2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

Ezt nekem!

Nem megy senki sehova!

“DEVIZA”-”HITEL”-Nem megy senki sehova!

"A jog és az igazság is mellettünk áll, egyre több esetben megállíthatóak ezek a kilakoltatások. Ma már bátrabban mondhatjuk : nem megy senki sehova! "Nem lehet feladni:Barabás Gyula: A Kúria döntése után is bíznunk kell a jogállamban.

Jó erkölcsbe ütköznek a devizahitel-szerződések, maga a devizahitel pedig alkalmatlan termék, amely súlyos társadalmi, szociális és gazdasági tragédiához vezetett – nyilatkozta lapunknak Barabás Gyula, aki szerint a Kúria állásfoglalása hagyott kiskapukat a szerződéseket érintő pereskedésnél. A Széchenyi Hitelszövetség elnöke szerint a hitelfelvevők akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor megbíztak a bankrendszer tisztességében, az állam felelős magatartásában és elhitték, hogy létezik pénzügyi fogyasztóvédelem.

Mint mondta, a Kúria döntése után nem szabad tágítani és bízni kell a bíróságokban.

Szabó Anna- Önök több pert is megnyertek már a bankok ellen a Kúria szerint „jó erkölcsbe nem ütköző” devizahitel-szerződések ügyében. Az Önökhöz forduló panaszosok közül melyik esetet tartotta a legembertelenebbnek?

- Egy négy éves gyermeket perelt be a bank, miután meghalt az édesapa. Végrehajtást indítottak az óvodás ellen, amely jogszabályba ugyan nem ütközött, a banknak tehát joga volt ehhez. Más kérdés, hogy az emberi értékekhez mennyi köze van az ilyen pénzintézetnek. A horvát és a szerb bíróságok egyébként kimondták: a devizahitel-szerződések jó erkölcsbe ütköznek.

Ennek szöges ellentéte a magyar Kúria véleménye, holott ugyanarról a termékről és szinte ugyanazokról a bankokról beszélünk. Éppen ezért várható, hogy az Európai Bírósághoz fordulnak az érintett pénzintézetek.

Az eredeti hiba nem abban rejlik, hogy a devizahitel, mint termék rossz, és nem szabadott volna forgalomba hozni ott, ahol a lakosságnak más valutában keletkezik jövedelme?

A Kúria állásfoglalása nem is a devizahitelről, hanem a szerződéstípusról és az árfolyamkockázatról mondott véleményt, vagyis azt, hogy nem ütközik nyilvánvalóan jó erkölcsbe, nem uzsoraszerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. Maga a devizahitel azonban egy alkalmatlan, minden tekintetben átláthatatlan termék. E hiteltermékek mögött olyan spekulációs folyamatok játszódnak le, melyek nem kapcsolhatóak az ügyfelek belátható kockázatvállalásához. Vagyis az ügyletek úgy jöttek létre, hogy a mögöttes tartalmat elhallgatták.

A Kúria eheti döntése közfelháborodást okozott, mert szinte teljes egészében a bankok álláspontját vette át. Öröm az ürömben, hogy a forinthitelesek és a devizahitelesek között mesterségesen gerjesztett ellentét tompult. Miért érinti az egész társadalmat a devizahitelezés problémája?

Több mint 750 ezer jelzálog alapú devizahitel-szerződésből 160 ezren végtörlesztettek, és jelenleg 500 ezer szerződés él, amelyből 250 ezer adós nem vagy késve teljesít. 130 ezer ingatlant érint kilakoltatás, és ugyanennyien halmoztak fel 90 napon túli tartozást. Ez egy komoly társadalmi tragédia, nem lehet egyszerűen szűk rétegnek nevezni, mint azt tette a jegybank korábbi alelnöknője, Király Júlia. A bajba jutottak száma körülbelül 750 ezer ember lehet, amely kezelhetetlen probléma, a közel kétharmados bedőlési vagy késve fizető arányok fenntarthatatlanok. Mindez súlyos társadalmi, szociális és gazdasági tragédia. Ugyanakkor mindenki számára fontos, hogy a gazdaságba minél több pénz kerülhessen.

 

A törlesztőrészletek emelkedése miatt sokkal nagyobb összegek vándorolnak a bankokhoz és hiányoznak a gazdaságból. Mindez kihat a fogyasztásra, a hazai piacra gyártó vállalkozások forgalmára így közvetetten a munkanélküliségre is. Önmagában tehát ez a probléma azokra is kihat, akiknek egyáltalán nincs hitelük, és mindenki érdekét szolgálja, hogy minél hamarabb rendeződjön.A jelenlegi kormány számára tehát mindez egy nagyon nehéz helyzetet jelent, a jogegységi állásfoglalásra így jogos igény mutatkozott. A kormánynak is világos képet kellett kapnia, hogy hol maradtak még beavatkozási pontok, amelyeket jogállami keretek között lehet ki lehet használni.

A Kúria állásfoglalásával elveszett a remény, hogy a bíróságok adjanak jogorvoslatot?

Egy modern, európai megoldáshoz hozzásegíthetett volna a Kúria, ha bátrabban mer fellépni, de nem értek egyet azokkal, akik szerint társadalomellenes döntés született. A legsúlyosabb kérdésekben, mint például az egyoldalú szerződésmódosítás, a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság foglal majd állást feltehetőleg február elején. Ha itt jogorvoslati lehetőség adódik, akkor a kormánynak is nagyobb cselekvési lehetősége lesz, mert nemcsak a hazai jogot, hanem az uniós jogot is maga mögött tudhatja, mert nem szabad olyan döntéseket hozni, amelyek nemzetközi színtéren gondot okozhat.

