmazásáról rendelkezik) ugyanis, ha a törlesztő részletekben a tőke aránya egyre magasabb, akkor atőke (tehát a kölcsön) összege egyre jobban csökken.

Hpt. 212. § (3) A teljes hiteldíj megállapításánál figyelembe kell venni a tőke visszafizetése során csökkenő kölcsönösszeget.

Bank maga határozta meg, hogy a fizetés (tehát a kölcsön törlesztése) forintbantörténik és a szerződésben olyan feltételeket határozott meg -, amelyek rendelkezése alapján a törlesztés kizárólag forintban történhet) ezért a törlesztő részletek meghatározására szolgáló számítási módszer alkalmazásánál, (annuitás) – amelyet ugyancsak a Bank maga határozott meg -, ugyanúgy forint befizetéseket kell figyelembe venni.

Ezt a 41/1997. (III.5) Kormányrendelet – a teljes hiteldíj mutató számításáról -, is előírja. A törlesztő részletek számításánál a Bank nem tartotta be a saját maga által meghatározott szerződéses feltételek (annuitás) és a vonatkozó jogszabályok (a 41/1997. (III.5) Kormányrendelet és a Hpt. 212. § (3)) rendelkezéseit. Tehát az „átszámítási” módszerrel, a Bank nem vitathatóan jogszabályba ütköző, törvénytelen és tisztességtelen hitelezési gyakorlatot folytatott. (Ptk. 209. § (1))

A Bank szándékosan és alaposan keveri a fogalmakat és azok meghatározását. Felváltva alkalmazza a „hitel” és a „kölcsön” fogalmát. A Bank már a szerződés elnevezésében jogot tévesztett: A Bank egy szerződésben két különböző jogviszonyt fogalmazott meg: A hitel egy ígérvény. A Ptk 522. § (1) bekezdése alapján a hitelszerződésben a Bank arra vállal kötelezettséget, hogy kölcsönszerződést köt. A kölcsön az, amit folyósítanak.Ptk 523. § (1)). Tehát ez két különböző jogügylet.

Figyelemmel arra, hogy jelen szerződés arra vonatkozóan jött létre, hogy adós nem egy ígéretet, hanem konkrét összeget kért a Banktól, és a rendelkezésre álló adatok alapján a pénzkölcsön folyósítása megtörtént, a továbbiakban a szerződést a kölcsönszerződésekre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően vizsgálom, illetőleg értékelem.

A hitel- és a kölcsönszerződés annyiban hasonlít, hogy mindkettő egy ígérvény: A kölcsönszerződésben a bank arra tesz ígéretet, hogy egy meghatározott összeget bocsát az adós rendelkezésére. Az írásbeliség követelménye szerint a lényeges kérdéseket a szerződésben rögzíteni kell Ezeket a lényeges feltételeket a Hpt. 210.§ (2) bekezdése taxatíve felsorolja. Erre vonatkozóan rendelkezik a Ptk. is:

Ptk. 228. § (1) bekezdése értelmében, ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőben eseménytől tették függővé (felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be.

A szerződés hatályba lépésével következik be a felek teljesítési kötelezettsége. Adós és a Bank ilyen szerződést kötöttek, a szerződés megkötésére irányuló közös akaratunkat már2007.11.12-én kinyilvánították. A teljesítést tette függővé a Bank bizonyos feltételektől.

Ptk. 229. § (1) bekezdése értelmében a feltétel bekövetkezésének idejéig a feleknek olyan magatartást kell tanúsítaniuk, ami nem csorbítja a másik fél jogát. A feleknek tehát arra kell készülniük, hogy amint a feltétel bekövetkezik, a szerződés szerint teljesíteniük kell. Ehhez már a szerződés megkötésekor tudniuk kell, hogy mit szolgáltatnak.

Mindebből következik, hogy a felfüggesztő hatállyal kötött szerződést is érvényesen kell létrehozni; minden – jogszabály vagy a felek által megkövetelt -, lényeges kérdésben meg kell állapodni. Ennél fogva, ha a szerződéses kikötéseket a felek több okiratba foglalják is, azoknak a szerződés megkötésekor létezniük, és a felek által ismerteknek kell lenniük.

Ptk. 523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles akölcsön összegét a szerzõdés szerint visszafizetni.

