2015

Átlépés

Bemutatkozás

Amikor a változás szelei fújnak a pesszimisták falakat emelnek, az optimisták pedig vitorlát bontanak."

Legfrissebb hozzászólások
Feedek
Megosztás
Címkefelhő

BÚÉK 2013!

Evangélium 2012. december 31. – Hétfő

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő  volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala  lett, és nélküle  semmi sem lett,  ami
lett. Őbenne  élet volt,  és ez  az élet  volt az  emberek világossága.  A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.  Föllépett
egy ember,  akit  Isten küldött:  János  volt  a neve.  Azért  jött,  hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő  volt a  világosság, ő  csak  azért jött,  hogy tanúságot  tegyen  a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett,  de
a világ nem ismerte fel őt. A  tulajdonába jött, de övéi nem fogadták  be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek  benne, akik nem vér  szerint, nem a  test
kívánságából, és nem is a  férfi akaratából, hanem Istentől születtek.  És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő  dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének  dicsősége, telve kegyelemmel és  igazsággal.
János tanúságot tett  róla, amikor  ezt hirdette: „Ő  az, akiről  mondtam,
hogy utánam jön, de  megelőz engem, mert előbb  volt, mint én.” Hiszen  mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A  törvényt
ugyanis Mózes  által  kaptuk,  a  kegyelem és  az  igazság  azonban  Jézus
Krisztus  által  valósult  meg.  Istent   soha  senki  nem  látta;   Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

Az év  utolsó napján  Szent János  evangéliumának kezdő  sorait, az  Isten
Igéjéről, Jézus Krisztusról  szóló himnuszt olvassuk  az evangéliumban.  A
kezdő szavakban  visszacseng  a Teremtés  könyvének  indulása.  „Kezdetben
teremtette Isten az eget és a földet”  (Ter 1,1) – olvassuk a Biblia  első
sorait. János pedig így  kezdi írását: „Kezdetben volt  az Ige” (Jn  1,1).
Rögtön azt érezzük, hogy új  teremtés kezdődik. Az Ige  megtestesülésével,
Jézus születésével új korszak kezdődik a történelemben. Isten, aki  egykor
megteremtette a világmindenséget, most, Fiának elküldésével újjáteremti az
egész világot.
Ebben az új korszakban Isten új módon mutatja meg magát az emberiségnek. A
teremtésben, a  teremtett  világ szépségében  és  csodáiban az  ember  már
felfedezhette Isten  jóságát  és gondviselő  szeretetét,  aki  szeretetből
teremtette meg az embert  és az ember számára  a világot. Ezt követően  az
évszázadok során  az  emberek  megtapasztalhatták  Isten  jelenlétét,  aki
törvényeket ad az emberek  számára és önmaga felé  irányítja a népeket.  A
választott nép  történelme folyamán  számos eseményben  ismerte fel  Isten
közbelépését.
Isten megismerésében új  korszak kezdődik el  Jézus Krisztussal.  Jézusban
Isten emberré  lesz, hogy  teljesen azonosuljon  emberi sorsunkkal.  Ettől
kezdve Jézus az út,  aki az Atyához vezet.  Az isteni kegyelem és  igazság
szerinti élet Krisztus követését jelenti.
Az esztendő  utolsó  napja  elgondolkoztat: Vajon  mennyire  követtem  őt?
Közeledtem-e Jézus által  az Atyához? Növekedtem-e  lélekben a  Szentlélek
által? Mire szeretném használni a következő év napjait?
© Horváth István Sándor



Imádság:

Urunk, Jézus,  aki  a  világra jöttél,  s  születésed  pillanatától  fogva
gyermeki arccal tekintettél minden emberre, ne rejtsd el előlünk soha a te
arcodat! Szemlélni  szeretnénk  az  isteni  irgalmat  és  jóságot  sugárzó
arcodat. Segíts minket abban, hogy minden embertársunkon felismerjük a  te
arcod, a  te  tekinteted!  És  segíts  minket  abban,  hogy  egyre  jobban
hasonlítsunk hozzád, aki Üdvözítőnk és Megváltónk vagy!


A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121231.mp3

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2012. december 30. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.  Az
ünnepnapok  elteltével  hazafelé   indultak.  A   gyermek  Jézus   azonban
Jeruzsálemben maradt  anélkül,  hogy  szülei észrevették  volna.  Abban  a
hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor  keresni
kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap  múlva találtak  rá  a templomban,  amint  a tanítók  közt  ült,
hallgatta és  kérdezgette őket.  Akik csak  hallgatták, mind  csodálkoztak
okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és
én bánkódva  kerestünk  téged.”  Ő azt  felelte:  „Miért  kerestetek?  Nem
tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették, mit
akar ezzel mondani.  Akkor hazatért  velük Názáretbe,  és engedelmes  volt
nekik. Szavait  anyja  mind  megőrizte szívében.  Jézus  pedig  növekedett
bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.
Lk 2,41-52

Elmélkedés:

Családban született

A Szent Család mai ünnepén azt a jelenetet idézi fel az evangélium, amikor
a tizenkét éves Jézus egy jeruzsálemi zarándoklaton vesz részt családjával
együtt. Ez  az  egyetlen történet,  amelyet  a Szentírás  megőrzött  Jézus
gyermekkoráról.  Az   elbeszélés   lezárja   a   gyermekségtörténetet   és
előrevetíti Jézus fellépésének idejét.
Az ünnepi zarándoklat után hazaindulnak, de  Mária és József csak egy  nap
múlva veszik  észre, hogy  Jézus nincs  a hazatérők  között.  Jeruzsálembe
visszatérve a  templomban  találnak  rá,  ahol  kérdezte  és  hallgatta  a
tanítókat.  Elcsodálkozunk  azon,  hogy  a  mindössze  tizenkét  éves  fiú
mennyire otthonosan mozog a  felnőttek világában és  otthon van a  vallási
kérdésekben. Ezen még a tapasztalt tanítók is meglepődnek.
És mindjárt  magunk előtt  látjuk  Jézust, aki  néhány évvel  később,  már
felnőtt férfiként elindul, hogy bejárva  a városokat és falvakat,  tanítsa
az embereket.  Tömegek  gyűlnek  köré,  csodálkozva  hallgatják  őt,  mert
megérzik, hogy isteni bölcsesség szól belőle. Milyen jó volna nekem is még
gyakrabban, rendszeresen  hallgatnom őt!  Milyen jó  volna szívembe  zárni
minden szavát! Milyen jó volna életem minden napján követni tanítását!
„Miért kerestetek?” (Lk 2,49) – fordul a templomba aggódva érkező Máriához
és Józsefhez  Jézus,  amikor  végre  rátalálnak.  Nem  a  kamaszok  pimasz
kérdezése ez a szülőkhöz. Nem  a felnőttként viselkedő, a magát  felnőttek
szintjére  emelni  szándékozó   ifjú  szemtelenkedése   ez.  A   kérdéssel
kinyilvánítja, hogy a mennyei  Atyát tekinti atyjának: „Miért  kerestetek?
Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,49). Én miért
keresem Jézust? Keresem-e őt?
Az  evangéliumi  elbeszélés   a  következőkkel   zárul:  „Hazatért   velük
Názáretbe,  és  engedelmes  volt  nekik.  Szavait  anyja  mind   megőrizte
szívében. Jézus  pedig növekedett  bölcsességben, korban  és  kedvességben
Isten és emberek  előtt” (Lk  2,51-52). E  rövid mondatok  összefoglalják,
hogy mi jellemezte az ifjú Jézus  életét addig, amíg harminc éves  korában
megkezdte nyilvános működését.
A Názáretben  töltött éveket  titokzatos csend  fedi. Az  isteni  kegyelem
titokzatos csendje,  amely a  bölcsességben való  növekedést  eredményezte
Jézus  számára.   Az  engedelmesség   csendje,  amely   minden   gyermeket
figyelmeztet szülei iránti magatartásának  egyik legfontosabb elemére,  az
engedelmességre, és  amely emlékeztet  bennünket  arra, hogy  Istennek  is
engedelmességgel tartozunk. A család csendje, amely minden gyermek számára
az otthon biztonságát nyújtja. Isten azt akarta, hogy Jézus egy  családban
szülessen  és  nevelkedjen.  Isten  Fiának,  Jézusnak  szüksége  volt  egy
családra, hogy felnőjön. Vajon a családoknak szüksége van-e őrá?
© Horváth István Sándor



Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus!  Születéseddel az  isteni szeretet  jött el  emberi
világunkba. Legyen minden család a szeretet otthona! Legyen minden  család
az élő Isten  otthona! Legyen  minden család  az élő  hit otthona!  Urunk,
jelenléted teremtse meg a szeretetet és  a békét minden családban, hogy  a
családtagok egymást  segítve  és  felelősséggel  teljesítsék  hivatásukat!
Segítsd a  keresztény családokat,  hogy tanúságot  tegyenek a  világban  a
szerelem, a szeretet, a  házasság és a  család szépségéről! Hiszek,  Uram,
erősítsd bennünk a hitet!


A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121230.mp3

Szeretném magasba emelni Árpád zászlaját!

Minden, mi e földön van és él, a találkozásból, a felek javát, kibontakozását, életét szolgáló szövetségből született. A legegyszerűbb sejtek is parányi atomok közösségéből épülnek fel. Ha körülnézünk a világban, minden, de minden társat, szövetségest keres, partnert, kivel összefogva önmagát, megálmodott szép létét meg tudja valósítani. Az, ami vagy aki elzárkózik, az magára marad, elkezd sorvadni, elhal, elpusztul.

Kárpát-medencei nagycsaládunkat az összefogás, a befogadó jóság szülte. Árpád vezér a honfoglaláskor meg tudta szólítani, és egy asztalhoz tudta ültetni az újonnan érkezett törzseket, de a már rég itt élt közösségeket is. Nekem olyan jól esik tudni, hogy ezekből az időkből nem kerültek elé üszkös romok, tömegsírok. Kárpát-medencei nagycsaládunk, a történészek szerint, Árpád vezérsége alatt nem kegyetlen csatákból, hanem bölcs vérszerződésből, a törzsek egymást szeretettel elfogadó szövetségéből született.

Annyira szeretem magam elé képzelni azt a ragyogó szép tisztást, ahol tanácskozni összeültek az akkor élt nagyjaink. Szinte látom, ahogyan a marcona hadfik egymást méregetve, dühösen kardjuk után nyúlnak, hogy valós vagy vélt igazukért elégtételt kérjenek – de látom, ahogyan bölcsen, határozottan megfogja karjukat Árpád atyánk, és szelíden inti őket:

"Nézzétek, milyen szép nagy ez a Kárpát-medence, van itt hely mindannyiunknak, ha összefogunk, ha bölcsen és jóságosan egymás hóna alá nyúlunk, és váll a váll mellett dolgozunk, akkor itt a magunk, gyermekeink számára hazát, otthont, egy tündérkertet alapíthatunk."

Milyen jó lett volna jegyzetelni, rögzíteni ezeket a beszédeket, a sokféleségből egységet kovácsoló Árpád atyánk karizmatikus gondolatait, vonásait, álmait, mely otthont teremtett számunkra ezen a földön. Milyen jó lenne ma is újból és újból felolvasni, meghallgatni, idézni őt.

Az emberek biztos, hogy előre gyanakodva figyelték egymást, de aztán szívüket megnyitotta a szép szó, örömmel hallgatták az éber szemmel álmodó nagy embert, a közösséget szülő, és így népünk atyjává váló vezért. Hallgattak a jó szóra, magukévá tették az Árpád álmát, pedig akkor, ott olyan kevés esélye volt annak, hogy a sok törzsből, népből egy egységes közösség, egy ország szülessen. A csoda, melyben Árpád atyánk hitt, megtörtént, nagyon gyorsan a másik be- és elfogadásából Európa közepén megszületett egy ország, mely jóságosan otthont adott mindenkinek. Nem tudom, hogy a sok törzs, a már a medencében élő avar, szláv közösségek és őseim, a székelyek, pontosan mikor és hol tették magukévá ezt a szép árpádi álmot, de hiszem, hogy az a nap volt népünk születésnapja.

Ünnepre születtünk, de ha valamit szeretnék megünnepelni, az egészen biztos, hogy nem Mohács, vagy az aradi vértanúk emléknapja, de nem is Trianon, vagy 2004. december 5-e, hanem ez a névtelen nap, a vérszerződés, a szövetségkötés napja. Én ezt a napot szeretném gyermekeinkkel, testvéreimmel mind tudatosabban megünnepelni, újra megélni. Lelkem az Istennel kötött szövetségből született, az Újszövetség gyermeke vagyok, testem, létem e földi horizonton, Árpád vezér világ felé nyitott álmából, vérszerződésből fakadt. Mindkét szövetség nyitott a közösségre, az új testvérekre, arra, mit Jézus Krisztus így fejez ki: "Legyetek egyek, ahogyan Én és az Atya egy vagyunk."

Annak idején könnyes szemmel fogtuk meg egymás kezét és énekeltük: "Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk, boldogok legyünk…" Hittük, hogy ezt az álmot meg is fogjuk tudni valósítani, ha felnövünk. Papi életem jelmondata, anyánk, az Egyház, a II. Vatikáni Zsinaton megfogalmazott szép gondolata: "Isten azt akarja, hogy az emberiség egy családot alkosson, és egymásnak testvérei legyünk".

Nem leszámolni, háborúzni akarok, hanem testvérekre találni. Meg vagyok győződve arról, hogy a testvér felé kinyújtott kezet előbb-utóbb szeretettel meg fogják fogni. Hiszem, hogy mindig van tovább, van jövő, de csak annak, ki nem magába roskadva bezárkózik, hanem aki mer, a kölcsönös szeretet nevében előrelépni, szövetséget kötni.

Szeretném magasba emelni Árpád zászlaját, és hívni mindenkit, ki itt él a Kárpát medencében, hogy egy lakható, élhető világot, otthont, tündérkertet teremtsünk imádságos kitartó munkával, sok-sok továbblépést kereső, őszinte beszélgetéssel, a magunk és az ajándékozó Istenünk örömére.