A Kúria döntésében hol vannak kiskapuk a hazai jogorvoslat tekintetében?

Két fontos pontot emelnék ki. Az egyik, hogy magát a devizahitelt nagyon tágan írják körül, és csak akkor minősítik jó erkölcsbe nem ütközőnek, ha a szerződés egyébként érvényes. De eközben ezer sebből vérezhetnek szerződések. A másik, hogy a bankot terhelő tájékoztatási kötelezettség, amelynek „ki kell terjednie az árfolyam változásának lehetőségére és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre.” Meg kell nézni, hogy a szerződésekben a tájékoztatási részt belefoglalták-e.

Biztos a legapróbb betűs részben ott szerepeltették valahol a szerződés végén…

Nem olyan biztos. 2006-ban kiadott a Bankszövetség egy szakmai javaslatot, ahol leírták: nem jelent veszélyt a devizahitelezés, és nyugodtan vegyék fel ezeket a hiteleket. Fontos hangsúlyozni, hogy önmagában a devizában történő nyilvántartás aggályos, hiszen nem tudhatjuk, hogy a jövőben hogyan alakul a svájci frank árfolyama.

A sokszor szorgalmazott, és a külföldi (például horvát) gyakorlatban is alkalmazott semmisség megállapítása alatt mit kell érteni?

A semmisség azt jelenti, hogy a felek az eredeti állapot szerint elszámolnak, ki mennyit kapott és fizetett vissza forintban. Gépjárműhitel-szerződések esetében már a szolgáltatók fizetnének az adósnak. Itt természetesen a mindenkori jegybanki alapkamat figyelembe vételével történhet az elszámolás. A gépjárműhiteleknél azért lehet semmis a szerződés, mert nincs a szerződésnek tárgya, mivel nem tüntették fel devizában a tartozást annak ellenére, hogy deviza alapú hitelként kezelték azt. Ennek azért van jelentősége, mert a gépjárműlízing cégek a bankok anyavállalataihoz tartoznak.

A Kúria jogegységi véleményétől tehát az egyes konkrét szerződések vizsgálatakor el lehet térni?

A bíróságok előtt az árfolyam és a tájékoztatás mellett sok mindent lehet kifogásolni, Az egyoldalú szerződésmódosításokkal kapcsolatban korábban már hozott kollégiumi véleményt a Kúria. Ekkor sorolták fel azokat az okokat, ami megváltoztathatja a kamatot. Ez az úgynevezett oklista. Ám azt is tudni kéne, hogy melyik indok milyen súllyal esik a latba a kamatok kialakításakor. Vagyis az oklistának átláthatónak kellene lennie, hiszen ha vitatjuk a kamatemelés mértékét, arra nem kaphatjuk válaszként azt, hogy üzleti titok, miért drágított a bank a hitelek kamatán.

A mai napig elmaradt az akkori pénzügyi felügyelet és a Pénzügyminisztérium felelősségre vonása a devizahitelezés elszabadulása miatt, holott tehettek volna azért, hogy leállítsák a devizahitelezést. Ön szerint kit terhel a legnagyobb felelősség?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) szisztematikusan figyelmen kívül hagyta azt az egyszerűen felfogható tényt, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozással nem egy lehetőséget kapott a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megszüntetésére, hanem ez ellen kötelessége lett volna fellépni. Az egyoldalú szerződésmódosításra indokot jelentő oklista áttekinthetőségét is számon kellett volna kérniük a bankokon.

Ehhez képest Farkas István, a PSZÁF volt elnöke, aki öt évig állt a szervezet élén, még magas állami kitüntetést is kapott Bajnai Gordon előterjesztésére 2009-ben a jó munkájáért. Az indoklás szerint „vezetésével a Felügyelet eredményesen őrködött a pénzügyi szektor biztonságos, átlátható, tisztességes működése felett.”

Pedig Farkas István okozta az egyik legnagyobb kárt a pénzügyi fogyasztóvédelem területén, tehát először is bocsánatot kellene kérnie. A

PSZÁF állandó konfliktuskerülő magatartást tanúsított, és fel sem merült benne, hogy a négy számtani alapművelet világában eligazodni képtelen hivatásos fogyasztóvédői helyenként nevetséges határozataiból levonja a megfelelő személyi konzekvenciákat. Sem az ügyfelek, sem a gondolkodó civil szervezetek nem gondolhatták komolyan, hogy ez az intézmény alkalmas lett volna a fogyasztóvédelemre. 2010-ig nem is létezett a PSZÁF-nál érdemi fogyasztóvédelem, egész pontosan a pénzügyi felügyeletnek csak ekkortól lett erre jogosítványa. Nagy kérdés, hogy korábban ez miért nem hiányzott senkinek. Sőt, a bankok előszeretettel hivatkoztak arra a panaszos ügyfeleknél, hogy a szerződéseket a felügyelet folyamatosan ellenőrizte és teljesen megfelelőnek találta. Ez ellen a megtévesztő válaszadási gyakorlat ellen a felügyelet soha nem tiltakozott. 2008-ban a válság begyűrűzésekor Farkas István írta le azt, hogy nem rendelkeznek oroszlánkörmökkel.