A folyósításra kerülő és a visszafizetendő összeget a szerződésben rögzített feltételek szerint a bank egy későbbi időpontban kívánta meghatározni. Erre az összegre vonatkozóan azonban a felek nem állapodtak meg. „A hitelező kötelezettsége a szerződés alapján áll fenn: a szerződés alapján köteles a kölcsönösszeget az adós rendelkezésére bocsátani. A szerződés tehát nem a kölcsönösszeg átadásával jön létre, hanem az aláírt kölcsönszerződéssel. A kölcsönszerződés lényeges tartalmi eleme a kölcsön összegének meghatározása. Ennek hiányában a kölcsönszerződés létrejötte nem állapítható meg”.  Legfelsőbb Bíróság Gf. I. 31469/1992. – BH 1993/8. sz. 513.Nem került leírásra és a szerződésből nem derül ki mekkora összeget ad kölcsön a bank (bocsát rendelkezésre), és az sem, mekkora összeget kell Adósnak visszafizetnie. A szerződés alapján valamennyit majd folyósít, és bármennyit követelhet vissza. A szerződéses feltételek szerint a bank e visszafizetendő összeget a saját maga által megállapított időpontban, és a saját maga által megállapított devizaárfolyamok alapján kívánta meghatározni.

Az árfolyamváltozás a banktól független tényező. Irányadó lehet a Magyar Nemzeti Bank árfolyama. Azonban az ettől való eltérés mértékét (pluszban vagy mínuszban), tehát az eladási és a vételi árfolyamot a Bank saját üzletpolitikája alapján határozza meg. A szerződésben semmilyen módon nincs leírás vagy utalás arra vonatkozóan, hogy a szerződésben alkalmazott vételi és eladási árfolyam, milyen módon került megállapításra, és nincs leírás arra vonatkozóan sem, hogy ez az eltérés a mindenkori (közép) árfolyamtól, mikor, milyen feltételek alapján módosítható. Ha a szerződésben nincsenek teljes egyértelműséggel meghatározva a feltételek, akkor ott az egyik fél bármit megtehet.Márpedig a

Ptk.229. § (2) A feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő,

Vagyis a feltétel (tehát a Bank által alkalmazott vételi és eladási árfolyam csak akkor érvényesíthető jogszerűen) ha, a szerződő félnek nincs módja a feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni(objektivitás elve);

A szerződéses feltételnek ezen a rendelkezései, amelyek alapján a Bank a deviza alapú elszámolás ürügyén a saját maga által megállapított devizaárfolyamokat érvényesíti a szerződés teljesítése során, – azoknak az előzőekben hivatkozott jogszabályba ütközése folytán -, semmis szerződési feltételek a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján, amelyre – aPtk. 234. § (1) bekezdésének értelmében – bárki határidő nélkül hivatkozhat.



Ebből eredően azonban, mivel a Bank a szerződésben a kölcsön összegének és a törlesztő részletek megállapítását érvénytelen szerződési feltétel alapján határozta meg, a kölcsön és a törlesztő részletek összege a szerződés alapján nem állapítható meg, ezért a teljes szerződés érvénytelen a Hpt. 213. § (1) bekezdésének a) és e) pontja szerint.

A törlesztő részletek a kölcsön visszafizetésére szolgálnak. Abban az esetben, ha a szerződésből a kölcsön összege nem állapítható meg, akkor a szerződésben nem létező kölcsön összegének visszafizetésére fiktív törlesztő részletek szolgálnak, tehát ezek összege sem létezik.

Lehetséges, hogy a szerződéses szabadságba ez is belefér. Persze arra is lehet hivatkozni, hogy adós a szerződést aláírta. Azt azonban biztosan nem írta alá, hogy a kapott összeget egyre emelkedő mértékben fogja visszafizetni oly módon, hogy a kapott kölcsön összege a fizetések által nem csökken, hanem növekszik.

A leírtakat a szerződés rendelkezéseivel és a vonatkozó jogszabályokkal összevetve, a szerződés semmissége megállapítható. És ennek megállapításához – a Bank által előszeretettel hangoztatottakkal illetőleg hivatkozottakkal ellentétben, amely szerint ezt csak bíróság állapíthatja meg jogerős ítéletében -, semmiféle külön eljárásra nincs szükség a Ptk 234. § (1) bekezdése alapján, amely szerint:

Ptk 234. § (1) A semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.

A Bank által hangoztatott peres eljárásra ugyanis az érvénytelenség megállapításához van szükség, míg a semmisséget a semmisségi ok a jogszabály erejénél fogva előidézi.