Szeretettel:
Csaba testvér

Forrás: magnificat.ro

Evangélium 2012. december 29. – Szombat

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,  szülei
felvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
törvénye előírja: „Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona.”  Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, „egy pár gerlét  vagy
két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú, egy igaz és  istenfélő
ember, aki  Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg  nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek  arra indította, hogy menjen a  templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta  Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim   meglátták   szabadításodat,   melyet   minden   nemzet   számára
készítettél, hogy világosság  legyen: kinyilatkoztatás  a pogányoknak,  és
dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e  Gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
ellentmondás jele lesz  ő –  még a  te lelkedet is  tőr járja  át –,  hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

Jézus templomi bemutatásának  eseményét olvashatjuk  a mai  evangéliumban.
Mária és József a  jeruzsálemi templomba viszik a  gyermek Jézust, hogy  a
mózesi törvények  előírását teljesítsék.  Magát a  templomi bemutatást  az
evangélista csak röviden említi  meg. Számára inkább az  a fontos, hogy  a
gyermek küldetéséről  adjon  tanítást. Itt  lép  a színre  Simeon,  aki  a
templomi bemutatás alkalmával hálaadó imájában elmondja, hogy ki valójában
ez a  gyermek. Az  idős  Simeon a  Messiás eljövetelét  váró  nemzedékeket
képviseli, aki  örvendezik annak,  hogy Isten  beteljesítette egykor  tett
ígéretét. Most már nyugodtan várhat  a halálra, mert láthatta a  Messiást.
Simeon  esetében  is  érdemes  felfigyelnünk  a  hitre,  mint  a  Megváltó
meglátásának feltételére. A Szentlélektől  azt a kinyilatkoztatást  kapta,
hogy nem fog meghalni  addig, amíg nem láthatja  az Úr Fölkentjét, azaz  a
Messiást,  és  ő  hitt  ennek  a  kinyilatkoztatásnak.  Simeon   örvendező
szavaiból megtudjuk  az újszülöttről,  hogy  az általa  hozott  szabadulás
(megváltás) mindenkinek szól, a  választott népnek, a pogányoknak,  minden
nemzetnek. Istent nem kiváltságosok láthatják meg, hanem mindenki.
Miként a betlehemi  istállóhoz érkező  pásztorok elbeszélése  csodálkozást
váltott ki Máriából és  Józsefből, ugyanúgy elcsodálkoznak Simeon  szavain
is. Csodálkozásuk arra indíthat minket,  hogy mi is elgondolkozzunk  Isten
tervének megvalósulásán és  rácsodálkozzunk arra, hogy  Isten milyen  nagy
ajándékot adott nekünk Fia, Jézus személyében.
© Horváth István Sándor



Imádság:

Urunk, Jézus, te irántunk való  szeretetből emberré lettél, s  megmutattad
nekünk, hogyan  kell  szeretnünk  nekünk  is  az  embereket.  Érintsd  meg
szereteteddel szívünket, hogy önzésünk  helyett úgy szeressünk  mindenkit,
ahogyan te szeretsz minket. Születésed szegényes körülménye és a betlehemi
istálló szegénysége figyelmeztessen minket arra, hogy szerényen éljünk,  s
ne a földi  gazdagságra vágyjunk,  hanem arra,  hogy benned  gazdagodjunk,
benned növekedjünk, benned és szeretetedben éljünk.


A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121229.mp3

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangélium 2012. december 28. – Péntek, Aprószentek

Miután a  bölcsek  eltávoztak,  íme, az  Úr  angyala  megjelent  Józsefnek
álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és  menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a  gyermeket.” József fölkelt, fogta a  gyermeket
és anyját,  és  még  azon  éjjel elment  Egyiptomba.  Ott  maradt  Heródes
haláláig,  hogy  beteljesedjék,  amit  az  Úr  a  próféta  által  mondott:
Egyiptomból hívtam  az én  fiamat. Amikor  Heródes látta,  hogy a  bölcsek
kijátszották,  nagy  haragra  lobbant,  és  Betlehemben  meg  annak  egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket  kétévestől lefelé, a  bölcsektől
megtudott időnek megfelelően. Akkor  beteljesedett, amit Jeremiás  próféta
jövendölt: „Kiáltás  hangzik  Rámában,  nagy  sírás  és  jajgatás:  Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.”
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

József második álmáról  olvasunk a  mai evangéliumban, aki  ily módon  kap
figyelmeztetést arról,  hogy  az  újszülött Jézus  élete  veszélyben  van.
Heródes király szívében félelem, harag, irigység és gyűlölet ébred, amikor
fülébe jut a betlehemi születés híre. Mindez megfelel Heródes  jellemének,
aki királyi hatalmát félti,  s meg akarja  akadályozni, hogy más  kerüljön
uralomra. Őbenne az  a meggyőződés  él, hogy a  Messiás királyként,  földi
uralkodóként  jön  el.   Mit  sem  tud   Isten  országáról,  Jézus   igazi
királyságáról. Hatalmával visszaélve ártatlanok életének kioltását tervezi
el. A kicsinyesség és a féltékenység rettenetes gondolatot ébreszt  benne.
Hatalmát féltve katonáit küldi Betlehembe,  hogy végezzenek minden két  év
alatti fiúgyermekkel. Őket, az  ártatlan betlehemi áldozatokat  tiszteljük
ma, aprószentek ünnepén.
Heródes király rosszindulata azonban nem képes útjába állni Isten üdvözítő
szándékának. Miként semmiféle emberi rosszindulat nem képes megakadályozni
a megváltás  művének  megvalósulását.  Kérdés marad  bennünk,  hogy  miért
engedi meg Isten az indulatok  ilyen mértékű elszabadulását? Miért  engedi
ártatlanok halálát? Miért  nem avatkozik közbe,  amikor a gonoszság  ilyen
szörnyű cselekedeteket  művel?  Ez az  emberi  szabadság titka.  Ez  Isten
titka. A gonoszság  eme cselekedetei  láttán sem rendülhet  meg hitünk.  A
gonosz sok  esetben legyőzhetetlennek  tűnik, de  él bennünk  a hit,  hogy
Isten képes legyőzni  minden rosszat. Végül  ő fog győzedelmeskedni.  Erre
figyelmeztet bennünket  Krisztus  kereszthalála is.  Az  emberi  gonoszság
akkor éri el csúcsát, amikor az ember megöli az Istent, Jézust. De itt sem
győz  a  gonosz,  mert  ezután  következik  Isten  közbeavatkozásaként   a
feltámadás.
Isten megszabadít  minden üldözéstől,  minden  rossztól és  megszabadít  a
haláltól is a feltámadás által.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Légy áldott,  ó, Atyánk,  ki mérhetetlen  szeretetedben egyszülött  fiadat
ajándékozta nekünk. Ő megtestesült a Szentlélektől a Szűzanya  legtisztább
méhében és mintegy kétezer éve megszületett Betlehemben. Útitársunk  lett,
s új értelmet adott a  történelemnek, közös utunknak az  Új Ég és Új  Föld
felé, melyet szorongás és szenvedés, hűség és szeretet kísér. Ennek  végén
Te, a halált legyőzve, minden leszel mindenben.