 

A fogyasztóvédelem szempontjából előnyösnek találja a PSZÁF és a jegybank összevonását? Október elseje óta a korábbinál nagyságrendekkel magasabb büntetéseket kapnak a fogyasztókat megtévesztő pénzügyi szolgáltatók.

Jelentős az előrelépés a pénzügyi fogyasztóvédelem területén, mert egy helyre koncentrálódik a szakmai funkció. A Gazdasági Versenyhivatallal is együtt lehetne szorosabban működni. Ha nem javul a pénzintézeteknél a problémák megelőzése, akkor a szankciók segíthetnek. A cél végső soron elérni, hogy a szolgáltatók jogkövető magatartást tanúsítsanak, és az ügyfelek bizalmát vissza lehessen szerezni. Az a bizalom, amivel az ügyfél megtisztelte a bankokat, mára lenullázódott. Ezt a legnehezebb felépíteni. Nem elég jótékonykodni, nem elég szépen beszéli a díjátadókon, hanem tettekre van szükség. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a nagybankok többségében lecserélték a korábbi vezetőket, biztos nem azért, mert olyan jól teljesítettek.

Pedig nálunk pont azok a fő kritikusok, akik bankvezetőként korábban már leszerepeltek és épp a devizahitelek felelőtlen elterjesztése miatt veszteséges helyzetbe hozták bankjukat. De a devizahitelezés felfutása idején jegybanki alelnöki posztot betöltő Király Júlia is sokat hallatja a hangját.

Nem illik hangoskodnia azoknak, akik az elmúlt 10-15 évben pénzügyi területen vezető pozíciókat töltöttek be, mivel hibát hibára halmoztak. Nagyobb szerénységet kellene tanúsítani azoknak, akik részesei voltak ennek a folyamatnak: Nem tartom ízlésesnek visszarúgni abba az intézménybe, ahol valaki korábban dolgozott és tíz százalék felett volt az alapkamat szemben a jelenlegi három százalékkal. Surányi György legalább bocsánatot kért egy nyilvános beszélgetésen azoktól akiket nem védett meg a bankszektor a válság hatásaitól. Az általa vezetett bank sem védett meg senkit, miközben a sok rossz befektetés miatt veszteséget veszteségre halmoznak.

Több bankról, de a CIB-ről és a Raiffeisen-ről különösen elmondható, hogy káros üzleti politikát folytattak, amikor pénzügyi vállalkozásokon keresztül adtak hiteleket. Kegyetlenül visszaéltek a vételi jogokkal. Amikor azt mondják, hogy elegük van Magyarországból, akkor elmondhatjuk, hogy nekünk pedig ők azok. Ne felejtsük el, hogy Herbert Stepic 2009 tavaszán úgy mutatta be saját magát,mintha a devizahitelezés ellen lépett volna fel, farkasokkal üvöltözött, ahogy mondta, majd amikor megkérdezték tőle, hogy akkor miért folyósított a Raiffeisen annyi devizahitelt, csak annyit válaszolt, hogy versenyhelyzet volt. Jelenleg Stepic úr a hírek szerint fél lábbal a börtönben van a szingapúri ingatlanügyletei miatt. Tőle kellene bármilyen morális kioktatást elfogadnunk?

Miért nem működhet nálunk a horvát modell, vagyis a devizahitelek átváltása? Lehetséges forintosítani a devizahiteleket?

Horvátországban, amely már uniós tagállam a terméktípust jó erkölcsbe ütközőnek ítélték meg. Az ott működő hitelintézetek egy része hazánkban is jelen vannak, ezt az ellentmondást tehát előbb-utóbb fel kell oldani. Nálunk eddig az volt a hozzáállás, hogy az állam nem avatkozhat be a magánszerződésekbe, ilyen mértékű társadalmi problémánál azonban felmerülhet ez a megoldás is.

Az ügyfelek felelőssége vitathatatlan, de az állam, a bankrendszer és a fogyasztó hármasából nyilvánvalóan ők rendelkezhettek a legkevesebb makrogazdasági információval a hitel felvételekor.

Az ügyfelek a legnagyobb hibát akkor követték el, amikor megbíztak a bankrendszer tisztességében, az állam felelős magatartásában és elhitték, hogy Magyarországon létezett fogyasztóvédelem, Nem kellett volna ebben bízniuk. Az állami intézmények és az aktuális kormányok cserben hagyták a lakosságot a válság kirobbanásakor. Egy laikusnak nem kell ismernie a devizacsere-ügyleteket, de bizalommal rendelkezett a felügyelet által elvileg ellenőrzött bank felé, ahol elhitették vele, hogy a törlesztőrészlet legfeljebb 10-15 százalékkal változhat. A hitelfelvevő ezt hitte el, amikor aláírta a szerződést. Ha a válságot nem láthatták előre a közgazdászok és pénzügyi szakemberek, akkor ezt miként várhatták el egy laikustól. Ezért érthetetlen hogy a nyertes a bankrendszer és a vesztes mindig az ügyfél. Hol van a világon még egy ilyen ország, ahol ennyien perelnek egy szektorban egy adott termékkel kapcsolatban, és ahol a bankrendszer ennyi földönfutót termel ki?

Mi lehet az üzenet azok felé, akiknél az otthonvesztés valós veszélyként lebeg a fejük felett?

A jog és az igazság is mellettünk áll, egyre több esetben megállíthatóak ezek a kilakoltatások. Ma már bátrabban mondhatjuk : nem megy senki sehova!

http://www.civilkontroll.com/deviza-hitel-nem-megy-senki-sehova/

Gábor és Máté

„NEM TÖBB A BÉRE…” Bogár László írása

2014. február 22.