Alulírott Adós Ügyfél fentiekre figyelemmel, valamint a XXXVIII. törvény, a XL. forintosítási törvényben foglaltakra, megállapítható, hogy jelen szerződés nem tartozik ezen törvények hatálya alá, mivel a törvények a meg nem tárgyalt feltételekre vonatkoznak.

Amíg nem kapok forint elszámolást, és nincs érvényes számviteli bizonylatokkal alátámasztva az Önök deviza (alapú) követelése illetőleg nyilvántartása, addig nincsforintosított tartozás sem. Semmis szerződést és létre sem jött követelést nem lehet sem forintosítani, sem módosítani. Ezért jelen szerződés nem forintosítható, mivel jogszabály sértő rendelkezéseket továbbá azért sem, mert az Önök nyilvántartása teljes mértékben megalapozatlan. A hivatkozott törvényben foglalt elszámolást nem kérem,és semmilyen módon nem tartok igényt az esetlegesen (az árfolyamrés és az árfolyam módosítás valamint a kamatemelések miatti) visszatérítésre. Így a forintosításból eredő „felturbózott” „valamennyi” forinttal magasabb tartozást semmilyen módon nem jogosultak velem szemben nyilvántartani, illetőleg érvényesen követelni. A szerződés a fentebb leírtak figyelembe vételével, – a szerződés megkötésének időpontjától kezdődően -, fix kamatozású forint kölcsönszerződés.

A szerződés további teljesítésére vonatkozó indítványommal kapcsolatban várom ezen jogszabályi hiányosságra figyelemmel történt elszámolásukat, valamint – a továbbiakra irányuló -, korrekt, a valóságnak mindenben maradéktalanul megfelelő és megalapozott ajánlatukat. Abban az esetben, ha Önök felmondják a szerződést, az általam eddig befizetett összegek kamat és költség része „tőkésedik”, mert az EU Bíróság határozata szerint az ilyen kölcsönszerződéseket kamat- és költségmentesnek kell tekinteni. Így az eddigi forintban teljesített fizetések – tehát a kölcsön folyósítása és a törlesztő részletek -, elszámolása csak ennek megfelelően történhet.

 

Nagyváros, 2014-12-22.

Tisztelettel:

 

………………………………………………….

Adós Ügyfél

Szerző: Váradi Gábor

Forrás: http://www.civilkontroll.com/forintositasi-kifogas-formalevel/

Esővel húzzák le a WC-t

A Szegedi Tudományegyetem 360 pályázó közül a 19. lett a zöld egyetemek világranglistáján. Magyarországon az elsők, Európában a 11-ek. Hitelesen hirdetik a fenntarthatóság eszméjét a hallgatóknak.

Néhány év alatt megszilárdultak azok a kritériumok, amelyek alapján az Indonéziai Egyetem minden évben meghirdeti a zöld egyetemek világranglistáját. Évről évre több (2014-ben már 360) egyetem pályázik, és egyre erősebb a verseny – főleg a lista elején. A Szegedi Tudományegyetem öt éve indul ebben a megméretésben, és évről évre javította helyzetét.

Az egyetem vezetői sajtótájékoztatón ismertették, mennyi és milyen munka áll a kiváló helyezés mögött. Legfőképpen a szemlélet, hogy ők maguk nagyon komolyan veszik a fenntarthatóság eszméjét. Ez beépül a munkatársak szemléletébe, szakmai kurzusokon és példamutatással tovább adják a hallgatóknak is. A Klebelsberg Könyvtárnak is helyet adó, talán legfontosabb szegedi egyetemi épület, ahová a legtöbb hallgató jár, a Tanulmányi és Informatikai Központ (TIK) maga is a legkorszerűbb módon épült, és élen jár a legújabb megoldások gyakorlati alkalmazásában.

Nem kell nagyon bonyolult dolgokra gondolni. Az egyetemen nemrég fejeződött be egy termálenergiát felhasználó program megvalósítása. Csökkentik az üvegház hatású gázok kibocsátását. Szelektíven gyűjtik a hulladékot. Már a rektori hivatal műemlék jellegű épületében is működik elkülönített, úgynevezett szürkevíz-rendszer, a kézmosóvíz és az esővíz jelenik meg a pincében működő egyetemi klub WC-öblítőiben, mert arra a célre pazarlás ivóvizet használni.

A mérnöki karon hőkutas rendszert építettek be. A közeljövő egyik érdekes beruházása, hogy a városi szennyvízhálózatból hőcserélőkkel kinyert hő fogja fűteni a tanulmányi és információs központot. Az SZTE a újabb napelemrendszereket épít be – összteljesítményük hamarosan eléri az egy megawattot. Az egyetemi óvodának már ma sincs villanyszámlája, mert energiaigénye kielégíthető a tetején lévő napelemekből.