A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121228.mp3

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Mit üzen a Nap, a Hold és a csillagok? – Hagyományos székely időjóslás

 

A székely emberek éberen figyelték egyrészt a körülöttük lévő állatok, növények viselkedését, a nap, a hold, a csillagok járását, a természeti jelenségeket, másrészt az előbbiekkel összefüggésben a naptári év napjainak időváltozásait. Így alakult ki az időjóslás helyi tudománya, mely életüket és munkájukat alakította, igazította a műszeres meteorológiai előrejelzések hiányában. Ezek az ismeretek apáról fiúra származtak, és tömör, szentencia-ízű mondatokba csíszolódva ma is ismertek. A gazdálkodással foglalkozók már a felhők, a szél járásából következtetnek a nap további, vagy az elkövetkező napok időjárására. Az időjóslás műveltsége a modern technikán alapuló előrejelzés időszakában sem vesztette hitelét és nem fakult a vele szembeni bizalom sem.

 

Szárnyasok, madarak, rovarok, különböző állatok viselkedése

 

Ha a kakas délután kukorékol, az idő megváltozik, télen hóra, nyáron esőre.

Ha a kakas hajnalban 3-4 óra felé kukorékol, jó idő lesz.

Ha a tyúkok este fele korán elülnek, másnap jó idő lesz, ha későn ülnek el, rossz.

Ha a tyúkok a porban fürdenek, eső lesz.

Ha a tyúkok ősszel egész testükön korán vetkőznek (elhullatják tollazatuk nagy részét), kemény tél lesz.

Ha a tyúkok ősszel a farktájban kezdik a vetkőzést, korán beköszönt a tél és hideg lesz.

Ha a tyúkok ősszel a nyakuktól vetkőznek, a tél késő jön el.

Ha a pulykák vagy fiatal baromfik leszökdösnek (leugranak) a helyükről lejövés helyett, rossz idő, eső lesz.

Ha a verebek csiripelnek, vagy a porban fürödnek, eső lesz.

Ha a szarkák kárognak nyáron eső, télen hó lesz.

Ha a madarak nyáron kora hajnalban énekelnek, jó idő lesz.

Ha a fecskék nyáron napközben a villanydróton gyülekeznek, másnap rossz idő lesz.

Ha a fecskék alacsonyan, földközelben repülnek, rossz idő lesz, ha magasan, jó.

Ha a gólyák kelepelnek, eső lesz.

Télen, ha a veréb az ablakra száll, vagy a megnyílt ajtón berepül a házba, hideget jelez, azaz védett helyet keres.

Ha a varjak seregben szállnak az égen, s ott kárognak, eső jön.

Ha nyáron, kora reggel a varjak felfelé, az erdő fele repülnek, jó szénatakaró idő lesz, ha a falu fele, lefele, akkor rossz idő várható.

Ha a varjak estefele, vagy este kárognak, másnap borús időre, azaz nyáron esőre, télen hóra lehet számítani.

Ha a szarkák és varjak télen a hegyekben vannak, enyhe lesz az idő.

Ha télen a cinege az ablak körül repdes, nagy hideg várható.

Ha az erdei madarak télen bejönnek a házak közé, hideg idő, hosszú tél várható.

Ha a mátyásmadár nyáron bejön a faluba, hűvös időre lehet számítani.

Ha a kakukk megszólal, jön a tavasz.

Ha a rigó február végén, március elején megszólal, itt a tavasz.

Ha a rigó verőfényben (napsütötte rész) szólal meg, rossz, késői tavasz lesz, ha az északban (ahova nem süt a nap) szólal meg, jó tavaszra lehet számítani.

Ha piros hasú madár vagy tőcsmadár azt csipogja, tőcs- tőcs, nagyon sok eső lesz a nyáron.

Ha a madarak mondják, mit szősz, mit szősz, jó idő lesz.

Ha a gerlék bejönnek nyáron a fákra, s huhognak, eső lesz.

Ha ősszel a vadludak V alakban repülnek, közel van a tél.

Ha a legyek, szúnyogok nagyon járnak nyáron, eső lesz.

Ha a macska a küszöbön befele mosakodik, esőre számíthatunk.

Ha a macska bebújik az asztal alá mosakodni, másnap eső lesz.

Ha ősszel a juhok beccselnek (a fejüket összeütik), hideg, esős idő várható.

Ha a juhok és a bárányok ugrálnak, az idő rosszra, hidegre, hóra fordul.

Ha disznó hordja a vackát (a szájába szalmát, száraz füvet visz fekhelynek) a havason esős, hideg idő lesz.

Ha békák este kuruttyolnak, rossz idő, eső várható.

Ha a békák a tóban, pocsolyában vartyognak (kuruttyolnak), esőt jeleznek.

Ha a szamár elbőgi magát, eső várható.

 

A nap, a hold állása, az égbolt helyzete, természeti jelenségek:

 

Ha a nap lenyugvásakor visszasüt, másnap jó idő lesz.

Ha a napot gyűrű övezi, eső várható.

Ha a nap felhőkben nyugszik le, eső lesz.

Ha napnyugta után vöröses az ég alja, másnap eső várható.

Ha a nap tisztán halad el, meleg várható.

Ha eső után a nap visszasüt, másnap jó idő lesz.

Ha éjjel nagyon hideg van, másnap szép, napos idő lesz.

Ha nyáron vak nap van (a nap mellett tompa a fény), hosszas esőre lehet számítani.

Ha a hold függőlegesen áll, esőre, hóra lehet számítani (kifolyik belőle).

Ha az újhold hanyatán áll (a háta alul van), száraz idő lesz holdtöltéig, ha nem így áll, eső lesz.

Ha a hold két sarka lefelé van, eső lesz (kifolyik belőle).

Ha holdnak udvara van (körülötte fehér gyűrű), abban a hónapban több eső, hó várható.

Ha az ég szivárványos, szélre, zivatarra számíthatunk.

Ha az égen éjszaka sok nagy csillag van, másnap télen nagy hideg lesz, nyáron nagy meleg.

Ha a téli éjszaka borús, enyhe idő várható.

Ha eső után szivárvány keletkezik az égen, három napon belül jó idő lesz, felhúzza a vizet.

Ha Keleten vörös az ég, lágy idő lesz.

Ha Nyugaton vörös az ég, szél lesz.

Ha bárányfelhős az ég, és szivárvány jelenik meg, eső lesz.

Ha az ég alja piros, másnap, nyáron, jó idő lesz, télen szeles.

Ha estefelé az ég alja piros, és a nap visszasüt, másnap jó idő lesz.

Ha az eső esik és nagy buborékok képződnek, hosszan tartó esőre lehet számítani.

Ha eső után a nap visszasüt, másnap jó idő lesz.

Ha eső után két szivárvány van, sok eső lesz, ha pedig egy van, magasan és vékonyan, szárazság lesz

.

Ha fúj a szél, felkavarja a port, az idő megváltozik.

Ha Északról fúj a szél, hűvös, hideg időt jelent eső nélkül.

Ha Délről fúj a szél, az idő megenyhül, jóra változik.

Ha Keletről fúj a szél, vihart jelez, ha Nyugatról, jó időt.

Ha a felhők pirosak, szeles idő várható.

Ha forgószél van, száraz idő lesz.

Ha a felhők Regat ( Moldova) fele mennek, jó idő lesz. Ha onnan jönnek, azt mondják, eső lesz.

Ha a felhők Kelet felé mennek, nem lesz jó idő.