Írásom címe részlet József Attila Hazám című verséből. Ebben a versben így ad máig érvényes szociológiai pontosságú látleletet a költő: „A munkásnak nem több a bére, / mint amit maga kicsikart, / levesre telik és kenyérre / s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.” Aztán kicsit később így folytatja: „S ha szombaton kezébe nyomják // a pénzt s a büntetést levonják: / kuncog a krajcár: ennyiért / dolgoztál, nem épp semmiért.”

Egy magyar munkás ma, csaknem nyolcvan évvel azután, hogy József Attila ezeket a sorokat papírra vetette, több mint tizenkétszer annyit teljesít, mint akkori elődei, ám mindezért csak alig több mint háromszoros bért kap. Vagyis, akárhogy is kerülgetjük, a magyar munkás átlagos kifosztottsága ma csaknem négyszer akkora, mint József Attila idejében, pedig akkor sem lehetett túlságosan alacsony, hisz úgy aligha születhetett volna meg ez a vers.

Vajon van-e, vagy – ha most nincs – lesz-e valaha bátorságunk ahhoz, hogy szembenézzünk mindezzel. Vagyis azzal, hogy milyen okok és hogyan vezethettek el ehhez a megrendítő helyzethez. A munkavállalók nagy részét kitevő fizikai munkások havi átlagos nettó keresete ma Magyarországon alig haladja meg a százezer forintot. Ha van merszünk ezt elosztani 31-gyel, merthogy sajnálatos módon 31 napos hónapok is vannak, akkor 3300 forintot kapunk, ami, ahogy mondani szokták „inkább jelkép, mint szimbólum”.

Senki sem gondolhatja komolyan, hogy ebből meg is lehet élni. Nem is lehet, de kell!


A KSH szerint a magyar népesség legalább negyven százaléka ma a fiziológiai létminimum alatti szinten él. József Attila korának hárommillió koldusa helyett ma négymillió koldus országa vagyunk. Az egy keresőre jutó havi nettó bér reálértéke legfeljebb pár százalékkal több, mint 1978-ban volt. Ez önmagában is nagy dráma, de attól válik igazán azzá, hogy a jelentősen növekvő jövedelem-egyenlőtlenségek miatt a vesztes többség pozíciója még ennél is sokkal rosszabb. Ráadásul a hetvenes években az újraelosztó állam ezt a persze akkor is igen szerény bért szociális transzferekkel egészítette ki. Ezt a szociális újraelosztó államot a rendszerváltást kezdettől uraló liberális doktrína szétverte ugyan, de azt homályban hagyta, hogy akkor minek alapján vár sokszoros teljesítményt ugyanazért a bérért cserébe. Hisz ő maga harsogta el nap mint nap, hogy „nincs ingyenebéd”.

Mint kiderült, valóban nincs in­gyen­ebéd, azaz van, de kizárólag neki. Alapvetően itt valamiféle cseréről volna itt szó. Csak vajon ki cserél, kivel, mit, és vajon milyen mélyebb törvényszerűségek szabályozzák ezt a cserét, amelyről az uralkodó közgazdaságtan azt hirdeti, hogy „egyenértékű”, ám a valóság drámaian mást mutat. József Attila pontosan látta, hogy a „munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart”. Vagyis a munkaerő bére, ami a tőke számára kizárólag költséget jelent, azaz profitot csökkentő tételt, kizárólag annak a konfliktusnak a kimenetelétől függ, ami kettőjük között zajlik.

Az 1929–33-as nagy válság utáni Amerika és a második világháború utáni Nyugat-Európa példája azonban kissé árnyalja ezt a képet. Kétségtelen tény, hogy rövid távon, és az egyes tőkés számára a bér csak költség, „szükséges rossz”, amit mindenképpen minimalizálni kell. Ám hosszú távon és az összes tőketulajdonos stratégiai érdekeit tekintve már más a helyzet. Mert a magasabb bér a munkaerő magasabb szintű képességeit, a „humán-tőke” magasabb szintjét jelenti, vagyis hosszú távon nemhogy csökkentené, de inkább emeli a profit szintjét.



A hetvenes évekig az Egyesült Államok és Nyugat-Európa globális tőkései – belátva az alapvető összefüggést – elfogadták ezt a számukra is kiválóan működő társadalom- és gazdaságszerveződési modellt. Ám a hetvenes–nyolcvanas évektől kezdve a világ gyökeresen átalakult. A drámai változások lényegét az jelentette, hogy a lezajló technológiai „forradalom” a sokszorosára növelte a tőke térbeli és időbeli mozgásának lehetőségeit. Megkezdődött a Nyugat globális tőkerendszerének nagy kivonulása azokba a térségekbe a világban, ahol éppen az ottani tradicionális viszonyok miatt a munkaerő hihetetlenül olcsó.

A nyugati tőke egyetlen évtized alatt felmondta a nyugati társadalmakkal kötött szerződéseit, és sorsára hagyta a nyugati munkaerő tízmillióit. Világossá tette, hogy a nyugati munkavállaló vagy elfogadja a reálbérek folyamatos csökkenését, vagy elveszíti a munkáját. Vagyis a nyugati munkavállaló elvesztette minden alkuerejét.