Nemcsak korszerű infrastruktúrával, hanem célzott munkaszervezéssel is lehet energiát megtakarítani. A legjobb energia a fel nem használt energia. Állandósult az egy időben tartott téli és nyári szünet, szinte teljesen bezárt épületekkel. A 400 ezer négyzetméternyi összterületet így a szénszünetnek nevezett téli szünetben nem fűtik, nyáron hasonló ideig nem hűtik – ezzel 200 millió forint energiaköltséget spórol meg az egyetem.

A TIK biciklibarát munkahely – nemcsak az épületben spórolnak az energiával, hanem a városi közlekedésben is. Ezzel együtt mindez nem jóindulatú amatőrség, hanem pontosan tervezett, összefüggő rendszerek eredménye.

nol.hu

12 dolog, amire a nagymamám a halála előtt megtanított...

Amikor, a nagymamám Zelda, néhány évvel ezelőtt,90 évesen meghalt, egy dobozkát hagyott rám, benne mindenféle érdekes dologgal, tudván azt, ha felnövök,milyen hálás leszek érte.

Ebben a dobozkában találtam azt a bőrkötéses naplót, aminek találóan az „Inspiráló gondolatok” címet adta. Életének 2. felétől kezdve ide jegyezte le gondolatait, meggyőződéseit, idézeteket, dalszövegeket, s minden mást, amit érdekesnek talált vagy megmozgatta Őt. Emlékszem, gyermekként felolvasott a naplójából nekem, és én csak hallgattam Őt és kérdeztem… Őszintén megvallom, azt a bölcsességet, amivel most rendelkezem, Neki köszönhetem, Ő adta át nekem még, mikor fiatal voltam.

Szeretnék megosztani néhányat veled, biztos vagyok benne, hogy  hasznát veszed, és sokat segít majd!

1.Vonzd be a jövőt, és engedd el a múltat!

Nem számít, hol vagy éppen, vagy min mész keresztül, mindig bízz abban, hogy van fény az alagút végén. Ne legyenek elvárásaid, ne követelőzz, és ne feltételezz… Csupán tégy meg minden tőled telhetőt! Azokat a dolgokat irányítsd csak az életedben, amire képes vagy, aztán engedd, hogy alakuljanak önmaguktól! Ha valóban megtettél minden tőled telhetőt, a sors segít majd elvezetni a következő lépéshez. Bizakodj hát!

 

2.Gondolkozz egyszerűen!

A titka is egyszerű: egyszerre csak egy dologra összpontosíts! Nem kell mindig mindent azonnal megcsinálnod, és nem is kell mindent tökéletesen véghezvinned. Végy egy mély levegőt, maradj a „jelen”-ben ,a „most”-ban és tégy meg minden tőled telhetőt abban a helyzetben,amivel szembekerülsz.

 

3.Légy Önmagad! Olyannak fogadjanak el, amilyen vagy, vagy éppenséggel nem vagy!

Akkor is állj ki az igazad mellett, ha a hangod megremeg közben. Miközben önmagad vagy, csodálatos dolgokra leszel képes. Sétálj magabiztosan a kijelölt ösvényeden és ne várd el, hogy bárki is megértsen, különösen akkor, ha még nem járták be azt az utat, amin haladsz.

 

4.Ha észreveszed magadon a változás jeleit, ne ijedj meg! Ha már nem az az ember vagy, aki előtte voltál, teljesen normális dolog!

Minden bizonnyal szereztél sérüléseket, keresztülmentél sok-sok dolgon, de épp ezek tettek azzá az emberré, aki most vagy. Hosszú évek alatt annyi minden történik az emberrel, amelyek megváltoztatják a nézőpontunkat, megleckéztetnek, és elősegítik lelki fejlődésünk. Az idő múlásával minden, és mindenki változik, vélhetően néhányan meg is fogják jegyezni ezt. Ekkor egyszerűen csak ennyit mondj: „Valóban, változtam. Ez az, amiről az egész élet szól. A változásról. De én még mindig ugyanaz az ember vagyok, csak sokkal erősebb,mint valaha!”

 

5.Minden, ami veled történik a fejlődésed segíti elő, még akkor is, ha ezt jelenleg nem így látod!