Ha a Feketerez tetején, Gyergyó felől felhő jelenik meg, jó időt ne várj. Eső lesz.

Ha Garadost a köd megjárja, eső várható.

Ha az Olt fején, s a Kövek tetején a köd lefelé jön, három napos jó eső várható, ha a teteje fele felmegy, feltisztul, jó idő lesz, de ha a tetején szétterül, nem lesz jó idő.

Ha a köd felszáll, utána jó idő várható, ha nem, eső.

Ha a köd megjárja a falut, esni fog, szeles idő lesz.

Ha a kéményből a füst egyenesen felszáll, jó idő, ha lecsapódik, rossz idő várható.

A naptári év egyes napjaihoz, az évszakhoz fűződő megfigyelések

Ha csepeg Vízkereszt, jó termő idő lesz.

Vízkereszt napján, ha a pap fejére süt a nap, várható még kemény fagy.

Ha Piroska napján (jan. 18.) fagy, negyven napig tart, rossz tavasz lesz.

Ha szépen fénylik Vince (jan. 22.), megtelik borral a pince.

Hogyha Pál fordul (jan. 25.) köddel, ember hal el döggel (járványos betegséggel).

Ha gyertyaszentelő napján (febr. 2.) az észkában (ahova nem süt be a nap) az eresz megcseppen, az iziket ne dobd el, mert későn lesz tavasz (az állatok által evés után meghagyott szénamaradék).

Gyertyaszentelő napján a medve kijön a barlangjából, s ha olvad a hó, visszamegy, mert hátra van még a tél java.

Ha Dorottya csorogtatja (olvad a hó febr. 6-án), Juliánna szorítja (febr. 16.) és fordítva.

Ha Péter és Gergely (márc.12.) széke kopog a fagyon, lóghat a bunda a nyakon.

Ha Mátyás napján nincs jég (febr. 24.), ő csinál. Ha van, betöri.

Ha Szent Gergely napján megfagy, hat hétig fagy.

Ha Szent József (márc. 19.) napján fagy lesz, még azután hat hétig fagy.

Ha Szent György (ápr. 24.) napján esik az eső, még a kősziklán is fű lesz.

Szent György nap előtt ahány nappal görget (dörög), utána annyi nap, illetve hét múlva hó lesz. A hegyekben biztos.

Amilyen idő van húshagyó kedden, olyan lesz húsvét napja.

Ha május elsején a nap tisztán jön fel, száraz nyár lesz.

Ha május elsején két csepp eső is esik, tisztítsd meg a sziklát is, mert ott is fű lesz.    – Ha májusban nincs eső, a nyár száraz lesz, fű nem lesz; ha viharos idők vannak, görget, fű lesz.

Ha május elseje és Pünkösd között nem lesz eső, az aranyeke sem ér meg egy árpacipót.

Ha áldozó csütörtökön (május16.) esik, sok szénát megeszen, azaz sok eső lesz, a széna elrothad.

Ha Úrnapján (jún. 16.) nagy idő van, jó termés lesz.

Ha Medárd (jún. 8.) napján esik az eső, negyven napig eső várható.

Ha Margit (jún. 10.) napján esik (lepisili magát), hat hétig esni fog.

Szent Antal (júl. 5., Szent Illés (júl. 20.), Szent Anna (júl. 26.) napok görgetősek, nagy idő szokott lenni.

Ha Illés napján görget, a mogyorónak nem lesz bele.

Ha Szent Anna napján esik, hat hétig esni fog.

Ha Szent István napján (aug. 20.) esik az eső, az eke kiszárad a földből, azaz száraz ősz lesz.

Szent István után ahány napra görget, Szent Márton (nov. 11.) előtt annyival leesik a hó.

Ha korán leesik a hó, akkor is Szent Márton után legalább egy órára, vagy három napon, három héten át meleg lesz (kisüt a nap). Ez a vénasszonyok nyara.

Ha Szent Mihály (szept. 29.) fehér lovon jön (havazik), hamar tél lesz.

Ha Katalin (nov. 25.) kopog, András locsog. (nov. 30.)

Ha Katalin kopog, karácsony locsog és fordítva.

Ha Katalinkor a libák hóban járnak, karácsonykor sárban, és fordítva.

Ha Szent András fehér inget veszen (hó van), karácsonykor feketét (sár lesz).

Ha december eleje hideg, Luca napja (dec. 13.) után enyhül az idő.

Luca napján részekre szedett tizenkét hagymacikkelyekbe sót tesznek. Amelyik karácsonyig megnedvesedik, az a hónap a következő évben esős lesz, amelyik nem, az száraz.

Karácsony előtt amekkora hó, akkora lesz a következő évben a sarjú.

Ha karácsonykor az út fekete (sáros), húsvétkor fehér lesz.

Ha szekeres karácsony, szánas a húsvét.

Ha karácsony éjjelén csillagos az ég, a következő évben jó majorságszaporulat lesz.

Karácsonytól Vízkeresztig készítik az ún. hagyma- kalendáriumot a már említett módon: 12 hagymacikkre sót tesznek. Amelyik megnedvesedik, a következő évben a megfelelő hónap esős lesz.

Ha a tél hideg, a nyár meleg lesz.

Ha októberben korán lehullnak a fák levelei, esős tél lesz, ha viszont csak egy- egy levél hull le, gyenge tél várható.

Ha ősszel a levelek a fákon maradnak, rossz tavasz lesz.

Ha télen Nyugaton szivárvány jelenik meg, nagy telet jelez még.

Ha télen görget, a tél még hosszú és kemény lesz.

Egyéb megfigyelések

Ha a harangszó tisztán hallatszik, jó idő lesz.

Ha a szenttamási harang a faluban jól hallható, az idő megváltozik: a jó rosszra fordul, a rossz jóra.

Ha úgy hallod, hogy a vonat jön be a házba, megváltozik az idő.

Ha a reumás testrész fájni kezd, rossz idő, eső, szél, hó várható.

Ha valakinek a füle erőst viszket, az idő esőre, hóra változik.

Ha télen háta nagyon viszket valakinek, hó lesz.

Ha az operáció (műtét) helye fáj, eső, hó várható.

Ha a tavaszi virágok, gyümölcsfák ősszel, szeptemberben újra virágoznak, hosszú ősz lesz.

Ha a kála sír (vízcseppek jelennek meg rajta), eső lesz.

Ha a filodendron, legfiatalabb levelén vízcseppek jelennek meg, eső lesz.

Ha a sárgavirág (körömvirág) szirma reggel összehúzódik, aznap eső várható.

Ha a Mária- tenyér virágon vízcsepp jelenik meg, eső lesz.

Ha jégvirág vége megnedvesedik, eső lesz.

Ha füst lecsapódik, rossz idő lesz.

Ha a tűzről levett üst feneke (alja) szikrázik, eső várható.

Ha a tűz nagyon pattog, nagy hideg lesz.

Ha ropog a szalmakalap, eső várható.

Ha a só megnedvesedik a lakásban, eső lesz.

Ha a pókhálók ősszel szállingóznak a föld tetején, hosszú ősz lesz.

Ha télen a víz kidollad (kifolyik a jégre), az idő meglatyakosodik, megloccsan.