„A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart” – írta József Attila, ám ebben a világhelyzetben már aligha tudhatott bármit is kicsikarni. A nyugati államok és munkavállaló polgáraik jövedelemalap­jait jelentő adók és bérek a globális tőke folyamatos és durva nyomására történelmi mélypontra jutott. A 2008 óta tartó globális (v)álság pedig minden eddiginél brutálisabb mélységbe lökte az államot és polgárait.

Az elmúlt négy év „honvédő háborúja” megmutatta ugyan, hogy egy bátor nemzet ellenállhat ezeknek a nyomásoknak, de az is kiderülni látszik, hogy a globális tőke meghatározó figurái sem ma kezdték ezt a „szakmát”. Ahol csak lehet, kamatostól visszahárítják a rájuk kirótt „unortodox” többletterheket, amelyeknek fő kiváltó oka éppen a globális tőke súlyos kötelezettségszegése volt.

Vagyis egy nemzetállamnak sem „több a bére, mint amit maga kicsikart”. Hogy a levesen, kenyéren és a fröccsön kívül mire „telik belőle”, azt majd az áprilisi választás eredménye mutatja meg számunkra.

http://www.civilkontroll.com/nem-tobb-a-bere-bogar-laszlo-irasa/

10 perc

Magyar fizika

Három hét alatt 114 ezren (tegnap 180 ezren) nézték meg és közel kétezren lájkolták két magyar kisfiú látványos kísérleteit a Youtube-on. Másfél hete belépett a kedvelők közé a MinutePhysics elnevezésű amerikai Youtube-csatorna is, aminek közel két és fél millió feliratkozója van.

Nézzétek meg ti is a magyar kisfiúk videóját!



A nagy siker nem a véletlen műve. Bár Ledő Sebestyén és testvére, Barnabás olyan kísérleteket mutat be, amelyek közül sok az interneten is megtalálható, ám a formai megoldások, és ahogyan az egész egyetlen vizuális jelenetté van fűzve, tökéletesen fogyaszthatóvá teszik az egészet.

Ráadásul az egész mögött ott van Ledő Attila, a fiúk apukája, aki fizikatanár. A profi aláfestő zenével megtámogatott videóból a végén derül ki, hogy valójában ez egy újévi köszöntő. Ám mire odáig eljutunk, számtalan kísérletet láthatunk az egyensúlyról, elejétől a végéig mindennapi, az átlagos háztartásban is meglévő tárgyakkal bemutatva.











Ledő tanár úr tényleg hozzáértően komponálta meg ezt a videót, még olyan apróságokra is odafigyelt, mint a fiúk pólójának a színei, amely a mágnesrudak két pólusának szokásosan használt színeivel egyeznek, vagy például a Mozgó Világ című folyóirat példányaiból álló könyvrakás.

A Balance (Egyensúly) című videó nem csak a természettudományok szépségeire nyitja fel a nézők szemét, de azt is bebizonyítja, hogy egy kis találékonysággal bárki alkothat tartalmas videókat, amelyekkel népszerűségre tehet szert.

http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/magyar-kisfiuk-videoja-hozta-lazba-a-vilagot/

A magyar HUMOR a legjobb a világon!

Juan "El Risitas" Joya ismét elemez - ezúttal az áprilisi választás a téma

Frissítés:
Mivel a jelek szerint egyes olvasóink az ötödik rész után sem értik, miről van szó, ismét leírjuk: ez egy "hamis fordítás", az úriember a saját nyelvén nem erről beszél valójában, nem "pattog", és nem "idióta".
Mindössze arról van szó, hogy valakik nagyon tehetségesen újra és újra ellátják egy-egy aktuális témához kapcsolódó felirattal a klasszikussá vált interjúrészletet, így varázsolva újabb és újabb nevettető jelenetet belőle. Dühöngés helyett tehát azt tanácsoljuk, inkább dőljenek hátra, és lazítsanak, ha maradt még valami a humorérzékükből a küzdelmes hét után.



További részletek: http://kuruc.info/r/22/124178/#ixzz2u5OzQTdd

Műsonka

Vegyünk német boltban német sonkát! Én meg eszem az apósomét!

Itt az élelmiszeripar újabb trükkje: a műsonka!

Az NDR észak-német televízió egy 45 perces dokumentumfilmet mutatott be az élelmiszeripar leggyakoribb fogásairól, melyek egytől-egyig a fogyasztók megtévesztésével, félrevezetésével trükköznek.

Azok, akik nem értik a nyelvet, vagy nincs idejük végignézni a filmet, most elolvashatják, mi is volt benne. Érdemes belenézni, akár a szükséges nyelvtudás nélkül is, mert a cikk segítség lehet a látottak megértésében.

A film általában véve szemléletes és hiteles. Vannak benne érzékszervi tesztek, megszólalnak szakemberek, készültek laboratóriumi tesztek és megismerhetjük az utca emberének véleményét is.

„Ragasztott” sonkák

A németek, akárcsak a magyarok nagyon kedvelik a sertés sonkát. Most olyan sonkákról lesz szó, amelyek előre csomagolva, vékonyra szeletelve kaphatóak a diszkont áruházakban, szuper-és hipermarketekben. Az áruk viszonylag kedvező. De ha jobban szemügyre vesszük ezeket a szeleteket, szokatlan jelenségeket lehet felfedezni: a hús rostjai össze-vissza futnak, a színe is furcsán váltakozó, és olykor szemmel láthatóan szabályos tagolódás is látható.

A filmesek laboratóriumban is megvizsgálták a mintákat. Az eredmény megdöbbentő: a minták többségében legalább 3 különböző sertés DNS-ét fedezték fel egyetlen szeleten belül.