A körülmények irányítanak, vezetnek, csiszolnak, tökéletesítenek téged. Bármit is teszel, reményekkel telve tedd! Sose feledd: a legtörhetetlenebb acélkábelt is apró, vékony fémszálak alkotják! Hagyd, hogy a remény lehetőségeket biztosítson számodra, a nehezebb helyzetekben is gondolj erre: ez még nem a történeted vége, és ugyanúgy, mint ahogyan a dagály-apály változik, a hajód elvisz majd békésebb, csendesebb vizekre!

6.Ne a gazdagságra, hanem a boldogságra összpontosíts!

Ennek segítségével idősebb korodban pontosan tisztában leszel azzal, mi mennyit ér. A valós értékekkel, nem pedig az árakkal. Rá fogsz jönni, hogy életedben azok a napok a legcsodálatosabbak, amikor egészen apró dolgok is képesek mosolyt varázsolni az arcodra. Egyszerűen csak értékeld a jelen pillanatot, légy hálás, azért amid éppen most van! Ez az igazi boldogság titka!

7.Légy pozitív! Minden helyzetben!

Fontos tudnod, hogy az életben rejlő boldogtalanság, nyomorúság sosem a körülményeidtől, hanem a hozzáállásodtól függ! Tehát: mosolyra fel, még akkor is, ha valaki megbánt vagy sajnálni próbál. Mutasd meg nekik, mi hiányzik az életükből és mi az, amit nem tudnak elvenni a Tiedből!

 

8.Nagyon figyelj oda azokra, akik igazán fontosak neked!

Előfordul, hogy a szerettünk azt mondja: „Minden rendben”, nos… nézz a szemükbe, öleld meg őket és válaszold a következőt: „Tudom, hogy nem…..”

Ne légy dühös, ha néhány ember, csak akkor keresi a társaságod, amikor picit nehezebb helyzetben van. Érezd magad inkább megtisztelve, hogy bíznak benned, és számukra te jelented a fényt az alagút végén.

 

9.Néha el kell engednünk az emberek kezét, ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni és fejlődni!

Az életük során pontosan abból, és azáltal fognak okulni, tanulni, amit Tőled kaptak és tanultak. Ezek a megtapasztalások teszik őket sikeres emberi lénnyé!

 

10.Ahhoz, hogy vágyaid elérd, néha olyan emberekkel is kapcsolatba kell kerülnöd, akik nem feltétlenül a legjobbat akarják neked.

Azonban megteremted a lehetőséget, hogy helyet teremts azoknak, akik segítségével a legjobbat hozod ki magadból! Erősebb leszel, rájössz, ki is vagy valójában, mit is akarsz! Világosan látod majd: azok az az emberek, akiket már ezer éve ismersz, nem úgy látnak dolgokat, ahogyan azt te. Minden esetben őrizd meg a csodás emlékeid, de tudd azt is, mikor kell továbblépned!

 

11.Életedben mindig így tekints vissza: „El sem hiszem, megcsináltam!!!” ahelyett, hogy „Bárcsak megtettem volna!”

Az emberek lehet, ítélkezned majd fölötted, bírálnak, de kit érdekel… Ne úgy éld az életed, hogy másokat lenyűgözz. Szeresd eléggé önmagad ahhoz, hogy senki kedvéért se engedj az értékrendedből, amit képviselsz!

 

12.Ha a boldogságot keresed, és úgy tűnik, nem találod éppen, talán itt az ideje új kezdetek, és utak felé törni!

 

Rázd meg magad, és fogadd el, hogy időnként van, ami nem sikerül. A legerősebb a legnehezebb helyzetekben is jókedvűek tudnak maradni, mert eldöntötték, nem hagyják, hogy bármi is lehúzza őket! Továbblépnek, az új kezdetekhez!

 

Fordította: Lázár Judit

Forrás: http://www.tellyouall.com/12-things-grandmother-told-died/

Van remény az autóhiteleseknek?

A köd még nem szállt fel
Fotó: Latzer Anna

2015. január 26. A felvételkori árfolyamon kell elszámolnia egy banknak devizás autóhitelesével – döntött a Fővárosi Törvényszék. Az adós így a hitelintézet által kimutatott 1,7 millió forintos tartozása helyett még majdnem félmilliót vissza is kaphat. Az ítélet nem jogerős, és nem is minden hiteles számára lehet bíztató. Elgondolkodtató fejlemény azonban más is akad.