Ha télen a folyó felduzzad, szajzik (zajlik), feljön a jég tetejére, hó lesz.

Decemberben, disznóvágáskor a lépet megnézik, hogyan helyezkedik el a disznóban. Ha a vastagabb fele elől van, a télnek nehezebb fele eltelt, ha a szélesebb fele hátul van, akkor a nehezebb fele még hátra van.

Ha télen esik az eső, nyáron árvízre lehet számítani.

Télen ahová a víz kijön, azt nyáron is megjárja.

csikszentdomokos.ro/magyarno.com

 

Nyirő József: Tiborcz úr karácsonya

(Részlet a Kopjafák című könyvből)

Már csak az ősi kúria maradt. Az is egy nagy puszta telek közepén omladozott. Az egyetlen valamirevaló szobában lakott, melyben egy húr nélküli gitár, pár poros koszorú, avult jelmezek lógtak, öblös pipák ásítottak a disznóbőrbe kötött ósdi könyveken. Pár antik bútor sötétlett még a szobában, s egy laposra ült bőrszék.
A képek a falon feketésre sültek, s az olaj régen felpattogzott, lekopott róluk. Romba dőlt múlt volt körülötte, de hogy a mogorva, szótalan szívében mi volt, senki sem sejtette. Senkivel sem érintkezett egész esztendőben, és olyan keserű, furcsa volt az egész ember, mintha az ördög a zsebébe kölyközött volna.
Karácsony körül aztán rájött a bolondja. Mikor az első szekér karácsonyfa havas, agyig sáros kerekekkel leereszkedett az erdőből, Ti­borcz úrral többé nem lehetett bírni. Ün­neplőruhába öltözött, és átszellemülten újságolta mindenkinek:
– Nekem már megkezdődött a szent ünnep!
Összevásárolt legalább tíz szekér karácsonyfát. Elviselhetetlen izgalom fogta el, mikor meglátta az üde, frissen behavazott, tiszta fiatal sarjakat.
– Igazi angyalkézbe való portéka! – dicsérte a székely, aki hozta, de Tiborcz úr rárivallt.
– Ez? Két léjt nem ér az egész! Hát karácsonyfa ez? Hiszen ez vén is, kopac is, a levele is hull, a hegye is le van törve.
– Má pedig akit én hozok, ijjen nem termik még a Jeédus jászla körül sem! – méltatlankodott a székely, de Tiborcz úr szinte megette haragjában.
– Nekem beszélsz, te! Nekem, aki a piszkáról megmondom még azt is, hogy a nyáron milyen madár szállott reá?… Nézd meg ezt a holmit! Görbe, mint a nagyanyád, szárazbetegségben szenved, s csak a fagy tartja össze az egészt!
A világ minden kincséért egyetlen darabot ki nem engedett volna a keze közül. Egyetlen darabot nem szabadott a földre dobni. Vascövekkel lyukakat veretett a fagyott földbe, és szép sorjában el kellett ültetni mind az udvarán. Karácsonyra egész fenyőerdő vette körül az omladozó házat, és illata betöltötte a falut.
– Jön a fiam! – újságolta boldogan.
A fia azonban sohasem jött. Mindenki tudta róla, hogy már régen meghalt. Három- vagy négyéves korában a kutyája átharapta a torkát. A felesége szintén belepusztult a tragédiába. Ő valahogy kibírta, csak minden karácsonykor hazavárja. Játéko­kat vesz, karácsonyfát állít, minden pénzét rá költi, intézkedik, szaladgál, haragos, és a két szeme ragyog.
Estefelé izgatottan sétál a szobában, és vár. Mikor a fél ötös vonat elzúg a kertje lábánál, meggyújtja a lámpát, és percenként nézi az óráját. Régen kiszámította, hogy fél órába kerül, míg a fia bejön az állomásról. Öt órakor aztán sápadtan az ajtóhoz megy, reszkető kezeit a kilincsre veti, és széles mozdulattal kitárja. Pillana­tig áll, majd boldogan felkiált, beleölel az üres levegőbe, és hosszan, hosszan csókol egy láthatatlan gyermeket.
– Kicsi fiam! Édes kicsi fiam!
Így telik az angyalvárás ideje. A vén színész halálos komolyan megjátssza. Drága, meleg mesével készíti rá gyermekét. Az arca még sápadtabb lesz, feszült csontjainak körvonalai ki­ülnek, és annyira szédül az izgalomtól, hogy az asztalba kell kapaszkodnia. Hideg ujjaival alig találja meg a kis ezüstcsengőt, hogy újból megrázza.
Most hirtelen felugrik, s kivágja az udvarra nyíló ajtót, ahol a földbe szúrt karácsonyfák erdeje sötétedik. Fekete, dísztelen a kép, de ő úgy látja, hogy fénytől szikrázik a sok karácsonyfa, mintha az égbolt összes csillagai rájok ereszkedtek volna, és angyalok sétálnak köztük finom hegedűkkel az álluk alatt. Az ágak a szépségtől, gazdagságtól roskadoznak, és élő madárkák röpködnek, kacagnak a gallyak között. A magasságokból gyenge hó hull a fákra, és sejtelmek lebegnek a távolodó sötétség mélyén. Illat és zene száll hozzá a gyönyörű világból, s millió gyertyácska lobog az ágak csúcsain. A falut körülvevő hatalmas fenyőerdők is kigyúlnak, és arannyá változik körülöttük az ég, hó, minden.
A puszta Őrszikla is úgy látszik a tetején felnyúló ember alakú szirtdarabbal, mintha egy fehér harisnyás székely legénke verset mondana az Istennek. A vén színész lelkesen körülnéz. Tisztán hallja, hogy kisfia felujjong, és érzi, mint tépi ki magát kezei közül, hogy a csodák közé rohanjon. Tiborcz úr csak áll egy darabig a nagy kőlépcsőn, és könnyei peregnek. Majd gyermeke után siet, megfogja a láthatatlan kezet, és szelíden azt mondja:
– Most köszöntsük a megszületett Jézust!
Mindketten felemelik tekintetüket az égre, és énekelnek:
„Dicsőség! Dicsőség mennyben az Istennek!...”
*
Árván visszacammog a szobába, de a kőlépcsők tetején még egyszer visszafordul, és belesikoltja fia nevét az éjszakába…
Így ment ez évről évre a mostani karácsonyig. Az idén azonban hiába várta Tiborcz úr a szent fával az erdőkből leereszkedő szekereket.
Nem jöttek. Nyugtalanul szaladt az emberekhez, hogy megsürgesse.
– Az idén nincs karácsonyfa, tekéntetes úr – rázták a fejüket a székelyek. – Betiltották az erdőt. Ezertől ötezerig büntetik, aki csak bé is meri tenni a lábát az erdőbe. Ezentúl az angyalnak es lopnia kell…
Letörten fordult ki az ajtón. Nem is hallotta a székelyek keserves panaszait.
– Biza, szegény karácsonyunk lesz. Jézus es lerongyolódott.
Ez az álom volt egész élete, és most ennek is vége. A meghalt gyermekét ölték meg. Mit csináljon? Félt a puszta udvarra kitekinteni is. Beleroskadt a székbe, és töprengett órákig. Végre elhatározáshoz jutott. Kitett maga elé egy árkus papirost, és írni kezdett:
„Tudom, hogy bolondnak tartanak az emberek. Köszönöm nekik, hogy ennyivel is megkönnyítették az életemet. Minek tiltakoztam volna ellene? A mai világban őrültség bolondnak nem lenni… Tudom, hogy a kis fiam meghalt négyéves korában. Soha, soha nem jön vissza. Tudom. Mindent tudok. Tudom, hogy megbuktam az életben is, a színpadon is, de ez volt az utolsó szerepem, a végső, a nagy, áldott játék, a boldogság és értelem, az egyetlen, amelyért érdemes még élni. Semmim sem maradt a világon, csak ez az álom a halott fiammal. Most ennek is vége! De ha gyermek nincs, értelme sincs a világnak… Isten, vén ügyelő, jöhet a függöny.”