Ami azt jelenti, hogy a vizsgált gyártók (Die Thüringer, Mühlenhof) a fogyasztókat megtévesztve nem igazi sonkát árulnak, hanem több sertés húsát összekeverve olyan állagot, formát imitálnak, mintha az egyetlen egy sertés sonkájából lett volna levágva. A gyártók a megkeresésre azt mondták, hogy nyomás alatt, préselve készülnek ezek a sonkák. Korábban, 2010-ig legális volt az az enzim (thrombin) használata is, amivel az apró húsdarabokat, nyesedéket össze lehet ragasztani.

1

2

3

A folyamat roppant egyszerű, a filmben is látható, hogyan lehet házilag is gyorsan húsdarabkákból egybeolvadó hústömböt varázsolni. Két háziasszony segítségével el is készült a házi ragasztott hús. Interneten rendelt enzimmel keverték össze a húskockákat, és fóliába csavarva egy éjszakát pihenve olyan állagú húskészítmény készült el így, mintha az egy az egyben egy darab hús lenne.

A legrosszabb ebben a történetben az, hogy egyik csomagoláson sem volt feltüntetve arra vonatkozó utalás, hogy a hús nem ugyanaz, mint az igazi sonka, hanem több állat húsa van összekeverve, ezért ez átverés. A fogyasztóknak joguk van tudni, mit vásárolnak, mit esznek, de ezt egy ilyen sonka esetében nagyon nehéz megállapítani a boltban becsomagolt állapotuk miatt. A lehetséges védekezés az ilyen megtévesztés ellen, ha megbízható helyen, piacon, vidéken vásárolunk igazi sonkát.

Imitációk

Számos olyan termék kapható az élelmiszer üzletekben, melyek külsőre és sokszor nevük alapján is összetéveszthetőek egy sokkal jobb minőségű termékkel. Ilyen tipikus példa a garnélát utánzó (külsőre és ízre is) halnyesedék, a drága, előkelőkaviárnak látszó olcsó kaviár, ami leggyakrabban a tengeri nyúlhal ikrája csupán, vagy a lazacfilének látszó lazacszínűre színezett alaszkai tőkehal filé. De talán a legismertebb a nálunk is kapható pizza feltétek, melyek ugyanúgy vannak csomagolva, mint a sajt vagy a sonka felvágott tömbje. Sőt sok esetben mellettük találhatóak a pulton, így esélyes, hogy sokan rutinból az olcsóbb ár miatt anélkül vásárolják meg, hogy tudnák, nem sok köze van a sajthoz vagy a húshoz.

4

A filmben kétféle termékről volt szó. Az egyik a műsonka, a másik a műsajt(növényi sajt). Ezeket házi körülmények között tesztelték: pizza készült belőlük. Nyersen egyik alapanyag sem váltott ki túl sok bizalmat, egyiket sem találták ízletesnek, inkább sósnak, lisztesnek, füstölt ízűnek és zsírosnak jellemezték őket. Az összetevőik is elég elrettentőek. A műsonka csupán 51%-a sertés hús, a másik felét szójafehérje, glükóz szirup, burgonya keményítő, fűszerek, adalékok alkotják. A műsajt elsősorban növényi zsírok, olajok, állományjavítók, adalékok egyvelege. A gusztusosan elkészített pizza a kóstolás után meglepő eredményt hozott. A tesztelők úgy nyilatkoztak, hogy mennyire ijesztő az a tény, hogy az íz ilyen formában (sütve, pizzának elkészítve) egészen jó, élvezhető. Sajnos, az is csak egy jó trükk, ahogy az olcsó, rossz minőségű élelmiszerek érzékszerveinket becsapják.

Ezek a termékek sokkal rosszabb minőségűek, mint azok, amire hasonlítani akarnak. Az áruk mindig árulkodó, az imitált terméknél jóval kedvezőbben lehet megvásárolni ezeket.

Igazi marketing fogás az is, hogy vannak olyan húsok, elsősorban darált húsok, melyeket csökkentett zsírtartalmukkal hirdetnek. Alacsonyabb kalória bevitelt ígérnek vele, ami a diétázóknak, magukra figyelőknek jól is hangzó hívószó. Ezek a termék azonban akár 30 %-kal kevesebb húst, de helyette olcsó adalékokat (pl. szóját) tartalmaznak. Sőt, az áruk még a 100%-os húsnál jóval drágábbak, ezzel is azt a látszatot keltve, hogy ez jobb, egészségesebb, mint a hagyományos társai.

Ízek fogságában

Egy Maggi instant gombaleves áll ennek a résznek a középpontjában (de lehetne bármelyik gyártóé, nem a márka a lényeg). Szépen, gusztusosan tálalt gombaleves a csomagoláson. És ha már gombaleves, felmerül a kérdés, vajon mennyi gombát tartalmaz? Az utca embere 3-4-5 gombára tippel, de a válasz sajnos elég szomorú: az egész tasak mindössze 3,6 %-a gomba, ami kb. egy darab champignonnak felel meg.