Mint ismert, a devizaadósok által indított pereket a jogalkotók leállították. A Kúria évértékelő sajtótájékoztatóján a jövőre nézvesem sok bíztató hangzott el az adósok számára. Ügyvédek szerint azonban még most is akad olyan „kiskapu”, ami sikerre viheti a jogi eljárást. A hitelsikerek.hu a jég megtöréseként értékelte, hogy legalább első fokon ismét az adós javára döntő ítéletről számolhatott be. A devizás autóhiteles a Merkantil Bank ellen nyert, mint ahogy a portál is írja: nem is akárhogyan!

Jogászok „modellezték”, mire is számíthatnak a nem fizető autóhitelesek. Mint hangsúlyozzák: autókölcsönök, személyi hitelek esetében szerencsére nincs „rögtön ítélő” közjegyzői okirat, így ha az adós nem fizet, akkor a bank kénytelen a bírósághoz fordulni. (Olyan esetről is értesültünk, amikor ez elmaradt, vagyis a lízingcég belenyugodott abba, hogy soha nem látja az általa követelt pénzt). Tanácsaik szerint nagyon fontos, hogy amikor valaki fizetési meghagyást kap, annak feltétlenül mondjon ellen. Ezt követően jön a per, amire nem árt alaposan felkészülni.

Az ismertető szerint (a határozatot egyelőre írásos formában még nem ismerhettük meg) a még nem jogerős ítélet arról rendelkezett, hogy az adóssal forintban kell elszámolni az eredeti kamat és futamidő mellett. A devizahiteles így jegybanki alapkamattal növelten visszakaphatja az árfolyamváltozás miatti plusz befizetéseit. A pereskedés kezdetén a banki követelés még 1,7 millió forint volt, ám ha jogerős lesz az ítélet, akkor az adósnak jár majd vissza 460 ezer forint. Amellett viszont, hogy a pezsgőbontás előtt még érdemes megvárni a további bírósági fejleményeket, nem elhanyagolható az sem: ebben az ügyben a Merkantil egyáltalán nem tudott felmutatni kockázatfeltáró nyilatkozatot.

Az adósokat képviselő ügyvédek szerint néhány esetben sikerült a folyamatban lévő pereket megmenteni a felfüggesztéstől, ha a felperes adós elállt attól, hogy a szerződés semmisségét az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés miatt kérje. Úgy tűnik azonban, szinte bírónként más-más döntések születtek a per folytathatósága ügyében. Nem árt arra is figyelni, hogy a Kúria még nem nyilatkozott arról, hogy a semmisségből pontosan mi következik a devizahitelek esetében (a joggyakorlat-elemző csoport most januárra ígérte, hogy befejezi a munkáját).

A törzskönyv öt év után visszajár


A devizás autóhitelesek helyzete a svájci frank árfolyamának elszállása miatt még akkor is meglehetősen kilátástalanná vált, ha az elszámolásból egyébként szép jóváírás járna nekik. Nagyon sok kölcsönt törlesztenek az adósok fix összegben, nekik az árfolyamváltozás hatását külön tartják nyilván. A különbözetet általában a futamidő kitolásával rendezik. Így fordulhat elő, hogy a kocsi már rég nem ér semmit, a hitelteher mégis egyre nő. Ennek alapján az elszámolás még külön meglepetést is tartogathat (abban világosan szerepel majd mennyi is tulajdonképpen most a hitel).

Több bírósági döntés is született közben arról, hogy hiába válik végeláthatatlanná a hitel, az autó törzskönyvét öt év után vissza kell az adósnak adni. Ilyen határozatok még most is születtek a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) előtt is. A hitelszerződésekben ugyanis (a Polgári Törvénykönyv szabályainak megfelelően) öt évre kötöttek ki vételi jogot. Amennyiben ezzel a pénzügyi szolgáltató nem élt, a törzskönyvet akkor is vissza kell adni az adósnak, ha hitelét nem fizette ki maradéktalanul.

Az egész autóhitelezéses történettel kapcsolatban egyre inkább a selejt bosszúját érezhetjük. Volt időszak, amikor nyakló nélkül nyomták ki kereskedőkön keresztül az akár tíz éves futamidejű kölcsönöket (bőven akadhat szerződés, amelyet arra nem jogosult írt alá a hitelező részéről). A finanszírozók próbálják a kezükben tartani az autót (ez azóta már „megoldódott”, hiszen az új Ptk. hatására mostanában már hitel nincs, csak lízingelni lehet a kocsit, ami így a lízingcég tulajdonában marad a szerződés lezártáig), ezzel próbálva fizetésre kényszeríteni az adóst. Még az amúgy együttműködőket is.

http://azenpenzem.hu/cikkek/van-remeny-az-autohiteleseknek/2309/