Írt, írt zavartan, rendszertelenül, rapszodikusan, hol imádkozva, hol káromkodva, míg éjféli misére harangoztak. Akkor eldobta a tollat, és nézte, hogy haladnak el a lámpásos emberek az ablaka alatt.
– Azok is maguk életének utolsó játékára mennek! – mondotta önmagának.
Elgondolkozott, majd hirtelen magára terítette a bundát.
A dombon ülő kis falusi templom már tele volt. A székelyek mogorván ültek a padokban, és szidták a cudar életet Szent Józsefnek, aki a betlehemi jászol mellett állott szobor képiben.
– Kutya világ ez, Jóska bácsi!
Egy-egy vénasszony odalépett a gyertyácskákkal sűrűn kivilágított böl­csőcskéhez, és keserűen nézte a mosolygósra festett csecse­mőszobrot.
– Az idén biza elmaradhattál volna!
– Legalább neked legyen jókedved, lelkem – gügyögött hozzá a másik –, mert biza nekünk nincs.
A pap az öreg színészre nézett, mintha csak neki kántálná: „Christus natus est nobis!”
Tömjén-, fenyő- és borillat szállt szét a templomban, a gyertyák nyúlánk lánggal lobognak, mert a vihar hallhatólag fokozódik. Az erdők nyögnek, a fák csontzörgése hallszik, mintha fellázadt halottak menetelnének az egek mélységében, hogy számadásra vonják Istent, s a nyomukban kavargó hóleplek eltépett szemfedőik volnának.
És ott a belső fényességben, a küldő vihar mellett gondolta ki a vén színész játékának utolsó felvonását.
A misének vége van. Az emberek már a padok tetején gyújtogatják a hólyagos bendőlámpát, hogy a fényénél hazamenjenek. Tiborcz úr összevonja magán a nyeszlett bundát, és megindul a sekrestye felé, ahol a pap éppen akkor dobja le magáról a miseruha utolsó darabját.
– Boldog ünnepeket, főtisztelendő uram!
– Ah, a művész úr! – simul a pap. – Hogy van, hogyan van?
– Rosszul! – feleli nyersen a vén gavallér.
A pap meghökkent arcot ölt.
– Ugyan! Mi baja?
– Beteg a kicsi fiam! – remeg Tiborcz úr.
– Nem is tudtam – mutatja részvétét a pap, aki jól ismeri a szerencsétlen ember fixa ideáját. – Igen nagy baj, de ne csüggedjen, meggyógyítja a Kisjézus.
– Éppen a Kisjézus ügyében jöttem – hebeg zavartan a színész. – Kissé talán szokatlan a kérésem, de nagy jót tenne vele, ha teljesítené.
– Hogyne, hogyne! – dédelgeti a pap Tiborcz urat. – Legyen, kérem, teljes bizalommal hozzám. Mit tehetnék az érdekében?
A vénember a szíves hangtól bátorságra kap, és megragadja a pap kezeit.
– Engedje el, kérem, a fiamhoz a Kisjézust!
A papnak eláll a lélegzete a meglepetéstől.
– A Kisjézust? Az ön fiához? Hogy képzeli?
– Ne tagadja meg ezt az örömet egy beteg gyermektől! – esdekel a színész.
– De uram! – húzódik a pap. – Hogy én vegyem le a betlehemi jászol szobrát az oltárról, és adjam oda önnek, hogy vigye el a képzeletbeli fiának?
– Az nekem nem szobor lesz – mondja keményen a színész –, hanem Isten fia.
– Hiszen az az – röstelkedik a pap –, de …
– Mint a két szemem fényére, úgy vigyázok rá – ígéri Tiborcz úr.
– Tudom, tudom, de… mégse lehet. Nem lehet. Nagyon sajnálom.
Kétségbeesetten ismétli Tiborcz úr: – Nem lehet! – és görnyedten távozik. A szobor előtt megáll. Még nincs eloltva körülötte a gyertyalángfüzér. Nézi egy ideig, de nem szól semmit, csak sóhajtva elindul a templomajtón át. Kitekint az éjbe, amelyben a lámpásos emberek birkóznak a viharral.
A pap előbb ránéz a szoborra, aztán a távozó öregemberre. Sápadt ő is. Nincs tisztában önmagával. Nem tudja, hogy kötelességet teljesít-e, vagy bűnt követ el, de úgy érzi, hogy ezt a sír szélén tátongó öregembert nem szabad üres kézzel elengednie.
– Művész úr! – kiált utána. – Vigye hát a szobrot!
Ő maga lép fel az aranybetlehemhez, és kiemeli a kis, hideg Jézus-testet.
Tiborcz úr mohón rejti el a mellén, az öreg bunda ráncaiban, és gyerekesen feddi a papot:
– Hogy megfázott szegényke!
És búcsúzás nélkül tűnik el az éjszakában.
Már nem érzi a dermesztő hideget, a csontjain sípoló szelet, a hóvihar fehér veszedelmét. Nem hallja az erdők sötét kínját, hogy a magas hegyek halált kiáltanak a népre. Csak a kis faszobrot érzi, s mikor nem látja senki, maga elé tartja a magatehetetlen gyermeket, és ott a vad világ közepén az örök emberi szomjúság lázával üvölti:
– Hiszek, hiszek tebenned, gyermek!
A pap mégsem tudott megnyugodni. Titkon nyomon követte a színészt, s megbújt az öreg ház ablaka alatt. A csillogó jégvirágok között leste, hogy mit csinál a szoborral az őrült.
Tiborcz úr örömtől ragyogva sürög-forog. Felrántja a fekete szekrény ajtaját, s egy ölre való játékot vesz ki belőle.
– Játszodjatok szépen!
Bizonyos, hogy testi szemekkel látja is a gyermekek játékát, és együtt kacag velök, mikor felmásznak a falóra, fejökbe húzzák a csákót, suhintanak a karddal, vagy összedugják aranyfejüket a meséskönyv felett.
A pap elkáprázva nézi.
A vihar is elült, és olyan csend van, hogy hallani lehet az ablaküveg csengését, amint a fagy körmöl rajta. Később azt mondja a vén színész:
– Mára elég volt, gyermekek! Szépen feküdjetek le!
Megbontja az ágyat, gondosan felpuhogatja a párnákat.
– Te, Janika, belül fekszel, én a szélén, Jézuska közből!
Most már a szobában is csend van. Az öreg lábujjhegyen odamegy az asztalhoz, felüti a bibliát, hogy szokásos estvéli imádságát elmondja. Arca átszellemül, ahogy dörmögi:
„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet. Boldogok, akik tűrnek, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasak, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívatnak. Boldo­gok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa…”
A pap az ablak mellett hirtelen lerántja a fövegét, és megdöbbenve, dideregve feltekint az égre:
– Istenem, bárcsak én is ilyen bolond lehetnék!
A hó szakadatlanul hull, s a fehérbe temetett kis székely házaknak csak a kivilágított ablakszeme látszik…
(Forrás: Háromszék)

További részletek: http://kuruc.info/r/7/105905/#ixzz2GED5v1Ty

60 éves Patrubány Miklós

A Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós december 23-án töltötte be 60. életévét. Az MVSZ Elnökségének 1992-től tagja, 1996-tól az MVSZ elnökhelyettese és 2000 óta – többszöri újraválasztás után – tölti be a Magyarok Világszövetsége elnöki tisztét.