gombaleves-ndr-film1

Az összetevők a film kedvvért egy laborban kis üvegcsékben, pohárkákban sorakoznak. Amiből még a gombánál is több van egy ilyen gombalevesben, az a módosított keményítő, a rizsliszt, a búzaliszt, a növényi zsírok és olaj és a különféle adalékok, ízfokozók. A Nátrium-glutamát itt is jelen van, akárcsak a legtöbb félkész- és készételben. Arra hivatott, hogy fokozza az ízvilágot. A szakértő elmondja, hogy ez az adalék nagyon vitatott, mivel sokan érzékenyek lehetnek rá. Fejfájás, rosszullét, szapora szívverés lehet a következménye, ha sokat fogyasztunk belőle. Másik tipikus kellemetlen mellékhatása, hogy kikapcsolja az éhségérzetünket, vagyis hiába vagyunk már tele, akkor sem érezzük ezt, így falunk, tömjük magunkba az ételt. Házilag készített gombakrémleves készített a korábban is szakácskodó hölgy, amelyet csukott szemmel kellett megkóstolni és összevetni a poros levessel. A pizzánál hasonlóan a porleves sem szerepet rosszul, az ízfokozónak és a különféle adalékoknak köszönhetőek egészen jó állagot, ízvilágot képes produkálni. Ami rossz, mert további fogyasztásra ösztönöz, pedig a sok mesterséges íz, adalék nem egészséges.

A másik jellemző példa az egészséget szimbolizáló gyümölcsökkel kapcsolatos. Számos olyan smoothie, joghurt, üdítő, gyümölcslé kapható, amely kiemel egy-egy egzotikusabb, különlegesebb gyümölcsöt, s azzal akarja eladni a terméket. Példaként egy málnás-gránátalmás smoothie-t hoztak fel, amely mindenféle gyümölcs (szőlő, alma, körte, banán) mellett összesen 10 százalékát adja ki együttesen az italnak (egy csepp gránátalma, négy darab málna). De volt szó 36%-ban mazsolából készült bio müzli szeletről, amit ritkább és egészséges bogyós gyümölcsös ízével hirdettek. Elég gyakori, hogy az olcsóbb, könnyebben kezelhető gyümölcsök (alma, narancs, szőlő) vannak túlsúlyban abban a termékben is, amelyet ritkább, drágább, különlegesebb gyümölccsel reklámoznak. Ezért érdemes mindig elolvasni, mik az összetevők, hogy ne fizessünk többszörös árat egy almaléért, csak mert nyomokban más gyümölcsöt is tartalmaz.

Az összetevők sorrendje a mennyiséget is jelölik csökkenő sorrendben. Így el tudjuk dönteni, hogy az általunk érdekes összevevő milyen arányban fordul elő.

Frissnek látszó húsok

Nálunk is gyakori, hogy diszkontáruházak, szuper- és hipermarketek védőgázas csomagolásban kínálnak húsokat. Elgondolkodtató, hogy miért lehet az, hogy ezek a termékek általában szépen piroslanak, egészségesnek, frissnek tűnnek, amikor nyilván idő kellett ahhoz, hogy előkészítsék, becsomagolják és leszállítsák őket. A napokig is a húspultban várakozó húsok színe sajnos a valóságban csak optikai csalódás. Magas, kb. 70-80 %-os oxigénnel dúsított a dobozok levegője, amely a hús külső rétegét varázsolja üdévé. Azonban a felszín alatt már más a helyzet. Felvágva, elkészítve érzékszerveink észlelik, hogy a hús rágós, aszott, akár szagos is, mivel nem friss, csak annak látszik. Ezt a trükköt még évekkel ezelőtt a Foodwatch leplezte le, de a gyártókat, forgalmazókat nem hatja meg.

Megelőzhetjük a kellemetlenségeket, ha nem kockáztatunk, s nem vásárolunk ilyen ki tudja, mikori húst, ha bejáratott hentesnél, piacon vagy vidékről szerezzük be a húst.

Marketing fogások

A vásárlást, döntéseinket nagyban befolyásolják a reklámok és a marketing fogások. Ezek jól tudják, hogyan lehet hatni szokásainkra, érzékeinkre, érzéseinkre, s hogyan lehet vásárlásra ingerelni, ösztönözni. Ha nem vagyunk kellően szemfülesek, könnyen a csapdába eshetünk.

A filmben látható egy jó példa arra, hogyan ösztönzik a kolbász, virsli vásárlókattovábbi költekezésre. Praktikus, de ingerlő is egyben az, ahogy a húspulton sorakoznak a ketchupos flakonok, amelyeket a háziasszonyok könnyen gondolkodás nélkül a virsli mellé beraknak a kosárba. Ezt teszik rendszeresen saját bevallása szerint a film egyik háziasszonya is.

A másik hölgy szem előtt tartja, hogy a vásárolni kívánt termék hazai vagy regionális termelőtől származik-e. A hazai termékek kedveltsége jellemző, ezért is lehet jó marketing fogás, ha egy terméket egy adott régió, tradíció nevén adják el. Ilyen az a rügeni hering, ami nevével ellentétben nem a híres Rügen-szigetek környékén lehalászott és tradicionálisan feldolgozott halból készül, hiába a neve erre utal. A valóságban Lengyelországból származik. Hasonlóan csalódást keltett az utca emberében, hogy egy híres Heidehonig feliratú méz nem a szász Heide térség méltán híres méze, hanem ezen a néven futó EU-tagországból származó egyéb méz.

Másik jellemző trükk, hogy külön jelölik az élelmiszereken, ha az nem tartalmaz valamilyen mesterséges adalékot: általában színezéket, tartósítószert, cukrot, zsírt. Ilyenkor is célszerű elolvasni az összetevőket, mert bár jóllehet a jelölt mesterséges adalék nincs benne, az nem zárja ki, hogy másféle adalékot ne mellőzne. Mert leginkább azt jelenti, hogy más olyan van benne, ami szintén nem jó.

A film számos tipikus, gyakori trükkre hívja fel a figyelmet, amiket legkönnyebben úgy lehet kivédeni, ha felkészültek vagyunk, tudjuk, nem felejtjük, mivel állunk szemben. A legjobb módszer, ha mindig elolvassuk az összetevőket, és kerüljük a félkész- és készételeket, valamint igyekszünk megbízható árusoktól, boltokban vásárolni.

A filmet készítette: Verena von Ondarza és Dirk Zblewski (2012)

Forrás: oitestkultura.cafeblog.hu

Gyász! Elhunyt Csala Zsuzsa

Meghalt Magyarország egyik legkedveltebb és legsokoldalúbb színésznője. Csala Zsuzsát a Vidám Színpad saját halottjának tekinti.

Meghalt Csala Zsuzsa Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész - közölték a Vidám Színpad vezetői szombaton. Csala Zsuzsa életének 81. életévében hunyt el - olvasható a Böröndi Tamás, a Vidám Színpad ügyvezetője és Straub Dezső művészeti vezető által jegyzett közleményben. Csala Zsuzsát a Vidám Színpad saját halottjának tekinti.

Nem babra megy a játék! Így bizonyítható hogy a gyűlölet megbetegít!

Ezzel a ténnyel először agykontroll tanfolyamon találkoztam, megerősítem!

A gondolatok erejéről a vonzás törvényéről sokat olvashattunk az elmúlt évek során a kvantumfizika és a spirituális tanítások népszerűsítése kapcsán. Ez a tudás ősi, viszont most egyre nagyobb tömegekhez jut el a tudomány és a média kapcsán. Mindenki a maga józan esze és szíve alapján értékeli ezeket az információkat, így történhet meg, hogy a materialista gondolkodók kizárnak minden olyan lehetőséget, ami a szellemi síkhoz tartozik, míg a buzgó spirituális útkeresők gyakran esnek a naivitás és elvont spirituális koncepciók csapdájába.

bab-kiserlet

Egyik barátunk babot ültetett két különböző cserépedénybe. Az egyiket pozitív állításokkal, a másikat negatív gondolatokkal táplált. Az eredmény magáért beszél, és akár azt is mondhatjuk, hogy hátborzongató. Képzeljük el, hogy ha magunkat rossz és negatív gondolatokkal tápláljuk mi történhet.
Fotó: Téglás Rezső

Kétség kívül a gondolatnak és a kimondott szónak ereje van.

Ezt, míg egyesek a pszichológia eszközével kutatják és próbálják megérteni mások tudományos megközelítésből igyekeznek tudatosítani az emberekkel hogy mindenki Önmaga felelős azért, amilyen Világot teremt, és ebben a gondolatoknak és érzéseknek kulcsfontosságú szerepük van.

Dr. Masaru Emoto az alternatív gyógytudományok doktora ezt szerette volna láthatóvá tenni a híres vízkristály kísérleteivel.

A víz nemcsak H20 hanem információhordozó és a külső behatások rezgéseit képes mintegy felvenni és tárolni.

“A lefagyasztott víz kristályképét lefényképeztem és különös világ tárult elém. A leghihetetlenebbnek azok az eredmények mutatkoznak, amikor betűkkel írt szavakat mutattunk a víznek. Kis címkére felírtunk egy szót és ráragasztottuk az üvegre. A szavak pozitív vagy negatív tartalmának megfelelően alakultak a vízkristályok. Elgondolkodtatóak a: köszönöm, te hülye, angyal, ördög szavak kristályképei.” – mondja Dr. Emoto.

Lásd a vízkristályokról készült képeket a: Víz üzenetei – Masaru Emoto YouTube videóban 17:25 perctől:

A negatív gondolatok a rendezetlenséget, míg a pozitív gondolatok a rendet teremtik meg a vízkristályokban.

Figyelembe véve hogy a felnőtt emberi test 70 százalék arányban vizet tartalmaz, akkor egyértelművé válik, hogy ez a nagy mennyiségű víz folyamatosan információáradatban úszik, annak függvényében, hogy milyen gondolatokkal és érzésekkel árasztjuk el önmagunkat. Innen már csak egy lépés annak megértése, hogy a rendezetlen negatív rezonanciájú gondolatok a betegség kialakulását, míg a pozitív rendezett szeretetteljes gondolatok az egészséget támogatják.

Az elmúlt hetekben egy kedves ismerősünk kísérlete újra emlékeztetett ezekre az igazságokra. A babcsíra a növekedés kezdetén nagy mennyiségű vizet tartalmaz így ezekkel végezte el a kísérletet.

A csíráztatott babot tároló edénykének az oldalára két különböző információt hordozó szót írt fel. Az egyik edényke oldalára a ‘szeretlek’ szó, míg a másikra a ‘rossz vagy’ szó került. Ugyanakkor a család apraja nagyja pozitív állításokkal erősítette a Szeretlek edénykébe ültetett babot, míg a Rossz vagy! bab csak negatív jelzőket kapott. És íme, az eredmény: Míg az egyik bab egészségesen és szépen fejlődött, addig a másik csökevényes maradt és megbetegedett.

Próbáljátok ki ti is otthon és osszátok meg másokkal is a kísérlet hitelességét.

http://filantropikum.com/nem-babra-megy-a-jatek-igy-bizonyithato-hogy-a-gyulolet-megbetegit/