Kezdettől fogva feladatának tartotta a báró Perényi Zsigmond és gróf Teleki Pál javaslatára 1938-ban alapított Magyarok Világszövetsége közéleti-társadalmi szerepének és nemzeti elkötelezettségének visszaállítását, ill. megerősítését.

Nevéhez fűződik a 2004. december 5-i állampolgársági népszavazás kezdeményezése, ami ugyan nem zárult sikerrel, de a jelenlegi kormány végül törvénybe iktathatta a határon túli magyarok magyar állampolgárságát. Vezetése alatt az MVSZ önálló nemzetpolitikai erővé vált, ezért a Jobbik kivételével valamennyi parlamenti párt az általa vezetett Világszövetség anyagi ellehetetlenítésére és a közéletből való kiszorítására törekszik. Ez az elhibázott törekvés óriási károkat okoz a magyar közélet tisztaságának és átláthatóságának. Különösen is fájdalmas, hogy az egyértelműen jobboldali érzelmű, nemzeti elkötelezettségű MVSZ-tagság támogatására a kormánypártok nem tartanak igényt, s nem hajlandók visszaállítani az MVSZ 2001 óta igazságtalanul elvett költségvetési támogatását, annak ellenére, hogy ezt az MVSZ vezetése tisztelettel és részletes indokokkal alátámasztva többször kérte.

Patrubány Miklós elnöksége alatt, az ő szellemi irányításával az MVSZ számos nagyszabású nemzetpolitikai elképzelést vázolt fel, utat mutatva a nemzeti sorskérdések megoldásában még érdekelt magyar politikai erőtérnek (pl.: Magyar Nemzeti Minimum, vagy 2012 augusztusában A magyar nemzet új meghatározása.) Vezetésével zajlottak a Magyarok VI., VII. és VIII. Világkongresszusai. A magyar állampolgárság jogi, történelmi és nemzetpolitikai hátterét és meghatározását az ő irányításával dolgozta ki az MVSZ. A Magyarok Világszövetsége elnöksége alatt a magyarságtudományok központjává is vált, ezt bizonyítják a Magyarságtudományi tanulmányok, a Magyarságtudományi Füzetek, a 2005 óta megjelenő HONLEVÉL újság, s a tudatosan még inkább a magyar nemzetpolitika szolgálatába állított Szent László Magyarságtudományi Akadémia.

MVSZ - barikad.hu

„Még” a hagyatékból


http://gondoskodomagyarorszag.com

Videolevelfej121226k.jpg

Kattints a képre a videólevél megtekintéséhez!

_________________________________________________________________________________________

„Még” a hagyatékból


A legnagyobb ajándékot kisunokámtól kaptam. Karácsony napjaiban többször is eljött a „fészekbe” és módom volt néhány morzsát átadni neki abból a hagyatékból, ami „megmarad, mert Istentől való, s ezáltal elpusztíthatatlan.”

Az érettségi előtt álló Ádika ugyanúgy kérlelt, ahogyan mamája is, sok évvel ezelőtt: „még”.

Ez a „még” volt a legnagyobb ajándék, amit kaphattam, amit bárki kaphat. Nem tárgyakat, nem szavakat kért tőlem, hanem azt az értéket, amit hagyatékul kaptunk őseinktől, bizonyságául annak, hogy „Nem papírra vetett betűkből ered a tudás, hanem lélekből s értelemből, ami az Úrtól való.”

Most folytatom a „még”-et, azoknak is, akik nincsenek itt karácsonyfánk alatt, „A hagyaték” krónikásával, Wass Alberttel és a lélek fényétől átszellemült Szeleczky Zitával.

A folytatás azt bizonyítja, hogy a magyar ember nem „lesz” Árpád sarja, hanem születésétől kezdve az. De nem vette észre, mert hangosabb volt a belülről való csendes szónál a szélvihar, a földrengés, a tűzvész, amely ezeregyszáz év alatt el akarta felejtetni azt a Szövetséget, amit Úr városában a Teremtő kötött az emberrel, és ennek megpecsételéseként adta neki a Szent Koronát, hogy az által a Lélek Fénye uralja és formálja az anyagi világot. Ezt, a Magyar Bibliában kőbe vésett igazságot akarta elfelejtetni a hazugság, de Árpád sarjai lelkükben őrzik a krisztusi ígéretet: „... és az igazság szabadokká tészen!”.

A folytatás azt bizonyítja, hogy a múlót el kell választani az örökérvényűtől, ahogyan a megszólaló örökérvényű részletet elválasztotta Wass Albert és Szeleczky Zita a regény múlandó részeitől.

És a folytatás azt mondja a múlandóba kapaszkodóknak, hogy a talmi kincsek elvakítanak, de az igaz kincseket el nem tudják homályosítani. Még akkor sem, ha sokan vannak az elvakítottak, mert „nem sokaság, de  lélek végez csoda dolgokat!”.

És a folytatás Jézus szavaival mondja az istentudó magyaroknak: „Ne bántson, ha kinevetnek. Az se, ha gúnyt űznek veled. Ha csak egy mustármagra való is megmarad nehányban, bizony mondom, hegyek mozdulnak hamarosan... áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged... és minden magyart, odakint is, szerte a világban.”

A hagyaték örökérvényű részlete összefoglalja a folytatást, hallgasd meg és olvasd el tehát!

Érzem és tudom: „A nemzet nem számokban él, de lélekben. Egy az Úr oldalán százezreknél is többet számít a jövendő mérlegén.”

A nemzet lélekben él.

Ennek szellemében ajánlom fel azoknak a célhoz vezető folytatást, akik érezni és érteni akarják, hogy Árpád istentudó sarjai: folytassunk párbeszédet, a jézusi példát követve, megnyílva egymásnak, hogy lelkünkben élő értékeink nemzetté egyesítsék a magyarságot!

Ehhez kérem a Magyarok Istenének erőt, megvilágosodást és kitartást adó kegyelmét.

Így lesz!

Kelt Szegeden, 2012. Álom havának 26. napján.

Árpád sarja Halász József

Ui.: A videón elhangzó részlet: http://nemzetiegyseg.com/wassalbert_hagyatekreszlet.pdf

Wass Albert: A hagyaték (http://www.gondoskodomagyarorszag.com/fenykepgaleria/konyvek/)